• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Irodalom

Irodalmi mágia – 9 szépirodalmi mű, mely fantasy-nak sem utolsó

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Szakértők szerint a sci-fi mára tetszhalott állapotba süllyedt (ezt Richard Morgan is megerősítette egy nekünk adott interjúban ITT), ám a fantasy sosem volt még olyan népszerű, mint manapság, ez a műfaj ráadásul termelt már ki olyan klasszikust, melyet idővel az irodalmi kánon is a keblére ölelt (A Gyűrűk Urára gondolunk természetesen, de a kevésbé ismert Mervyn Peake Gormenghast-trilógiáját is említhetnénk). A fantasy mindig is közelebb állt a szépirodalomhoz, gondoljunk csak a mágikus realizmusra, és bizony e két terület közt látszólag szabad az átjárás, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint az itt felsorolt kilenc alkotás, melyet bátran ajánlhatunk szépirodalom rajongók és fantasy olvasók figyelmébe is.

Haruki Murakami: 1Q84

Murakami talán leghíresebb háromrészes, monumentális regénye már alapszituációjában is követi a fantasy és sci-fi toposzait, a szerző pedig egyébként is a mágikus realizmus távol-keleti úttörője. A magyarul is kimondottan szellemes Ezerkülöncszáznyolcvannégy címet kapott regény egy megváltozott alternatív valóságba vezet minket, ahol más a levegő, odafent két Hold ragyog az égen. Murakami regénye az a fajta történet, melyet itt egyetlen bekezdésben lehetetlen összefoglalni, a három főszereplő, Aomame, Tengo és Usikava valóság és képzelet határán egyensúlyozó kalandjai, és Murakami rendkívül olvasmányos, könnyen beszippantó stílusa kötelező olvasmánnyá teszi a művet.

Irene Sola: Énekelek s táncot jár a hegy

Egy újabb különös történet a kötetét tavaly a Margó Fesztiválon személyesen is bemutató katalán írónőtől. Lírai szépségű regénye egy meglehetősen zárt, ugyanakkor csodálatos világot mutat be az olvasónak a legszebb márquez-i mágikus realizmust segítségül hívva, mely aztán meglepő szürrealizmussal kelti életre a Pireneusok vadregényes erdőségeinek világát. Iréne Solá rendkívül okosan szerkesztett regénye – akárcsak Murakami műfajkavalkádja – meglehetősen könnyen áldozhatná fel a forma oltárán a cselekményt, és bár történetszálai igencsak lazán függnek, így is világosan kirajzolódik az ábrázolni kívánt családi tragédia. Kétségtelenül a 2021-es év egyik legkülönlegesebb hangulatú műve.

Salman Rushdie: Quichotte

A szülőhazájából kiátkozott, és hosszú évekig álnéven élő, üldözöttnek számító Rushdie direkt Don Quijote-parafrázisa különös, mágikus realista világvége-történet, olyan, amilyet egészen biztosan nem olvastunk még, és ami toposzai ellenére mentes a rájuk jellemző bármiféle klisétől, a világjárvány idején pedig különösen aktuális. Rushdie a mágikus realizmus talán legnagyobb élő képviselője, éppen e vonása miatt a Quichotte legalább annyira hat meseregénynek, mint társadalmi szatírának, ami a maga módján igazi stílusbravúr, és kiválóan láttatja azt a teljesen elborult, önmagát a végromlásba üldöző világot, melyben élünk, és melyben a kisembernek boldogulnia kell; ahol a tudomány és a média hamis prófétái képezik az útjelzőket, miközben fogalmuk sincs róla, milyen határtalan energiával bírnak a társadalmak befolyásolására nézve.

Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás

2017 irodalmi Nobel-díjasától ma már talán nem vár az ember Napok romjai szintű mesterműveket, 2015-ben megjelent regénye ugyanakkor nem csupán fantasztikumba hajló témaválasztásával, de a legínyencebb kritikusokat is lenyűgöző képeivel és történetével lepte meg olvasóit, és több kritikus szerint nagyban hozzájárult a Svéd Akadémia díjazásához. Az olvasót az Arthur király halála utáni Britannia földjére kalauzoló és egy idős házaspár rendkívüli, már-már mágikus utazását bemutató kötetben Ishiguro nem távolodik el túlságosan megszokott sémáitól, de mindazt, amit már olvashattunk a vágyódásról, és a másik megértésének elapadhatatlan vágyáról a Napok romjaiban, a Nobel-díjas író ezúttal egészen új dimenzióban fogalmazza meg.

Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian!

Talán senki sem játszott pályafutása során olyan szabadon és kreatívan a különböző narratívákkal, mint a szatíra pápájaként is ismert humanista, Kurt Vonnegut, akit a szépirodalom rajongói, és a sci-fi olvasók éppúgy keblükre ölelnek, holott akad története, mely sokkal inkább a fantasy egy-egy vonulatába illeszthető be. Az Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian minden bizonnyal minden idők legfurcsább riportkötete, ahol a címben említett szereplő számos, immáron halott hírességgel készít interjút. A sztori szerint a regényt leginkább a John Kendrick Bangs nevéből eredeztetett bangsian fantasy zsánerbe tartozik, ebben ugyanis híres irodalmi vagy történelmi személyek szerepelnek, lépnek egymással és persze a főhősökkel interakcióba, többnyire túlvilági kontextusban, mondhatni az egyetemes világirodalom egyik legfontosabb műve, Dante Alighieri Isteni színjátéka előtt tisztelegve.

Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Chabon különös crossover műve a fantasy Bruce Sterling által csak slipstream-nek nevezett vonulatát erősíti, melyben a fantasy jegyek nem feltétlenül mitikus eredetűek. Chabon regénye szédítő stíluskavalkád, mely krimiként éppúgy megállja a helyét, mint szépirodalmi sorsregény, vagy politikai szatíra. Ebben a nem kevésbé szélsőséges világban a Harmadik Birodalom a téli hadjárat során legyőzte Sztálin vörös seregeit, ám Berlinre így is atombomba hullott, az Egyesült Államok pedig a második világháború alatt elfogadott egy törvényt, melynek értelmében a menekülő zsidóknak letelepedési engedélyt adott Alaszka területén, s így a holokausztban „csak” kétmillió zsidó pusztul el. Az alaszkai Sitkában évtizedekkel ezt követően rejtélyes gyilkosság történik, az áldozat egy kábítószerfüggő fiú, a megoldásnak pedig vélhetően köze van a sakkhoz.

David Mitchell: Felhőatlasz

Mitchell nagy volumenű regénye a maga hat különböző idősíkjával, és szimmetrikus szerkezetével, karakterei folyamatosan össze-összecsengő sorsával egészen különleges vállalkozás, és bár nem egyedi és nem az első irodalmi alkotás, mely a minden mindennel összefügg tematikát járja körbe, mégis rendkívül érzékenyen mesél emberi sorsokról, mindezt pedig kiváló karaktereken, változatos háttérrel átszőtt idősíkokon, és izgalmas eseményeken keresztül teszi, miközben kiváló nyelvezettel operál, így egy percig sem volt kérdéses, hogy felkerül-e erre a listára.

Gabriel García Márquez: Száz év magány

A Buendía-család hat generáción átívelő krónikája nem egy megszokott történelmi tabló Kolumbiai viszontagságos évtizedeiről, sokkal inkább egy a természetfeletti motívumokat észrevétlenül hétköznapivá alakító mágikus történet a szó legszorosabb értelmében, mely bár hozzákever valós történelmi eseményeket a meglehetősen furcsa karakterek legkevésbé sem szokványos hétköznapjaihoz, azt mégis inkább afféle színezőelemnek fogja fel. A Száz év magány valósága egy szigorúan szubjektív valóság, melyben mintha nem létezne történelem, nem létezne idő. A regény egyébként is annyi szinten működőképes, hogy szinte összefoglalni sem lehet, Márquez azonban még így képes emelni a tétet, és teljesen felkavarja még a regény kezdetén látszólag egyszerűnek tűnő narratívát is.

Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Kevés olyan műfaja létezik a lektűrirodalomnak, melyen nem mutatható ki egyértelműen Poe hatása, akit a krimi, a sci-fi, a horror, és a fantasy műfajok művelői egyaránt az eredetként aposztrofálnak. Poe életében mindössze egyetlen teljes és befejezett regényt írt, ez volt az 1838-as Arthur Gordon Pym, a tengerész. A szokványos tengeri kalandnak induló mű a végére valami egészen mássá válik, a korabeli kritika nagyrésze nem is tudott mit kezdeni vele, leginkább a különös és számukra értelmezhetetlennek tűnő önéletrajzi elemek, és szimbólumok miatt. Poe egyébként is önpusztító életmódja ekkoriban kezdett felülkerekedni egészségén, tuberkulózisban szenvedett, ami az elkövetkező években elhatalmasodott rajta, talán ereje sem lett volna újabb nagyobb lélegzetvételű műbe fogni, ráadásul ez volt az az időszak, amikor megpróbált kormányzati állásban elhelyezkedni.

Kapcsolódó cikkek

Olvass klasszikus hazait! 2.0 – Újabb 10 halhatatlan regény a XX. századi magyar irodalomból

Avagy újabb 10 klasszikus, mely nélkül értelmezhetetlen a magyar irodalom jelene.

Szeptemberben jön magyarul az Oscar-díjas Will Smith memoárja

A kötet idehaza is megjelenik még idén szeptemberben.

A regény legelső kiadása

Csaknem tíz év után kapott új kiadást a leghíresebb szerelmes regény

Margaret Mitchell egyetlen regényének népszerűsége továbbra sem kopik.

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor kapta a 2022-es Libri-díjat

Bödőcs Tibor másodszor, Krasznahorkai először a díjazottak közt.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Olvass klasszikus hazait! 2.0 – Újabb 10 halhatatlan regény a XX. századi magyar irodalomból

    Avagy újabb 10 klasszikus, mely nélkül értelmezhetetlen a magyar irodalom jelene.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. május 24.

    Olvass klasszikus hazait! 2.0 – Újabb 10 halhatatlan regény a XX. századi magyar irodalomból

    Avagy újabb 10 klasszikus, mely nélkül értelmezhetetlen a magyar irodalom jelene.

    • 2022. május 19.

    A felkelő nap ereje – 10 letehetetlen regény Japánból

    Ahogy a dél-amerikai országok irodalma, úgy bizony Japán ízei is eltéveszthetetlenek.

    • 2022. május 11.

    Hidak az irodalomban – 10 szépirodalmi mű, mely kriminek sem utolsó

    Egy ponyvaműfaj, amivel még az irodalmi elit nagyjai is kacérkodtak.

    • 2022. május 9.

    Azért írt ilyen jól, mert keveset írt? – 110 éve született Ottlik Géza

    Az Iskola a határon szerzője kifürkészhetetlen ember volt.

    • 2022. május 6.

    Gondolatok Szerb Antal akaratáról, A Pendragon-legenda szövegromlásáról, a szerkesztő felelősségéről

    Az új kiadás kapcsán a kötet szerkesztőjét kérdeztük a munka nehézségeiről.