Kovács Krisztián
2021. július 1. | Becsült olvasási idő: 5,5 perc

Félbehagyott remekek? – 5 világhírű író 5 soha meg nem jelent regénye

Ha megkérdezel egy befutott, kritikai és közönségsikert aratott, esetleg sokszorosan díjazott írót, hogy mondja el, miként vált azzá, ami, akkor a legtöbben a szerencsefaktor felemlegetésén túl általában a legalapvetőbb tézist fogalmazzák meg: „írj sokat, és olvass sokat.” És valóban, ha el akarod sajátítani az írás minden csínját-bínját, először is magadba kell szippantanod mindazt, amit és ahogy mások már korábban leírtak, hogy aztán ezáltal találd meg a saját hangod. És bizony még a legnagyobbak is rengeteget gyakoroltak, míg eljutottak arra a szintre, melyen aztán mi megismertük őket.

És a gyakorlás közepette bizony előfordult, hogy egy-egy munkájuk, szülessen akár lelkes amatőr, vagy befutott profi korukban, bizony kifogott rajtuk, és végül örökre az íróasztal fiókjában végezte. És bizony az itt felsoroltak közt akad több műfajteremtő, sőt még egy irodalmi Nobel-díjas is, ami végképp bizonyítja, hiába vagy befutott író, egy-egy új regény születésénél ugyanazokkal a problémákkal szembesülsz, mint bárki, avagy, ahogy Szent György kapcsán mondta a költő: „van, hogy legyőzöd a sárkányt, de van, hogy ő győz le téged.”

Elveszett kéziratok nyomában

Herman Melville: The Isle Of Cross

A világjáró írót, aki életében beutazta Európát, Ázsiát, és Afrika partvidékeit, aztán mindössze 32 évesen megírta az egyik leghíresebb amerikai regényt, a Moby Dicket, több tucat kiadó utasította vissza, mire a fehér bálna története könyvalakban megjelenhetett. A Moby Dick, majd a két évvel később, 1953-ban megjelent Pierre című regénye után fogott bele Agatha Hatch történetébe, aki igen fiatalon ment hozzá egy Massachusetts-i világítótorony őréhez csak azért, hogy teherbe essen tőle. Melville előbb pályatársát, Nathanial Hawthorne-t, A skarlát betű szerzőjét kérlelte, hogy írja meg a regényt, ám amikor az nemet mondott, megírta saját maga. Végül kiadója elutasította a kész művet, bár máig nem tisztázottak az okok, egyesek szerint a kiadó tartott tőle, hogy a Hatch család felismerné magát a sorok közt. Vélhetően az igazi ok sosem fog kiderülni, tekintve, hogy a kézirat az idők folyamán elveszett.

Herman Melville

Sylvia Plath: Double Explosure

A tragikusan fiatalon elhunyt írónőt, aki önkezével vetett véget életének, leginkább Az üvegbúra című regénye révén ismerhetjük. Már tinédzseréveitől kezdve az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta, és halála után sokáig úgy vélték, mindössze egyetlen regényt írt egész életében. 1977-ben végül özvegyen maradt férje, a szintén író Ted Hughes hozta nyilvánosságra a hírt, hogy halála idején Plath a második regényén dolgozott, melynek a Double Explosure vagy Doubletake munkacímet adta. Hughes emlékiratai szerint Plath nagyjából 130 oldalt írt meg a regényből, melynek központi témáját kettejük házasságának széthullása adta. Az özvegy szerint a kézirat valamikor 1970 táján, nagyjából hét évvel Plath halála után tűnt el, ám sok irodalomszerető, akik egyben Plath munkásságának hívei is voltak, kételkedtek Hughes szavaiban, mondván, ő maga semmisítette meg a kéziratot, mivel abban az írónő meglehetősen rossz színben tüntette fel őt.

Sylvia Plath

Ernest Hemingway: „Unfinished World War I Novel”

Hemingway írói hangját saját bevallása szerint is az első világháború utáni párizsi tartózkodása idején találta meg, többek közt Gertrude Stein és Sherwood Anderson írók segítségével, és nagyjából három tucat novella után két elképesztő sikerű regényt adott ki, a Fiestát, és a Búcsú a fegyverektől címűt. Kevesen tudják azonban, hogy még a Fiesta előtt Hemingway már írt egy komplett regényt első világháborús kalandjaiból, ám az, és vele együtt több novella kézirata is eltűnt. A történet szerint első felesége, Elizabeth Hadley Richardson egy bőrtáskában vitte volna a kéziratokat a Lausanne-i Békekonferenciára, ám a vonatúton, míg Hadley a mosdóban volt, valaki egyszerűen ellopta a csomagjait, bennük a cím nélkül regénnyel. Hemingway soha nem próbálta reprodukálni a novellákat, vagy a regényt, gyakorlatilag utóbbi helyett írta meg a Fiestát, mely végül meghozta számára a régóta áhított sikereket.

Ernest Hemingway

Hunter S. Thompson: Prince Jellyfish

A gonzó újságírás atyját végérvényesen a Félelem és reszketés Las Vegasban című regénye, valamint az abból készült filmadaptáció tette világhírűvé, de kevesen tudják, hogy Thompson pályakezdőként még hagyományos értelemben vett riporterként képzelte el a karrierjét. Ebben a mentalitásban írta meg első regényét, a Prince Jellyfish-t, melyet azonban minden kiadó kiforratlannak ítélt, és visszautasított. A sztori egy louisville-i fiú történetét dolgozta fel, aki megpróbált boldogulni a nagyvárosban, és később Thompson is beismerte, hogy abszolút felejthető produkció volt. Érdekesség az is, hogy a Rumnapló című regénye is kis híján asztalfiókban maradt, de végül Johnny Depp akadt rá a kéziratra az író lakásában, mikor a Félelem és reszketés Las Vegasban adaptációjának előkészületeit végezte. Depp győzte megy Thompsont, hogy dolgozza át kiadásra kész állapotba, és végül, évekkel később ő vállalta el a filmadaptáció főszerepét is.

Hunter S. Thompson

Margaret Atwood: Scribbler Moon

Atwood az elmúlt évek legnagyobb irodalmi szenzációjává vált, novemberben pedig már a 82. évét tölti majd be. Az ő személye és kiadatlan regénye némileg elüt az eddigiektől, hisz nemhogy nem egy elveszett kéziratról beszélünk, de a Scribbler Moon című regény jelenleg a norvégiai Deichmanske Public Library-ben egy időkapszulába zárva várja, hogy legkorábban 2114-ben valaki elolvashassa. A kezdeményezés eredete még érdekesebb: Oslo környékén 2014-ben ültettek egy csemeteerdőt, és pontosan 100 évet várnak, hogy kiterjedt, és hatalmas erdőséggé váljon, hogy aztán a fákat kivágva, a belőlük nyert papírra nyomják majd ki többek közt Atwood regényét is. Az ötlet egyébként a neves skót művésztől, Katie Patersontól származik, és évről-évre újabb és újabb időkapszulákat nyitnak, számtalan író csatlakozott már a mozgalomhoz, és szinte törvényszerű, hogy a nyomasztó disztópiáiról is híres Atwood volt az első, aki kizárólag ennek a célnak szentelt egy komplett regényt.