Kovács Krisztián
2020. május 19. | Becsült olvasási idő: 7 perc

Világirodalmi krónikák 12. – Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Manapság már igen nehéz új utakat találni az irodalmon belül, feltérképezetlen ösvényeket a műfajok és zsánerek útvesztőiben, és ezt a jelenlegi állapotot nagymértékben a különböző bestsellerműfajok XX. század második felében lezajlott elképesztő fejlődésének köszönhetjük. Az ekkor létrejött új irányvonalak némelyike elképesztő népszerűségre tett szert, megint másokat manapság csupán maroknyi szerző neve fémjelez. Utóbbiakból van kevesebb, és bár próbálkozások akadtak, az ún. techno-thriller crossovert még 2020-ban is csupán két névvel szokás azonosítani.

Sajnos ma már sem Michael Crichton, sem Tom Clancy nincs az élők sorában, ám a sci-fi hátterét, a thriller misztikumát, a kémregény és a kalandregény fordulatait ötvöző zsánerben azóta sem született náluknál avatottabb szerző, amit olyan művek halhatatlansága is jelez, mint Crichtontól a Jurassic Park, Az Androméda-törzs, a Gömb, vagy a Zaklatás, Clancytől pedig a Férfias játékok, A rettegés arénája, az Elnöki játszma, vagy épp a Világirodalmi krónikák sorozatunk tizenharmadik epizódjának alanya, a Vadászat a Vörös Októberre.

Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Rajongóból író

Clancyt egész életében érdekelte a katonai technológia, és a hadtudomány, első publikációi közt az MX rakéták működéséről szóló cikkeket is megtaláljuk, és bár mindig is regényírónak készült, arra nem gondolt, hogy kedvenc témájából végül regényt írjon. Az irányvonal viszonylag hamar letisztázódott, Clancy ugyanis mélyen tisztelte Michael Crichton 1969-ben megjelent Az Androméda-törzs című regényét, mely lényegében megteremtette a techno-thriller műfaját, egy olyan hiteles hátteret adva az egyébként izgalmas eseményeknek, melyet olvasva bizonyos emberek joggal hittek valóságnak.

Clancy mindezt összekötötte egy 1975-ös megtörtént esettel, amikor is a szovjet Storozhevoy fregatt legénysége fellázadt az államvezetés ellen, és úgy döntöttek, hogy a hajót és a teljes felszerelést amerikai kézre adják.

Ebből a kettőből született meg a Vadászat a Vörös Októberre alapsztorija, ám volt még egy mű, mely különösen erőteljes hatást fejtett ki Clancy későbbi remekművére, ez pedig James Clavell 1975-ös gigászi történelmi regénye, A sógun volt, ami jól megmutatta számára, hogy milyen olvasmányos, és működőképes elegyet alkothat az, ha a kalandokat nem feltétlenül a konkrét és kalandregénybe illő történéseken, sokkal inkább a politikai játszmákon és intrikákon át mutatja be. Clancy végül hosszas tervezés és kutatás után 1982. november 11-én kezdte írni első regényét, és alig négy hónappal később, 1983. február 23-án be is fejezte. A még cím nélkül álló kézirattal az elkövetkező évek legnagyobb nemzetközi bestsellerét tartotta a kezében.

Tom Clancy 1988-ban

Hosszú út a célig

Számtalan városi legenda keringett később Clancy első regénye körül, mondván a történet hitelességét annak köszönhette, hogy hozzáférést biztosítottak a számára titkos kormányzati és katonai dokumentumokhoz, amiről idővel kiderült – maga Clancy is elmondta több interjúban – hogy teljesen valótlan állítás, ismeretlen civilként erre nem lehetett volna lehetősége. Ellenben tucatszámra falta a katonai kézikönyveket, szakmai leírásokat és tudományos folyóiratokat, valamint számtalan interjút készített szakemberekkel, mint amilyen Steve R. Pieczenik az Egyesült Államok Külügyminisztériumának pszichiátere is volt. Clancy biztosítási ügynökként dolgozott, mikor elkezdett kiadót keresni a kész kézirathoz, és számtalan helyen kilincselt, ám a legtöbb céget a szakkifejezésekkel és technikai részletekkel zsúfolt regény megijesztette.

Végül aztán felkereste a Naval Institute Press kiadót, mely korábban már leközölte egy szakmai cikkét, és a szerkesztő, Deborah Grosvenor ha nem is azonnal, de igent mondott a kézirat kiadására, hozzátéve, hogy legalább száz oldalnyi technikai leírás kihúzását kéri Clancytől. Grosvenor később több interjúban is elmondta, hogy a már az első pillanatban érezte, hogy a jövő bestsellere került a kezébe, és azért is vette meg a kéziratot csekély 5000 dollárért, nehogy más kiadó lecsaphasson rá. Clancy boldog volt, de nem gondolta, hogy valami különlegeset alkotott volna, így viszonylagos nyugalommal várta a megjelenést, és abban reménykedett, hogy a kötet nagyjából talán ötezer példányban fog elkelni, ami egyben azt is jelenti, hogy behozza a saját nyomdai költségét, így műve nem terheli majd meg a kiadót feleslegesen. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna.

A Vadászat a Vörös Októberre első amerikai kiadása

Ronald Reagan kedvenc regénye

A Vadászat a Vörös Októberre 1984. október 1-én került a könyvesboltok polcaira. A katonai hadviselést, az amerikai felsőbb körök politikai hozzáállását, valamint a rendszer által uralt kisemberek harcát az amerikaiak és a szovjetek szembenállásán át bemutató rendkívül izgalmas kötet 45 000 példányban talált gazdára a kiadást követő öt hónapon belül, Clancy számára pedig ez elégnek bizonyult ahhoz, hogy felhagyhasson korábbi munkájával, és minden idejét az írásnak szentelje, ám itt még messze nem volt vége a kötet sikerszériájának, sőt, épp csak kezdetét vette.

Ronald Reagan ugyanis 1985 karácsonyára ajándékba kapta a kötetet egy ismerősétől, és több interjúban is arról beszélt, rég olvasott ilyen zseniális regényt, és a katonák, és az átlagpolgárok figyelmébe is ajánlotta.

Clancy kötetéből az elkövetkező hónapokban 365 ezer keménykötéses példány fogyott, majd miután a Berkley Books 50 ezer dollárért megvásárolta a kiadás jogát, rövid időn belül további 4,3 millió példányt vettek a Vadászat a Vörös Októberre papírkötéses verziójából is. Az amerikai haditengerészeten belül külön rajongóbázisa lett a regénynek, a katonák is csodájára jártak Clancy elképesztően részletes és hiteles leírásainak, számtalan rendezvényükre hívták meg az írót, aki hirtelen azon kapta magát, hogy irodalmi szenzáció, és valódi sztáríró vált belőle. Azt már mondanunk sem kell, hogy amint Reagan először beszélt nyilvánosan Clancy regényéről, a mű néhány nap alatt a The New York Times bestsellerlistájának élére került.

Clancy egy dedikáláson

Jó időben, jó helyen

Hozzá kell tegyük, hogy Clancy regénye több okból is a legjobbkor érkezett, sikerének pedig ez is a titka lehet. Egyrészt adott egy szimpatikus, jó értelemben véve amerikai hőst az olvasóknak, a megingathatatlan Jack Ryan személyében, másrészt segített némileg helyreállítani a katonaság megkopott renoméját, akik felett még mindig ott lebegtek a Vietnámi-háború emlékének és az 1970-es évek külpolitikai kudarcainak sötét fellegei. Clancy ugyanakkor hiába ábrázolta egyértelműen jófiúkként az amerikaiakat, nem tört pálcát a szovjetek felett sem, sőt, ki ne érzett volna együtt Marko Ramius-szal, ezen túl pedig a szerző a karakterein át hangot adott az atomfegyverek fenyegetése által keltett közhangulat felesleges és társadalomromboló mivoltának is.

Olyannyira tökéletes recept volt ez, hogy a kiadók ráéreztek a bestsellerműfajok ízére, és több hasonló kaliberű szerző életművét kezdték ismét keménykötésben kiadni, mely hagyománnyal már igen régen felhagytak, így Stephen King, Michael Crichton, Ken Follett, vagy Clive Cussler is mondhatjuk, hogy sokat köszönhet Clancy regényének. A Vadászat a Vörös Októberre még manapság is egyébként az Egyesült Államok 100 kedvenc könyve közé sorolandó, és bár mindig tisztességes példányszámokat produkált, mikor 1986-ban a Paramount Pictures megvette a megfilmesítési jogokat, 1990-ben pedig bejelentették a film bemutatóját, Clancy műve ismét visszakerült a bestsellerlisták élére.

A filmadaptáció két főszereplője, Sean Connery és Alec Baldwin

Egy igazi sztáríró

Érdekesség, hogy a stúdió kezdetben – hiába Reagan nyilatkozata a könyvről, vagy az egészen nyilvánvaló fogyási mutatók – nem bízott benne, hogy a film érdekelheti a közönséget, ahhoz túlságosan propagandaszagúnak tartották, ám, mikor a Top Gun mozikba került 1986 májusában, és hamar kiderült, hogy nagy siker lesz, zöld utat adtak az adaptációnak is. A filmben végül a már Oscar-díjas Sean Connery, és az egyre ígéretesebb Alec Baldwin alakították a főszerepeket, de feltűnt Sam Neill, Tim Curry, és a veterán James Earl Jones is mellékkarakterek bőrében, és bár a forgatókönyvírók eszközöltek néhány módosítást, Clancy regényének fő vonulatai, cselekménye, vagy mondanivalója nem szenvedett kárt, a film pedig a mozikasszáknál 200 millió dollárt hozott össze, és megágyazott a többi Clancy-regény adaptációjának is.

Tom Clancy – többek közt a Vadászat a Vörös Októberre című művel megkezdett szériának köszönhetően – kora legmegbecsültebb bestsellerszerzője, és egyik leggazdagabb írója lett, igazi sztár, akit egyaránt tisztelt a katonaság, és az olvasóközönség.

Az első regényével a megjelenést követő 4 éven belül nagyjából 1,3 millió dollárt keresett, és három könyvre szóló, könyvenként egy millió dolláros szerződést kötött a kiadójával.

A kiváló szerző még vagy két tucatnyi techno-thriller remekmű után végül 2013. október 1-én infarktust kapott, és már nem tért többé magához, öröksége azonban útmutatóul szolgált a könyvkiadóknak és a szórakoztatóirodalomban alkotó szerzőknek is arra vonatkozóan, hogy ezeket a műfajokat lehet izgalmasan művelni, és hogy ha így tesznek, annak komoly siker lehet a vége.