Hatalom? Szépség? Szerelem? Visszatérő jelenet a regényekben és a filmekben, hogy bizonyos dolgokért cserébe az Ördöggel kell alkut kötni. De vajon mi visz rá egy embert, hogy a lelkét eladva jusson el legfőbb vágyához? 5 irodalomtörténeti szereplő döntései mesélnek nekünk arról, hogy mindennek ára van, és hogy az Ördög bizony kegyetlen üzletember.
A középkorban elég volt vörös hajkoronával rendelkezni ahhoz, hogy felmerüljön a gyanú, hogy az adott személy az ördöggel cimborál. De ugyanígy gyanús lehetett, akit túlzottan nagy vagyonnal vagy tehetséggel áldott meg a sors. Mivel az ésszerű magyarázat sokszor elmaradt, így könnyebb volt elhinni, hogy az ördög keze van a dologban. Cikkem főszereplői olyan irodalmi alakok, akik ilyen vagy olyan formában, de lepaktáltak az ördöggel. A kérdés már csak az, megérte-e?
Goethe főhőse Faust, akinek kálváriája közismert: Faust egyezséget köt az ördöggel, Mefisztóval, hogy miközben az ördög minden óhaját teljesíti, halála után átengedi neki a lelkét, ha akad az életében egyetlen olyan perc, amikor boldognak érzi magát. Tévedés volna azt hinnünk, hogy Faust alakja csak Goethe fantáziájának szüleménye! Az igazi Faust a reneszánsz kori Németországban élt, alkímiával és asztrológiával foglalkozott. Goethe regényének főszereplője azonban nem a középkori ördöggel cimboráló alkimista karaktere, hanem egy modern ember, hatalmas tudásvágyú személy, aki az élet alapvető kérdéseire keresi a választ.
Mefisztó bár rendelkezik a középkori ördögábrázolás sajátosságaival, túl is mutat azon: ő a tagadás ősi istene, a bukott angyal, aki lázad Isten ellen, és el akarja pusztítani az emberiséget. Ahogy az a Sátánhoz illik, többször maszkot ölt a történet folyamán, mindig ő indítja be az eseményeket, és imádja a szálakat mozgatni a háttérből. Goethe regényében Mefisztó az egyik legfigyelemreméltóbb szereplő, fifikás észjárása, mindent meg-, és átlátó tekintete ellen egyszerűen nincs is mit tenni.
Amikor Faust úgy érzi, hogy megtalálta azt a pillanatot, amely számára a legszebb, Mefisztó már mozgósítja is pokolbéli seregét, hogy elvigye a lelkét. Ravasz, ugyanakkor fölényeskedő alak, aki a legvégén nevetségessé is válik: míg Mefisztó az angyaloknak teszi a szépet, addig azok ellopják az ördög fáradozásának bérét, azaz Faust lelkét, akinek élete végül boldog megsemmisülésben ér véget.
Faust (Forrás: commons.wikimedia.org)
Oscar Wilde története szerint Dorian egy jóképű és tehetséges művész, akit egy híres festő vászonra álmodik. Lord Henri Wotton, egy hedonista hírében álló báró meglátva az ifjúról készült portrét, bevezeti főhősünket a hedonista élet minden szépségébe és mocskába. Dorian fejében hamar kirajzolódik egy gondolat, amely szerint a szépség az élet kulcsa, és csak általa nyerheti el a vágyott gyönyört és boldogságot. Lord Henry Wotton alakjában talán nem nehéz ráismerni az ördögre, aki bizony kaján mosollyal szemléli fáradozásának gyümölcsét, amelyben Dorian egyre inkább megfertőződik, és lejjebb csúszik a hedonista élet erkölcsök nélküli bugyraiban.
Lord Henri Wotton tulajdonképpen az események igazi beindítója, aki rábírja Doriant, hogy mindenen és mindenkin átgázolva élvezze az életet, és végül ez vezet el minket a regény valódi tragikumához: egy este, amikor a szépség múlandóságáról töpreng Dorian, azt kívánja, hogy bárcsak a portréja öregedne helyette. Hamarosan megismerkedik egy szépséges színésznővel, Sybillel, akinek csodálatos játéka magával ragadja a becsvágyó ifjút. Dorian végül szerelmet vall a lánynak, Sybill azonban egyre inkább elveszíti tehetségét, ahogy viszonozni kezdi a férfi szerelmét. A nő végül bevallja az érzéseit, ám Dorian hidegen elutasítja, mondván, hogy a szépsége a tehetségében rejlik, amely azonban hanyatlóban van, így már nem tart igényt rá. Hazatérve észreveszi Dorian, hogy a portréján megjelent egy ránc: így jön rá, hogy kívánsága teljesült.
A Lord bár sosem biztatja semmire Doriant, szavaival mégis manipulálni képes a gyenge és bizonytalan főhőst, aki hamar elhiszi, hogy az élet nem más, mint egy szép és öncélú műalkotás.
Dorian Gray (Forrás: pinterest.com)
Albert von Chamisso meséjének főszereplője, Schlemihl Péter egy hosszú tengeri utazás után Thomas John jómódú kereskedő kerti mulatságán találkozik először a különös, „szürke úrral”. Ez a furcsa idegen végül ráveszi Pétert, hogy adja neki az árnyékát, cserébe viszont egy Fortunátus aranyból soha ki nem fogyó, bűvös erszényt ajánl. Péter alkut köt a szürke emberrel, aki feltekeri és zsebre vágja Schlemihl árnyékát. Ám ördögi engedmény ez, hamarosan rájön Péter, hogy hiába a vagyon és a ki nem fogyó arany, árnyéka elvesztésével kiszorul a társadalomból. Péter végül hűséges szolgájával karöltve elutazik egy távoli helyre, ahol különböző fortélyokra vetemedve igyekszik titokban tartani különcségét.
Pétert sem kerüli el a szerelem, egy szépséges lány, Mina lesz a kiválasztottja, ám végül a lány rájön a férfi titkára. Mina apja pedig csak akkor járul hozzá a házassághoz, ha Péter visszaszerzi az árnyékát. A különös, szürke ember újra megjelenik, amikor is már előbújik valódi természete: ő maga az ördög, aki hajlandó visszaadni Péter árnyékát, ám cserébe a lelkét kéri.
Az 1813-ban napvilágot látott Schlemihl Péter különös történetének ördöge nem véletlen egy szürke ember formájában manifesztálódott. A szürke szín ugyanis nagyon is beszédes, a fekete és a fehér keveréke. A regénybéli ördög nem kifejezetten gonosz és aljas, inkább mondhatni nyájas, aki Péterrel nagyon is kedves, lesi minden kívánságát, természetesen az alkuért cserébe. A szürke jelző tulajdonképpen a kabátjára vonatkozik, valódi külalakjáról keveset tudhatunk meg: „hallgatag, ösztövér, szikár, nyurga, öreges ember.”
Schlemihl Péter (Forrás: 1.bp.blogspot.com)
Mikhail Bulgakov A Mester és a Margarita regénye nemcsak a 20. századi orosz, de a világirodalom egyik csúcsa is, amelynek cselekménye összevissza bogozódó szálakon fut: az első, a magát fekete mágusnak tituláló Woland professzor és kíséreteinek (Azazello, a pepita kabátos ördög és Behemót, a két lábon járó fekete kandúr) története, a második egy sajátos Jézus – Poncius Pilátus történet, a harmadik szál pedig Mester és Margarita szerelmi története. De vajon kicsoda a rejtélyes Woland professzor és az Írószövetség új üdvöskéje, Margarita?
Bulgakov Woland professzora nem más, mint a sátán modern megjelenési formája, aki egy nagy bál megrendezésére készül a megboldogult lapszerkesztő, Berlioz lakásában. Az ördög egyik vazallusa, Azazello, ekkor felkeresi Margaritát, és alkut ajánl neki: ha Margarita (aki származási jogán erre a legalkalmasabb) elvállalja a Sátánnál a bálháziassszony szerepet, akkor visszakaphatja szerelmét, Mestert. Margarita végül belemegy az alkuba, és kitűnően ellátja sátáni teendőit. Woland, alias a Sátán valóban visszaadja neki a Mestert, ám később megöleti a párt (vagy, ami ugyanaz, örök életet ad nekik).
A három szálon futó cselekményt egyetlen személy követi végig: a Sátán, aki mindig felbukkan ilyen vagy olyan formában, hol egy fekete mágus alakjában, hol egy történész-konzultás személyében. Akármilyen formájában is legyen jelen az ördög, egy biztos: hatalmas felfordulást okoz, ahol csak megjelenik, és vásott csínytevéseivel igyekszik az őrületbe vagy a halálba kergetni ellenszenveseit.
Margarita (Forrás: goodreads.com)
Következő szereplőnk kicsit kilógni látszik a szépirodalmi keretből, ám a többiekhez hasonlóan ő is ördögi játszmákba keveredik. A láncdohányos és az italt is gyakran keblére ölelő John Constantine-t semmiféle világmegváltó gondolat nem fűti, és inkább csak akkor segít megmenteni a világot, ha abból neki is valami haszna származik.
Az angol démonírtó a képregényíró, Alan Moore köpönyegéből bújt elő az 1980-as évek végén. Az erősen züllött mágus gond nélkül veszi fel a harcot a pokol legborzalmasabb teremtményeivel, egy ellenséggel azonban nem számolt ő maga sem. Johnnak mindössze két hónapja maradt a testét felemésztő tüdőrákkal szemben, így végül úgy dönt, hogy alkoholmámorban és cigarettafüstben töltött utolsó napjaiban elbúcsúzik szeretteitől. Constantine azonban betegséggel való küzdése közepette sem akarja túl könnyen adni a lelkét, és igyekszik kibújni a közeledő halál markából. Végül alkut köt a pokol mindhárom hercegével, viszont egyik herceg sem tud a másokkal kötött egyezségéről. Amikor élete utolsó órái közelednek, akkor szép sorjában felsorakoznak a pokolbéli hercegek, akik elcsodálkozva konstatálják, hogy nem egyedül jöttek el a lélekért. És, ekkor kezdődik meg a csetepaté…
Mivel Constantine mind a háromnak odaígérte a lelkét, ahhoz azonban, hogy eldöntsék, kié legyen az elkárhozott, a pokol hercegeinek harcolniuk kell egymással. Bár főhősünk lelke nagyon nagy jutalom bármelyik démonnak, azt nem kockáztathatják meg, hogy háború dúljon miatta a pokolban. Constantine végül megmenekül. Haldoklása közepette önmaga akar véget vetni az életének, ám mielőtt ez bekövetkezne, a démonok végül kénytelenek megmenteni az életét, hogy elkerüljék a háborút.
John Constantine (Forrás: thesociologistsdojo.blogspot.com)
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.