- Kovács Krisztián
- 2022. június 17. | Becsült olvasási idő: 7 perc
A humor persze szubjektív dolog; ami nekem tetszik, amin én mosolygok, nevetek, a hasamat fogom, az nem biztos, hogy másnak is vicces, így aztán ahogy a humor, úgy minden ehhez hasonló lista is szubjektív, ugyanakkor mégis teszek egy kísérletet rá, hogy ötleteket adjak azoknak, akik épp a könnyed nyári olvasmányok begyűjtésével fáradoznak. Íme tehát most kilenc könyv, melyen a vízpart mellett ülve jókat mosolyoghatunk, és távolabb tudhatjuk magunktól a mindennapi munka olykor szorító feszültségét is.
A Nincs időm olvasni kihívás júniusi közös könyve tökéletes nyárindító olvasmány, mely nem csupán a kisgyermekes anyák mindennapi problémáiról, vagy a válás elidegenítő hatásáról és ellenségeskedésig fajuló mivoltáról vall, de egyben egy kacagtatóan üde bűnügyi történetet is nyújt az olvasónak, melyben a fordulatokat és a krimi feszültségét olykor kifejezetten sziporkázó helyzetkomikumok lazítják fel. Ráadásul Finlay Donovan története e kötettel nem is ér majd véget, kalandjai ugyanis az angol nyelven már megjelent második epizóddal folytatódnak, és a zajos nemzetközi sikert látva Cosimano egyértelműen beállt Richard Osman mellé, ami a bűnügyi zsánerek könnyedebb, ám mégis izgalmakkal tűzdelt tálalását illeti. (A kötet most exkluzív rejtvénymelléklettel érhető el a Libertine Könyvesboltban, és annak webshopján ITT.)
Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna
A Leltár a művészet alapkérdéseiről, az öregedésről, a döntéseink következményeivel való szembenézésről mesél egyszerre vad és gyermeki humorral, és bár általában Loe kvázi főművének a Doppler-ciklust szokás tartani, tulajdonképpen a 2013-as Leltárral biztosította olvasóit arról, hogy világhírű sorozatán túl, önálló regényekbe is képes ugyanazt a metsző, néhol kifejezetten szatirikus és önironikus humort csempészni. Loe humorának ugyanis egyik legfőbb jellemzője, hogy a felszín alatt hihetetlenül mély empátiával és emberséggel viseltetik a karakterei és a világ iránt, amitől a végeredmény egészen egyedivé válik, és mely a sokak számára olykor befogadhatatlan posztmodern stílusgyakorlatokat is olvasmányossá teszik. Loe ráadásul meghökkentő módon képes férfiként női szemszögből láttatni a dolgokat, műve pedig így nem csupán önazonossá, de mintegy hitelessé is válik.
Erlend Loe: Leltár
A Hétköznapi szorongások alapszituációja annyira viccesen kaotikus, hogy talán még a fénykorát élő Rejtő Jenő is elpirult volna tőle. Backman regénye azonban nemcsak ettől érdemel kiemelt helyet az írói életmű legjobbjai közt. A történet (Backmanra kevésbé jellemző módon) in medias res, vagyis a dolgok közepén nyit, és ahogy a könyvben oldalról-oldalra haladunk előre, úgy lépegetünk az idősíkban egyre visszább. A Hétköznapi szorongások egy hídról leugrani készülő ember sztorijával nyit, aztán irány a rendőrség kihallgatóterme, ahol a bankrabló által fogva ejtett, immáron kiszabadult túszok mesélik el, eléggé ügyetlenül, mi is történt velük tulajdonképpen. A térben és időben ide-oda ugráló regény már-már egy krimi paródiának is beillene, ami inkább vicces, mint izgalmas.
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
Mit lehet mondani egy újabb Cserna-Szabó András-féle elmebajról, melynek főszereplője már az első oldalakon azon töpreng, vajon valóban szól-e a rádió, vagy csak a hangok beszélnek hozzá a fejében? Ahogy a fülszöveg is ígéri: nemet változtató macsó, japán karddal hadonászó írósztár, bánatevésbe menekülő mizantróp apa, transzvesztita szerelemdémon és persze a westernt író főhős kergeti a boldogság kék madarát, vagy ahogy a könyv fogalmazza újra a toposzt: a szerelem pöttyös lasztiját ennek a meglehetősen furcsa címmel bíró regénynek a lapjain. Az egész narratíva rejt egyfajta furcsa posztmodern metafikciót, mintha csak Vonnegut egyik agymenését olvasnánk szigorúan magyar kulisszák közt. Üdítő olvasmány az önmagát olykor túlságosan is komolyan vevő magyar kortárs szcénában.
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
A stand-up comedy hazai vezéregyéniségének harmadik kötete nemrég hazavihette a Libri-közönségdíjat is, Bödőcs pedig le sem tagadhatná nagy irodalmi elő-és példaképe, a cseh legenda, Bohumil Hrabal hatását, noha kétségtelen az is, hogy a korábbi, Meg se kínáltak című regénye jóval közönség- és olvasóbarátabbra sikerült. A Mulat a manézs olykor tragikus, máskor komikus társadalomszatíra, metszően éles, néhol kifejezetten vitriolos humorral átitatva, mégis rövid terjedelme ellenére annyira tömény és összetett élmény, hogy laza nyári olvasmánynak a legkevésbé sem nevezhető, amivel Hrabal kevésbé könnyed oldalát is megidézi. A regény legfőbb meghatározója talán mégsem maga a társadalmi áthallásokban gyökerező szatíra, sokkal inkább az a játékos és sziporkázó nyelvi humor, ami Bödőcsöt a színpadon is meghatározza, igaz, itt sűrűsége miatt néha az olvasónak érdemes egyet szusszannia.
Bödőcs Tibor: Mulat a manézs
Vonnegut definitív művéről mit is lehetne még elmondani? Azon túl, hogy lényegében egész pályafutását meghatározta, legteljesebb pompájában itt mutatkozott meg igazán a vonneguti szatíra, melyből aztán egy önéletrajzi ihletésű háborúellenes regény született. A szatíra pápája 1969-ben adta közre a művet, mely bőven felveszi a versenyt Joseph Heller emblematikus regényével, A 22-es csapdájával, sőt, játékosságával, ötletkavalkádjával talán még túl is tesz rajta. Talán éppen emiatt Vonnegut regénye kiváló képregényes alapanyag, melyet Ryan North adaptált szöveghűen a szövegbuborékokba és Albert Monteys spanyol grafikus álmodta olykor apokaliptikusan komor, máskor pszichedelikusan harsány rajzokba.
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
A tévés műsorvezetőből lett író 2020 legnagyobb nemzetközi könyvsikerét tette le az asztalra A csütörtöki nyomozóklub képében: üde, friss, fordulatos és egyedi bűnügyi történet volt ez, a váratlanul zajos siker pedig folytatásra ösztönözte a szerzőt. A végeredmény a minőségében és összeszedettségében még az első részt is felülmúló A férfi, aki kétszer halt meg. Osman itt már gyakorlott kézzel, a debütáló kötet elsőkönyves gyengéit kiiktatva lavíroz a történetben, amit, ahogy először, ezúttal sem feltétlenül maga a bűnügy, sokkal inkább részletes és pontosan megfestett, emlékezetes karakterei és a köztük lévő kémia visz el a hátán, amitől sorozata több, mint egy újabb krimiszenzáció a piacon. Osman ráadásul nagyon érzi, miként kell informatív, koherens és szellemes párbeszédeket alkotni, és az összkép így nem csupán Agatha Christie mesteri történetszövését, de többek közt P. G. Wodehouse humorát is megidézi.
Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg
Tulajdonképpen bármelyik Rejtő-regény elférne a listán, sőt, listát töltene meg, mi most mégis az egyik legismertebbet választottuk, melyben bubópestis miatt a Grand Hotelben egy népes társaság kénytelen huzamosabb ideig karantén alatt rostokolni. A főszereplő a szoknyapecér Félix, aki megpróbál úrrá lenni a szállodában uralkodó kaotikus helyzeten, ugyanis nemcsak egy, hanem több gyilkosság is történik a falak között, ráadásul egy nagyon értékes vegyi képletet is tanácsos volna megszereznie, ha nem akar további vérengzéseket. A helyzet fő komikumát Rejtő sajátságos stílusa mellett maga a bizarr szituáció okozza, vagyis az, hogy a legkülönbözőbb emberekből összeverbuválódott nemzetközi közönség kényszerül jóval tovább élni egymással egy fedél alatt, mint ahogy azt eredetileg elképzelték.
Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben
Egyes vallási szervezetek blaszfémiát kiáltottak, mikor a népszerű író, Christopher Moore 2002-ben megjelentette Biff evangéliuma című regényét, mely fiktíven, egy kitalált karakter szemszögéből mesélte el a Biblia legnépszerűbb epizódját. Jézus Krisztus története ezúttal Biff, a Messiás legjobb haverjának szemszögéből tárul fel előttünk, akit most az Úr parancsára feltámaszt egy Raziel nevű botcsinálta angyal, hogy írja meg a saját evangéliumát arról, ő hogyan látta a Megváltó útját a Golgotáig. A Pék Zoltán nagyszerű fordításában megelevenedő történet nem csupán kacagtató paródia, egyediségét éppen az adja, hogy feltárja egy szoros barátság valódi arcát, élvezettel mesél kölcsönös tiszteletről, kitartásról, bátorságról, és felebaráti szeretetről, a fordulatok pedig olykor valóban kacagtatók, máskor pedig úgy érzi az olvasó, hogy beleszakad a szíve, hisz pontosan ismeri a történet fináléját.
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Egy svéd kisvárosban lévő idősek otthona lakója Allan Karlsson, aki látszólag csak egy a sok, halálra készülő bentlakó közül, a századik születésnapját ünneplendő férfi ugyanakkor emlékei közt őrzi a teljes XX. századi történelmet, ami a regény lapjain egy teljesen kiszámíthatatlan ámokfutásban, saját szökése után elevenedik meg az olvasó lelki szemei előtt. Egyes értékelések Winston Groom Forrest Gumpjához hasonlították, mások egyenesen a svéd Rejtő Jenőt látták megtestesülni Jonasson humorában, ami a 2010-es évek legnagyobb skandináv könyvsikerét idézték elő. Gondoljatok bele, csak a mintegy kilencmillió lakosú Svédországban közel egymillió példányt értékesítettek a regényből, mely aztán harminc nyelven jelent meg közel negyven országban, és persze filmadaptáció is készült belőle, Magyarországon pedig a Jászai Mari-díjas Csuja Imre adta elő hangoskönyvben, melynek népszerűsége az írott eredetiével versengett.
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
