- Kovács Krisztián
- 2022. április 6. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Sokszor és sokat foglalkoztunk már a krimi irodalommal, és vélhetően még fogunk is, különösen, ha a XX. század 30-as, 40-es éveiben kibontakozó mozgalmak jutnak eszünkbe. Izgalmas időszak: Agatha Christie ekkor már javában ontja magából Hercule Poirot-történeteit, miközben az óceán túlsó felén vadonatúj mozgalom bontakozik ki a bűnügyi irodalom berkein belül egy bizonyos Samuel Dashiell Hammett vezérletével, aki főszereplőjén, Sam Spade magánnyomozó alakján át radikálisan új irányvonalat hoz a krimi műfajába, hogy azt aztán egy zaklatott életvitelű pályatárs végül világhírnévhez juttassa.
Kevés szerző létezik a krimi műfaján belül, aki eklektikusabb utat járt be a világhírnév felé vezető úton, mint Raymond Thornton Chandler, akinek neve még manapság is monolitként magasodik a bűnügyi irodalom modern nagyságai fölé, és akitől gyakorlatilag mindenki, aki 1950 után krimiírásba fogott, tanult valamit, leginkább történetvezetés, és stilisztika terén, és aki egymagában bizonyította, hogy a krimi sokkal többet is jelenthet, mint a korszakra oly nagyon jellemző, újságárusoknál kapható filléres ponyvairodalmat. Raymond Chandler idén épp 61 éve hunyt el, ennek kapcsán elevenítjük fel most a pályafutását.
Az 1888-ban Chicagóban született Chandler szüleivel együtt már hét éves korában Nagy-Britanniába költözött, a kvéker ír származású anya és apa hatására a fiatal fiú gyökértelen idegenként nőtt fel, bejárta Európát, ám bárhova is vetette az élet – megfordult Londonban, Párizsban, Németországban pedig több helyütt is – mindenhol igazi kívülállónak érezte magát, nehezen barátkozott, ha sikert is ért el egy-egy társaságban, képtelen volt huzamosabb ideig fenntartani a kapcsolatait, a különösen fiatalon beköszöntött furcsa magány pedig két dolgot indukált nála: vonzalmat az alkoholhoz, és kiteljesedést a versek világában.
az viszont kétségtelen, hogy az írással való napi szintűn foglalatoskodás megadta élete követendő irányvonalát, így hamar a Daily Express és a Bristol Western Gazette riportere lett, míg végül 1917-ben be nem lépett a kanadai hadseregbe, hogy a kötelékben szolgáló társaival együtt harcoljon Franciaországban.
A hosszú álom első kiadása
Chandler a háború után Los Angelesbe költözött, ahol minden olyan állást elvállalt, melyből egy kis pénzt kereshetett, így húrozott teniszütőket, de dolgozott gyümölcsültetvényeken termésszedőként is, végül 1922-ben képesítés nélküli könyvvizsgálóként kezdett dolgozni, melyben precizitásának hála olyan remeknek bizonyult, hogy 9 évi munka után cége, a Dabney Oil Syndicate kinevezte alelnöknek. Páratlan és páratlanul gyors karrier, ami azonban az immáron házas férfiból a lehető legrosszabb énjét csalta elő. A folyamatos nőügyek, és az egyre inkább elharapódzó alkoholizmusa miatt csak rövid ideig töltötte be a posztot, törvényszerű elbocsátása után pedig megkezdődött az út az írólegendává váláshoz.
Az 1929-ben kipattant gazdasági világválság a könyvipart kevésbé érintette, számtalan ponyvaíró épp ekkoriban ért karrierje csúcsára, így történt ez többek közt Edgar Rice Burroughs-al, Tarzan kitalálójával, valamint a korai krimik két, manapság keveset emlegetett alakjával, Erle Stanley Gardnerrel, és Edgar Wallace-al. Utóbbiak útját látta Chandler követendő példának a biztos megélhetés felé vezető úton.
A Black Mask egyik száma benne Chandler írásával
A Black Mask magazint 1920-ban indította útjára H. L. Mencken újságíró és George Jean Nathan drámakritikus. A magazin a kibontakozó hard-boiled krimimozgalom alapját képezte, különösen, miután 1929-ben a lap folytatásokban közölte Dashiell Hammett korszakalkotó művét, A máltai sólymot. A kalandot, a misztikumot, a fordulatos történetet és a kemény karaktereket kiváló arányérzékkel keverő sztorik óriási közönséget hoztak az amerikai társadalom szépreményű mindennapjaiból épp csak felébredő olvasói közegben, ami többek közt Chandler ambícióinak a kiteljesedését jelentette. Az író ekkor már évek óta tudatosan igyekezett a kikövezett úton járva ponyvaíróvá képezni magát, míg végül első regényét elfogadta az Alfred E. Knopf kiadó.
Philip Marlowe magánnyomozó alakja valójában novella formában persze már 1933-ban bemutatkozott a Black Mask hasábjain, de részletesebben, regényalakban kibontva mutatta meg igazán Chandler rendkívüli hangulatteremtő képességét, és világra való cinikus reakcióit, melyek később a film noir alapjait is szolgáltatták.
A hosszú álom filmadaptációjának plakátja
Chandlerrel nem volt egyszerű kijönni, Dashiell Hammett kifejezetten unszimpatikus embernek írta le kortársát, de a regényíróként befutott, és így önmagát Hollywoodban is kipróbáló szerző a stúdióban is talált ellenlábasokat stílusával és magatartásával, amit csak súlyosbított elharapódzó alkoholizmusa. Bár keresett forgatókönyvíróvá vált, és együtt dolgozott többek közt Billy Wilderrel James M. Cain regénye, a Kettős azonosság adaptálásán is, részleges sikereket elérve, olyanokkal volt képes összeakasztani a bajszát, mint pl. Alfred Hitchcock, akivel az Idegenek a vonaton szkriptjén dolgoztak együtt.
Chandler emellett még a második világháború előtt kiadott jó néhány tényirodalmi értekezést, mellyel odaszúrt azon ponyvaíróknak, akiktől pályája elején ő maga is számtalan szakmai fortély eltanult.
Chandler és a jellegzetes pipája
Chandler a kor divatjával szemben úgy tudott a hard boiled pápájává válni, hogy jóval finomabban megmunkált, rendkívül irodalmi prózája túlmutatott az olyan kortársakon, mint a James Bond-történeteivel ekkoriban berobbanó Ian Fleming. Lírai hasonlatait, szóalkotásait, pergő párbeszédeit összességében olyan később irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett kiválóságok is dicsérték, mint John Steinbeck, Ernest Hemingway, vagy épp William Faulkner, aki többek közt A hosszú álom filmváltozatának forgatókönyvéért is felelt később.
Chandler sosem volt a megalkuvás híve, ám mindezek hatását inkább csak 1954 után kezdte érezni, mikor felesége, Cissy Pascal elhunyt. Az író nagy ugrásokkal indult meg a lejtőn, és több öngyilkosságot is megkísérelt, miközben bánatában korábban általa sokat szidalmazott, gyenge minőségű fércponyvákat gyártott nap, mint nap. Legyengült, megtépázott, depresszióban őrlődő szervezete végül 1959-ben feladta a tüdőgyulladással vívott harcot.
A krimi irányadó kritikai műve
A krimi pápája összesen nyolc regényt írt pályafutása során, az utolsót 30 évvel a halála után Robert B. Parker fejezte be, emellett több tucat novellája, esszéje és cikke jelent meg a detektívirodalomról, amivel nem csupán jelentős krimiíróként, de akár bűnügyi irodalmárként is tekinthetünk alakjára. Munkássága számtalan későbbi krimiíróra hatással volt, köztük John Sandford, Michael Connelly, James Ellroy, Elmore Leonard, vagy Harlan Coben, de még az alapvetően a krimin belül más hangulati típust jelentő skandináv szerzők közül is megemlíti hatásaként többek közt Stieg Larsson, vagy Jo Nesbo is.
Chandler minden regénye megkapta a maga filmadaptációját, melyek közül a leghíresebb egyértelműen a Humphrey Bogart főszereplésével készült A hosszú álom, mely nem csupán egy komplett filmes zsánert teremtett meg, de Bogart ballonkabátos alakjával a magánnyomozók máig aktuális archetípusát vázolta fel a popkultúra számára.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
