Kovács Krisztián
2022. július 21. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc

Irodalmi kívülállók – 10 világhírű író, aki egy egészen más szakmában kezdte

Senki sem születik írónak, csak azzá válik? Persze e kijelentés igaz lehet bármely foglalkozásra a világon, az ugyanakkor tény, hogy kevés író lesz író rögtön a felnőttkor beköszöntével: egyesek ajánlásra kezdenek írni, mások a tapasztalataikat akarják közérthető formában átadni, megint mások tanítani igyekeznek vagy egyszerűen csak szórakoztatni, de a lényeg közös: az irodalom nyelvén fejeznék ki mindazt, ami igazán érdekli őket, így aztán szinte mindegyikük maga mögött hagyta polgári foglalkozását, vagy szakmáját, hogy a betűk szolgálatának hódoljon.

Isaac Asimov

Asimov kezdetben a zoológia iránt érdeklődött élénken, de elborzasztották a boncolásos állatkísérletek, így végül a kémiánál állapodott meg, doktoriját pedig már a két tudományág kombinációjaként biokémiából szerezte 1948-ban. A második világháború alatt három évet töltött a haditengerészet kutatólaborjában Philadelphiában, a háborút követően kimagasló fizetésért vállalta el a Bostoni Egyetem Orvostudományi Karának kutatói állását, miközben folyamatosan tartott ismeretterjesztő előadásokat a diákoknak, ám 1958-ban felmentették állásából, mert az írásból fakadó népszerűségének hála elhanyagolta kutatási feladatait. Innentől kezdve bár időszakos jelleggel részt vett kutatási projektekben, élete az írásról szólt, ami abban is meglátszik, hogy több, mint 500 címet publikált pályafutása során.

Isaac Asimov

Gerald Durrell

Gerald Durrell 1935-ben költözött családjával Korfu szigetére, ahol közel öt évet töltöttek, de a háborús fenyegetettség elől végül visszaköltöztek hazájukba, a Brit-szigetekre, ahol a fiatal fiú – megpróbálván segíteni a családot – előbb egy állatkereskedésben, aztán a whipsnade-i állatkertben dolgozott állatgondozóként: itt fogalmazódott meg benne, mennyiben lehetséges javítani a fogvatartott állatok körülményein úgy, hogy közben leginkább veszélyeztett fajok megmentését szolgálja. Így aztán örökségét felajánlva elkísérte John Yealland ornitológust egy kameruni állatgyűjtő expedícióra, mely aztán végérvényesen élete céljává vált. Későbbi, önálló expedíciói finanszírozására bátyja, a népszerű író, Lawrence Durrell javasolta neki, hogy kezdjen regényírásba, mellyel nemzetközi sikert aratott 1956-ben a Családom és egyéb állatfajták megjelenésekor (a regény a Nincs időm olvasni kihívás júliusi közös könyve, exkluzív melléklettel csak a Libertine Könyvesboltban, és annak webshopján érhető el ITT.)

Gerald Durrell

Robin Cook

Cook, akit orvosi krimijeiről ismernek, maga is orvos, sőt, még manapság, mikor sokszorosan díjazott, és világszerte 400 millió példányban elkelt bestseller-szerzőnek számít is sokkal inkább orvosként, mint íróként hivatkozik saját magára. A Magyarországon is többször megfordult Cook a Columbia Egyetem Orvostudományi karán végzett, majd posztgraduális képzést a Harvardon folytatott, sebésznek és szemésznek tanult, majd nem sokkal az iskolák elvégzése után az amerikai haditengerészet SEALAB-programjának keretében a USS Kamehameha Polaris-rakétákat hordozó tengeralattjáró fedélzetére került, mint orvos. Két évet szolgált itt, majd a Cousteau Társaság kötelékébe került, ahol a névadó szorgalmazására, valamint saját tapasztalatai miatt a vérgáz élettani hatásainak kutatását végezte.

Robin Cook

Arthur C. Clarke

Clarke a második világháború után matematikából és fizikából szerzett diplomát, és már ekkor, egészen korán az űrkutatás és az űrutazás propagálói közé tartozott. Miután a háborúban védelmi radar rendszerek szakembereként dolgozott, sokat tett a geostacionárius műholdak fejlesztésének szorgalmazásáért, számos esetben végzett kalkulációkat az űrkutatás elterjedésének technológiai és társadalmi következményeiről, a témában több tucat cikket írt, és olyan találmányokat előlegezett meg, mint az űrlift, vagy a tablet. 1969. július 20-án a CBS stúdiójában kommentálta élő egyenesben az Apollo 11 leszállását, és innentől a tudományos ismeretterjesztés egyik legnagyobb vezéralakjává vált. Kései éveiben is számtalan közügyet támogatott, felszólalt a gorillák élőhelyének, valamint az óceánok védelmének érdekében is.

Arthur C. Clarke

Stephen King

A horrorkirály első novellája már 1967-ben megjelent nyomtatásban, miközben a Maine-i Egyetemen, Oronóban folytatta angol nyelv és irodalom tanulmányait. Itt ismerkedett meg Tabitha Spruce-szal, későbbi feleségével, akitől három gyermeke született. A diploma után King – akkor még önmagára leginkább Edwin Kingként hivatkozva – egy középiskolában helyezkedett el, ahol angolt oktatott, éjszakánként pedig egy mosodai munkával egészítette ki a fizetését, hogy képes legyen eltartani egyre gyarapodó családját. Első regénye, a Carrie kéziratát a lakókocsijuk hátuljában, a mosókonyhában kialakított helyiségben írta, ahol felváltva dolgozott a művön, és közben diákjai dolgozatait is javította. A Carrie szerzői jogainak eladása után hagyta ott állását, hogy megkíséreljen kizárólag az írásból megélni.

Stephen King

William Faulkner

Faulkner lényegeben a másik XX. századi író Hemingway mellett, aki a legnagyobb mértékben befolyásolta az amerikai irodalmat, és aki az 1940-es években már Hollywoodban is elismert forgatókönyvírónak számított (ő írta Raymond Chandler regénye, A hosszú álom szövegkönyvét, de irodalmi riválisa, Hemingway egyik regényét is adaptálta), ugyanakkor pályáját egyszerű postásként kezdte, miután a gimnáziumban kétszer is megbukott, és végül be sem fejezte tanulmányait, így ahhoz, hogy eltartsa magát, és fiatal feleségét, az írás mellett muszáj volt polgári állást vállalnia. Furcsamód Faulkner életében egyik regénye sem számított kiugró sikernek – ezért is ment Hollywoodba – ám a Nobel-díj után már kora legünnepeltebb regényírójaként tartották számon, eladásai pedig megsokszorozódtak, így akkor végre megteremthette magának azt az életet, amit mindig is elképzelt.

William Faulkner

Michael Connelly

Connelly manapság már az egyik legolvasottabb amerikai krimiírónak számít, kedvelt főhőse, az igazságot nyomozóként akár a törvények fölé is helyező Harry Bosch kultikus figurává érett. 1980-as diplomaszerzése után bűnügyi tudósítóként kezdett dolgozni a Daytona Beach News Journal nevű helyi lapnál, egy évvel később azonban már a Sun-Sentinel nevű floridai újságnak tudósított a térség kokainháborújáról. 1986-ban két másik riporterrel együtt több hónapot töltött azzal, hogy interjúkat és beszámolókat készített az egy évvel korábban lezuhant Delta Flight utasszállítógép túlélőivel, aminek köszönhetően abban az évben a újságírói Pulitzer-díj döntőjéig jutott. Los Angelesbe költözve abban a lakásban lakott, melyben Raymond Chandler világhírű hőse, Philip Marlowe, és végül tapasztalataiból itt írta meg első regényét, mely meghozta számára az írói áttörést is.

Michael Connelly

J. R. R. Tolkien

Tolkien már életében neves filológusnak számított, az Oxfordi Egyetemen előbb az angolszász, majd később az angol nyelv és irodalom professzora volt, miután pedig már egészen fiatalkorától fogva tanulmányozta a különböző nyelveket, mint a latin vagy a gót nyelvet, történeteiben szinte magától értetődően talált ki később újabbakat, mint amilyen a már említett tündék nyelve, vagy épp A gyűrűk urában is megjelenő mordori fekete beszéd. Tolkien másik kedvelt területe, mely szintén megmutatkozik műveiben, a mitológia témaköre, melyben ugyan nem szerzett egyetemi tisztséget, ám autodidakta módon folyamatosan végezte kutatásait, főleg az északi-mitológiák kapcsán. E két terület összessége végül olyan egyedi kombinációt alkotott, melyből a születő művek újra felépítették azt a mítoszt, melyből aztán a fantasy irodalom egyes irodalmi alakjai a mai napig táplálkoznak.

J. R. R. Tolkien

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

A lélektani regény mestere, egyike a legnagyobb orosz regényíróknak nemesi családból származott, apja, Mihail Andrejevics Dosztojevszkij katonaorvos volt, akinek szigorú szemléletmódja nagyban meghatározta fia pályáját, aki kényszerűségből választotta továbbtanulása színhelyéül a Hadmérnöki Intézetet Szentpéterváron. Dosztojevszkij később többször is elmondta, amit életrajzírói is megerősítették, lévén itt vált a vidám gyerekből komor hangulatú felnőtt, mely hangulat regényeit is meghatározta. 1841-ben tisztté avatták, 1843-ban mérnökhadnagyként végzett, ám csupán alig egy évet töltött a kötelékben, és 1944-ben felmondta állását, leszerelését kérte, hogy aztán teljes nyomorban írja meg első regényét, az 1845-ben született Szegény embereket, mely végül elindította az irodalom halhatatlanjainak útján.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Krasznahorkai László

Krasznahorkai László manapság talán a leghíresebb élő magyar írónak számít, Man Booker-díj és Nemzeti Könyvdíj tulajdonosa, akinek friss megjelenéseit az Egyesült Államokban legalább olyan izgalommal várják, mint idehaza. Krasznahorkai viszonylag korán megszökött otthonról, különösen a katonai szolgálat elől, mely után, ahogy ő fogalmaz, megkezdte vándoréveit, és 3-6 havonta változtatta az életterét, hogy ne bukkanjanak a nyomára. Dolgozott bányászként Komló környékén, de egy Zala megyei településen művelődési házat is igazgatott, tanított általános iskolában, és beállt könyvtárosnak is. Saját bevallása szerinti legjobb munkahelye egy sertéstelep éjjeliőr-szolgálata volt, mely lényegében a hátteret biztosította elsőként megjelent és nagy sikert aratott regényének, a Sátántangónak.