Kovács Krisztián
2020. június 12. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Gyilkosságok, egzotikum, nők és Leslie L. Lawrence – 81 éves Lőrincz L. László

1983-ban, azaz közel harminchat éve egy különös regény került be a Magvető Kiadó Albatrosz Könyvek című nagy sikerű sorozatába. A mű egy tragédiába fulladó expedíció történetét mesélte el egy kalandos nyomozáson keresztül a Himalája lejtőin, mindehhez pedig olyan egyedi humort, és tudományos és kultúrtörténeti háttérinformációkat adagolt, mely egy addig nem látott, és Magyarországon nem ismert tematikát vezetett be, és mintegy honosított is meg a piacon. A regény elképesztő sikert aratott, és egy máig tartó sorozat kezdődarabjává vált.

A regény címe Sindzse szeme volt, a borítón pedig az angolszász csengésű Leslie L. Lawrence név állt. Egy idehaza páratlan magyar irodalmi karrier első állomása volt ez, egy olyan pályafutásé, mely a 90-es évek elején olykor egy-egy új kötet megjelenése kapcsán elképesztő, és ma már elképzelhetetlen akár 130 ezres eladott példányszámot is jelentett. Az angolszász név mögött egy akkor negyvenes éveit taposó egykori egyetemi kutató, és a nyelvtudományok kandidátusa állt, akitől egyáltalán nem állt távol az irodalom, de aki itt vált egy ország kedvenc írójává. Lőrincz L. László a napokban 81. születésnapját ünnepli, így jó apropó ez, hogy felelevenítsük, miért is fontos alakja ő a magyar szórakoztatóirodalomnak.

Laci bácsi, és a kedvenc munkaeszköz Forrás: vs.hu

Miből lesz a cserebogár?

Laci bácsi nem tett mást, mint ami a szórakoztatóirodalmi újítók sajátja: kombinált néhány jól eltalált tematikai elemet, és bár új műfajt nem, de egy addig szokatlanul újnak ható és rendkívül sajátságos elemekkel tarkított zsánert alakított ki önmaga számára a kalandregény és a detektívregény műfaji határain belül. A nőcsábász, egykori háborús hős, a mindig kemény öklű, és éleseszű Leslie L. Lawrence karaktere, megtámogatva némi egyéni humorral, lazasággal és vagánysággal, hozzácsapva egy egzotikus helyszínt, és háttérként annak kulturális ínyencségeit, ez a kombináció az, ami a mai napig lelkes olvasók ezreit tartja lázban az évenkénti két regény megjelenése környékén.

Az évek során persze beléptek új karakterek a történetekbe, mint a portugál építész Domingos de Carvalho, Robert McKinley, Santarcangeli atya, Jondon láma, Debby O’Hara, vagy épp a legtöbb önálló történetet kapott John C. Lendvay kriminalisztika professzor, akik mindannyian jóleső egyediséggel népesítik be Laci bácsi kalandokkal kibélelt világát, és akkor még nem beszéltünk azokról a nagy ívű, a kalandregény, és a tudományos-fantasztikum határán mozgó írásairól, melyek újabb, önálló célközönséget szereztek az írónak. A Nagy mészárlás-, a Kicsik-, vagy épp legutóbb a Vijjogók-sorozatok a természetfeletti olyan mezsgyéire merészkednek, melyek a Laci bácsitól elvárható módon megint csak ismert vagy kevésbé ismert, de tudományos oldalról vizsgált tényeket és teóriákat használnak fel a történeti háttér felépítésére.

Felsorolni is nehéz, hány regény jelent meg a műhelyében Forrás: cinegore.hu

A nagy tanítómesterek

Ahogy minden író esetében, Laci bácsinál is tetten érhetőek a nagy elődök hatásai. Ahogy ő maga is számtalanszor hangsúlyozza, regényei nem krimik, hanem kalandregények, ennek mentén gyakorlatilag egyenes utóérzése nagy kedvence, Karl May művészetének, aki szintén előszeretettel kalauzolta olvasóit ismeretlen, és egzotikus vidékekre. Ugyanakkor a történetek olykor szikár mondatszerkesztésén, vagy épp a legtöbb történetben felbukkanó főszereplő, Leslie L. Lawrence alakján egyértelműen érezhetőek az 1930-as évek klasszikus hard-boiled krimijeinek hatása is.

A később a film noirt tápláló irodalmi műfaj egyik legkiválóbb szerzője, Raymond Chandler, és főhőse Philip Marlowe ugyanúgy ihletője Laci bácsi regényeinek, mint Edgar Wallace, aki főleg misztikus nagyvárosi krimijeivel tett szert hírnévre ezidőtájt. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a humorforrásról, Laci bácsi nagy tisztelője Rejtő Jenő munkásságának, és a Rejtő-féle utánozhatatlan humor, ugyan jóval finomabb formában, de ugyanúgy részét képezi regényeinek, még megtartva a határokat, hogy az ne menjen a történet és a fordulatok rovására.

1983 óta a pályán Forrás: origo.hu

Tökéletes belépőirodalom

Ezt a megjelenési ütemet és iramot olykor megszenvedi a minőség, miután pedig igen szigorúak a műfaj határai, az életműbe természetesen – főleg az utóbbi tíz évben – csúsznak be kétségtelenül gyengébben sikerült művek, de sosem felejthetjük el Laci bácsinak azt, hogy ezt a műfajt ő évtizedekig művelte a lehető legmagasabb szinten, és a mai napig dicsérendő az az attitűd, mely jellemzi őt. Kevés olyan írót tudnék említeni, aki képes beutazni regényei helyszíneit a pontosabb ábrázolás érdekében, aki egy-egy utazást hajlamos afféle tanulmányútként kezelni csak azért, hogy olvasói olyan háttérinformációk birtokába jussanak, melyek nem pusztán a fantázia szüleményei.

Így aztán, aki izgalomra, és rejtélyekre vágyik, annak a mai napig számtalan olyan Lőrincz L. műhelyben készült művet ajánlhatunk, melyek kiváló nyári olvasmányélményekké válhatnak. Laci bácsi regényei ráadásul bírnak egy olyan különleges erővel, ami annak idején a Harry Potter-sorozat sajátsága is volt: képesek afféle belépőirodalomként működni, és könnyedségükkel, kalandos fordulataikkal rábírni az embereket az olvasásra, és annak szeretetére.

A Lőrincz L. László néven megjelent munkák egy része Forrás: jofogas.hu

Rendben, de akkor melyik regényeit olvassam el?

Számtalan kiváló akad köztük. Persze érdemes a legelsőként megjelent Sindzse szemét is magunkévá tudni, hisz az volt a prototípus, de a Leslie L. Lawrence sorozatból ugyanúgy nehéz mellélőni a következőkkel: Holdanyó fényes arca, Huan-Ti átka, Sziget a ködben, A vérfarkas éjszakája, Ahol a pajpaj jár, vagy A vízidisznók gyöngyökről álmodnak. A főszereplő barátai közül mindenképpen érdemes elolvasni a John C. Lendvay kalandjairól szóló Damballa botja, a Monszun, a Mau-Mau, vagy A vadász című regényeket, és akkor még ott vannak a Lőrincz L. László néven megjelent tudományos-fantasztikus munkák is.

Páratlan, hogy valaki 81 évesen még mindig ilyen lelkesedéssel, hittel, és alapossággal dolgozzon, az pedig igazán örömteli, hogy ezt az olvasók a mai napig honorálják neki, mert igen, olykor érezhető a legújabb művein a fáradtság, de nem felejthetjük el neki, hogy milyen sokat tett sok százezer olvasó szórakoztatásáért, és a magyar szórakoztatóirodalom népszerűsítéséért itthon és külföldön egyaránt. A magunk részéről a lehető legjobbakat kívánjuk Laci bácsinak, reméljük még jó néhány kalandregény ott pihen a tollában, hiszen, ahogy ő fogalmazott egy korábban vele készült interjúnkban: „Jorge Amado, kiváló brazil író azt mondta, hogy „isten azért adta az embereknek a rumbatököt, hogy rázzák”. Hát én is rázom.”