• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Hírek

  • 2021. november 10. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Prófétai közelség, tudósítói távlat – apró gondolatok Bakos András: Isteni testek című verseskötetéről

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Különös költő Bakos András. Nem pusztán azért különös, mert több mint harminc éve mutatkozott be költőként, de nem rohant sehová, és csak most, 2021-ben jelent meg első kötete, hanem azért is, mert versbeszélője kinyilatkoztatás helyett inkább („csak”) megszólal, s ez a visszafogott pozíció mégis bátor líravilágot tart össze.

Bakos András

Bakos András

Bakos hosszú ideje dolgozik újságíróként, tudósítóként, s bár e cikk szerzője igen tudatosan szereti elkerülni azokat az olvasási módokat, amelyeknél a szerző és a lírai konstrukció személye között egyenlőségjel tétethet, most mégis annál jobb érzéssel vállalja.

Bakosnál az újságírói morál egészen organikusan hoz létre lírai hitvallást: Bakos versbeszélőjének kíváncsisága intim, artikulációjára viszont az extimitás jellemző.

Úgy ejt szót a magyar és a világtájak hétköznapjairól, mint egy idegen, aki épp csak arra jár, s egyben akár egy profi szociográfus, aki valamilyen megfejthetetlen bravúr révén képes úgy szociografikus látószögből vizsgálódni, hogy közben nem érezhető a közéleti okoskodással és cinizmussal való rezonálás. Valahogy így kezd el egy különös költő kötete különlegessé válni.

Vessünk egy pillantást az Isteni testek nyitóversére, a Hazalátogatásra. A cím mintha máris a személyesség ígéretét evokálná, a nyitányban aztán azonnal egy radikálisabb távolság érezhető az E/3 miatt, de a felütés esszenciája, hogy „a lélek”, a „magyar vizsla”, mely megjelenik, olyannyira mindentudó és bensőséges képként tárul elénk a pillanatnyi rövidségű jellemzések mentén, hogy a tartalom máris plurálissá válik, bárkit(!) definiálni hivatott, mégis önvallomásként (is) vibrál. Annál inkább, mert a „reszket / a teraszon, ahová azért csukták ki, / mert az egyik vendég tart tőle”-bemutatás gondolati és képi egysége tűpontos allegóriaként szolgál a már imént említett költői szerepvállalásra – kint is, bent is, a bentre tekinteni odakintről, amiatt aztán pláne, hogy „sorban járnak ki hozzá a többiek”. Nem sokkal később a Tisztes távol című költemény szolid, ám annál hatásosabb képet fest a személyes és a közösségi lét felé irányuló gesztusok ambivalenciájáról zárlatában – „mosolyog azon, amit lát, / és jobb kezét kinyújtva / felejti a levegőben”.

Bakos András első versekötete

Bakos András első versekötete

A Tisztes távolban szikáran és szűkszavúan a civilizáció rendezettsége kerül kihívás elé. E vers folyamán az emberekkel és az emberekhez kötődő dolgokkal valami nem stimmel: kinek inkább tigrisre emlékezetető az arca, emitt egy busz ajtaja nem akar becsukódni, amott a búzamezőn pedig a lassan hullámzó mező természeti idilljét az ott dolgozók gépies mozdulatsora kontrasztólja kiválóan. A beszélő csupa apró kizökkentő vonást jegyez le egy hétköznapi szemlélődésből, amelybe nehezen képes belefeledkezni (akárcsak az olvasó, mert alig-emberi emberi településen járunk), a végső kép pedig (egy indián, aki „a jobb kezét kinyújtva / felejti a levegőben”) ahelyett, hogy a közösségbe való csatlakozási motiváció és a csatlakozás lehetősége közti feszültség didaktikus szimbólumává válna, higgadt és békés eseményként sejlik fel, mert a vers során a kezek mindvégig csak materiális hasznok, célok és rutinok miatt cselekedtek (egy autó tetőjének lesöprése, kapálás a mezőn).

Itt pedig egy ellentétes cselekvés, amely érzékenyen az ottfelejtés/a belefeledkezés révén metafizikai kifutást is ad a szövegnek, mert a levegőben hagyott kéz feltétel nélkül kerül oda, pusztán a cselekvés öröméért, szabadságáért. Bakos kötetvilágában épp ez a mesteri: hogy amikor szociografikus, akkor tényleg „csak” az, s kommentárjai nem lokális magyarázatként jelennek meg egy-egy szenvtelen szövegen belül, hanem némely ponton rábukkanhatunk – külön líra formájában – ilyen szövegekre, mint a Tisztes távol, amely átvilágít mindent – s a közéleti áthallásoktól részben ez is védi az Isteni testek korpuszát.

Gyengéd terelgetéssel inkább metafizikaivá hajlik a közösség szabályrendszere. Másrészt az ehhez hasonló mocorgások képesek a dokumentálóbb verseknek is olyan kontextusként szolgálni, melyben plusz réteget nyerhetnek.

Bakos András

Bakos András

Bakos hangja szempontjából érdekes önreflexív lenyomat a Látogatás, amelyben a rideg nézés, a „szenvtelen figyelem” gyakorlása a téma, s mintha ez a vers némiképp termékeny bizonytalanságba helyezné a kötetegészet, mintha a beszélő a saját irányultságát tenné kockára azáltal, hogy az emberre csak nyomokban hasonlító próbabábuk hosszas szemlélése által talán minden még jobban megismerhető lenne. No, persze, ez még nem jelenti azt, hogy a beszélő elfordulna az emberitől annak érdekében, hogy az emberről minél tisztábban szóljon, inkább a beszélő által keresett távolság megtalálásának rádöbbenésével szembesülünk.

S egyúttal azzal, hogy a távolságtartás nem csak úgy működik, hogy a jelenvaló civilizáció traumáit jobban lássuk általa, hanem hogy egyúttal a távolság maga is traumává váljon, a szenvtelenség ránehezedjen a beszélőre, mint egy „titkos betegség”.

Ha valamiért, akkor Bakos első kötete pontosan ezért aktuális és fontos: mert próbára teszi a líra személyességét, de közben nem keres annak helyére semmit, csak jár egyet az országban beszélőjével, többnyire Szeged környékén, s a nagyvilágban, hogy visszataláljon ahhoz kicsit, hogy lehet az én-ről is beszélni, és mellette a mi-ről is. Úgy, hogy a kettőnek semmi gondja ne legyen egymással.

Kapcsolódó cikkek

Láttam a horror jövőjét… – 70 éves Clive Barker

Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.

Zacher Gáborral és Philip K. Dick-kel indul az Agave Könyvklub

A kiadó célja egy új hagyomány megteremtése.

Alan Rickman 27 kötetet írt tele élete tapasztalataival

Emma Thompson előszavával jövő tavasszal jön magyarul Alan Rickman 25 évig írt naplója

Az összességében 27 kötetes gyűjtemény nem kevés szerkesztői munkát igényel még a megjelenésig.

A humor elviselhetetlen könnyűsége – A Fredrik Backman-sztorik új oldala

A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Zacher Gáborral és Philip K. Dick-kel indul az Agave Könyvklub

    A kiadó célja egy új hagyomány megteremtése.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. október 5.

    Láttam a horror jövőjét… – 70 éves Clive Barker

    Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.

    • 2022. október 4.

    Zacher Gáborral és Philip K. Dick-kel indul az Agave Könyvklub

    A kiadó célja egy új hagyomány megteremtése.

    • 2022. október 3.

    Emma Thompson előszavával jövő tavasszal jön magyarul Alan Rickman 25 évig írt naplója

    Az összességében 27 kötetes gyűjtemény nem kevés szerkesztői munkát igényel még a megjelenésig.

    • 2022. szeptember 29.

    A terapeuta és a sorozatgyilkos, avagy nem minden az, aminek látszik – Könyvkritika

    A Kövesd a pillangót egy vérbeli skandináv történet, ahol a krimi és a dráma egy pszichológus rendelőjében fonódnak egymásba.

    • 2022. szeptember 28.

    Készülő szuperhősfilm kulisszái mögé vezet Tom Hanks új regénye

    A kétszeres Oscar-díjas színész nem először kirándul az irodalom terepére.