- Magyar Miklós
- 2021. december 10. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Apollinaire-monográfiámban egy egész fejezetet szenteltem a költő képverseinek, amiket ő nevezett el kalligrammáknak. Az alábbi tanulmányban a képversek előzményeiről, a kubizmus hatásáról Apollinaire-re és a költőnek azokról a képverseiről szólok, amik nem szerepelnek könyvemben.
A Les Soirées de Paris hasábjain 1914-ben megjelent első Apollinaire-kalligrammákra reagálva, egy belga költő, Georges Faillet Fagus név alatt megkérdőjelezi Apollinaire eredetiségét. A Paris-Midiben írja: „De hát ez ősrégi, ennek a vicces Apollinaire-nek akármije! Pontosan a képvers jelentette őseink gyönyöreit! Panard Pohara valamennyi irodalmi lexikonban benne van, nem is beszélve Rabelais Isteni palackjáról.”
Egészen a régmúlt homályába tűnt, időszámításunk előtti negyedik századig visszamenve kell kutakodni a legelső képversek felidézéséhez. Ekkor írta meg Simmias de Rhodes, görög költő és nyelvész három versét, amelyek egy baltát, egy tojást és szárnyakat ábrázolnak.
Mindhárom tárgy az ezoterikus kultúra tipikus szimbóluma. A középkorban a képvers elterjedt a keresztény vallás köreiben. A nyolcadik században a németországi Casselhez közeli Fulda Apátságának szerzetese, Raban Maur Simmias képverseihez hasonlatos, mozaikszerűen felépített verseket írt. Mindegyik apró mozaik egy betű volt, és a különböző színű betűk képeket alkottak. Egyik verse harminchárom sorból áll, és mindegyik sorban harminchárom betű van, ami Krisztus korát jelzi. Egyik legfontosabb képverse A Szent Kereszt dicsérete, amelynek ezotrikus olvasata egy mikrokozmosz, a teremtés kriptografikus tükröződése.
A kézirat egy Aratus nevű görög költő Phaenomena című művét, valamint Hyginus Astronomicáját tartalmazza, amiket Cicero latinra fordított le. A képeken a piros pontok a csillagok állását jelzik. A londoni kéziratban Cicero szövege a lap alján olvasható, felette egy csillagkép, jelen esetben egy sas. A piros pontok a csillagokat jelzik. A szöveg itt Hyginus Astronomica című munkájából való. Apollinaire Kalligrammáival ellentétben ez a képvers színes, és nem csupán szavakból áll. A sas feje, karmai, szárnyainak és farkának tollai azonosítják a madarat.
Azok, akikre a kritikus Georges Faillet konkrétan hivatkozik, Charles- François Panard és François Rabelais. A költő és dramaturg Panard (1689-1765) két képverese, A palack és A pohár nagyban hasonlít Apollinaire képverseire.
Rabelais (1483-1553) pedig a Pantagruel ötödik könyvében, ahol a derék Pantagruel az Isteni Palack orákulum felkutatására indul, egy palackba írt, Bachushoz szóló versben foglalja össze a palack misztériumát.
Apollinaire Fagusnek adott válaszában ezeket ítja: „Fagus úrnak igaza van: költészetemben egyszerűen visszatérek a forrásokhoz, mivel az idiogramma maga az írás forrása. Ugyanakkor Rabelais és Panard képei semmitmondóak, csakúgy, mint más tipográfiai rajzok, míg az én verseimben egymás mellé tett képek ugyanúgy kifejezőek, mint a szavak, amik azokat alkotják. És azt gondolom, ebben van újdonság.”
Maga a kalligramma szó Apollinaire találmánya, és a calligraphie és idéogramme szavak összevonásából alkotta meg. „A tipográfiai eljárások, ha merészen élnek velük, azzal az előnynyel járnak, hogy olyan vizuális líraiságot szülnek, amely napjainkig csaknem ismeretlen volt. Ezek az eljárások még tovább feszíthetők, és betetőzhetik a művészetek, a zene, a festészet és az irodalom szintézisét” – írja Apollinaire Az új szellem és a költők című tanulmányában.
Guillaume Apollinaire költői munkássága egy esztétikai megújulás korszakára esik. A huszadik század eleje átmenet a szimbolizmusból az új költői mozgalmak, mint a futurizmus vagy az unanimizmus felé. Egyfajta lázadásnak vagyunk tanúi: a szabályos formákat és a lineáris diskurzust előíró hagyományos költészettel szemben, amely képtelen tükrözni a modern világ gyors változásait, a költők és a festők új eszközökkel élnek a körülöttük mozgásban lévő valóság megragadásához. A mindennapi élet tárgyai: plakátok, újságkivágások, bélyegek, képeslapok lesznek az új gondolatok hordozói.
Picasso már 1912 őszén megírja barátjának, hogy átveszi ezt az újítását, és még ugyanabban az évben létrehozza az Egy üveg Suze című kollázsát. (A Suze egy népszerű francia likőr.)
Ahogyan a festők szétfeszítik a hagyományos festészet kereteit, Apollinaire kaligrammáiban − ahogyan André Bretonhoz címzett levelében írja a költő − „a széttöredezett forma visszaadja a valóság komplexitását és heterogén voltát”. Futurista Anti-tradíció Manifesztumában Apollinaire kiemeli a különböző művészeti ágak, a költészet és a festészet együttműködését. A kubista festészet, amelynek szószólója és védelmezője volt, nagyban hatott verseire. A kalligrammák egy-egy kubista kollázsra emlékeztetnek. A versekbe geometriai formákat, rajzolt tárgyakat, beszélgetés-foszlányokat illesztett, amelyeket a való életből lesett el.
Apollinaire Simultanéisme-librettisme (Szimultanizmus, librettizmus) címmel a Les Soirées de Paris 1914. június 15-i számában kiemeli a kubista festészet legfőbb jellemzőjét, az arcok és tárgyak különböző nézőpontból való szimultán ábrázolását. Ő maga kalligrammáiban ugyanezt a szimultanizmust valósítja meg. Tájkép című versében négy elemet ábrázol szimultán módon: egy ház: Íme a ház ahol a csillagok és a találós kérdések születnek. (A találós kérdésre a nagy kérdőjel utal.); egy fa: Ez a fácska amelyik gyümölcsöt akar hozni rád hasonlít; a csillagos ég alatt fekvő szerelmespár: Együtt fekvő szerelmesek elválnak egymástól végtagjaim; egy füstölgő szivar: Egy füstölgő égő szivar.
Lessing szerint a költemény előre halad az időben, míg a festmény teljes egésze jelen van a térben. Apollinaire-nél a költemény is teljességében megjelenik a térben. Célbavétel című képverse különböző találgatásokra ösztönözték a kutatókat. A teljes oldalon végigpásztázó sorok egy kard mozdulatai lennének? Mások a címből kiindulva: Visée − ami a katonai nyelvben valaminek a célbavétele −, a gépfegyver sorozattüzét látták a sorokban. A negyedik sor: Aranyhúrú hárfa, ó eső, ó én zeném sugallhatja azt is, hogy a költemény sorai egy hárfa húrjait ábrázolják, avagy egyetlen rezgő húrt.
Ezek fantáziadús magyarázatok, azonban kicsi a valószínűsége annak, hogy Apollinaire bármelyikre is gondolt volna, amikor versét írta. Ugyanakkor a sorok lépcsőzetes formája Marcel Duchamp: Lépcsőn lemenő akt című képét asszociálja, amelyen egy lépcsőn haladó alak látható. A mozgás különböző pillanatait szimultán módon ábrázolja a festő.
Apollinaire kalligramáinak egyik érdekessége, hogy nem mindig könnyű őket megfejteni. Némelyiket olvashatjuk horizontálisan vagy vertikálisan, avagy mindkét irányban, mint A szív, A korona és A tükör című versben A koronát. Egyik olvasata:
Les Rois Meurent Tour A Tour (A Királyok Sorban Meghalnak). Egy másik: Les Tours Renaissent au cœur des poèteS. (A Tornyok a költőK szívében Születnek).
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.