- Kovács Krisztián
- 2020. november 3. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Lassan-lassan a végéhez ér majd az Irodalmi évtizedelő-sorozatunk, ami azt jelenti, hogy a XX. század minden évtizedét lefedjük majd vele, ahogy azt kezdetektől fogva terveztük. Eddig a széria keretében összesen 70 regényt ajánlottunk nektek, ezt szeretnénk 100-ra feltornázni, és ehhez most ismét átnyújtunk egy csokorra valót, melyben már jóval közelebb merészkedünk napjainkhoz, és az 1990-es évek irodalmi terméséből válogatunk; ahogy azt megszokhattátok tőlünk, meglehetősen széles palettából merítve.
A 90-es évek is igen változatosra sikerültek: leáldozott a glam metal csillaga, előretört a Nirvana és a grudge, eljött a videojátékok kora, Nelson Mandelát 27 év után szabadon engedik, Németország újra egyesül, megszűnik a Varsói Szerződés, kitör a Délszláv-háború, egy ruandai népírtásban egymillió ember veszti életét, megjelenik a DVD, a Panama-csatorna visszakerül Panamához, a Titanic 11 Oscar-díjat nyer, megszületik Ed Sheeran, Miley Cyrus, Timothée Chalamet, meghal Stanley Kubrick, Freddie Mercury, Akira Kurosawa, Ayrton Senna és Richard Nixon, az irodalom pedig pár igen kultikus darabot terem.
Irodalmi évtizedelő VIII.
A Végtelen tréfát nyugodtan nevezhetjük a XXI. század Ulyssesének, megjelenésekor pedig hasonló szenvedélyes és elvakult reakciókat kapott, mint annak idején J. D. Salinger Zabhegyezője, melyben szintén egy egész generáció érezte meg saját hangját. Wallace féktelen, ám közel sem hivalkodó intellektusa tökéletesen megnyilvánul fő művében, nem hiába reklámozta kiadója az eredeti, 1996-os megjelenéskor a következő szöveggel: „Elég vagy ehhez, olvasó?”. Wallace maga sem élte meg egyértelmű sikerként a regényt, a tömjénező szavak mögött messze nem magának a regénynek az értékét sejtette, sokkal inkább a rajongást a rajongásért. Súlyosbodó depressziója miatt végül 2008-ban felakasztotta magát saját lakásában, így a Végtelen tréfát követő regénye már csak évekkel halála után jelenhetett meg.
David Foster Wallace: Végtelen tréfa
1996-ban, az első kötet amerikai megjelenésekor talán még Martin sem gondolt arra, hogy a popkultúra elkövetkező 20 évének egyik legfontosabb történetét írta meg a tolkieni alapokra építkezve. A végeredmény pedig egy ízig-vérig felnőtteknek szóló, kicsit sem felemelő, mesének még véletlenül sem nevezhető véres, erőszakos történet, mely ugyanúgy hangos a mitológiai sárkányok üvöltésétől, mint a szexuális devianciák realista ábrázolásától. A Trónok harca később egy komplett ciklus első kötetének bizonyult, A tűz és jég dala-sorozat pedig ugyanúgy merít J. R. R. Tolkienből, mint a Rózsák háborúja történelmi tényeiből, de bármennyire is nyilvánvalóak az irodalmi és történelmi párhuzamok, attól még tény marad, hogy Martin sorozata teljesen megérdemelten féltucat irodalmi díjat zsebelt be az évek során.
George R. R. Martin: Trónok harca
A Bridget Jones-franchise – amely 3 fő és egy kiegészítő kötetből, valamint 3 filmből áll – első darabja elsősorban sziporkázó humorával és stílusával fogja meg az olvasót, kínosabbnál kínosabb jelenetei szép adag komikumot termelnek ki, amelyek már igazán veszélyeztetik nevetőizmaink egészségét. Az írónő sosem titkolta, hogy nagy rajongója Jane Austennak, így regénye is alapvetően a Büszkeség és balítélet cselekményvázára épül fel. Fielding központi karaktere ugyanakkor nem jobb és nem szebb a hétköznapi embernél, abszolút egy valószerű női figura, már csak azért is, mert a nők legnagyobb részét valóban állandó kétségek gyötrik a megjelenésével és a párválasztással kapcsolatban, és jó adagnyi kisebbrendűségi érzéssel is küzd nap, mint nap.
Helen Fielding: Bridget Jones naplója
Ellis az X-generációs írók egyik legnevesebb tagja, és a szakma a mai napig vitázik rajta, vajon megérdemelten-e. A gazdag, Los Angeles-i családból származó író harmadik regényével, az Amerikai psycho-val szerzett igazi hírnevet magának, ebben a művében kezdte el igazán használni a posztmodern írástechnika elemeit, és maga a főszereplő személyisége is érdekes elegyét alkotja a popkultúrából és a magasirodalomról ismert jellemzőknek. Ellis legnagyobb tanárai közt Faulknert és Joyce-t emlegeti, az olykor dagályos és intenzíven minimalista szöveggondozásból pedig Hemingway hatása is kiérezhető. Legfontosabb műve nem csupán Robert Bloch szellemiségét használja fel, de egy egész brutális köntösbe bújtatott kapitalizmuskritikát fogalmaz meg, nem hiába került számos országban betiltásra.
Bret Easton Ellis: Amerikai Psycho
Saramago a portugál és a világirodalom egyik vitathatatlan nagysága. Az immáron tíz éve eltávozott, irodalmi Nobel-díjjal is kitüntetett szerző művészete egészen zseniális ötvözetét nyújtotta a Márquez nevével fémjelzett mágikus realizmus, és a posztmodern irányzatok hatásainak, melyből egyik leghíresebb regénye, a Hollywoodban is megfilmesített 1995-ös születésű Vakság is született. Saramago sokak szerint éppen e művének köszönheti a Nobel-díjat, hiszen lenyűgöző módon mutatja be az ember visszalépését a legalantasabb ösztöneihez, ehhez pedig egy rejtélyes kórt használ katalizátornak, mely sorra megvakítja az átlagpolgárokat, akik a káosz közepette véglegesen kivetkőznek önmagukból. Saramago ráadásul kerüli a posztapokaliptikus zsánerben megszokott kliséket, drámaian gyönyörű nyelvezettel mutatja be a hanyatlás krónikáját.
José Saramago: Vakság
Michael Ondaatje számos elismerést, köztük a rangos Man Booker-díjat bezsebelt műve önmagában is remekmű, de sokat köszönhet a számos Oscar-díjjal kitüntetett filmadaptációjának. A szerző páratlan irodalmi arányérzékkel nyúl az emberi kapcsolatok elemzésének eszköztárához, apró momentumokon át tárva fel az érzelmek elképesztően széles tárházát, melyben az öröm ugyanakkora szerepet játszik, mint a gyötrelem. Fájdalmasan szép, és intenzív olvasmányélmény, ugyanakkor meglehetősen sűrű, ugyanakkor, aki a filmből indul ki, kétségtelenül csalódni fog, a regény ugyanis egy viszonylag cselekményszegény, sokkal inkább visszaemlékezésekre épülő történet, talán emiatt sem könnyű olvasmány, de alapvetés a romantikus történetek kedvelői számára.
Michael Ondaatje: Az angol beteg
Rowling, akit írói stílusa alapján sokan Jane Austenhez hasonlítottak, kiválóan építette be és fejlesztette tovább a tolkieni hagyományok alakjait. Gandalf itt is megjelenik Dumbledore-ként, vagy ott van a sokáig megtestesülés nélküli esszenciális gonosz Voldemort, Sauron párjaként, de akadnak óriáspókok, törpék és egyéb mesebeli lények, melyek mindkét univerzum sajátjai. Hozzá kell persze tenni azt is, hogy Rowling valóban használ tolkieni sablonokat, de ezek a sablonok addigra már számtalan hasonló történetet inspiráltak, ellenben a Harry Potterrel szemben nem feltétlenül voltak képesek a mágia terén ennyire szerteágazó, és komplex önálló rendszert felépíteni. Ennek, a fordulatos és pörgős történetvezetésnek, és néhány egészen kiválóan eltalált szereplőnek hála válhatott a varázslótanonc és barátai története minden idők legsikeresebb sorozatává.
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Az ún. LA-kvartett című sorozata, benne a Curtis Hanson sztárparádéval kecsegtető filmadaptációjának alapját adó Szigorúan bizalmas című művel, a modern krimi csúcsteljesítménye, a hard-boiled keménységének ötvözése a történelmi regények részletgazdagságával, melynek hatására vélhetően még Dashiell Hammett, és Raymond Chandler is elismerősen biccentene arra, miként reformálta meg, és tette újra népszerűvé Ellroy a hard-boiled krimik műfaját. Szikár stílusú, kiváló és emlékezetes karakterek mozgatásával létrehozott története ez a mindent átható korrupciónak és erőszaknak, mely egy olyan világba kalauzol, ami a saját, jól bevált törvényszerűségei szerint működik, és melyben nincsenek jók, csak rosszak és kevésbé rosszak. Ellroy ezzel a művével a modern krimi pápájává emelkedett.
James Ellroy: Szigorúan bizalmas
Kétlem, hogy a cím a legtöbbeknek ne mondana valamit, Irvine Welsh nagy sikerű Mark Renton-trilógiájának középső darabja Danny Boyle lenyűgöző adaptációjának is köszönheti hírnevét. A társadalmi és egzisztenciális kiutat kereső, de zsákutcába forduló fiatalság regénye ez, egy fájdalmas valóságra ébredés valamiféle furcsa naturalista bájjal megbolondítva. Welsh műve egyfajta irodalmi figyelmeztetés, ugyanakkor minden groteszk és kilátástalan, vagy már-már közönyös történése mögött ott az ígéret arra, hogy valójában mindig van választásunk, és nem csak abban, hogy élünk-e droggal avagy sem. Welsh úgy volt képes „drogos” történetet írni, hogy ott valójában nem a kábítószeren, hanem az egyén és a társadalom morális egyensúlyán van a hangsúly.
Irvine Welsh: Trainspotting
China Miéville egész karrierjét annak szentelte, hogy eltávolítsa a fantasy irodalmat a maga megrögzött tolkieni gyökereitől. Sűrűn hömpölygő, bizarr alakokkal és groteszk történésekkel teleszőtt prózája az egyik legemlékezetesebb kortárs fantasy íróvá tette, és e kivételes pályafutás nyitóakkordja volt az 1998-as Patkánykirály. A szárnyait bontogató szerző urban fantasy-ja mesteri módon szövi össze a középkori legendákat a modern nézőpontokkal, ráadásul úgy volt képes megírni egy fordulatos, de koherens történetet, hogy lényegében mindennek az alapja egy zenei motívum lett. Miéville itt ráadásul még nem esett bele későbbi csapdájába, a dagályos leírások rákfenéje távol volt tőle, a Patkánykirály emiatt nem csupán az első, de az egyik legfeszesebb története, mely az író furcsa világával való ismerkedésre is tökéletes.
China Miéville: Patkánykirály
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
