• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Hírek

  • 2021. november 10. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Prófétai közelség, tudósítói távlat – apró gondolatok Bakos András: Isteni testek című verseskötetéről

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Különös költő Bakos András. Nem pusztán azért különös, mert több mint harminc éve mutatkozott be költőként, de nem rohant sehová, és csak most, 2021-ben jelent meg első kötete, hanem azért is, mert versbeszélője kinyilatkoztatás helyett inkább („csak”) megszólal, s ez a visszafogott pozíció mégis bátor líravilágot tart össze.

Bakos András

Bakos András

Bakos hosszú ideje dolgozik újságíróként, tudósítóként, s bár e cikk szerzője igen tudatosan szereti elkerülni azokat az olvasási módokat, amelyeknél a szerző és a lírai konstrukció személye között egyenlőségjel tétethet, most mégis annál jobb érzéssel vállalja.

Bakosnál az újságírói morál egészen organikusan hoz létre lírai hitvallást: Bakos versbeszélőjének kíváncsisága intim, artikulációjára viszont az extimitás jellemző.

Úgy ejt szót a magyar és a világtájak hétköznapjairól, mint egy idegen, aki épp csak arra jár, s egyben akár egy profi szociográfus, aki valamilyen megfejthetetlen bravúr révén képes úgy szociografikus látószögből vizsgálódni, hogy közben nem érezhető a közéleti okoskodással és cinizmussal való rezonálás. Valahogy így kezd el egy különös költő kötete különlegessé válni.

Vessünk egy pillantást az Isteni testek nyitóversére, a Hazalátogatásra. A cím mintha máris a személyesség ígéretét evokálná, a nyitányban aztán azonnal egy radikálisabb távolság érezhető az E/3 miatt, de a felütés esszenciája, hogy „a lélek”, a „magyar vizsla”, mely megjelenik, olyannyira mindentudó és bensőséges képként tárul elénk a pillanatnyi rövidségű jellemzések mentén, hogy a tartalom máris plurálissá válik, bárkit(!) definiálni hivatott, mégis önvallomásként (is) vibrál. Annál inkább, mert a „reszket / a teraszon, ahová azért csukták ki, / mert az egyik vendég tart tőle”-bemutatás gondolati és képi egysége tűpontos allegóriaként szolgál a már imént említett költői szerepvállalásra – kint is, bent is, a bentre tekinteni odakintről, amiatt aztán pláne, hogy „sorban járnak ki hozzá a többiek”. Nem sokkal később a Tisztes távol című költemény szolid, ám annál hatásosabb képet fest a személyes és a közösségi lét felé irányuló gesztusok ambivalenciájáról zárlatában – „mosolyog azon, amit lát, / és jobb kezét kinyújtva / felejti a levegőben”.

Bakos András első versekötete

Bakos András első versekötete

A Tisztes távolban szikáran és szűkszavúan a civilizáció rendezettsége kerül kihívás elé. E vers folyamán az emberekkel és az emberekhez kötődő dolgokkal valami nem stimmel: kinek inkább tigrisre emlékezetető az arca, emitt egy busz ajtaja nem akar becsukódni, amott a búzamezőn pedig a lassan hullámzó mező természeti idilljét az ott dolgozók gépies mozdulatsora kontrasztólja kiválóan. A beszélő csupa apró kizökkentő vonást jegyez le egy hétköznapi szemlélődésből, amelybe nehezen képes belefeledkezni (akárcsak az olvasó, mert alig-emberi emberi településen járunk), a végső kép pedig (egy indián, aki „a jobb kezét kinyújtva / felejti a levegőben”) ahelyett, hogy a közösségbe való csatlakozási motiváció és a csatlakozás lehetősége közti feszültség didaktikus szimbólumává válna, higgadt és békés eseményként sejlik fel, mert a vers során a kezek mindvégig csak materiális hasznok, célok és rutinok miatt cselekedtek (egy autó tetőjének lesöprése, kapálás a mezőn).

Itt pedig egy ellentétes cselekvés, amely érzékenyen az ottfelejtés/a belefeledkezés révén metafizikai kifutást is ad a szövegnek, mert a levegőben hagyott kéz feltétel nélkül kerül oda, pusztán a cselekvés öröméért, szabadságáért. Bakos kötetvilágában épp ez a mesteri: hogy amikor szociografikus, akkor tényleg „csak” az, s kommentárjai nem lokális magyarázatként jelennek meg egy-egy szenvtelen szövegen belül, hanem némely ponton rábukkanhatunk – külön líra formájában – ilyen szövegekre, mint a Tisztes távol, amely átvilágít mindent – s a közéleti áthallásoktól részben ez is védi az Isteni testek korpuszát.

Gyengéd terelgetéssel inkább metafizikaivá hajlik a közösség szabályrendszere. Másrészt az ehhez hasonló mocorgások képesek a dokumentálóbb verseknek is olyan kontextusként szolgálni, melyben plusz réteget nyerhetnek.

Bakos András

Bakos András

Bakos hangja szempontjából érdekes önreflexív lenyomat a Látogatás, amelyben a rideg nézés, a „szenvtelen figyelem” gyakorlása a téma, s mintha ez a vers némiképp termékeny bizonytalanságba helyezné a kötetegészet, mintha a beszélő a saját irányultságát tenné kockára azáltal, hogy az emberre csak nyomokban hasonlító próbabábuk hosszas szemlélése által talán minden még jobban megismerhető lenne. No, persze, ez még nem jelenti azt, hogy a beszélő elfordulna az emberitől annak érdekében, hogy az emberről minél tisztábban szóljon, inkább a beszélő által keresett távolság megtalálásának rádöbbenésével szembesülünk.

S egyúttal azzal, hogy a távolságtartás nem csak úgy működik, hogy a jelenvaló civilizáció traumáit jobban lássuk általa, hanem hogy egyúttal a távolság maga is traumává váljon, a szenvtelenség ránehezedjen a beszélőre, mint egy „titkos betegség”.

Ha valamiért, akkor Bakos első kötete pontosan ezért aktuális és fontos: mert próbára teszi a líra személyességét, de közben nem keres annak helyére semmit, csak jár egyet az országban beszélőjével, többnyire Szeged környékén, s a nagyvilágban, hogy visszataláljon ahhoz kicsit, hogy lehet az én-ről is beszélni, és mellette a mi-ről is. Úgy, hogy a kettőnek semmi gondja ne legyen egymással.

Kapcsolódó cikkek

Don DeLillo az amerikai posztmodern talán leghíresebb alakja

Don DeLillo: Az íróknak továbbra is ki kell állniuk a gondolat- és szólásszabadság mellett

A leghíresebb amerikai posztmodern író nemrég ünnepelte 85. születésnapján.

Téli mese

Természet és ember kapcsolatának misztikuma egy téli reggelen

Avagy Mikulás napján vers és elemzés egy jó kávé mellé.

Wohlleben gyerekekkel vezetett erdei felfedezőtúrán

Nőnek-e a fákon pattanások? – Avagy Peter Wohlleben különleges világa

Különös, ugyanakkor egészen hétköznapi, mégis csodálatos világ.

Stephen Fry: Trója

Homérosz újratöltve, avagy az ókor legnagyobb története – Könyvkritika

Itt van Stephen Fry harmadik kötete, ami legalább olyan jó, mint az első kettő.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Don DeLillo az amerikai posztmodern talán leghíresebb alakja

    Don DeLillo: Az íróknak továbbra is ki kell állniuk a gondolat- és szólásszabadság mellett

    A leghíresebb amerikai posztmodern író nemrég ünnepelte 85. születésnapján.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. december 6.

    Johnny Depp bújik minden idők egyik leghíresebb fotóriporterének bőrébe

    Hiába a kiváló alapsztori, Depp pere miatt nem találtak forgalmazót.

    • 2021. december 6.

    Adventi, családi ünnepindító, vagy MacGuffin-családi móka – Filmkritika

    Kellemes meglepetés a Nintendo konzolért zajló küzdelem.

    • 2021. december 3.

    Szembenézés saját múltunkkal egy piaci napon – Színikritika

    Závada Pál regénye a Radnóti Színház színpadán kelt életre.

    • 2021. december 3.

    Homérosz újratöltve, avagy az ókor legnagyobb története – Könyvkritika

    Itt van Stephen Fry harmadik kötete, ami legalább olyan jó, mint az első kettő.

    • 2021. december 2.

    Nicolas Cage lesz Dracula gróf a The Walking Dead írójának filmjében

    Már csak ennek fényében is érdeklődve várjuk a végeredményt.