- Kovács Krisztián
- 2022. május 11. | Becsült olvasási idő: 7 perc
A bűnügyi irodalom a mai napig elképesztően széles olvasótáborral rendelkezik, holott az irodalmi köztudatban még most is megközelítőleg ugyanazon a szinten áll, mint az 1930-as években, és sokan pusztán felejthető ponyvairodalomként kezelik. Az már más kérdés, hogy számtalan író – Agatha Christie-től, Jo Nesbo-n át Michael Connelly-ig bezárólag – megmutatta nekünk, hogy bizony a krimi lehet több, mint egyszer fogyasztható ponyva, ám még a szépirodalom legnagyobb alakjai is bele-belekóstoltak pályafutásuk során a bűnügyi irodalomba. Természetesen ezek a művek nem értelmezhetők a szó szoros értelmében krimiként, ám az irodalom játékosságának hála motívumaik, témáik, fordulataik, karaktereik, sőt, olykor struktúrájuk miatt akár még akként is képesek működni.
Pynchon a posztmodern amerikai irodalom J. D. Salingere, egy rejtőzködő zseni, aki minden regényével képes valami újat, meghökkentőt, és végtelenül hiteleset alkotni. Nincs ez másként a 2009-es Beépített hiba című regényével sem, mely talán Pynchon legkommerszebb alkotása, mely az 1970-es évek elején virágkorát élő marihuánafüstös hippikorszak közepébe vezet vissza minket. A főhősünk Larry Sportello – a tudatmódosítókkal szintén előszeretettel élő – magánnyomozó, akit volt szerelme bíz meg egy dúsgazdag építési vállalkozó felkutatásával. Pnychon műve bizonyos fokig hagyományos értelemben véve is követi egy bűnügyi regény cselekményét, amit meg-megtörnek a szerzőre jellemző váratlanul elszállt epizódok.
Thomas Pynchon: Beépített hiba
Gyakorlatilag – bár már motívumaiban az ókorban is felfedezhető – a modern krimi születését az irodalomkritikusok szeretik Edgar Allan Poe 1841-es A Morgue utcai kettős gyilkosság című novellájához kötni, és furcsa, de huszonöt évvel később egy földrésszel odébb már a posztmodern krimi megszületésének is tanúi lehettünk. A Bűn és bűnhődés amellett, hogy a világirodalom egyik legfontosabb műve, az eszmeregény megtestesítője, témájánál fogva tökéletesen megjeleníti azt a két motívumot – és az ezek mentén végbemenő lélektani változásokat – melyek gyakorlatilag mára a bűnügyi irodalom sajátjaivá is váltak. Dosztojevszkij páratlan éleslátással vázolja fel az elkövetők lélektanát még jóval azelőtt, hogy ennek kapcsán bármiféle pszichológiai tanulmány napvilágot látott volna.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Az X-generációs írók egyik leghíresebbike 1991-ben adta ki a Robert Bloch eredeti regénye előtt is tisztelgő, ám annak fő cselekményvázát posztmodern társadalomkritikába rejtő harmadik regényét. Patrick Bateman története csupán a felszínen egy pszichopata tombolásának krónikája – amit végül a filmadaptáció alaposan ki is domborított – legmélyén azonban sokkal inkább egy sorozatgyilkos karakterén át feltáruló rothadó társadalom portréja. Ellis regénye – a történetben rendkívül naturálisan ábrázolt brutalitás, szexuális erőszak, gyilkosságok, csonkítások részletes leírása miatt – hatalmas vitákat váltott ki megjelenésekor, első kiadója el is állt a megjelentetésétől, és bár vélhetően épp tartalma miatt kultkönyv vált belőle, máig ez a szerző legvitatottabb alkotása.
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Golding sokak szerint a modern thriller és horror stílusát és alapjait is meghatározta első regényével, A Legyek Urával, mely többek közt Stephen King nagy kedvence is, ám nem csupán ezzel a zsánerműfajjal van áthallása pályafutása egyes darabjainak. Az 1979-es Látható sötétség hosszú idő után az író első megjelentetett regénye volt, egy szörnyű sérüléseket elszenvedett fiú és az őt pártfogásába vevő perverz tanár története, mely megintcsak korának egy rendkívül sokrétű szimbólumokkal átszőtt kegyetlen látomása, amit sem témája, sem eszközei miatt nem könnyű olvasni, és talán ezért is válhatott az irodalmi Nobel-díjas angol író karrierjének jóval kevesebbet emlegetett alkotásává, pedig valahol mélyen hasonló érzelmi húrokat pendít meg, mint A Legyek Ura.
William Golding: Látható sötétség
Az önmagát világéletében újságírónak valló, ám már életében Dél-Amerika valaha volt legolvasottabb írójának számító Nobel-díjas zseni, a mágikus realizmus atyja 1981-ben írta meg nyúlfarknyi méretű értekezését, mely bőven értelmezhető bűnügyi történetként, holott annak fő motívumai mégis hiányoznak belőle, hiszen nem szükséges nyomoznunk, és nincs végső magyarázat sem, ám egy rendkívül hangsúlyos Krisztus-parafrázis igen, ami sokak szemében teszi Márquez pályafutásának egyik pikantériájává a rövidke művet. Misztikus történet, mely ugyan egy gyilkossággal veszi kezdetét, és több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, mégis témájában még a Bűn és bűnhődéssel is rokonítható.
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Az amerikai naturalizmus úttörőjének talán leghíresebb regénye, pályafutásának főműve a klasszikus krimik felütését követi: egy fiatalember meggyilkolja a szeretőjét, elfogják, és elítélik. Ám a történet valójában csak itt veszi igazán kezdetét, és az amerikai életvitel és társadalom egyfajta széleskörű feltérképezésére tesz kísérletet egy mélyen vallásos fiú, Clyde Griffiths karakterén keresztül. Bár a regény 1925-ben jelent meg, amikor az amerikai álomról még ebben a formában nem igazán esett szó, mégis ez az egyik első regény, ami megmutatja a fiatalok törekvéseit a valakivé-válni útján, miközben egy keserű tablón keresztül mutatja be, milyen könnyedén csúszik szét a valóság és a realitás, és ez milyen könnyedén követel életeket, és sorsokat.
Theodore Dreiser: Amerikai tragédia
A regény, mely Peru világhírű, később irodalmi Nobel-díjjal is kitüntetett szerzőjének pályafutását elindította, és melyet már megjelenése után nem sokkal iskolák égettek máglyán az iskolaudvaron. A város és a kutyák, mely eredetileg 1962-ben látott napvilágot hazájában, saját katonaiskolai önéletrajzi élményein alapszik, felütését tekintve pedig olyan, mint egy átlagos krimi, ahogy a limai katonaiskolában történt gyilkosságról értekezik, aztán valami egészen váratlanul erőteljes körképpé alakul Peru társadalmának alsóbb rétegeiről. Egy több szálon futó történet, melynek minden sorából érződik a kadétok mindennapjainak szigora és izzadsága, és ami kíméletlenül szembesíti a társadalmi konvenciókat önmaguk működésképtelenségével.
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák
Lee mindössze két kötetet publikált életében – a másodikat csak egy évvel a halála előtt – ám első regénye nem csupán a széleskörű ismertséget, de a Pulitzer-díjat is meghozta számára, a filmadaptációnak pedig Gregory Peck köszönheti egyetlen Oscar-díját. A Ne bántsátok a feketerigót! sokak szerint az egyik legfontosabb amerikai regény a XX. században, fejlődésregény, mely egy bírósági tárgyaláson át világít rá az amerikai dél elnyomó rasszizmusára, és fordítja szembe a képmutató társadalmat önmaga tükörképével. Bár alapjaiban humoros hangvételű mű, a tárgyalótermi drámán át számtalan, a bűnügyi irodalomban folytonosan jelenlévő motívumot mutat be, úgy, mint a nemi erőszak, a vérfertőzés, vagy épp a különböző függőségek, főleg az alkoholizmus.
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Roth nevét karrierje utolsó 20-30 évében folyamatosan az irodalmi Nobel-díj várományosai közt emlegették, a nagy író aztán mégis e nélkül távozott a világból, ám számtalan kiváló regényt hagyott ránk. Ezek egyike a Pulitzer-díjjal is kitüntetett Amerikai pasztorál 1997-ből, mely ismét a Vietnámi-háború idején a társadalomba begyűrűző általános kiábrándultság krónikája egy látszólag átlagos család lassan a feje tetejére álló életén keresztül bemutatva, mikor kiderül, hogy főhősünk lánya terroristának áll, hogy így tiltakozzon a kormány intézkedései ellen, és felrobbant egy postahivatalt. Egy mű, melyben annak ellenére tud az olvasó azonosulni a robbantóval, hogy tudja, emberéleteket tett tönkre, ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a mélyben ő csak eszköz, mondhatni a kard hegye.
Philip Roth: Amerikai pasztorál
Capote 1959-től, Herbert Clutter négy családtagjának meggyilkolásától közel öt évig kutatott az ügy részletei után, melyből aztán megszületett a Hidegvérrel című mű. A kötetet rengeteg dicséret érte, különösen az ügy rendkívül átfogó ismertetése végett, hiszen a szerző hármas narratívát alkalmazott, vagyis mind a gyilkosok, mind a tettesek, mind az őket körülvevő kisvárosi közeg nézőpontjából megismerjük a történetet, ráadásul ez volt az egyik első tényirodalmi munka, mely pszichológiai nézőpontból igyekezett racionális választ adni az elkövetők tetteire. A kritikusok a bűnügyi tényirodalom úttörő munkájának nevezték, egyesek regénynek tekintik, és bár jelölték 1967-ben a Pulitzer-díjra is, végül nem nyerte el a kitüntetést, ami miatt Capote meglehetősen csalódott is volt.
Truman Capote: Hidegvérrel
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
