• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Irodalom

Leszámolás Tolkiennel – China Miéville, a modern fantasy fenegyereke

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Létezik egy angol író, aki külsőségeiben semmiképpen sem nevezhető angol úriembernek, aki tagja a brit szélsőbaloldali Szocialista Munkáspártnak, aki értékezéseket ad ki Karl Marx tanairól, akinek irodalmi gyökerei valahol a XX. század eleji ponyvairodalomban keresendők, aki műveinek műfaji besorolásához új kategóriát hozott létre, aki nem írt két egyforma, de még csak részleteiben sem hasonlító regény, és akinek eltökélt célja, hogy végleg leszámoljon a fantasy keresztapjának, J. R. R. Tolkiennek populáris és az egész fantasy műfajra kiterjedő hatásával.

China Miéville 1972-ben született az angliai Norwich városában, és idén már több, mint 20 éves irodalmi pályafutása alatt összesen nem adott még ki a kezei közül egy tucat regényt, ám, amiket igen, azok alapjaiban reformálták meg a fantasy műfaját, rendkívül tudatosan építkező, aprólékos és bizarr világokat létrehozó alkotóját pedig a fantasy megújítójává, és a XXI. századi fantasztikus irodalmi közeg fenegyerekévé tették. Egy író, akit Magyarország még mindig nem ölelt a keblére úgy, ahogy megérdemelné, és aki olyan sikereket ért el, melynek most mi is utánajártunk.

China Miéville

China Miéville

A név kötelez

Miéville saját bevallása szerint sosem ismerte az apját, aki korán elhagyta a családot, a fiatal fiú pedig anyjával és nővérével egy fedél alatt nőtt fel, akik írással, fordítással és tanítással foglalkoztak, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy Miéville gyerekkorától az irodalom szeretetére lett kondicionálva, és még nevét is azért kapta, mert anyja valamilyen különleges, megfoghatatlan, misztikus nevet szeretett volna adni gyermekének, melytől mindig különlegesnek érezheti magát. A kultúrára és művészetekre egyébként is rendkívül érzékeny tinédzser mindössze 18 évesen egy évig angolt tanított Egyiptomban, a furcsaságok, a miszticizmus, és a Közel-keleti társadalmak és művészetek iránti rajongása pedig ekkor már lényegében betetőzte azt az érdeklődést, mely a későbbieknek életének vezérfonalává vált.

Miéville egészen kisgyermek korától fogva rajongott az olvasásért, olyanok munkáit vette elő, olvasta el újra és újra, mint J. G. Ballard, Michael Morcock, H. P. Lovecraft, Ursula K. Le Guin, és Gene Wolfe. A fiatal fiú korán megérezte, hogy saját társadalmi közege túlságosan is szűk a számára, a menekülés az irodalom és a sötét, fantasy mesék terepére majdnem hogy törvényszerűnek tűnt,

és ez a mentalitás, mely fiatalon még fantáziavilágok megélésére korlátozódott, felnőttként Karl Marx és a szocializmus tanításainak hirdetésében öltött testet.

Néhány magyarul is elérhető darab az életművéből

Néhány magyarul is elérhető darab az életművéből

A „fantasy segglyuka

Ez a nem túl dicsérő megjegyzés Miéville száját hagyta el, immáron befutott író korában, mikor J. R. R. Tolkien, A Gyűrűk Ura, A hobbit vagy A szilmarilok legendás szerzőjének munkásságáról kérdezték. Miéville már egészen fiatalon eldöntötte, hogy akárcsak (véleménye szerint) a kapitalizmus a nyugati kultúrákat, úgy a Tolkien életműve a fantasy műfaját gyűrte maga alá, és befolyásával nem engedi, hogy a műfaj megújuljon, új irányvonalakat, új hangokat kövessen. A párhuzamról maga Miéville beszélt egy, a 2000-es évek elején adott interjúban, és ahogy Szocialista Munkáspárti tagsága, úgy irodalmi nyelve és eszközei sem csupán kellékek, hanem állomások egy magasabb cél elérése érdekében.

Miéville ugyanis eldöntötte néhány írótársával együtt, hogy végleg leszámol a tolkieni fantasyval, ezért radikálisan új irányvonalat határozott meg önmaga és a nevével fémjelzett New Weird mozgalom számára.

A célkitűzés világos, elhagyni az északi mitológiában gyökerező, és elkoptatott tolkieni sablonokat, új legendáriumot, történeteket, és karaktereket építeni, felhasználva a jelenkor társadalmi, szociológiai, technológiai viszonyait. Miéville műhelyében valami egészen különleges egyveleg született meg elsőként az 1998-as, Patkánykirály című regényében, mely rögtön bekerült a Bram Stoker-díj döntősei közé.

Miéville felolvasáson

Miéville felolvasáson

Weird Fiction-koktél

Miéville komolyan vette a feladatát. Elhatározta, hogy nem csupán egészében, de egyes epizódjaiban is olyan életművet hoz létre, mely, ha nem is túlságosan kiterjedt ugyan, de különböző, egymásra semmiben sem hasonlító részekből épül fel, ennek eredményeképpen még lazán összefüggő Bas-Lag-trilógiája is meglehetősen változatos, ami történetvezetését, és világát illeti. Miéville persze hozzányúlt meglévő toposzokhoz, ám alaposan kifacsarta, megrágta, kiköpte, majd újraalkotta őket.

Akad itt western hangulatú történet (Vastanács), urban fantasy (Kraken), fantasyba oltott neo-noir (A város és a város között), steampunk agymenés (Perdido pályaudvar, végállomás), és szürreális sci-fi (Konzulváros) is.

Miéville műveit rendkívül nehéz bekategorizálni, de két dolog biztos: 1. semmilyen szempontból sem rokonítható Tolkien életművével, és 2. írói nyelve, eszközei, karakterei, vagy világépítése mind olyannyira egyedi, hogy gyakorlatilag teljességgel összetéveszthetetlen. Ugyanakkor éppen emiatt olykor nem is könnyű olvasmány. Miéville rajong a zenéért, számtalanszor nyúl a popkultúrához (nem feltétlenül konkrét utalások, inkább kifacsart sablonmegoldások formájában), és imádja a szürrealizmust, mely egy olyan szörnyekkel, torzszülöttekkel, deviánsokkal teli élő-lélegző, bizarr világot teremt, melyet valaki vagy képes megszeretni, és akkor valóban rajongóvá válik, vagy élből elutasít néhány olvasási kísérlet után.

Néhány éve egységes kivitelben jelentek meg művei angol nyelven

Néhány éve egységes kivitelben jelentek meg művei angol nyelven

Miéville Magyarországon

Miéville rendkívül jókor érkezett a fantasy irodalomba. Tolkien legendás műve megfilmesítési munkálatainak előkészületei már javában zajlottak, pályája pedig éppen akkor kezdett el rendíthetetlenül felívelni, mikor Peter Jackson 17 Oscar-díjat bezsebelő filmtrilógiája újra a fantasyra és Tolkien életművére irányította a figyelmet. Miéville persze soha nem lesz, nem is lehet olyan népszerű, mint Tolkien, de ennek egyáltalán nem minőségbeli okai vannak. Egyrészt ma már más világot élünk, mint húsz évvel ezelőtt, másrészt az orkok, tündék, törpök és emberek világa minden aprólékos monumentalitásában is könnyebben értelmezhető és befogadható, mint teszem azt Bas-Lag groteszk teremtményei.

Miéville soha nem is akart könnyű regényeket írni, és nem is sikerült neki, annak ténye pedig, hogy Magyarországon sem túl népszerű, alighanem borítékolható volt egy olyan szűk irodalmi színtéren, mely egyébként sem reagál túlságosan érdeklődve az új és eredeti koncepciós kísérletekre. Miéville-t három különböző kiadó próbálta letuszkolni a magyar olvasó torkán, inkább kevesebb, mint több sikerrel, aminek eredménye, hogy még karcsú életművének legalább harmada így sem elérhető anyanyelvünkön. Az ok véleményem szerint egyszerű: Miéville túlságosan furcsa, túlságosan más, olykor túlságosan sok, ami az irodalmi zsánerek keveredését, és kuszaságát illeti.

Ez a megállapítás még akkor is igaz, ha korunk másik nagy fantasy zsenijének, Neil Gaimannek a munkásságával hasonlítjuk össze. Ha Tolkien a kiérlelt, nemes és lágy bor, Gaiman pedig a fantasy jól eső csapolt söre, akkor Miéville a kékes lánggal perzselő B-52 koktél, amiből néhány kupica elég az edzetlen gyomornak.

Miéville a fantasy egyik legegyedibb hangja

Miéville a fantasy egyik legegyedibb hangja

Már Miéville-től is tanulnak

Bizony, Miéville éppen elég rég kezdte a szakmát ahhoz, hogy, ha nem is ilyen radikális módon, de törekvései hatást gyakoroljanak a fantasy írók új nemzedékére. Az elmúlt években a fantasy szerencsére ismét teret nyert kis hazánk irodalmi piacán is, és sorra jelennek meg a jelenkor egyéni hangú szerzőinek újabbnál újabb művei, akik hatásukat már rég nem Tolkientől, Michael Morcock-tól, vagy Stephen Kingtől hozzák, hanem többek közt China Miéville-től. Az elmúlt években látott napvilágot idehaza N. K. Jemisin, aki három egymást követő évben vitte haza a Hugo-díjat, de megjelent Nnedi Okorafor, S. A. Chakraborty, Robert Jackson Bennett, vagy épp Ed McDonald.

Miéville az utóbbi időben lassított kicsit, önálló, teljes regénnyel legutóbb 2012-ben jelentkezett, novelláskötete és kisregénye is öt évvel ezelőtt jelent meg utoljára, azóta inkább politikai természetű non-fiction írásain dolgozik, melyek közül tavalyelőtt is napvilágot látott egy Angliában.

Őszintén remélem, hogy a politikai karrier nem veszi el végleg a szerző fókuszát a fantasy-ról, mert bár nem hiszem, hogy most már tömegével fedeznék fel, vagy fedeznék fel újra Magyarországon, de akkor is még mindig a jelenkor egyik legegyedibb írói hangjáról beszélünk.

Kapcsolódó cikkek

A nagy magyar sci-fi mesemondó – Jókai Mór és a tudományos-fantasztikum

Lehetséges, hogy a márciusi ifjú volt az egyik első magyar sci-fi író?

Bridget Collins: A könyvkötő

Mint az évszázadok alatt tölgyfahordóban érlelt nemes ital – Könyvkritika

Bridget Collins csodálatos ám veszélyes világot tár az olvasói fantázia elé.

Harza Tamás, a Kingpin Kiadó alapítója

Harza Tamás: Esti mese helyett Pókembert olvastam a lányomnak, mikor kicsi volt

Bepillantás egy képregényrajongó kölyökből lett kiadóalapító életébe.

Könyv vs. Film, avagy az örök vita – De van-e egyáltalán miről vitázni?

Az örök vita, melyben az igazság nem ott van, ahol gondolnánk.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A nagy magyar sci-fi mesemondó – Jókai Mór és a tudományos-fantasztikum

    Lehetséges, hogy a márciusi ifjú volt az egyik első magyar sci-fi író?

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. október 15.

    A nagy magyar sci-fi mesemondó – Jókai Mór és a tudományos-fantasztikum

    Lehetséges, hogy a márciusi ifjú volt az egyik első magyar sci-fi író?

    • 2021. október 13.

    Világirodalmi krónikák 40. – Don DeLillo: A Mérleg jegyében

    A veterán amerikai író teóriája a Kennedy-gyilkosságról.

    • 2021. október 12.

    Szavak és érzések – 7 Pulitzer-díjas regény, mely felfedi az emberi természet mélységeit

    Az amerikai irodalom legjobbjai a jelenről a jelennek.

    • 2021. október 7.

    Túl a valóság peremén – 9 fantáziahely az irodalom világából

    Irodalom és földrajz metszéspontja a fantáziavilágok térképe.

    • 2021. október 1.

    Guillaume Apollinaire és az elképzelhetetlen, konceptuális alkotói szabadság

    Ahogy Magyar Miklós fogalmazott: költő, barát és szerető.