- Kovács Krisztián
- 2022. január 26. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc
Csak miután belefogtam jelen válogatás megírásába, jöttem rá, milyen nehéz feladatot választottam, ahogy ugyanis sorra vettem az elmúlt 10-20 év magyar regénytermését, megdöbbentett a tudat, hogy ebből egy tízes lista milyen végtelenül karcsú lehet, hiszen jóval több a kiváló magyar kortárs mű, mint amennyi egy cikkbe most belefér. Így aztán olyanok maradtak ki a végső szelektálás során, mint Bereményi Géza, Grecsó Krisztián, Dragomán György, Krasznahorkai László, Nádas Péter, Borbély Szilárd, Szabó T. Anna, vagy Láng Zsolt, no, de persze nem végleg. A gyűjteménynek okvetlenül lesz folytatása, ahol majd újabb és újabb 10-es mezőnyt ajánlunk a figyelmetekbe. Így a mostani gyűjtést nevezzük az első epizódnak.
Bartis Attila műve tizenöt éven át készült, és 2016 egyik legfontosabb hazai megjelenése lett. A főszereplőnk egy tinédzser fiú, aki anyja halála után 1960 őszén Budapesten költözik össze a forradalom utáni persorozat során elítélt, és három év után szabadult apjával, és aki nem sok mindenre számít az élettől, holott e viszontagságos évtizedek során nem csupán sírig tartó szerelmet, de örök hivatást is talál magának. Bartis szikár, mégis rendkívül érzékletes prózája nem csupán a rendszerváltás előtti évtizedek hangulati lenyomata, de egyetlen karakter sorsának alakulásán át egy teljes ország mindennapi életének krónikája. Egyszerre csodálatosan ismerős, mégis fojtogatóan meglepő fordulatokkal teli, érzelmes történet, ami egyetlen percig sem hagyja lankadni az olvasói figyelmet.
Bartis Attila: A vége
2018 talán legnagyobb hazai könyvsikere volt a korábban jobbára költőként működő Krusovszky Dénes első hosszabb prózakötete, mely egy újságíró alakján át mesél a második világháború utáni magyar történelem legfontosabb szakaszairól, különös tekintettel az 1956-os forradalom évtizedekig visszhangzó eseményeire, miközben átfogó portrét alkot a főváros és a vidék viszonyáról egy lassan csordogáló, és csak a végére összeálló történet formájában. Az Akik már nem leszünk sosem a szó legklasszikusabb értelmében vett családregény, mely egzisztenciális problémákról, családi dinamikáról is szót ejt a didaktikusság csapdáját átlépve. A regény igazi ereje mégis az atmoszférájában mutatkozik meg, mert bár a szöveg emiatt némileg lassabbnak hat, az olvasót valósággal körülfonja a magyar történelem.
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Halász Rita első regénye fájóan mai történet, egy harmincas pár kapcsolati válságának tűpontos krónikája. A szerző az ábrázolt helyzetet szokatlan iróniával és feszes prózával támogatja meg, amitől csak még szuggesztívebb, még átélhetőbb hangulatot teremt, ugyanakkor nem próbál kinyilatkoztatni: egy párkapcsolat látszólag szokványosabb és hétköznapibb téma annál, hogy a pár bármely tagja mellett is állást foglaljon, így biztosítva nagyobb mozgásteret az olvasójának, ami éppen azért dicséretes, mert egy bántalmazó kapcsolatról lévén szó, könnyű lenne megítélni, ki hibás, és ki nem. Telitalálat a kötet címe is, mert a kérdés örök: javítás, vagy újrakezdés, avagy a teljes történetet meghatározó fojtogató bizonytalanságot követően vajon a főszereplőnk Vera, végre fel tud-e lélegezni?
Halász Rita: Mély levegő
A történelmi szatíra általában sok veszélyt rejtő műfaj, és meglehetősen kényes egyensúlyi tényezőknek kell megfelelnie, hogy valóban működőképes lehessen. Szécsi Noéminak mindez sikerül, és úgy meséli el a magyar történelem 1919-től 1956-ig szóló történetét egy henteslegény szemszögéből, ahogyan korábban még egészen biztosan nem olvashattuk. Sanyi Kun Béla megbízásából különleges küldetésen indul Bécsbe, hogy aztán sokszor önhibáján kívül hagyja magát sodortatni a századot formáló eseményekkel. A kötet legfontosabb ismérve, és erejének mikéntje az, amilyen arányérzékkel a szerző egy olyan kort fest meg humorral, melyről a legkevésbé a humor jut az ember eszébe. Kis túlzással a magyar Forrest Gump-nak is nevezhetnénk Szécsi történetét – és nem azért, mert hazabeszélek – de még annál is élvezetesebb prózával lett megalkotva.
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo
Ha a dunaszerdahelyi maffiáról olvasunk, valahogy sosem jönnek szóba az áldozatok, és különösen a nők által megélt borzalmakról hallani keveset. Pedig bőven van mit mesélni, például azoknak a nőknek és fiatal lányoknak a történetéről, akiket az utcán kaptak el, és csoportos nemi erőszak áldozatai váltak. Vagy azokról az anyákról, akiknek fiai a maffia áldozatai lettek vagy éppen maguk váltak a bűn részeseivé. A felvidéki születésű magyar újságíró, Durica Katarina éppen ezeknek az elfojtott hangoknak ad helyet A rendes lányok csendben sírnak című regényében, amelynek megrázó kontextusát a kilencvenes évek és Dunaszerdahely megtörtént eseményei adják. A szívenütő, feszültséggel teli történetben három nő szemszögéből követhetjük végig a 90-es évek egyik legkegyetlenebb maffiabandájának uralkodását, valamint Dunaszerdahely rettenetes mindennapjait, amelyben a tehetetlenség és a félelem volt az úr.
Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak
Tompa Andrea negyedik műve, ahogy korábban szerzőnk, Erősné Vörös Viktória részletes elemzésében írta: „esszéregénye sajátos műfaji határokat lép át, hogy az emlékképek mozaikjaiból egy írói pálya ívét megrajzolva a „város”-t elhagyó és visszatelepülő osztálytársak nemzedéki élményeit gyűjti össze, mellettük az apa, anya sorsával és a családalapítással. A különböző földrajzi helyeken, az USÁ-ban, Svédországban, Spanyolországban, Szentpéterváron zajló sorsdöntő találkozások a szellemi teljesítmények és karriertörténetek az iskolatársak (Ágó, Ari, Edina, Csaba, Toma,…) egyéniségének szűrőjén keresztül kapnak igazán kontúrokat.” A klasszikus értelemben vett történet hiánya miatt nehéz, súlyos mű, ugyanakkor a hazaszeretet rendkívül fontos prózája.
Tompa Andrea: Haza
Jászberényi nagy kedvence Ernest Hemingway, nem csupán azért, mert haditudósítóként az irodalmi Nobel-díjas zsenihez hasonlóan nap mint nap a fenyegetettség árnyékában létezik, de szövegeiben le sem tagadhatná a nagy elődöt: minimálprózájú szikár történetek ezek harcokról, háborús viszonyokról, a közel-keleti hadszíntér emberi sorsairól. Mind a címadó kisregény, mind az azt követő tizenegy novella szimbólumokkal, sejtelmes álmokkal átszőtt erőszakmesék, melyek egzotikus világoknak egészen más színezetet adnak. Jászberényi messziről felismerhető stílusa tökéletes szemléltetőeszköz, éppen annyit mutat meg, amennyit a történet megkövetel, annyit villant fel, amennyit az olvasó befogadni képes, hogy aztán annak gondolataiban gyűrűzzön tovább az élmény, és töltse fel saját fantáziájával. Jászberényi központi karaktere pedig legalább olyan emlékezetes szereplő, mint Hemingway Nick Adams-e volt, ahogy élete a novellák momentumaiból felépül előttünk.
Jászberényi Sándor: A varjúkirály
Bartók Imre új regényét tavaly az év könyvének választottuk. Már a Jerikó épül is messze kiemelkedett a hazai kortárs szcénából 2018-ban, ám új művében nem csupán a korábbi nagyregényre érkezett kritikákra reagál, de ezzel egyidejűleg kigyomlált mindent, ami esetleg korábbi fejlődésregényében kifogásolható volt, ami nem csak csodálatos önreflexió, de emellett még egy szürreális detektívregénynek is beillik, noha persze, amolyan Paul Auster-es módon. Kiváló prózájú és rendkívül rétegzett műremek, mely abszurd fordulataiban itt-ott még Örkény István szellemét is megidézi, tobzódó kulturális utalásai pedig bőven adnak feladványt az olvasónak. Bámulatos prózaírói készséggel megalkotott regény, kellően szürreális, mégis fókuszált, és összeszámolni is nehéz, hány különböző rétegben értelmezhető.
Bartók Imre: Lovak a folyóban
Záavada művének főszereplői az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei, akikre zsidók lévén 1944-ben számos megpróbáltatás vár, a szerző pedig kellő figyelmet fordít rá, hogy a világégés közepén se csak a fennmaradásért, a túlélésért folytatott harcukat mutassa be, de emberi oldaluk, érzésviláguk is megcsillanjon. A Hajó a ködben egyszerre szociológiai körkép – ahogy számos Závada regény, pl. a Természetes fény – és nagyívű családregény, noha a megjelenésekor kapott kritikák több helyütt szóvá tették, hogy talán éppen emiatt kissé szárazabb, ugyanakkor a váltott nézőpontú narráció mégis izgalmassá teszi a világháború keveset mesélt szegletének történetét. A szerző nem ítélkezik, inkább csak bemutat, holott egy a nácikkal a túlélésért lepaktáló család politikai szerepvállalása bőven megengedné, de Závada ennél nagyvonalúbb az olvasójával, tudván, hogy a történtek épp eléggé fajsúlyosak ahhoz, hogy mindenki megalkothassa róla a maga véleményét.
Závada Pál: Hajó a ködben
A tragikusan korán eltávozott Térey János egyetlen regénye alaposan feladta a leckét a kritikusoknak, akik vélhetően hasonló zsenialitást vártak, mint A Nibelung-lakópark esetén, a Káli holtak azonban alapvetően máshonnan közelít. Ezúttal nincs vers, csupán egyes szám első személyű elbeszélés, melyben egy felkapott magyar színész karrierútját, és a regénnyel azonos című zombihorror-sorozat forgatását, és annak pályafutására gyakorolt hatását követhetjük nyomon. Térey regényét sokan nevezték céltalannak, holott számos kérdéssel foglalkozik, melyeket kevés regény választ témául: a színészi identitástudat, a modern művészlét árnyoldalai mind megjelennek Csáky Alex karakterében, és bár nem tudni, mennyire autentikus a színházi-filmes lét bemutatása, ismerve Térey előéletét, annak vehetjük. Bár a Káli holtaknak van egy szatirikus felhangja, végül mégsem válik azzá, olvasmányos, olykor kissé szikár elbeszélése ez egy nem hétköznapi foglalást űző ember hétköznapi életének.
Térey János: Káli holtak
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
