Irodalom

Világirodalmi krónikák 14. – Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Hirdetés

Az irodalom története telis-tele van rendkívüli sikersztorikkal: ott van Salinger Zabhegyezője, ami gyakorlatilag remeteségre ítélte szerzőjét, Tolkien és A Gyűrűk Ura, mely világszerte tette igazán elterjedté a fantasyt, Agatha Christie regényei, akinek megjelenései az adott év ünnepnapjaivá váltak, J. K. Rowling, a munkanélküliből lett sztáríró, vagy épp Dan Brown, akinek műve már csak témájánál fogva is leigázta a könyvpiacot. Egyes sikerek elévülnek idővel, mások azonban hosszú évtizedek múlva is nagy népszerűségnek örvendenek.

Az elmúlt hetekben a David O. Selznick produceri felügyelet alatt Victor Fleming által rendezett, Vivien Leigh és Clark Gable főszereplésével készült filmadaptáció ismét a figyelem középpontjába került, a rasszizmus ellenes tüntetésekkel szimpatizálva az HBO egyszerűen levette a filmet a kínálatából (hogy aztán később kommentárral ellátva visszategye), ami csak növelte az egyébként immáron 81 éves alkotás népszerűségét, így ennek apropóján most mi is elővettük Margaret Mitchell Pulitzer-díjas nagyregényét, az amerikai dél, és a polgárháború romantikus krónikáját. Világirodalmi krónikák sorozatunk tizennegyedik részében az Elfújta a szél.

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

A többszörös bokatörés hozadéka

Idén novemberben lesz Margaret Mitchell születésének 120. évfordulója. A szerző Atlantában született, és itt élte le tragikusan rövid életét is, ahol első példaképének édesanyját nevezte meg, aki már ekkoriban a női egyenjogúság egyik leghangosabb szószólójának számított. Mitchell kétszer ment férjhez, miután fiatal szerelme elesett az első világháborúban, ám emléke egész életében elkísérte, vágyódását a férfi után belefogalmazta későbbi világhírű regényébe is. Második férje mellett immáron az Atlanta Journal újságírójaként dolgozott, amikor 1926-ban autóbalesetet szenvedett többszörös bokatöréssel, a felépülés pedig hosszú ágyban fekvésre kárhoztatta.

Mitchell unaloműzésből kezdte el tanulmányozni Atlanta történetét, és jegyzeteket készített egy pusztán szórakozásból születendő regényhez.

Miután Mitchell felépült, minden szabadidejét a regény írásának szentelte, polgárháborús beszámolókat, levéltári dokumentumokat tanulmányozott, köztük egy szökött rabszolga, William Wells Brown 1847-ben megjelent memoárját a déli rabszolgatartó ültetvények bánásmódjáról, és többször is elolvasta Harriet Beecher Stowe Tamás bátyja kunyhója című regényét is, hogy még közelebb férkőzzön a korabeli dél társadalmi viszonyaihoz. Miután Mitchell valóban szórakozásból fogott a kötet írásába, és sosem tervezte azt publikálni, így nem is beszélt senkinek arról, hogy egy könyvön dolgozik. A munkaasztala a dolgozószobája padlója volt, így a szanaszét heverő kutatási papírokra, és a regény kéziratára egyszerűen csak ráterített egy szőnyeget, ha látogatója érkezett.

Mitchell a kéziraton dolgozik

Mitchell a kéziraton dolgozik

Apró változtatások

Mitchell elképesztő munkát fektetett a regénybe, kereken 10 éven keresztül dolgozott rajta, és csak a munka befejeztével döntött úgy, hogy megosztja a tényt egy barátjával. Az ő unszolására végül a kész kéziratot Mitchell 1935 áprilisában eljuttatta Harmids Lathamhez, a McMillan Kiadó főszerkesztőjéhez, ám másnap rögtön utána is küldött egy táviratot, kérve a szakembert, hogy tekintse tárgytalannak korábbi levelét, és küldje vissza a részére. Latham azonban látott potenciált az akkor még „Holnap új nap virrad” munkacímen futó gigászi eposzra, és bár javasolt pár változtatást, de azt mondta, szeretné a kiadója kínálatában tudni a művet. Mitchell tehát javítani kezdte a kéziratot, különösen az első fejezeteket írta át többször is, saját elmondása szerint is ezekben volt a legbizonytalanabb.

Mitchell először a regény zárását írta meg, és úgy haladt később visszafelé. Latham javaslatai főleg a nevek tekintetében bizonyultak sorsdöntőnek. Az eredeti kéziratban a főszereplőt Pansy O’Harának hívták volna, ezt végül a kiadásra szerkesztett változatban módosította Mitchell Scarlettre, Tara pedig eredetileg Fountenoy Hall néven futott, amit a szerkesztő megjegyezhetetlennek vélt. Latham javaslatai az utolsó fejezetet és a regény zárását is érintették, szerinte ugyanis egy ilyen monumentális történetet nem lehet egy ilyen levegőben lógó fináléval lezárni, ám Mitchell ezúttal kitartott az elképzelései mellett, egészen egyszerűen azért, mert ő maga sem tudta, mi történhetett a főszereplőkkel az utolsó oldal után.

1945-ben a Yank magazinnak adott interjújában azt mondta, Rhett Butler biztosan nem ment volna vissza Scarletthez, szerinte talált egy hozzá illő nőt, és vele él boldogan.

A regény legelső kiadása

A regény legelső kiadása

Az első kiadások

A kiadás végső fázisában került elő a regény címkérdése. Azt Latham már korán kikötötte, hogy az eredeti nem maradhat, ám ezen túl is számtalan variáció akadt, amit kipróbáltak: a mű ideig-óráig futott a Bugles True Sang , Not in Stars és a Tote the Visual Load címeken, míg végül maga Mitchell akadt rá a tökéletes megoldásra Ernest Dowson Non Sum Qualis Eram Bonae sub Regno Cynarae című versének harmadik sorában. Így született az Elfújta a szél cím, ami Mitchell szerint tökéletes szimbolikája annak is, miként fújta a szél a déli reményeket és vágyakat a háború ködében.

Az Elfújta a szél 1936. június 30-án került a könyvesboltok polcaira, egy 1037 oldalas keménykötésű első kiadásban 10 000 példányban. A mű hamar felfutó népszerűségét jól jelzi, hogy már a megjelenés hetében nyomdába került a következő turnus 25 000, majd néhány hét múlva a következő, újabb 15 000 példányos utánnyomás.

A népszerűséghez bizonyára hozzájárult, hogy Mitchell lineáris történetvezetési struktúrát alkalmazott, és rendkívül egyszerű, olvasmányos stílusban írta a regényt. Ő maga felnövéstörténetnek, fejlődésregénynek nevezte egyébként az Elfújta a szelet, de a kritikusok inkább a romantikus, vagy még inkább történelmi romantikus műfajba sorolták, manapság pedig már egyértelműen történelmi regényként hivatkoznak rá.

Az írónő a kiadott regénnyel

Az írónő a kiadott regénnyel

A kedvenc könyv

Mondani sem kell, az Elfújta a szél elképesztő sikert aratott, a kiadást követően mindössze pár hónappal David O. Selznick producer már a megfilmesítés jogaira is lecsapott, a kiadó pedig az elképesztő sikert meglovagolván a folytatást megírására ösztökélte Mitchellt, aki azonban nem kért ebből. Mitchell a hirtelen jött sikert is csak a maga távolságtartó módján volt képes élvezni, attól pedig mereven elzárkózott, hogy folytatást írjon a regényhez, akármekkora összeget is ajánlottak érte. Az Elfújta a szélből közel 70 nyelven nagyjából 30 millió példányt értékesítettek világszerte, a Harris Insight & Analytics nevű közvéleménykutató cég 2014-es globális felmérése kapcsán pedig arra derült fény, hogy világszerte ez az olvasóközönség második kedvenc könyve a Biblia után.

Bár Mitchell erősen aggódott a megjelenés miatt, hogy a terjedelmes, és 3 dollárra beárazott regényre nem lesz kereslet a gazdasági világválságból épp kilábaló társadalomban, félelme alaptalannak bizonyult, noha tény, hogy számtalan kritika érte már a megjelenést követő hónapokban is.

Érdekvédelmi szervezetek szót emeltek az afro-amerikaiak és a rabszolgaság ábrázolásmódja miatt, az arisztokrácia dicsőítése, és a történelmi pontatlanságok kapcsán is,

sőt, egyesek megjegyezték – igaz, évtizedekkel később – hogy a regény túlságosan nagy befolyással volt arra, miként néz a társadalom Atlantára, és a déli államok társadalmi múltjára.

Clark Gable és Vivien Leigh a filmadaptációban

Clark Gable és Vivien Leigh a filmadaptációban

Egy befolyásos történet

A kritikák annak idején erősen megoszlottak a regény kapcsán. Herschel Brickell, a New York Evening Post írója dicsérte a művet, Ralph Thompson, a The New York Times könyvszerkesztője azonban túlságosan hosszúnak nevezte, és azt írta, 500 oldalban jobban működne. Általánosságban a történelmi hűségre törekvés hiányát, a déli berendezkedés és a rabszolgatartás romantizálását sokan már akkor szóvá tették, ellenben a hátteret, és a stílust egyaránt dicsérték, egyesek pedig odáig merészkedtek, hogy a Háború és béke, és Charles Dickens műveivel egy lapon kezdték emlegetni. 2012-ben aztán a Kongresszusi Könyvtár összeállított egy nyolctagú listát azon művekből, melyek a leginkább befolyásolták az amerikai olvasók ízlését.

Az Elfújta a szél igen elit társaságba került, olyan művek mellé, mint a Zabhegyező, a Ne bántsátok a feketerigót, az Érik a gyümölcs, a Moby Dick, a Huckleberry Finn kalandjai, A nagy Gatsby, és Ralph Ellisontól a Láthatatlan ember.

Mitchell sajnos meglehetősen rövid ideig élvezhette csak a sikert, 1949 augusztusában, 12 évvel a regény megjelenése után egy részeg taxisofőr halálra gázolta, nem messze atlantai háza bejáratától. Mitchell örökösei már nem voltak annyira meggyőzhetetlenek, mint az írónő: mikor ráeszméltek, hogy a könyv jogai 2011-ben lejárnak, idejekorán felbérelték Alexandra Payne-t, hogy írja meg a folytatást. 55 évvel az első kötet után jött tehát a második közel 40 országban, és bár jó pénzt hozott az örökösöknek, egyértelmű kritikai bukásnak számított.

Kapcsolódó cikkek

Jules Verne: Nemo kapitány

Világirodalmi krónikák 24. – Jules Verne: Nemo kapitány

Egy gyermekkori kedvenc a kalandvágyó fotelkalandortól.

Irodalom

2020. 11. 24.

Alan Rickman 27 kötetet írt tele élete tapasztalataival

Könyvalakban adják ki Alan Rickman 25 éven át írt naplóját

Az összességében 27 kötetes gyűjtemény nem kevés szerkesztői munkát igényel még a megjelenésig.

Hírek

2020. 11. 24.

A Négy Fal Között új részében Kafka Átváltozása

A létezés szobafogsága – 9 érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál Az átváltozásról

Hatások, fordítások, értelmezések a groteszk egyik legfontosabb klasszikusából.

Irodalom

2020. 11. 23.

A szerző új regényével az Alexandra pécsi raktárában

Szántó Dániel: Ösztönösen hinni akarunk benne, hogy van valami a földi léten túl

A szombathelyi születésű író bár sok területen kipróbálta már magát az életben, végül az írás mellett döntött, és nagyon is jól tette.

Interjú

2020. 11. 20.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

Jules Verne: Nemo kapitány

Világirodalmi krónikák 24. – Jules Verne: Nemo kapitány

Egy gyermekkori kedvenc a kalandvágyó fotelkalandortól.

Irodalom

2020. 11. 24.

A Négy Fal Között új részében Kafka Átváltozása

A létezés szobafogsága – 9 érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál Az átváltozásról

Hatások, fordítások, értelmezések a groteszk egyik legfontosabb klasszikusából.

Irodalom

2020. 11. 23.

Klasszikus ponyvaregények a hőskorból

Az irodalom silány ellenpontja – 10 klasszikus ponyvaregény a hőskorból

Avagy a szórakoztatóirodalom bölcsője, melynek egy része klasszikussá érett.

Irodalom

2020. 11. 19.

John Steinbeck: Édentől keletre

Világirodalmi krónikák 23. – John Steinbeck: Édentől keletre

Egy élet, melynek törekvései egyetlen regényben csúcsosodtak ki.

Irodalom

2020. 11. 13.

Vesztegzár az irodalomban

Vesztegzár az irodalomban – 7 regény, mely a bezártságról mesél

Olyan könyveket ajánlunk az otthoni karantén időszakára, melyek szintén zárt térben játszódnak.

Irodalom

2020. 11. 12.

Hirdetés