Irodalom

Világirodalmi krónikák 25. – Miguel Ángel Asturias: Elnök úr

Hirdetés

Ha azt mondom, mágikus realizmus, manapság bizonyára egy sor kiválóbbnál kiválóbb író nevét sorolja egy irodalomkedvelő, ahol egészen biztosan nem marad ki a listából Gabriel García Márquez, Haruki Murakami, vagy épp Salman Rushdie sem, és bár sokan a műfaj születését tévesen a Száz év magány megjelenéséhez és világsikeréhez kötik, ez csupán az a mű volt, mely felhívta a figyelmet a dél-amerikai országokban kibontakozni vágyó irodalmi mozgalmakra, és arra az egészen egyéni új hangra, mely manapság is megkülönbözteti az itt született írók műveinek ízvilágát minden mástól.

E kezdeményezés egyik első és talán legfontosabb műve mégsem Márquez remeke, hiszen a Buendía-család története előtt közel húsz évvel már napvilágot látott egy regény, mely a később mágikus realizmusként önálló műfajjá váló irányvonal gyakorlatilag minden jellemzőjét magába foglalta, és melynek íróját aztán éppen e globálisan értelmezhető és máig aktuális műve alapján a Svéd Akadémia az irodalmi Nobel-díjra is leginkább alkalmasnak találta. Világirodalmi krónikák sorozatunk 25. epizódjában Miguel Ángel Asturias remekműve, az Elnök úr.

Miguel Ágnel Asturias: Elnök úr

Miguel Ágnel Asturias: Elnök úr

Földrengés és szürrealizmus

Asturias 1899-ben született Guatemalavárosban, és már igen korán kénytelen volt megismerkedni a politikai hatalom ármánykodásával. Bíróként dolgozó apját és így az egész családot elűzték a fővárosból, mert a férfi nem volt hajlandó a kormány elvárásainak megfelelően halálra ítélni egy csapat egyetemistát. A fiatal fiú, aki kezdetben orvosnak készült, 1917. december 25-én része volt Guatemala történetének egyik legnagyobb földrengésének, mely kis híján romba döntötte a fővárost. Ahogy később életrajzírójának fogalmazott: „Egy pincébe rejtettek, vagy barlangba, vagy ki tudja hová. Akkor írtam az első versemet, melyben imát mondtam szeretett országomért. Később aztán, mikor elkezdték eltakarítani a romokat, azonban már csupán dühöt éreztem az egyre látványosabbá váló társadalmi igazságtalanságok miatt, amit a földrengés a felszínre csalt.

Asturias mindössze 18 éves volt, mikor a katasztrófa utóéletének hatására megírta a Politika koldusai című novellát, melyet eredeti formájában sosem adtak ki, és mely végül első regényévé növekedett. 1922-ben, otthagyva az orvosit, és jogot és újságírást tanulva fogott bele a regénybe, mely egy az ország vezetőjéhez legközelebb álló férfi kálváriája körül bonyolódott. 1923-tól megfordult Párizsban, Palesztinában és az Egyesült Államokban is, megismerkedett olyan később világhírű írókkal, mint amilyen a kubai Alejo Carpentier,

és belekóstolt a fellendülőben lévő szürrealista mozgalmakba, mely látásmód nagymértékben befolyásolta későbbi művészetét, illetve a poggyászában mindenhová magával cipelt, egyre dagadó kéziratot.

Az idős szerző leghíresebb regényével

Az idős szerző leghíresebb regényével

Diktátorok és emberek

Az Elnök úr nagy része Franciaországban született, miközben Asturias folyamatosan a dél-amerikai országokban, elsősorban hazájában zajló politikai eseményeket monitorozta. Tíz év távollét után a regény kész kéziratával 1933-ban tért haza szülőföldjére. Azt már talán ekkor sejtette, hogy művének nem sok esélye lesz a megjelenésre. Akkoriban Guatemala első számú embere Jorge Ubico y Castañeda volt, aki megtiltotta a mű megjelenését, ekkor ugyanis már köztudott volt,

hogy Asturias jogi gyakornokként részt vett az előző diktátor, Manuel Estrada Cabrera megbuktatásához vezető perekben, miután pedig a politikai berendezkedés nem sokat változott, félő volt, hogy Asturias regénye túlságosan sokat árul el a hatalom árnyoldaláról.

Minden nap láttam a börtönben. Kétségtelen, hogy ezek az emberek különleges hatalommal bírnak mások felett. Amíg fogoly volt, sokan azt suttogták, ez nem is Estrada Cabrera. Estrada Cabrera elmenekült. Ez csupán egy öregember, akit bezártak ide” – mondta később az előző diktátorról. A tapasztalatait formába öntő Elnök úr így végül Mexikóvárosban, Asturias saját finanszírozásában látott napvilágot 1946-ban, meglehetősen gyenge minőségben, épp akkor, amikor Guatemala megválasztotta első demokratikus úton hatalomra kerülő elnökét, Juan José Arévalót. Az önköltséges megjelenés miatt az első kiadás számos tipográfiai hibával bír, melyeket a szerző útmutatásai szerint csupán az 1952-ben Buenos Aires-ben megjelent harmadik kiadásban javítottak, így a legtöbben ezt tekintik az Elnök úr hivatalos megjelenésének.

A regény első kiadása

A regény első kiadása

Az első diktátorregény

Asturias tapasztalatait, irodalmi és művészi hatásait gyúrta egybe rendkívüli erejű, líraian gyönyörű nyelvezetű regényében, melyben egy mágikus realista módon már-már isteni, vagyis mitológiai szintre emelt, a cselekményben közvetlenül soha meg nem jelenő diktátor áll a középpontban egy meg nem nevezett latin-amerikai országban, és az ő egyik tanácsadója szembesülését követhetjük nyomon a hatalmi visszaélések átkos, és léleknyomorító erejével. Asturias műve még bőven a latin-amerikai irodalom fellendülése előtt íródott, ám stílusában már követi, vagy még inkább megteremti azt az új narratívát, mely később Márquezt, Fuentest, vagy Vargas Llosát is meghatározta, ráadásul a legtöbb kritikus szerint ez a modern irodalom első diktátorregénye is.

Az Elnök úr – a mágikus realizmus jó szokásához híven – nem csupán a valóságot és az álmot mossa össze, de Asturias ehhez felhasználja és vegyíti az Európából hozott szürrealista elemekkel saját maja családi gyökereit, és a prekolumbián kultúra mitológiai hangulatát is, mely egészen új színezetet ad a műnek.

Ebben a hangulatban járja körbe többek közt az írás, mint a hatalom által az egyént befolyásoló eszköz, a remény, az elidegenedés, a zsarnokság, a termékenység és a pusztulás témaköreit, melyek szinte mindegyike a regény során soha meg nem nevezett elnök és a tulajdonképpeni főszereplő, Miguel Angel Face közötti, egyre inkább kinyíló és kibékíthetetlen ellentétben nyilvánul meg. Asturias remeke korát megelőző komplex irodalmi élmény, mely útmutatóul szolgált az elkövetkező írói nemzedékeknek.

Asturias 1967-ben az irodalmi Nobel-díjjal

Asturias 1967-ben az irodalmi Nobel-díjjal

Útmutatóul

Az Elnök úr előbb az író hazájában, majd az elkövetkező években szerte a világon nagy sikert aratott, leginkább újszerű irodalmi hangja és stílusa miatt, de a legtöbben kiemelték azt is, hogy a ki nem mondott nevek, és be nem mutatott arcok egyfajta globálisan értelmezhető mondanivalót adtak a regénynek, ami miatt egységesen minden totalitárius diktatúra megfelelőjeként képes működni. Asturias később maga is többször elmondta, hogy ez volt a célja, és örömteli látni, hogy nem értelmezték félre a mondanivalóját.

María Rosa Oliver az argentin Sur magazinban azt írta róla, „annyira intenzív élmény, hogy mind az öt érzékszervünkre hatással van”.

Jack Himelblau irodalomtudós szerint „a spanyol-amerikai irodalom kultikus jelentőségű műve született”, manapság pedig a legtöbben egy lapon emlegetik az olyan politikai diktatúrák egyénre gyakorolt hatásait vizsgáló művekkel, mint George Orwelltől az Állatfarm, és az 1984, vagy Arthur Koestler remeke, a Sötétség délben. 1967-ben a Svéd Akadémia többek közt leginkább e műve miatt is első dél-amerikai íróként irodalmi Nobel-díjban részesítette Asturiast, e díjazás pedig ráirányította a figyelmet a térség további szerzőire is. Asturiast nemzeti hősként fogadták odahaza a díj átvétele után, amit nem csupán Guatemala, de az egész térség kitüntetésének fogtak fel. Az Elnök úrról a Svéd Akadémia azt írta: „Az a szenvedélyes erő, mellyel Asturias megidézi a társadalmi légkört megmérgező rettegést és bizonytalanságot, felbecsülhetetlen esztétikai munkává teszi a regényt.”

A regényből 1970-ben, 1983-ban és 2007-ben is készült dél-amerikai filmadaptáció, de feldolgozták rádiójátékban is, legnagyobb népszerűségét azonban a könyvpiacon kívül a színpadon érte el 1974-től Rubén Morales rendezésében. A darab minden idők legnyereségesebb dél-amerikai színműve lett, Guatemalán kívül nyolc másik országban mutatták be a turné során, a több mint 200 előadást összességében 50 ezer ember előtt játszották, melynek megkoronázása egy New yorki fellépés volt. Asturias remekművét sajnos manapság már ritkábban emlegetik, mint akár a Száz év magányt, holott alighanem még Gabriel García Márquez is elismerné, hogy utóbbi egészen biztosan nem létezhetne a jelenleg ismert formájában az előbbi nélkül.

A regény első filmadaptációjának plakátja

A regény első filmadaptációjának plakátja

Kapcsolódó cikkek

Arthur Koestler: Sötétség délben

Világirodalmi krónikák 26. – Arthur Koestler: Sötétség délben

Politikai és háborúellenes vádirat, mely félelemben élve született.

Irodalom

2021. 01. 21.

Michael Farris Smith: Nick

Erős közepesre értékelik az amerikai olvasók az egyik legamerikaibb regény folytatását

Magyar megjelenésről egyelőre nincs hír, angol nyelvterületen 2021 január elején debütált a regény.

Hírek

2021. 01. 20.

A boltot 1888-ban Joseph Gibert alapította

A járvány miatt végleg bezár Párizs 130 éves könyvesbolt-hálózatának ikonikus üzlete

A Gibert Jeune-t leginkább a turizmus visszaszorulása vitte a csőd szélére.

Hírek

2021. 01. 20.

A tér toposzai Az atléta halálában – 100 éve született Mészöly Miklós

A kiváló Kossuth-díjas íróra emlékezünk egyik legfontosabb művén keresztül.

Irodalom

2021. 01. 19.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

Arthur Koestler: Sötétség délben

Világirodalmi krónikák 26. – Arthur Koestler: Sötétség délben

Politikai és háborúellenes vádirat, mely félelemben élve született.

Irodalom

2021. 01. 21.

A tér toposzai Az atléta halálában – 100 éve született Mészöly Miklós

A kiváló Kossuth-díjas íróra emlékezünk egyik legfontosabb művén keresztül.

Irodalom

2021. 01. 19.

Jack London (1876-1916)

A csavargó írózseni, akinek élete maga volt a kaland – 145 éve született Jack London

Kevés olyan kalandorszerző létezik a világon, akinek élete legalább annyi izgalommal volt tele, mint az általa megírt könyvek.

Irodalom

2021. 01. 12.

10 kiváló művész 10 nagy sikerű önéletrajz

10 kiváló művész, 10 nagy sikerű önéletrajz, mely igazi bestsellerré vált

Kulisszatitkok elsőkézből az irodalom, a zene és a filmek világából.

Irodalom

2021. 01. 11.

Alexandr Szolzsenyicin (1918-2008)

A gyötrelem dalnoka – Alexandr Szolzsenyicin, a vermonti remete

Az orosz óriás, aki mintha önként ment volna a szenvedés elébe.

Irodalom

2021. 01. 08.

Hirdetés