- Kovács Krisztián
- 2021. július 26. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Megoszlanak a vélemények róla, vajon az alternatív történelmi regények egészen pontosan milyen zsánert is képviselnek a szórakoztatóirodalmon belül. Egyesek szerint valóban történelmi regényekről van szó, mások nemes egyszerűséggel a sci-fihez sorolják őket, akkor is, ha a megváltozott társadalmi viszonyokon kívül tulajdonképpen semmiféle tudomány- vagy technológiai fejlődéssel kapcsolatos utalás sem található bennük. Egy dologban azonban egyetért a két tábor: újrateremteni a történelmet izgalmas vállalkozás.
Nem csoda, hiszen az alternatív idősíkon játszódó regények arra a kérdésre keresik, és adják meg a választ, ami egy teljesen önkéntelen mindennapi gondolata a XXI. század emberének. Mi lett volna, ha? Mi lett volna, ha tegnap más úton megyek haza? Akkor vajon elkerülöm a balesetet? Mi lett volna, ha máshová felvételizem? Ma vajon többet keresnék? Mi lett volna, ha várok még a gyermekvállalással? Ma érettebb szülő lennék? Életünket, és így a világtörténelmet is át- és áthatja a „mi lett volna, ha?” kérdése, nem csoda hát, ha mindebből különálló irodalmi tematika született, most pedig íme 10 kiváló regény, melyek szó szerint egy másik univerzumba utaztatnak Téged.
A zseniális Dick, az ember, akinek történetei nem ritkán saját bizarr álmaiból táplálkoztak, és aki a sci-fi történetének leginkább tisztelt szerzőinek sorába emelkedett, 1962-ben vetette papírra egyik leghíresebb regényét. A történet szerint a második világháborút a Harmadik Birodalom nyerte a Japán Császársággal karöltve, és annak rendje és módja szerint fel is osztották egymás közt az egykori Egyesült Államok területét. Így tehát a Times Square hemzseg a nácik szimbólumaitól, míg San Francisco-t a japán titkosszolgálat tartja rettegésben. Állítólag azonban létezik valahol egy könyv, melyben a háborút a szövetségesek nyerték, és megindul érte a versenyfutás. A regény megjelenése után elnyerte a Hugo-díjat, és nem hiába, amellett, hogy iszonyúan szürreális, már-már lidércnyomásszerű elképzelést mutat be egy alternatív idősíkon, a mai napig izgalmas és friss alkotás. (A regénnyel ITT foglalkoztunk részletesebben is.)
Philip K. Dick – Az ember a fellegvárban Forrás: stemmit.com
Dick vonalán halad az angol Robert Harris, a BBC egykori tudósítójának első nyomtatásban megjelent regénye is, az 1992-es Führer-nap. A háborút itt is a Harmadik Birodalom nyerte, azóta közel húsz év telt el, megvalósultak Hitler megalomán építészeti tervei, mikor 1964-ben a Nagynémet Birodalom épp a Führer születésnapi ünnepségére készülődik. A történet középpontjában egy rejtélyes gyilkosság áll, egy magas rangú náci párttag halála kapcsán, mely politikai botrányba sodorhatja az országot, ahová hamarosan ellátogatni készül a németbarát amerikai elnök, Joseph Kennedy (John. F. Kennedy apja) is. Izgalmas és tartalmas történet a saját országában és hivatali gépezetében kételkedő Kripó nyomozóval a középpontban, nem csoda, hogy megjelenése után fél évvel már az ötödik angol kiadást küldték a nyomdába, mert ekkora feltétlen sikere volt a regénynek.
Robert Harris: A Führer-nap Forrás: www.firstandfine.com
Ez már egy jóval elrugaszkodottabb történet a sci-fi nagy öregjének, Harry Harissonnak a tollából. A később komplett trilógiává bővülő történetfolyam első kötete 1984-ben jelent meg, és egy olyan alternatív világot mutat be, ahol 65 millió évvel ezelőtt nem következett be az a kozmikus kataklizma, mely véget vetett a dinoszauruszok uralmának. Manapság a két faj, az ember és a dinoszaurusz osztozik a bolygón, ám Harrison még csavar egyet a történeten, és egy olyan továbbfejlett ősgyík társadalmat mutat be, melyben a dinoszauruszok magasabb intelligencia és technológiai szinten állnak az embernél. Alighanem a jégkorszak kezdetén játszódó történet olyan gondolatkísérlet, melyre nem igazán volt példa a műfajon belül sem előtte, sem utána, ráadásul Harrison, akit korábban könnyedebb történeteiről ismertek, itt igen alaposan és hihetően mutatja be a két szembenálló társadalmat.
Harry Harrison: Édentől nyugatra
A korábban Budapestet és a Könyvfesztivált is megjárt Hugo-díjas kanadai szerző munkásságáról megoszlanak a vélemények. Regényei általában kiváló alapötletből indulnak, ám a befejezések néhány kivételtől eltekintve hagynak kívánnivalót maga után. 1998-as Darwinia című műve alaphelyzete is kitűnő és izgalmas. 1912-ben történt valami a világban, aminek köszönhetően Európa megszűnt létezni, a helyén pedig megjelent egy új kontinens, Darwinia, ahol különleges állatok élnek vad és elburjánzott, titokzatos környezetükben. A történet egy fiatal fényképész kalandjai körül bonyolódik, aki részt vesz egy a vadonba tartó veszélyes expedíción. Izgalmas regény, mely egyébként nem követi szorosan azt a koncepciót, amire az alapötlet alapján az olvasó számítana, a tét viszont közben emelkedik, így biztos vagyok benne, hogy jó pár meglepetést okoz, míg eljut a végkifejletig.
Robert Charles Wilson: Darwinia
Személyes kedvencem a listáról, bár sajnos nem aratott idehaza osztatlan sikert. Winters nevét már Az utolsó nyomozó-trilógia kapcsán is érdemes volt megjegyezni, így a magam részéről már nagyon vártam a Földalatti légitársaság megjelenését. A történet középpontjában egy fekete férfi áll, aki szövetséget kötött az amerikai bűnügyi szervekkel, és fejvadászként a dolga más feketét begyűjtése, ugyanis egy olyan világban élünk, ahol nem történt meg az Egyesült Államok polgárháborúja, így a déli államok némelyikén, a Kemény Négyekben a mai napig legális a rabszolgatartás. Winterst rendkívül olvasmányos stílusa miatt is megéri olvasni, itt azonban minden szempontból a csúcson van, világépítés, a háttér, a karakterek, az enyhén kémregényszagú jelleg gyakorlatilag tökéletes egyveleget alkot főhősünk igazi öntudatra ébredésével.
Ben H. Winters: Földalatti légitársaság
Az izraeli sci-fi író kemény fába vágta a fejszéjét, amikor egy noiros kiindulási helyzetből alternatív történelmi regényt kerekített a XXI. század legnagyobb közellensége köré. A Osama világában egy titokzatos nő felbéreli főhősünket, Joe-t, hogy találjon meg egy rejtélyes írót, aki számtalan regényt írt, és minden regényének főhőse a jóságos és tisztességes Oszama Bin Laden. Ebben a világban ugyanis nem történt meg szeptember 11-e, itt még a World Trade Center sem létezik, ahogy nincs terrorizmus sem, Bin Laden alakja mégis keresztül-kasul átszövi a regényt, és rátelepszik a hangulatra, míg végül már a főhősünk sem tudja, mi valóság, és mi nem az. Enyhén paranoiás hangulatú noir, igazi krimi, de messze nem a könnyedebb fajtából, olykor kifejezetten hideg és barátságtalan, egész egyedi gondolatkísérlet.
Lavie Tidhar: Osama
A végére hagytam egy igazi nagyágyút, az idén májusban, 85 évesen eltávozott örök Nobel-díj várományos, Philip Rothot. A szépirodalom modern mestere ezúttal egy olyan világot teremt, melyben 1940-ben nem Roosevelt, hanem a közismerten nácibarát Charles Lindbergh, a kiváló pilóta győzedelmeskedik az amerikai elnökválasztáson, és tökéletesen ábrázolja, miként vitte volna közelebb a sötétséghez a társadalmat ez az egyetlen változás. Lindbergh lepaktál Hitlerrel, a megfélemlítések, megfigyelések, az állandó zsidóüldözés, és az antiszemitizmus hamar általánossá és mindennapossá válik. Bár Roth kritikusai általában nem emlegetik a legjobban sikerült művei közt, mégis világos, de mégsem didaktikus üzenetű mű, melyet érdemes egyébként párban olvasni pl. Az ember a fellegvárban című regénnyel, hogy átérezzük, hogy a két író, ugyanazt a problémát, mennyire más oldalról közelítette meg.
Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen
A Pulitzer-díjas Michael Chabon eredetileg 2007-ben megjelent regénye szédítő stíluskavalkád, mely krimiként éppúgy megállja a helyét, mint szépirodalmi sorsregény, vagy politikai szatíra. Ebben a nem kevésbé szélsőséges világban a Harmadik Birodalom a téli hadjárat során legyőzte Sztálin vörös seregeit, ám Berlinre így is atombomba hullott, az Egyesült Államok pedig a második világháború alatt elfogadott egy törvényt, melynek értelmében a menekülő zsidóknak letelepedési engedélyt adott Alaszka területén, s így a holokausztban „csak” kétmillió zsidó pusztul el. Az alaszkai Sitkában évtizedekkel ezt követően rejtélyes gyilkosság történik, az áldozat egy kábítószerfüggő fiú, a megoldásnak pedig vélhetően köze van a sakkhoz. Chabon saját családi gyökereit és a felmenői által mesélt élményanyagot gyúrta át a szerzőtől egyébként sem szokatlan szórakoztatóirodalmi műfaji vegyítéssel, mellyel ugyan a számos díjat besöpört Kavalier és Clay bámulatos kalandjai című opuszát nem sikerült felülmúlnia, de hangulatában egy egészen érdekes gondolatkísérletet mutatott be, mely ismét más fénytörésbe helyezi többek közt a Philip Roth által is felhasznált toposzt.
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége
Az alternatív történelem igen csábító terep, nem csoda, ha még a popkultúra horrorkirálya is belekóstolt egy igencsak monumentális történet erejéig. A 11/22/63, ahogy vélhetően a dátum a történelmet kedvelők számára rögtön elárulja, John F. Kennedy amerikai elnök meggyilkolásának napját jelöli, mely a történet központi mozgatórugója. A történet főszereplője egy tanárember, Jake Epping, akivel egy jóbarátja közli, hogy bisztrójának pincéjében egy féreglyukra lelt, mely az 1950-es évek végére repíti vissza. Jake bár ódzkodik a dologtól, végül haldokló barátjának tesz ígéretet, hogy megakadályozza a Kennedy elnök elleni merényletet, azt azonban nem sejti, hogy ezzel milyen folyamatokat szabadít el a jelenben. King története nagyrészt nélkülözi a horrorkliséket- és hangulatot, ugyanakkor sok újdonságot nem tesz hozzá az időutazás és az alternatív idősíkok tematikájához, de ahogy ezt tőle megszokhattuk, elsősorban nem is ezért érdekes, sokkal inkább az ismételten rendkívül kimunkált karakterábrázolás, és a szereplők közti dinamika miatt, akik az ezer oldalas monstrum végére annyira a szívünkhöz nőnek, hogy nehezen is veszünk majd búcsút tőlük.
Stephen King: 11/22/63
Bevallom őszintén, töprengtem rajta, vajon a cyberpunk királyának közreműködésével készült steampunk regény felkerüljön-e a listára, de aztán úgy voltam vele, ez is egy igen érdekes színfoltja az irodalom alternatív történelmi tárházának. Az ok egyszerű, és ott leledzik, hogy e történet kapcsán az alapötlet és a kiindulópont önmagában izgalmasabb, mint amivé a történet válik, emiatt pedig egyértelműen elvesztegetett lehetőségnek tűnik. Gibson és Sterling a XIX. század közepére kalauzol vissza minket, ahol Lord Charles Babbage gőzhajtású, lyukkártyás számítógépeinek hála a Brit Birodalom virágzóbb, mint valaha, azonban a nehezen szerzett hegemónia egy doboznyi lyukkártya miatt veszélybe kerül. Az izgalmas rejtély nyomába aztán egy kivégzett luddita lázadó lánya, valamint egy szakmája által páriaként kezelt őslénykutató szegődik, hogy egy sosem látott összeesküvéssel szembesüljön. Gibson és Sterling sajnos a kiváló nyitányból csak egy meglehetősen középszerű történetet volt képes kihozni, mely nem nem tudta hatékonyan és logikusan megmagyarázni a csodás találmányok valódi hatásfokát, amitől sokszor érződik félkésznek a mű, még akkor is, ha egyébként az ábrázolt világ igen érdekes is lehetne. (William Gibson karrierjével ITT foglalkoztunk részletesebben is.)
William Gibson & Bruce Sterling: A gépezet
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
