
- Magyar Miklós
- 2021. november 26. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Örkény István jelentős helyet kapott oktató- és kutatómunkámban. A párizsi Université Sorbonne Nouvelle – Paris 3 egyetemen három éven át tartottam előadásokat vendégprofesszorként A kelet-európai groteszk és a francia abszurd dráma címszó alatt. A kurzusok középpontjában Örkény István színműveinek és Eugène Ionesco, valamint Samuel Beckett abszurd drámáinak egybevetése állt. Az előadásokból később összeállt egy könyv Örkény István és a francia abszurd dráma címmel, ami 2013-ban jelent meg a Mundus Novus Könyvek gondozásában.
Az előadások könyv formájában
1938-ban Örkény édesapját két nyomozó felkereste, és közölték vele, hogy fia a Szép Szó összejövetelein „kommunisták közé keveredett”. Azt tanácsolták az apának, küldje el fiát Londonba. Örkény később a Párbeszéd a groteszkről című könyvében cáfolja az állításokat: „Nem akarok utólag dicsőséges színben feltűnni: nem vettem részt semmiben.” István nem ellenkezett, elutazott Londonba. Az önkéntes emigrációban időnként vele volt felesége, de többnyire egyedül élt, szerény körülmények között. Alkalmi munkákat vállalt, többek közt fogpótlékokat árult fogorvosoknak. Amikor vízuma lejárt, Párizsba költözött, és a háború kitöréséig ott élt.
A Németországon áthaladó utolsó vonattal tért vissza Magyarországra. Párizsi tartózkodása meghatározó volt pályája későbbi alakulására. Az 1980-ban, a Szépirodalmi Kiadónál megjelent Novellák 1-2 című kötetben olvashatók a Párizsban írt, illetve Párizsról szóló novellái: Püspökkenyér, Dionysos Rue du Cardinal Lemoine Hová siettél? Búcsú, Párizs, Isten hozzád! Ez utóbbi Egypercesben a Gare de l’Est-re viteti magát, és a taxisofőrrel megisznak egy pohár bort, majd megbeszélik a háborút:
„− Hová utazik?
− Budapestre.
− Milyen ország az?
− Magyarország.
− A németek mellett vagy a németek ellen?
− A németek mellett.
− Nem ideális − mondta.
− Egy csöppet sem − mondtam.”
A Gare de l’Est
Egy másik Egypercesben: Vannak-e fák Velencében, a párizsi kávéházak hangulatáról ír: „Párizsban az ember először valamelyik kávéházban lesz honos. Diákkoromban a Café Soufflot-ban vertem gyökeret.
A Soufflot Kávéház a Latin Negyedben
A Tóték Párizsban
1967-es ősbemutatója után a Tótékat nemcsak itthon, de külföldön is színre vitték. Többek közt New York, Moszkva, Helsinki, Berlin, Reykjavik, Athén színházai tűzték műsorra. A sorból természetesen Párizs sem maradt ki. A Théâtre de la Gaîté-Montparnasse 1968-as előadása sajnos keserű ízt hagyott Örkény szájában. Michel Fagadau, a darab rendezője Tót szerepét Michel Galabru-re bízta. A komikus nálunk leginkább Louis de Funès csendőrfilmjeiből ismert. A tragikomédiából Galabru bohózatot csinált.
1968-ban a Film Színház Muzsika hasábjain Lelkes Éva kérdezte Örkényt erről az előadásról:
„Örkény István hogy volt megelégedve a párizsi rendezéssel?
– Minden irodalmi mű, de a színdarab különösen elválik a szerzőjétől, külön élete lesz, szerencsés vagy szerencsétlen. A Tótékat eddig csupa szerencse érte. Talán először a szerencse forrását említeném, hogy Kazimir Károly megíratta velem a darabot, hogy a Tháliában kerülhetett először színre, hiszen ennek következménye a lengyel, az erdélyi és ez a párizsi bemutató is. A szerencsék közé tartozik még az is, hogy Claude Roy éppen Hubay Miklós társaságában látta a darabot, aki nagyszerű tolmácsnak bizonyult. Fagadau nem látta a Thália Színház előadását, bár Pestre utazott miatta, csakhogy amire ideért, a színház kapuján már kint volt a „Nyári szünet” tábla.
Michel Galabru és Louis de Funès
Szerencsére több párizsi előadása is volt a Tótéknak. 2015. március 21-22-én Niort-ban adták elő.
A Tóték Niort-ban
Legutóbb 2021. október 30-án került színre, a pandémia kellős közepén az Institut Lisztben, Perényi Balázs rendezésében. Maszk viselése kötelező volt.
A Tóték 2021-es előadása Párizsban
A Tóték elismeréseként Örkény 1970. október 27-én elnyerte a „Fekete Humor Nagydíjat” (Grand Prix de l’Humour Noir Xaver Forneret). Az irodalmi és kulturális díjat 1954-ben alapította Tristan Maya. Az irodalmi díjat Xavier Fornet-ről nevezték el, aki André Breton, „a szürrealizmus pápája” szerint egyike az automatikus írásmód alkalmazóinak és a fekete humor mestere volt. A díj átadására a párizsi Procop irodalmi kávéházban kerül sor, a díjazottak egy fekete gyászszalagot viselnek, amin a nevük van feltüntetve.
A Fekete Humor Nagydíja Örkény szobájának falán volt kifüggesztve
A Macskajáték ősbemutatója 1971-ben volt Szolnokon. Ezt követően bemutatták több hazai városban, külföldön Varsóban, Brüsszelben, Berlinben, Prágában is műsorra tűzték. Párizsban többek közt a Bois de Vencennes-ben lévő, jó nevű színházban, a Théâtre de l’Épée-ben játszották a Macskajátékot, Le jeu du Chat et de la Souris címmel 2016. október 25-től november 13-ig. .
Örkény Macskajátéka francia színpadon
A Tótékat Claude Roy, költő, esszéíró, újságíró, A Macskajátékot Örkény barátja, a magyar származású író, Vercors, a Rózsakiállítást Jean-Michel Kalmbach, nyelvész professzor, a Glóriát ugyancsak Kalmbach fordította magyarra. Örkény a hatvanas évek közepén barátjának, Tardos Tibornak − akit 1956 után bebörtönöztek, és aki 1964-ben Párizsba költözött – átadott jónéhány Egypercest. A szintén író Tardos a Claude Roy által adott Minimythes (Minimítoszok) címmel lefordította az Egypercesek jó részét.
Az Egypercesek magyarul és franciául
Örkény számára Vercors talán valamennyi francia barátjánál kedvesebb volt. 1974-ben a Magyar Televízióban Vitrai Tamás készített interjút Örkénnyel, aki ezeket mondta Vercors-ról: „Franciaországban barátságba kerültem Vercors-ral, ő fordította le a Macskajáték című darabomat franciára. Ebből az alkalomból kétszer meghívott. Párizstól nyolcvan kilométerre laknak, egy vízimalomban. Persze, amikor én odakerültem, ez már egy luxusvízimalom volt. Hadd mondjam meg mindjárt, hogy megnyerjem az összes szíveket: Vercors apja magyar volt, illetve magyar származású. Ő már nem tud egy szót sem magyarul. Párizsban született, francia író lett belőle. Ez a vízimalom, ez a minden luxussal, szépséggel és kényelemmel berendezett otthon az ő nyári rezidenciája. Itt voltam kétszer. Nemrégen is találkoztam vele Brüsszelben, darabom bemutatóján, és csak most mertem tőle megkérdezni, hogy a róla szóló legenda igaz-e. Azt felelte, hogy igaz. Erre megkértem, hogy mondja el. Vercors, mint a legtöbb francia író, Franciaország német megszállása alatt részt vett az ellenállási mozgalomban. Először a hegyekben harcolt, aztán álnéven elbújt egy romos vízimalomban. Abban, amelyikben most lakik. És itt írt. Itt írta meg azt a regényét, ami Magyarországon is megjelent, és nagy sikere volt, A tenger csendjét. Miután megírta, odaadta a barátainak, akik sokszorosították, és amennyire lehetett, illegalitásban terjesztették. Elmondta, hogy egy nap a malomban ült, és meghallotta, hogy közeledik egy bombázóraj. Ez nekik akkor Franciaországban a reményt jelentette: angol meg amerikai bombázókat, akik elhúztak fölöttük, és lőtték a németek állásait. Persze kiment, reménykedve felnézett az égre, és csakugyan egy raj Liberátor – ezek voltak az angol bombázók – jelent meg, nézett rájuk és örült, és egyszer csak azt látta, hogy kinyílik a gépek alja, és valami potyogni kezd. Nem bombák voltak, hanem valami fehér villanásokkal lassan lefelé ereszkedő, libegő furcsaságok. És egyszer csak az egyik a kertje végébe esett. Odament, felvette, és A tenger csendjét tartotta a kezében. De Gaulle-ék Londonban kinyomatták, bombázóra rakták, és Franciaországban ledobták. Hát az, hogy az író a németek megszállta, Gestapo gyötörte, megalázott nemzetéért tehet valamit, és az ilyen kézzel foghatóvá válik, hogy a kezében tarthatta – azt hiszem, ez a legtöbb, amit egy író magának megálmodhat.”
Örkény barátja, Vercors Brüsszelben részt vett a Macskajáték utolsó próbáin. Erről így írt egy ottani lap: „Brüsszelbe jött Vercors, „A tenger csendje” szerzője, hogy irányítsa új darabja, a „Macska” utolsó próbáit. Ez Örkény művének, a „Macskának” adaptálása, amit Belgium Nemzeti Színházában vittek színre, miután nagyon nagy sikert aratott Budapesten, 1970-ben. Az 1964-es „Állarkert”után Vercors-t másodszor játsszák Belgiumban. Ma a magyar író, Örkény iránti barátsága miatt adaptálta a „Macskát”. Örkény a háború alatt harcol a németek ellen, és öt évet tölt koncentrációs táborban. Ez a darab egy nagy ellenálló tiszteletadása egy másik nagy ellenállónak.”
Örkény Macskajátékának brüsszeli beharangozója
A Les Lettres Françaises 1970. október 28-i számában Jean Tailleur francia kritikus arról kérdezet Örkényt, hogy mit jelent számára, ha műveit más nyelvekre lefordítják. Az író válasza: „A hazája problémáit ábrázoló magyar íróban is él az álom, hogy írásainak érvénye túlmutat a helyi kereteken. Ha írásait lefordítják, ez az ő számára azt jelenti, hogy áttöri az elszigeteltséget. Nekünk, magyaroknak pedig külön öröm, ha műveinket franciára fordítják. A magyar irodalom mindig szorosan kötődött a francia irodalomhoz, ha tehát műveinket franciára fordítják, ez annyit jelent, hogy forrásainkkal, mestereinkkel találkozunk. Ez komoly kihívás számunkra! Meg aztán itt van a francia nyelv irgalmatlan előnye: itt nem lehet kifejezni semmit, ami homályos vagy zavaros. Halálos veszély ez a mi számunkra, hiszen a nyelv logikája könyörtelen. De ha a próbát megálljuk, ha a fordítás sikerült, az munkánk kétszeres dicsérete.” (Fordította Szántó Judit)
Örkény a francia irodalom számos remekművét fordította le magyar nyelvre, így Jean Cocteau Les Parents terribles (magyar címe: Rettenetes szülők. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1971) című színművét is, amelyet 1938. november 14-én mutattak be először a Théâtre des Ambassadeurs-ben. Az Oidipus-monda modern feldolgozását többször is letiltoták a színpadokról a vérfertőzés témája miatt.
Gábor Miklós a Rettenetes szülőkben
Örkény fordításában jelent meg Alexandre Dumas père Mes mémoires (1852-1854) című könyve (magyarul: Emlékeim. Budapest, Európa Kiadó, 1966). A kötet utószavát is Örkény írta.
A könyv fülszövegén olvashatók azok a mondatok, amiket Örkény a mű fordítása közben vetett papírra: „a férfiak és nők pöre máig is eldöntetlen, mert eldönthetetlen: Laclos sem hozhatott benne ítéletet. De övé a dicsőség, hogy a különnemű lényeknek ezt az öröktől fogva tartó és sohasem szűnő gyengéd és mégis vérszomjas viaskodását bámulatos elemző készséggel, korát megelőző lélekismerettel s a maga teljes drámai izzásában írta meg.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.