Irodalom

Transzcendencia és sablonmentes önismétlés – 50 éves David Mitchell

Hirdetés

Léteznek beskatulyázhataltan írók, akik valahol az irodalmi műfajok végtelen határmezsgyéjén mozognak egész pályafutásuk során, így aztán könnyedén nyerik el a szépirodalom és a szórakoztatóirodalom olvasóinak és rajongóinak tetszését is. Nem sok ilyen író létezik, de ha rögtönöznöm kellene egy nevet, akkor Robert Merle-t mondanám, aki annyi területen kipróbálta magát, belekóstolt a háborús regénybe, a hidegháborús thrillerbe, a sci-fibe, és a történelmi regénybe egyaránt, ám mégis a szépirodalmi kánon részeként ismerik el, rajongótábora pedig lassan 16 évvel a halála után is rendkívül tetemes.

Mondhatnám, hogy az idén 50. évét betöltő angol születésű David Mitchell Merle szellemi örököse, de kapásból hazugságon kapnátok, mert Mitchell stílusa, sablonjai, visszatérő témái közel sem írhatóak le ilyen könnyedén. Ha ugyanis említem vele kapcsolatban Merle-t, akkor említenem kell a klasszikusok közül többek közt a Pulitzer-díjas Thornton Wildert, vagy a posztmodern irányzat olyan fenegyerekeit, mint Chuck Palahniuk, vagy Bret Easton Ellis, és akkor még nem beszéltünk a zsánerirodalom tettenérhetőségéről, Ursula K. Le Guin, Arthur C. Clarke, vagy Philip K. Dick hatásáról.

David Mitchell és a Man Booker-díjra jelölt Felhőatlasz

David Mitchell és a Man Booker-díjra jelölt Felhőatlasz

A ködös Albionból a japán spiritualitásba

Mitchell 1969. január 12-én született az angliai Lancashire megye Southport nevű kisvárosában. Szülőföldjén végezte el az egyetemet, a Kent University-n, ahol angol és amerikai összehasonlító irodalomból szerzett diplomát, majd még mielőtt elhelyezkedett volna, Szicíliába költözött, ahol egy teljes évet töltött el. A fiatal Mitchell élénken érdeklődött a távol-keleti kultúrák, és azok kultúrtörténeti misztériumai, a spirituális tanok, és egyetemes filozófiai kérdések iránt, így következő útja Japánba vezetett, ahol Hiroshimában telepedett le, és nyolc éven át angol nyelvet tanított műszaki szakos hallgatóknak.

Itt ismerkedett meg feleségével, a helyi születésű Keiko Yoshidával, akivel viszonylag hamar egybekeltek, és fiatal felesége már várandós volt első gyermekükkel, mikor Mitchell szerződésének lejártakor visszaköltöztek Angliába, ahol a Távol-Kelet szellemiségétől megszállottan Mitchell nekiállt kidolgozni saját írói törekvéseit. Ekkor írta első teljes regényét, mely magyarul az igen ködös Szellemírók címen látott napvilágot, hazájában pedig 1999-ben adták ki. A mű már egy ízig-vérig kiforrott, és egyéni hangját kialakított írót mutat, nem hiába ítélték oda neki a legjobb 35 éven aluli alkotóknak adható John Llewellyn Rhys-díjat, a The Guardian pedig az év könyvének választotta.

David Mitchell a Felhőatlasz-film kellékével

David Mitchell a Felhőatlasz-film kellékével

Írói eszköz, vagy hitvallás?

Már a Szellemírókat is áthatja az a spirituális vonal, mely a későbbiekben is Mitchell meghatározó védjegyévé válik. Az író keveset beszél saját hitvilágáról, így nehéz eldönteni, vajon mindez pusztán saját, feneketlen érdeklődésének, és végtelen műveltségének újabb állomása, és egyszerű írói eszköz, vagy valódi hitvallás, de tulajdonképpen a műveket látva, a válasznak nincs is jelentősége, mert a szerző sokkal tovább megy ennél. Tapasztalatait, és érdeklődését a mindenkit érintő egyetemes emberi érzések egészen egyedi kifejezésére használja, amivel könnyedén lép be a posztmodern irodalmi elit nagy alakjai közé.

Tesz ugyanakkor valamit, ami mégis szokatlannak hat abban a közegben. Történeteit a fantasy, a sci-fi, vagy a krimi, tehát olyan szórakoztatóirodalmi zsánerek stílusjellemzőin át vezeti elő, ami ebben az arányban meglepően szokatlanul hat, ugyanakkor képes megtalálni a komolyabb irodalmat kedvelő, és a zsánerirodalmat előnyben részesítő közönséget is. Mindezen túl ráadásul sokszor látott, vagy olvasott sablonokat használ, vagy kever újra, melyek mégsem hatnak fárasztó módon, hiába érezzük úgy, hogy hangulatilag tapasztaltuk már őket korábban Arthur C. Clarke, vagy Philip K. Dick, esetleg Ursula K. Le Guin világaiban.

Az író dedikál Londonban

Az író dedikál Londonban

Trükkös Dave

Alighanem éppen ez utóbbi adja Mitchell elképesztő írói erejét is, ahogy észrevétlenül képes összemosni e két területet, amit olykor a sztori szédületes tempót diktáló irama, máskor a gyönyörű írói képek és leírások visznek el a hátukon. Mitchell igazi trükkmester, hiszen nem csak a különböző zsánerek toposzaiban mozog otthonosan, de szinte végtelen azon narrációs típusok száma, melyeket észrevétlen és irigylésreméltó könnyedséggel alkalmaz. Hibátlan példa erre a Wachowski-testvérek által filmre is álmodott, Man Booker-díjra jelölt Felhőatlasz, melyben a különböző epizódok – sci-fi, krimi, naplóregény, posztapokaliptikus történet – olyan érzetet keltenek, mintha nem is ugyanaz az író vetett volna papírra őket.

Ugyanígy stílusbravúr az Európa Kiadó által idén megjelentetett, eredetileg 2014-es kiadású Csontórák, ahol a különböző szereplők egymástól jól elkülöníthető, saját személyiségüknek és ábrázolt környezetüknek hitelesen megfelelő elbeszélőmódot használnak, én pedig nem is emlékszem, mikor láttam ennyire tökéletes egyveleget egyetlen művön belül. Mitchellnek ráadásul megvan a maga rendkívül sajátságos, olykor kritikus, máskor ironikus humora, melyet szintén kiválóan alkalmaz akár párbeszédben, akár helyzetkomikumban, emellett pedig a féltégla vastagságú regényeit telis-tele zsúfolja kultúrtörténeti utalások tucatjaival, melyek újabb réteg megoldandó feladatot adnak az olvasónak.

A Felhőatlaszt a Mátrix-készítői vitték vászonra

A Felhőatlaszt a Mátrix-készítői vitték vászonra

Bízva az olvasóban

És még csak nem is ez a réteg a legfontosabb, a mondanivaló ugyanis az emberi sorsok, tragédiák mögött szinte észrevétlenül bújik meg valahol a háttérben, a mozaikokból különös módon összeálló regény gondolatisága pedig amellett, hogy a töredékes történetekben számtalan fontos kérdést érint, mégis az egész történeten a háttérben végigvonuló, és csak a végén megmutatkozó mondanivalóban csúcsosodik ki. Ennek a filozófiának az alapja húzódik meg valahol azokban a mélyértelmű távol-keleti bölcsességekben, melyeket Mitchell Japánban szívhatott magába, ám jó angolhoz méltóan udvariasan képes tartózkodni tőle, hogy mindezt didaktikusan nyomja le az olvasó torkán.

Éppen ezért Mitchell regényeiben mindenki azt találhatja meg, amit csak akar, de egy biztos: sodró lendületű stílusa, izgalmas története, és fordulatos cselekménye miatt letenni biztosan nem fogja senki, és a végére még a legunszimpatikusabb szereplők is hiányozni fognak majd. Sajnos Mitchell egyébként sem túl tetemes (összesen 8 önálló kötetet) számláló életművének is csak töredéke jelent meg idehaza, bízom benne, hogy a Csontórák gyönyörű kivitelű kiadása mintegy ígéret is az Európa Kiadótól, és a Szellemírók, a Felhőatlasz, és az említett Csontórák után jöhet majd magyarul a Slade House, az Utopia Avenue (ami Angliában is csak idén lát napvilágot), vagy épp a korai number9dream, 2001-ből.

A magyarul megjelent Mitchell-regények

A magyarul megjelent Mitchell-regények

Elmosni a határokat

Mitchell véleményem szerint az egyik legfontosabb író manapság, és itt jön képbe a Robert Merle-féle párhuzam. Merle az az író, akit a thrillerek, sci-fik, vagy világvége történetek kedvelő is szívesen olvastak, akárcsak azok, akik Wilder, Hemingway, Kundera, Camus, vagy Szerb Antal regényein nőttek fel, éppen azért, mert úgy volt képes mindkét tábornak megadni, amire vágyott, hogy a végén senkiben sem maradt hiányérzet, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a szépirodalom, és a szórakoztatóirodalom közti – egyébként igencsak masszív, és átugorhatatlannak tűnő – falat képes volt némileg elmosni, vagy hogy finomabban fogalmazzak, némileg áttetszővé tenni.

Sok író volt és van jelenleg is, akik megkísérelték mindezt, de ha szigorúan a szakma megítélését nézzük, az olyanok, mint Stephen King, vagy épp Frank Herbert, mind elbuktak ebben a csatában. A magam részéről reménykedek benne, hogy Mitchell lehet az az író, akinek sikerül tartósan halványan tartani ezt a falat, hiszen őt jelenleg is olvassa és dicséri az irodalmi elit, és a zsánerirodalom rajongótábora is. Az, hogy Mitchell mindemellett egy szerény, pózerkedéstől mentes szimpatikus figura, elképesztő intelligenciával, ráadásul még remélhetőleg sok évtized, és akár több tucat kötet áll előtte karrierjében, reménykedésre ad okot, hogy ez a lassan egy évszázados harc egyszer a végéhez érhet.

Kapcsolódó cikkek

Vladimir Nabokovot leginkább nagy botrány kavart Lolita című regényéről ismerik

Supermanről szóló elveszett Vladimir Nabokov-versre bukkantak

Superman tart tőle, hogy megölné Lois Lane-t azzal, ha gyermeket akarna tőle.

Hírek

2021. 03. 05.

A Happily egy egészen új kezdeményezés a hazai olvasókat célozva

Új könyves közösség alakult a hazai könyvkultúra újjáélesztéséért

A frissen induló brand célja a könyvszerető emberek közösségének erősítése.

Hírek

2021. 03. 05.

Robert Merle, a francia szómágus 1995-ben otthonában

A francia szómágus – A 10 kedvenc könyvünk Robert Merlétől

Robert Merle nagy kedvencünk, a francia legenda műfajtól függetlenül nagyot alkotott.

Irodalom

2021. 03. 04.

Betiltott képregények a cenzúra árnyékában

Tiltott panelek – 6 képregény, mely áldozatul esett a cenzúrának

Avagy, amikor a kilencedik művészet is kicsapja a biztosítékot.

Képregény

2021. 03. 04.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

Robert Merle, a francia szómágus 1995-ben otthonában

A francia szómágus – A 10 kedvenc könyvünk Robert Merlétől

Robert Merle nagy kedvencünk, a francia legenda műfajtól függetlenül nagyot alkotott.

Irodalom

2021. 03. 04.

A cowboy, aki sosem látta a vadnyugatot – Karl May, egy valódi csirkefogó

A törvényen kívüli botrányhős, aki máig 200 millió példányban fogyott.

Irodalom

2021. 02. 25.

Aki elvette a krimi ártatlanságát – 60 éve hunyt el Dashiell Hammett

Aki alig 10 év alatt új szórakoztatóirodalmi zsánert hozott létre.

Irodalom

2021. 02. 23.

Babits Mihály (1883. november 26. ̶ 1941. augusztus 4.); Székely Aladár fényképe (1913)

A herceg és a tél – 110 éve jelent meg Babits Mihály második verseskötete

1911-ben a Nyugat kiadásában látott napvilágot a Herceg, hátha megjön a tél is! című kötet.

Irodalom

2021. 02. 22.

Vajon megéri egy kultregényhez folytatást írni?

Vajon megéri egy kultregényhez folytatást írni?

Pénzügyi szempontból talán, de karrierdöntést tekintve is?

Irodalom

2021. 02. 16.

Hirdetés