• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Tollriválisok 2.0

Irodalom

Tollriválisok 2.0 – Még 7 legendás írói csatározás a XX. század irodalmából

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Január végén tettünk közzé egy hosszabb írást, melyben sorra vettük a XX. század irodalmának írói csörtéit (itt olvashatjátok el, ha még nem tettétek meg), ahol olyan kiválóságok estek egymásnak interjúkban, vagy az újságok hasábjain, mint Ernest Hemingway és William Faulkner, Arthur C. Clarke és Isaac Asimov, Gabriel García Márquez és Mario Vargas Llosa, vagy épp Truman Capote és Gore Vidal, és a reakciókból, és olvasottságból világos volt, hogy valami egészen izgalmas, és sokakat érdeklő témára bukkantunk, így úgy gondoltuk, érdemes folytatni a sort a szépirodalom híres rivalizálásaival.

Ahogy akkor írtuk: „Azt gondolnánk, egy író számára a legnagyobb ellenfél minden esetben önmaga, és a verseny, hogy legközelebb jobbat írjon a legutóbbi művénél. Ugyanakkor elkerülhetetlen még ezen a színtéren is, hogyha a kritikusok, és az olvasók összehasonlítják az írókat, ők maguk miért ne tennék meg ugyanezt.” Érdekes, hogy a viták hátterében a legtöbbször nem feltétlenül valamiféle irodalmi érdekellentét, sokkal inkább egy-egy bántó, már-már sértő kritika állt, és bizony a legnagyobb tollharcosok nem voltak restek azon nyomban visszavágni.

Tollriválisok 2.0

Tollriválisok 2.0

H. G. Wells és Henry James

A láthatatlan ember, a Világok harca, és Az időgép világhírű írója egyértelműen Jules Verne mellett a sci-fi irodalom egyik úttörője volt, aki jóbarátai közt tudhatta Henry Jamest is, aki viszont a Nathaniel Hawthorne-féle klasszikus írástechnika híve volt, és egészen mást gondoltak az irodalom céljairól is, ami végül is időről-időre fellángoló vitákhoz vezetett. A csörtét Wells kezdte, aki 1915-ös regényében kigúnyolta James stílusát, amin a kritikus nyilvánvalóan megsértődött. Wells később azt mondta, borítékolható volt az összeveszés, mivel ahogy fogalmazott egy James-nek írott levelében: „… számodra az irodalom olyan, mint a festészet, számomra mint az építészet. Számodra cél, számomra eszköz.” Bár Wells kezdte a vitát, és ő ragaszkodott a későbbiekben saját álláspontjához, James mégsem vágott vissza durván, sőt, a legnagyobb tisztelettel igyekezett beszélni Wells-ről, noha közelebbi barátságuk természetesen végleg megszakadt.

H. G. Wells és Henry James

H. G. Wells és Henry James

Sinclair Lewis és Theodore Dreiser

Sinclair Lewis az első amerikai irodalmi Nobel-díjas írófejedelem, és Dreiser, akinek többek közt az Amerikai tragédia című zseniális regényt is köszönhetjük, és akik csörtéje valóban tettlegességig fajult. Történt ugyanis, hogy a hírek szerint a Nobel-díj szavazáson Lewis épp Dreisert előzte meg, nem sokkal később pedig együtt vettek részt egy irodalmi vacsorán, ahol Dreiser gratulált Lewisnak, de az nem volt hajlandó kezet fogni vele, mert Dreiser állítólag plagizált az egyik művében, ráadásul Lewis feleségének regényéből lopott szöveget. Mikor felkérték Lewist, hogy mondjon beszédet, azzal kezdte: „Nem érzem hajlandónak magamat egy olyan ember társaságában felszólalni, aki 3000 szót lopott a feleségem könyvéből.” Dreiser már felpaprikázva válaszolt: „Azt eddig is tudtam, hogy ostoba vagy, de azt nem, hogy őrült.” Dreiser a vádakra végül az öklével válaszolt, de a dulakodásnak hamar vége szakadt, később pedig több újság Dreiser mellett állt ki, mondván az ütéssel azt tette, amit sok amerikai szeretne tenni Lewis-zal.

Sinclair Lewis és Theodore Dreiser

Sinclair Lewis és Theodore Dreiser

Marcel Proust és Jean Lorrain

Az eltűnt idő nyomában szerzője, valamint a francia szimbolizmus egyik legfontosabb költőjének szembenállása szintén tettlegességig fajult, sőt, annál is tovább, becsületük tisztázása végett ugyanis lőpárbajt is vívtak. 1896-ban megjelent Proust Gyönyörűségek és napok című műve, melynek egyik kritikájában Lorrain nem magával a művel, hanem azon át Proust vélt homoszexualitásával foglalkozott. Azt írta: „Proust olyan kisfiú, akit teherbe ejtett az irodalom.” Mindössze néhány hónappal ezt követően Lorrain, ezúttal álnéven írt egy újabb esszét, amiben azt állította, hogy Proust szexuális kapcsolatban áll Lucien Daudet-val. A vád azért különös, mert maga Lorrain is homoszexuális volt, egyesek szerint a féltékenység állt bántó írásai mögött, mindenesetre Proust megelégelte a dolgot, és párbajra hívta a férfit. A párbajon aztán – vélhetően szándékosan – mindkettejük lövése túl szélesre sikerült, ám a párbaj tényével becsületüket végül mindketten helyreállították.

Sinclair Lewis és Theodore Dreiser

Sinclair Lewis és Theodore Dreiser

Albert Camus és Jean-Paul Sartre

Camus és Sartre az irodalom és a filozófia mentén kifejezetten jó barátságot ápolt, a kettejük közti viszony elmérgesedéséhez pedig egyértelműen Sartre a kommunizmus eszméivel való rokonszenve vezetett, mely szimpátiát erőszakosan igyekezett környezetében terjeszteni, Camus ugyanakkor épp ellentétes nézeteket vallott, nyíltan kiállt többek közt a magyarok 1956-os forradalma mellett is. Bár Sartre is később egyre inkább eltávolodott a szocialista eszméktől, barátságukat, kapcsolatukat örökre megmérgezte az ellentét, és sokáig szóba sem álltak a másikkal, Sartre nem gratulált barátjának az elnyert irodalmi Nobel-díjhoz, és Camus váratlanul korai, 1960-as haláláig nem is beszéltek. Később aztán előkerült egy levél abból az autóból, mely Camus halálát okozta, melyet ő maga írt Sartre-nak, és melyben hihetetlen tisztelettel beszélt egykori barátjáról, emiatt kutatók arra következtetnek, hogy a legendákkal ellentétben a barátság mégsem szakadt meg, hiszen a levél keletkezését 1943 és 1948 közé teszik, amikor elvileg a két zseni szóba sem állt egymással.

Albert Camus és Jean-Paul Sartre

Albert Camus és Jean-Paul Sartre

William Thackeray és Charles Dickens

Charles Dickenst senkinek sem kell bemutatni, a nagy angol mesélő generációk példaképe, de vélhetően Thackeray Hiúságok vására című regényét is minden irodalomszerető ismeri. Ők ketten kezdetben barátok, és irodalmi riválisok voltak, bár Dickens előbb jelent meg, és nyert széleskörű kritikai elismerést, látszólag Thackeray nem volt féltékeny rá. Aztán Dickens házassága vélhetően egy fiatalasszonnyal való tiltott kapcsolata miatt megromlott, és bár elhagyta feleségét, el nem vált tőle, ugyanakkor állítólag Thackeray-nek köze volt hozzá, hogy az asszony rájött a viszonyra. Dickens cserébe hagyta barátjának, Edmund Yates-nek, hogy terjedelmes rágalmazó cikket tegyen közzé a Household Words nevű lapban Thackeray-ről. Utóbbi sérelmezte a bántó megjegyzéseket, különösen azért, mert Dickens ezáltal kiteregette a magánéletüket, amit úriemberekhez méltatlan viselkedésnek érzett. A két férfi viszonya örökre megromlott, és később már csak egyetlen egy alkalommal találkoztak, nem sokkal Thackeray halála előtt, Dickens pedig később többször írt róla, mennyire hiányzik neki a barátja.

William Thackeray és Charles Dickens

William Thackeray és Charles Dickens

Colson Whitehead és Richard Ford

Colson Whitehead 2017-ben ért a csúcsra, elnyerte a Pulitzer-díjat A föld alatti vasút című regényéért, a sikert pedig idén megismételte (nemrég mi is interjúztunk vele, itt tudjátok elolvasni), Richard Ford pedig itthon ugyan ismeretlen, de a tengerentúlon igazi irodalmi veteránnak számít. 2002-ben Whitehead fiatal íróként írt kritikát Ford A Multitude of Sins című 2002-es novelláskötetéről, amiben nem kímélte a szerzőt, a novellákat üresnek, a karaktereket jellemtelennek nevezte. Persze Fordot sem kellett félteni, ugyanakkor ő csupán két év múlva válaszolt a kritikára, bár érezhető frusztráltságot okozott benne, és azt mondta: „Te egy gyerek vagy, aki képtelen felnőni.” Whitehead sem hagyta annyiban: „Ford nem először ugrott nekem, és vélhetően nem is utoljára. Jó, ha minden könyvkritikus tisztában van vele, ha negatív kritikát ír, szembe találhatja magát Forddal.” Bár a virtuális szóváltás óta eltelt tizennyolc év, Ford nemrég újra elmondta, hogy szemernyit sem változott a véleménye Whiteheadről.

Colson Whitehead és Richard Ford

Colson Whitehead és Richard Ford

John le Carré és Salman Rushdie

Le Carré és Rushdie vitája 1997-ben kezdődött, amikor a kémregényíró közzétett egy cikket a The Guardianben, ahol arra panaszkodott, nem érti, az amerikai olvasók miért titulálják antiszemitának. Rushdie nyílt levélben válaszolt, utalva rá, hogy amikor őt a Sátán versek megjelenésekor halálbüntetés terhe mellett kiutasították Indiából, Le Carré látszólag az indiai kormánnyal értett egyet. A viszonylag terjedelmes írásbeli adok-kapokban Rushdie ökörnek nevezte Le Carrét, és kétségbevonta, tud-e egyáltalán olvasni, valamint mondatot értelmezni. A két szerző több mint tíz évig hallani sem akart a másikról, végül aztán a korábban keményebb hangot megütő Rushdie 2011-ben nyilvánosan bocsánatot kért, a Suszter, szabó, baka, kém című Le Carré regényt pedig a valaha született egyik legjobb angol műnek nevezte. Szinte rögtön utána Le Carré is megkövette az indiai írót, kiemelve, mennyire csodálja bátorságát, és irodalmi karrierjét.

John le Carré és Salman Rushdie

John le Carré és Salman Rushdie

Kapcsolódó cikkek

Ernest Hemingway

Így írtak ők – 6 világhírű író, 6 különböző munkamódszer

Az írás nem egzakt tudomány, ezek pedig nem tanácsok az írópalántáknak.

Gaiman idén tölti be 60. évét

Kevésbé népszerű Neil Gaiman-regényből készít sorozatot az Amazon

Az Amerikai istenek és az Elveszett próféciák után íme az újabb adaptáció híre.

Jack Ketchum: A szomszéd lány

Jack Ketchum regénye az a könyv, amit soha nem akarsz újra elolvasni – Könyvkritika

Egy realista horrorremekmű, melyet még Stephen King is tisztel.

Az online ugródeszka – Regények, melyek az interneten kezdték diadalmenetüket

Avagy semmi sem lehetetlen, csak bátorság és szerencse kérdése.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Ernest Hemingway

    Így írtak ők – 6 világhírű író, 6 különböző munkamódszer

    Az írás nem egzakt tudomány, ezek pedig nem tanácsok az írópalántáknak.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. július 23.

    Így írtak ők – 6 világhírű író, 6 különböző munkamódszer

    Az írás nem egzakt tudomány, ezek pedig nem tanácsok az írópalántáknak.

    • 2021. július 22.

    Az online ugródeszka – Regények, melyek az interneten kezdték diadalmenetüket

    Avagy semmi sem lehetetlen, csak bátorság és szerencse kérdése.

    • 2021. július 21.

    Büszkeség és balítélet… meg a zombik – Avagy Jane Austen jól és rosszul továbbgondolt világa

    A kérdés, hogy hol a határ a “folytatásoknál”?

    • 2021. július 20.

    A fantázia bölcsője – 5 legendás ponyvairodalmi magazin az Egyesült Államokból

    A szórakoztatóirodalom melegágya a szórakoztatóirodalom aranykorából.

    • 2021. július 19.

    Egy szó, mely sosem kophat közhellyé – Avagy két regény a diktatúrákról

    Cserhalmi Dániel ÁVH-regényei, és a történelem másik oldala.