
- Magyar Miklós
- 2021. február 4. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc
Azt gondolnánk, Simone de Beauvoir élete nyitott könyv a magyar olvasók előtt is, hiszen legtöbb művét, önéletírásait lefordították magyar nyelvre. Ezek közül a legismertebbek: Amerikai útinapló, Egy jóházból való úrilány, A kor hatalma, A körülmények hatalma, Mandarinok, A második nem, A megtört asszony, Az öregség. Tudjuk, hogy élettársával, Jean-Paul Sartre-ral való kapcsolata – szembemenve a polgári erkölcsökkel – nem az egymás iránti hűségen alapult. Megkötötték a híressé vált egyezséget: mindketten szabadon kereshettek alkalmi kapcsolatokat.
Sartre és Beauvoir
A kor hatalmában és A körülmények hatalmában Beauvoir részletesen beszél az „esetleges szerelmekről”, ám ezek valódi tartalmára csak Sartre 1980-ban bekövetkezett halála után derül fény, amikor megjelenik Sartre Beauvoirral és másokkal való levelezése. Lelepleződik a híres „paktum”, amelynek lényege kiskorúak megrontása, Beauvoir leszbikus kapcsolatai tanítványaival, hazugságok, szeretők egymás elleni kijátszása. Ezekről Beauvoir nem szól könyveiben. Ír ugyan azokról a tanítványairól, akiket – miután megunta velük leszbikus kapcsolatát − elegánsan „átpasszolt” Sartre-nak, mint például az ukrán-lengyel származású Olga Kosakiewitz-t. A kor hatalma című önéletrajzi regényében Beauvoir megírja, hogy tanítványát Sartre-ral együtt veszi rá, hogy folytasson filozófiai tanulmányokat. Még arról is szól, hogy a lány vonzódott az írónőhöz, szüksége volt a barátságára. Csak éppen azt felejti el megemlíteni, hogy 1934-ben a szeretője lett. Beauvoir A kor hatalma prológusának végén egy lapalji jegyzetben ezt írja: „Ebben a könyvben bizonyos kihagyásokhoz folyamodtam; hazugságokhoz sehol.” Aki szembesíti a regényben leírtakat és a tényeket, amelyek csak Sartre halála után láttak napvilágot, láthatja, mit takarnak ezek a „kihagyások”.
1941. december 18-án Beauvoir egyik tanítványának, Natalie Sorokine-nak édesanyja a következő levéllel fordult az államügyészhez: „Felhívom szíves figyelmét az alábbiakra, panaszt téve Melle Beauvoirra, aki a Camille Sée Gimnázium filozófia tanára és jelenleg a rue Cels 24. szám alatt lévő Hôtel Mistralbn lakik, mivel elcsábította kiskorú lányomat, Natalie-t (született 1921. május 18-án), és erkölcstelenségre vette rá. Én magam teszek panaszt, mivel elváltam férjemtől, és lányom velem élt. Megbízom Georges Desbons ügyvéd urat, a fellebviteli bíróság ügyvédjét, képviselje panaszomat.”
1945. július 30-án ugyan rehabilitálták, de soha többé nem tanított. Csak az 1990-ben, négy évvel az írónő halála után megjelent Levelek Sartre-hoz című könyvből derülnek ki a Sorokine-ügy részletei is. Ezekben a levelekben Beauvoir mintegy a lány áldozatául tünteti fel magát, ugyanakkor elismeri mindazt, amit a bíróságon tagadott: „Az orosz Sorokine állandóan a sarkamban van. Kedvelem ezt a lányt, de zavar, hogy egyre inkább elkötelezettnek érzem magam iránta.” – írja egyik levelében. Natalie eléri Beauvoirnál, hogy hetente háromszor találkozzanak. A dolog Beauvoir részéről is komolyra fordul: „Le kellene vele feküdnöm. Mit tegyek? Egyre inkább szeretem.” És hogy Natalie Sorokine nemcsak egy futó kaland volt Beauvoir életében, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az eset lezárása után hat évvel megjelenő A mások vére című könyvét neki ajánlja.
Simone de Beauvoir
Arról is csak hét évvel Beauvoir halála után, 1993-ban szerzünk tudomást, hogy egy Bianca Bienfield nevű, nagyon tehetséges filozófuspalánta, ugyancsak Beauvoir tanítványa, egyszerre volt szeretője Sartre-nak és Beauvoir-nak. Erről a legapróbb részletekig olvashatunk a már férjezett Bianca nagy botrányt kiváltó, leleplező könyvéből, amelynek címe utal Beauvoir Egy jó házból való úrilány című önéletrajzi regényére, amelynek eredeti címe Mémoires d’une fille rangée (szó szerint: Egy rendezett lány emlékiratai). Bianca regényének címe Mémoires d’une fille dérangée (Egy zavaros lány emlékiratai). A regény megdöbbentő részleteket közöl arról, ahogyan beleszeret tanárába, Beauvoirba, aki kapva kap a szép, fiatal lány felkínálkozásán és hetente háromszor szeretkeznek.
Könyvében Bianca egy manipuláció áldozataként emlékszik vissza hármójuk kapcsolatára: „Most már tudom, hogy Sartre donjuani hajlamainak és Castor (Simone de Beauvoir) kétértelmű és sanda, egyetértő támogatásának áldozata voltam. Rájöttem, hogy Simone de Beauvoir lányosztályokból új húst szerzett meg, amit megízlelt, mielőtt tovább adta vagy durvábban szólva átpasszolta volna Sartre-nak. Perverzitásukat gondosan elrejtették jámbor külsőségek alá. Valójában a Veszedelmes viszonyok irodalmi modelljét játszották el vulgáris módon.”
A kor hatalmában Simone de Beauvoir beszámol arról, hogy hosszú hegyi sétákat tett egy nála nyolc évvel fiatalabb és még egyetemista fiatalemberrel, Jacques-Laurent Bosttal. Arról azonban, hogy a sétán kívül más is történt, csak Beauvoir Sartre-ral való levelezéséből szerezhetünk tudomást. Simone levélben közli élettársával: „Egy nagyon kellemes dolog történt velem, amire eleinte nem számítottam – három napja lefeküdtem a kis Bosttal.”. És hozzáteszi: „természetesen én ajánlottam fel neki. Fantasztikusan meglepődött, amikor közöltem vele, hogy mindig is vonzódtam hozzá, és tegnap este ő is bevallotta, hogy már régóta szeret.” Sartre tudomásul veszi, hogy Simone is él az „esetleges szerelem” lehetőségeivel. Mivel Bost Olga Kosackiewicz-cel él, a kapcsolatnak titokban kell maradnia. Beauvoir és Bost szakításuk után is csaknem minden nap írnak egymásnak. A levelezés 2004-ben Sylvie Le Bon de Beauvoir előszavával és jegyzeteivel jelent meg csaknem ezer oldalon a Gallimard kiadó gondozásában Correspondance croisée avec Jacques-Laurent Bost címmel.
Sőt, a Mandarinok című regényét Nelson Algrennek ajánlotta. Az sem titok, hogy Anne Dubreuilh és Lewis Brogan szerelme kettejük szerelmi kapcsolatának megregényesített változata. Beauvoir A körülmények hatalmában a valóságos kapcsolatról is ír. Magáról az Algrenhez fűződő szerelem természetéről azonban csak Beauvoir Algrenhez írt leveleiből (magyarul: Amerikai szerelem. Levelek Nelson Algrenhez. Jaffa Kiadó, 2009. Ford. Szécsi Noémi.) tudunk meg mindent. Aki elolvassa a leveleket, nem kis meglepetéssel tapasztalja, hogy mintha nem egy érett filozófus, Sartre munkatársa és szerelme írta volna a sorokat, hanem egy magas hőfokon égő, szenvedélyes fiatalasszony. Elegendő a megszólításokat elolvasni a levelekből, hogy képet kapjunk arról a rajongásról, amivel Beauvoir körülvette szerelmét: Drágaságom!, Imádottam!, Nelson, szerelmem!, Nelson, drága férjem!, Édesem!, Legdrágább kedvesem! stb., stb. A levelek tartalma pedig önmagáért beszél: „Olyan jó levelet írtál nekem, sírni tudtam volna a gyengédségtől, ahogy sírtam is a fehér virág miatt. Szeretlek.” Vagy: „Örömmel értesültem róla, hogy újra szerelmes lettél belém. Édes levelet küldtél nekem, könnyeket csalt a szemembe.” Avagy: „Ez csak a hétvégi csókadag, hogy szeretlek.”
A kötetről tudni kell, hogy eredetileg Algren leveleit is kiadták volna, ám ezt az amerikai író örökösei nem engedélyezték. Algren ugyanis felháborítónak tartotta, hogy felismerhető Beauvoir Mandarinok című regényében. Amikor pedig A körülmények hatalma angol nyelven megjelent, és ott is szerepelt, azt nyilatkozta, hogy egy filozófusnál még a prostituáltakat kiszolgáltató strici is becsületesebb. Ezek után minden kapcsolatot megszakított Beauvoirral. Pedig annak idején még feleségül is kérte szerelmét, aki ezzel utasította el a „lánykérést”: „Magáért sokkal többről is le tudnék mondani, mint egy elragadó fiatalember. (…) Ugyanakkor nem az a Simone lennék, aki tetszik magának, ha le tudnék mondani Sartre-ral való életemről. Egy mocskos teremtés lennék, egy áruló, egy egoista.”
Beauvoir és Algren
A Nouvel Observateur című folyóirat A botrányos Simone de Beauvoir főcímmel jelentette meg 2008. január 3-i számát. A címlapon közöl egy meztelen képet az írónőről. A kép azonnal a kérdések és találgatások pergőtüzébe kerül. Hol kapták lencsevégre Beauvoirt? Eredeti a kép? A kérdések megválaszolására 2015-ban került sor egy Simone de Beauvoirról szóló rádióadásban. A chicagói Life magazine fotósa, Art Shay mondta el a fénykép történetét. A fényképészt megkérte barátja, Nelson Algren, találjon szeretőjének, beauvoirnak egy fürdőszobát, ahol napközben felfrissítheti magát. A fotós, akinél ez alkalommal is volt fényképezőgép, így mesélte el a történetet: „A tus alatt állt. Én 27 éves voltam, ő 39. Mint mindig, velem volt fényképezőgépem. Odamentem a fürdőszobához, és mivel az ajtót nyitva hagyta, észrevettem. Hallotta a fényképezőgép kattanását, én pedig hallottam, amint megjegyzi: „Ó, a kis huncut”.
A botrányos fotó
Beauvoirnak Algren iránt érzett szerelme olyan mély volt, hogy bár szinte egész életét Sartre-ral élte le, végakaratában megfeledkezett róla. Ahogyan egy kritikusa mondta, Beauvoir még a sírban is hazudott: „nem Sartre szemüvegével, Nelson Algren gyűrűjével temettette el magát.”
1952-ben Beauvoir Párizsban él, távol Algrentől. Negyvennégy évesen öregnek érzi magát. Ahogyan arról 1964-ben a Paris Rewiew-nak nyilatkozta: „Mindig is éreztem az idő múlását. Már tizenkét éves koromban azt gondoltam, hogy borzalmas dolog harminc évesnek lenni, hogy van valami, ami elveszett.” Beauvoir úgy gondolja, ideje véget vetni szerelmi életének. És ekkor felbukkan környezetében egy nála tizenhét évvel fiatalabb férfi, Claude Lanzmann, aki Sartre lapjának, a Les Temps modernes-nek szerkesztőségébe jelentkezik munkatársként.
Erről a szerelemről Beauvoir magának Nelson Algrennek is beszámol egy levelében: „Nos, Nelson, a leghihetetlenebb dolog történt meg velem: van valaki, aki szeretni akar, szerelemmel szeretni. Ez félig elszomorít, félig felvidít: boldog vagyok, mert szerelem nélkül élni sivár dolog, másrészt szomorú vagyok, mert nem akartam, hogy magán kívül más is szeressen.” Mivel Lanzmann tudta, hogy életében nem publikálhatja Simone de Beauvoirral való levelezését, a leveleket eladta az amerikai Yale egyetemnek.
Beauvoir és Lanzmann
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.