Fülledt Dél krónikása – 5 regény a 60 éve elhunyt William Faulkner műhelyéből

60 évvel ezelőtt a mai napon hunyt el William Faulkner, a XX. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja Ernest Hemingway mellett, generációja utolsó szószólója, akinek távoztával lezárult az amerikai próza fejlődésének egy igen jelentős szakasza. Születésének évfordulóján most öt kiváló regényt ajánlunk tőle, ha még nem ismerkedtél volna meg az irodalmi Nobel-díjas zseni életművével.

William Faulkner, 1949 irodalmi Nobel-díjasa

Faulkner különös figura volt, aki ódzkodott az emberektől, az írást szent intézménynek tekintette, és akit csak az 1949-es irodalmi Nobel-díja után kezdett értékelni saját hazája, akkor, amikor ő már a könnyű pénzkereset miatt inkább Hollywoodban írta a legkülönbözőbb regények adaptációinak forgatókönyvét, többek közt adaptálta Hemingway Szegények és gazdagokját, vagy Raymond Chandlertől a Hosszú álmot, mindeközben azonban generációja egyik legnagyobb, és leginkább kísérletező hangú írófejedelmévé vált. Faulknertől generációk tanulták el a kísérleti próza, a részletes jellemábrázolás, és a ritmusos mondatokat előnyben részesítő kortalan stílus kulisszatitkait, és olyan irodalmi nagyságok rajongtak feltétlenül életművéért, mint 1982 irodalmi Nobel-díjasa, a kolumbiai Gabriel García Márquez.

Íme most öt regény, melyen át megismerkedhetsz Faulkner zsenijével. (Az ajánlásokhoz felhasználtuk az adott művek fülszövegét is.)

A hang és a téboly

Faulkner főműve, a kísérleti próza fontos remeke ez a több nézőpontos regény, benne az író barokkosan hömpölygő prózájának esszenciájával. Négy elbeszélő – három Compson-testvér (egy idióta, egy öngyilkosjelölt, egy kisvárosi Jágó) és végezetül maga a szerző – mondja el ugyanazt a históriát. Négy változatban pereg le előttünk ugyanaz az álom: korunk látomása. A modern világ ős-egyszerű elemekből összeálló bonyolult rendszere tárul föl benne, a modern ember végzetesen bizonytalan, de mégis gyötrelmes bizonyossággal létező erkölcsi világrendje.

Zsiványok

Faulkner ​utolsó műve afféle karrierösszegzés, melyben felidézi a múltat, saját fiatalságát, a fiatalok vágyálmait, és azok szembesülését a valósággal. Nehéz regény, ám kétségtelenül Faulkner életműnek egyik csúcsalkotása is egyben, a nagyapa meséje unokájának arról, miként ment szembe fiatalon a társadalommal. A Zsiványokban tehetségének azt az oldalát csillogtatja meg, amelyről többnyire elfeledkezünk, noha számos könyvében felfedezhető, igaz, sötétebb árnyékok közé szorulva: a humorérzékét.

Míg fekszem kiterítve

Meghalt egy tanyasi öregasszony, Addie Bundren, s most az övéi – férj és öt gyerek – szekérre rakják a maguk ácsolta koporsót, hogy az elköltözött földi maradványait – végső meghagyása szerint – a városban, rokoni csontok között helyezzék örök nyugalomra. Felkerekednek, viszontagságos, hosszú úton szekereznek végig, hogy a szó szoros értelmében „tűzön-vízen át” véghez vigyék, amire szavukat adták. Egyszerre humoros, mégis dráma regény, mely a minden nehézséget legyőző ember alakjával mintegy összekacsint kortársa és irodalmi ellenfele, Hemingway arc poeticájával.

Fiam, Absolom

Nem egyszerű történet, tulajdonképpen egy bibliai példázat, melyet annak idején alaposan elmarasztalt a kritika, holott minőségében nem marad el az író többi művétől. A történet: tündöklés és nyomorúság; fölívelés és lehanyatlás: klasszikus tragédia. Jellegzetesen déli történet: a fajgyűlöletben gyökerező „különleges intézmény” átkos következményeinek elrettentő példája. De jellegzetesen amerikai történet is: a „korlátlan lehetőség” illúziójára épült nagyszabású vállalkozás paradox példázata. Megmutatja, hogy mire képes – és mire nem – önerejéből, önmagát maradéktalanul megvalósítva az ember.

Augusztus fénye

Faulkner 1932-ben megjelent művét sok kritikus a legjobb regényeként tartja számon. Egy egyszerű parasztlány, Lena Grove utazásának története, aki terhességének utolsó heteiben útra kel, hogy felkutassa születendő gyermeke apját. Az ő tekintetén át tárul elénk a Mississippi menti világ, és töri össze a főhős remélt boldogságát, ez szabja meg újszülött gyermekének sorsát is. Hosszú, nyúlós, ragadós regény, aminek prózája észrevétlenül telepedik rá az emberre, kétségtelenül Faulkner azon műve, melynek olvasásához megfelelő lelkiállapot, és nyugodt környezet szükséges.

Az általunk legjobbnak ítélt Faulkner-művek

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.