• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
John Hoewer a könyvével (Freilich Magazin)

Irodalom

Ijesztő hiperrealizmus – Avagy Európa, a kirekesztés, és a irodalom sötét oldala?

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Német témához németes felütés: a Luthert a máglyahaláltól megmentő választófejedelemről, Bölcs Frigyesről szokták mondani, hogy nem is volt annyira bölcs, inkább csak ügyesen halogatta a dolgokat, amíg maguktól meg nem oldódtak. Még hetekkel ezelőtt ajánlottam Krisztiánnak egy témát, ami fullosan politika, de a lelkemre kötötte, hogy ne keverjem bele a politikát. Én pedig azóta csak vakartam a fejemet: hogyan írjak a szobában levő elefántról anélkül, hogy szóba hoznám magát az ormányost?

A recenziómban ugyanis a német szélsőjobbos irodalomról lett volna szó, illetve a szélsőjobbnak tekintett német irodalomról és kiadókról. Azonban a halogatásnak hála most olyankor tudom megírni, amikor az ukrajnai háború okozta sokk okán úgy tűnik, Németország ideológiailag nagy változások előtt áll és végre hajlandó fontosabb dolgokkal is foglalkozni, mint a közbeszédet eddig uraló identitáspolitikával.

EuropaPowerBrutal

EuropaPowerBrutal

A könyvvásár egy pezsgő kultúrájú országban azért fontos esemény, mert bemutatja, hogy az irodalom hogyan tükrözi a társadalom aktuális helyzetét. Az egyik legrangosabb könyvvásár pedig a frankfurti. A 2021 októberi esemény sajnos nem csak könyvek kapcsán került a hírekbe. Jasmina Kuhnke írónő ugyanis egy tweetben közölte: mivel pont a szélsőjobbos Jungeuropa kiadó standja mellett folytattak volna vele pódiumbeszélgetést, ahol feltehetően sok szélsőjobbos lesz, fekete bőrűként nem érezné magát biztonságban. Ezért lemondta a szereplést.

Innentől könyvek helyett minden arról szólt, jogos-e Kuhnke félelme és szabad-e egyáltalán nyilvánosságot biztosítani olyan kiadóknak és könyveknek, amelyektől – vagy esetleg olvasóiktól – egy színes bőrű embernek félnie kelljen. (Áldassék a budapesti könyvvásárok békés unalma!) Az alapvető kérdés természetesen a szólás- és gondolatszabadság. Ki és mi alapján dönti el, mikortól közösségellenes egy könyv? Jogos-e egy kiadót azért kizárni egy könyvvásárról, mert egy adott személy sértőnek találja a jelenlétét? Lehet-e kötelező normát csinálni egy individuum szubjektív érzeteiből?

Borítékolható volt, hogy a vita lényege végül elvész a számtalan nyilatkozat tengerében, mert a német könyvszakma képviselői a Kuhnke-vita kapcsán szinte egymással versengve biztosítottak mindenkit a sokszínűség és nyitottság fontosságáról. Ha nincs ukrán háború, a klímaváltozás mellett talán még ma is ezen vitatkoznának. A 2021-es frankfurti könyvvásár nagydíját egyébként a zimbabwei Tsitsi Dangarembga kapta, mint a kortárs afrikai irodalom meghatározó hangja. Első könyvét, a magyarul még nem elérhető Nervous Conditiont a BBC 2018-ban beválasztotta az év 100 legnagyobb hatású könyve közé.

Jasmina Kuhnke

Jasmina Kuhnke

E sorok írója tehát kíváncsi lett, hogy milyenek is azok a szélsőjobbos könyvek, amelyek Jasmina Kuhnkét és sokan másokat is ilyen szintű rettegésre késztették, így beszerezte a Jungeuropa legújabb kiadványát: az angolos nevű, de német John Hoewer EuropaPowerBrutal c. könyvét.

Nem tudtam elképzelni, hogy egy mégiscsak legálisan működő, a frankfurti könyvvásáron szereplő kiadó valami olyat adjon ki, amitől egy színes bőrű szerzőt ki kell verjen a hideg veríték. Vagy mégis?

A tényleg elég metálos című EuropaPowerBrutal alapsztorija ennyi: helyét nem találó, átlagos helyzetű, építész főszereplőnk egy rosszul sikerült céges buli után elveszíti az állását (egy ismerőse előbb félreérthető helyzetbe kerül a kolléganőjével, Marával, majd a kolléganő részegen kiesik az ablakból és egy szemetes konténerben tér magához). Hosszú keresés után egy közepesen ismert hírportálnál kap munkát, ahol megbízzák, hogy utazza be Európát és készítsen tudósítást a szélsőjobbos mozgalmakról. A névtelen narrátor munkához is lát, és iszonyú mennyiségű alkohol elfogyasztása közben végiglátogatja a német, osztrák és olasz szélsőjobbosokat (Kelet-Európa még említés szintjén sem szerepel a könyvben).

John Hoewer a könyvével (Freilich Magazin)

John Hoewer a könyvével (Freilich Magazin)

Nemcsak a rendőrökkel és szélsőbalosokkal való verekedések, a tüntetések leírása borzongatóan hiperrealista, hanem a környezeté is, a karakterek “tűpontosan” tükrözik az életet a naiv Erasmusos diáklányoktól az arrogáns katolikus legényegyleteken át a pályaudvarok körül lebzselő afrikai migránsokig, s mindennek során a könyv egyszer sem ítélkezik. Mutat, de nem minősít. A könyvben gyakorlatilag nincs szimpatikus oldal vagy közeg, akikkel azonosulni tudnánk. A jobboldali politikusok éppúgy megkapják a magukét, mint a baloldal. Hoewer könyve sok minden, de nem propaganda.

Mégis ijesztő olvasmány. Az EuropaPowerBrutal olyan Nyugat-Európát tár elénk, amiről sokan nem csak Magyarországon, de az érintett országokban sem hajlandóak tudomást venni. A történet ugyanis a mára lecsúszott és kirekesztett – vagy inkább kirekesztődött – egykori fehér munkásosztály világában játszódik. Egy olyan világ, amelynek csak a társadalmon kívül van helye, mert a társadalom nem tart igényt rájuk, ezért nem is törődik velük. Posztapokaliptikusnak is beillő helyszíneken létrehozott közösségi terek, örökös csatározás a többi – nem csak baloldali – szélsőséggel és a minden kirekesztettet egyformán jól megverő rohamrendőrökkel. Különösen meglepő volt a gyűlölet hiánya. Minden verekedések, tüntetés, aljas kis ide-oda szurkálás úgy hat, mint egy megszokott rituálé, ami pont azért ijesztő, mert annyira triviálisan az élet része, mint a korábbi generációknak egykor a vasárnapi templomba járás.

Ami Leitmotiv-ként összeköti ezeket a csoportokat: a közösség utáni vágy. Ezeknek a társadalom legalján szerveződő sorsközösségeknek nem marad más kohéziós erő, mint az alkohol és a langyos régi slágerek, amikben a cigarettafüstben és piaszagban ott leng a régi jó NSZK utáni halvány nosztalgia, az új közösségi esemény pedig az aktuális konfrontáció. Mintha Tamási Áron antitézisét olvasnánk: nem tudjuk, miért vagyunk a világon, mert az otthonunk már nem az otthonunk.

Tsitsi Dangarembga a fesztivál díjazottja

Tsitsi Dangarembga a fesztivál díjazottja

A történetnek az elbeszélő és Mara, az ex-kolléganő közt fonódó távkapcsolat a kerete, amely végül nagyon finoman érzékeltetve pozitív kicsengést ad az amúgy elég depresszív történetnek: alapjában semminek semmi értelme, de a szerelemből még fakadhat remény.

„A sötét limonádé pezsegve keveredik a vörösborral. A szénsav buborékaival feltörnek bennem az utazás emlékei. S ahogy a másodperc törtrésze alatt minden újra lejátszódik bennem, a poharakban mintha magát Európát látnám csillogni. Marára kacsintok és szánkhoz emeljük az első poharat. Újra egymásra nézünk. Összemosolygunk. Odakint elállt az eső.” Különösen azok a részek erősek, amikor a lírait keveri a vulgárissal:  “Az éjszaka úgy borítja a római sikátort, mint egy hollófekete, a sötétben láthatatlan macska. Puha mancsaival maga után hív a fénytelenségbe, majd megfordul, rámnéz és borostyánfényű szemeiből az egész sikátort meleg, szürke félhomály árasztja el. Mintha immár látni lehetne a sötétben. Megérintem az ősi falakat a Via del Seminario-n és fülemet behunyt szemmel a kövekhez tapasztom. Egy hang azonban széttépi a csendet. “Fogyatékos vagy? Gyere már, te korcs!”, jön hozzám Marc nevetve. Barátságosan átkarolja a vállamat, s úgy vonszol maga után a sikátorban. Szerinte kifejezetten jót tenne nekem egy fél év a keleti fronton.”

Egyetlen igazi baj van a könyvvel: elejétől a végéig fikció. Az olasz rész például a Mussolini-féle saló-i köztársaság egy veteránjának temetése körül forog. Ezt Rómában olvastam és rögtön le is csekkoltam, létezik-e a Hoewer által leírt bazilika s maga az bizonyos veterán; a válasz: nem és nem.

Nem létezik az érzékletesen leírt, elhagyott metróállomásból kialakított közösségi centrum sem, ami a könyvben a helyi szélsőjobbosok menedékhelye. Lehet, hogy volt ilyen temetés, aminek szétverését, az azt követő utcai harcokat Hoewer pontosan leírja, lehet, hogy volt egy valódi Comandante Candici, akinek a temetésén egymásnak esett jobb- és baloldal, de mindenképp inkább motívumokról beszélhetünk, mint dokumentumokról.

Frankfurti könyvvásár

Frankfurti könyvvásár

Az EuropaPowerBrutal akkor lenne igazán veszélyes könyv, ha nem lenne fikció. Így minden realizmusával együtt is csak egy vélemény. (Megpróbáltam kapcsolatba lépni a szerzővel, hogy utánakérdezzek, de sajnos nem reagált a megkeresésre.) Letagadhatatlan, hogy bezzegnyugaton igenis létezik ez a magát elhagyottnak és cserbenhagyottnak vélő egykori munkás közeg, akárcsak az amerikai Rust Beltben. A könyv igyekszik ezt a közeget megmutatni egy kívülálló szemével – fikcióként mégis inkább csak jól megírt, 350 oldalnyi közvetett utalás.

Kell tehát Jasmina Kuhnke-nek vagy bárki másnak félni az ilyen könyvektől? Ahogy az EuropaPowerBrutal elolvasása után látom: bizonyos mozgalmároknak egyedül attól a felismeréstől kell félniük, hogy nem csak ők a társadalmilag kirekesztettek.

Sőt, akad itt egy egész nemzedék Berlintől Bécsen át Rómáig, akiknek a problémái nem érdeklik sem az elitet, sem pedig az elitnek író szerzőket és legkevésbé a társadalmi igazságtalanság ellen kampányolókat. Utóbbiak számára, úgy tűnik, sokkal egyszerűbb azok elhallgattatását követelni, akik megkérdőjelezhetik az ő már-már privilégiumnak tekintett kirekesztettségüket.

Kapcsolódó cikkek

Dean R. Koontz – Anthony North, Brian Coffey, David Axton, Deanna Dwyer, K. R. Dwyer, Leigh Nichols, Owen West, Richard Paige

Dean Koontz új regényében ötvözi a thrillert és a természettudományos kutatásokat

Dean Koontz manapság már a popkultúra egyik legolvasottabb szerzőjének számít.

Donald Sutherland főszereplésével jön a következő Stephen King-adaptáció

A végeredményt úgy fest, hogy már idén ősszel láthatjuk majd.

Ahol a folyami rákok énekelnek /Forrás:https://f21.hu/irodalom/olvassotthon-delia-owens-ahol-a-folyami-rakok-enekelnek/

Magányos kislány a lápvilág közepén, avagy az ártatlanság elvesztése – Könyvkritika

Újra elővettük az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi bestsellerét.

Elhunyt Javier Marías

A világhírű spanyol író 70 éves volt.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Tiszeker Dániel (forrás: filmklubpodcast.hu)

    Tiszeker Dániel: A célunk az volt, hogy a bennük élő gyermeket szólítsuk meg

    Amikor a forgatáson 100-150 ember azért van ott, hogy közösen alkossunk egy jót, azt én semmihez sem tudom hasonlítani.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. szeptember 9.

    Rejtőzködők, ügynökök, kalandorok – 6+1 rejtélyes író a XX. század irodalmából

    Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.

    • 2022. augusztus 19.

    A modern szamuráj – 130 éve született Josikava Eidzsi, Muszasi megalkotója

    Évezredes japán és kínai történelem elsőkézből a modern kor emberei számára.

    • 2022. július 21.

    Irodalmi kívülállók – 10 világhírű író, aki egy egészen más szakmában kezdte

    Avagy, amikor a tehetség áttevődik, és elindul egy karrier.

    • 2022. július 20.

    A popkultúra ikonja lett a francia Robin Hood – Az Arséne Lupin-sztori

    Az egyik legkeresettebb szélhámos a Netflixnek hála újra hódít.

    • 2022. július 15.

    Miért gyanús, ha egy írónak mondanivalója van? – Esterházy Péter halálának évfordulójára

    Július 14-én múlt hat éve, hogy nincs köztünk a magyar posztmodern zsenije.