• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Richard Matheson: Legenda vagyok

Irodalom

Világirodalmi krónikák 3. – Richard Matheson: Legenda vagyok

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Kevesen tudják, de valójában nem Bram Stoker kultikus és világhírű vámpírmítosza foglalkozott először a vérszívó élőholtak alakjával, igazából már 1819-ben megszületett a legenda, mikor a Genfi-tó partján Lord Byron titkára, John Polidori és Mary Shelley versengtek, ki tud rémisztőbb mesét szőni. Utóbbi megírta a Frankensteint, előbbi pedig a nemes egyszerűséggel A vámpír címre keresztelt rövidke történetet, mely végül Dracula alakjában teljesedett ki közel 90 évvel később.

Bram Stoker klasszikus története aztán bálványként magasodott a sok hasonszőrű próbálkozás fölé, míg közel hatvan évvel később akadt egy író, aki végre érdemben hozzá tudott adni némi új ízt, és értelmezést a vámpírmítosz addigra már rég kultikussá érett legendáriumához. Az amerikai Richard Matheson épp 65 évvel ezelőtt adta ki karrierje egyik leghíresebb munkáját, melyből 2007-ben Will Smith főszereplésével is készült adaptáció. Azt a filmet most tessék gyorsan elfelejteni, az eredeti kisregény ugyanis önmagában jóval több, mint egy egyszerű világvége-történet. Világirodalmi krónikák sorozatunk harmadik részében következzen a Legenda vagyok.

Richard Matheson: Legenda vagyok

Richard Matheson: Legenda vagyok

Aki Stephen King kedvence volt

A magyar könyvkiadás óriási hiányossága, hogy az egykoron hazájában rendkívüli népszerűséggel bíró Matheson életművéből alig-alig jutott el valami Magyarországra, tulajdonképpen a jelenleg tárgyalt főművén túl csupán a Robin Williams-szel megfilmesített Csodás álmok jönnek került még kiadásra, holott Matheson a sci-fi aranykorának jelentős szerzője volt, aki ezzel együtt a ma ismert, Stephen King, Clive Barker, Dean Koontz, vagy Jack Ketchum nevével fémjelzett modern horror egyik úttörőjének is számított.

Matheson 1926-ban született, és már az 1950-es évek elején jelentek meg novellái mind a sci-fi, a horror és a fantasy tematikáiban, de nem csak irodalmi életműve jelentős, hiszen legalább 16 epizódot írt Rod Serling eredeti Alkonyzóna-sorozatához, de számos Edgar Allen Poe-novella filmadaptációjának forgatókönyvéért is felelt, 2013-as haláláig, és így több, mint 60 évet felölelő pályafutása alatt közel három tucat regényt, és több száz novellát írt, elnyerte többek közt választott zsánereinek legrangosabb irodalmi díjait, mint a World Fantasy-díjat, vagy a Bram Stoker-díjat, és a popkultúra olyan kiválóságai nevezték meg egyértelmű hatásukként szerteágazó, de mindig hatásos művészetét, mint a már említett Stephen King, Anne Rice, George E. Romero, vagy épp Steven Spielberg.

Richard Matheson

Richard Matheson

Legenda lett a Legenda vagyok

Nem túlzás kijelenteni, hogy amit Dean Koontz mondott a regényről, az igaz, ő ugyanis nemes egyszerűséggel a legjobb vámpírtörténetnek nevezte a Dracula óta. A Legenda vagyok főhőse Robert Neville, aki látszólag az egyetlen túlélője egy világméretű járványnak, ám a holtak ez esetben nem maradtak holtak. Vérszomjas vámpírként éledtek újra, és éjszaka egyetlen küldetésük, hogy elkapják végre Neville-t. A férfi nappal a várost járja, a készleteit tölti fel, miközben abban reménykedik, találkozik még egy túlélővel.

A történet dióhéjban ennyi, többet, és főleg a cím igazi értelmét felesleges is lenne részletesebben taglalni, ami viszont biztos, hogy Matheson ebben a mindössze 27 évesen megírt történetben olyan felnőttmódon volt képes közelíteni egy alapvetően a természetfelettiben gyökerező koncepcióhoz, ami ezt megelőzően a horror és a sci-fi zsánereken belül gyakorlatilag elképzelhetetlennek hatott. Nem hiába jegyezte meg róla King, hogy Matheson volt talán az első, aki fogta a horrort, és bevitte a kis- és nagyvárosok kulisszái közé, hogy az olvasó még könnyebben élhesse át a zsigeri borzongást.

Vincent Price az első filmadaptációban

Vincent Price az első filmadaptációban

Világvége-regény

A Legenda vagyok rendkívül szorosan táplálkozik a korból, melyben született, és magán viseli írójának személyes élményeit a második világháború utáni Amerikáról is. A Hirosima és Nagasaki ellen intézett amerikai atomtámadások, valamint a városok romjairól látott képsorok egyértelműen meghatározták mind az amerikai, mind a japán társadalom elkövetkező évtizedekben érzékelhető lelkivilágát, a pusztítás kétséget kizáróan megingatta az emberiség saját halhatatlanságába vetett hitét, és akkor még nem is sejtették, miket tartogat a hidegháború az elkövetkező 40 évre. Ráadásul, ha ez nem volna elég, a regény megjelenésének éve éppen egybeesett az USA leghangosabb hidrogén-bomba kísérleteinek időszakával is.

Matheson emberiséget kipusztító vírusa egyértelműen a felerősödő hidegháborús paranoiából táplálkozik, akárcsak számos ezt követő film és regény, ám még jóval George E. Romero zombifilmjei előtt már megfogalmazza, sőt, ki is bővíti annak alaptézisét: ha a pokol megtelt, a holtak majd a Földön járnak? Ráadásul akárcsak később Romero zombijai, és akárcsak Dracula gróf, Matheson vámpírjai sem feltétlenül gonoszak, egyszerűen csak keresik a túlélés lehetőségét saját helyzetükhöz mérten, ahogy egyébként Robert Neville is teszi, a regény pedig kitűnően, mégis árnyaltan fogalmazza meg, hogy vajon, ha ugyanazt keressük, akkor különbözünk-e egymástól igazán.

Will Smith a 2007-es feldolgozásban

Will Smith a 2007-es feldolgozásban

Vámpírregény

Matheson ezzel együtt, és ez teszi olyan különlegessé a Legenda vagyok című regényt, megalkotja a zombi-apokalipszis történetek prototípusát úgy, hogy nem szerepeltet a szó klasszikus értelmében vett zombikat, hanem John Polidori és Bram Stoker vérszívó teremtményeit szabadítja rá a világra. A vámpír alakja egészen Matheson művéig tisztán a horror, azon belül is a gótikus horror sajátja volt, egy lény, melynek léte tökéletesen a természetfelettiben gyökerezik, és onnan látszólag kimozdíthatatlan.

Matheson csavart egyet a történeten, és mintegy követve a H. P. Lovecraft által az 1936-ban megjelent Az őrület hegyei című kisregény által kijelölt utat, megkísérelte tudományos megközelítését adni egy természetfeletti entitásnak, ezáltal pedig valóban új dimenziókat nyitott meg a horror műfaj értelmezésében is. Olyan kérdések merülnek fel a műben, minthogy valójában mivel is terjed a vámpírvírus, és reflektál a Stoker-féle Dracula néhány logikátlannak tűnő fordulatára is, pl. miért kellene félnie egy buddhista, vagy muzulmán vallású emberből lett vérszívónak a kereszttől?

A regény egyik képregényváltozata

A regény egyik képregényváltozata

További rétegek a mélyben

Az ember első olvasatra talán nem is gondolná, hogy Matheson egyszerű, és pörgős stílusán át hány és hány különböző jelentésréteget tud lehámozni erről a magyar nyelven is mindössze 130 oldalas kisregényről. Neville története már felütésében is utalás Daniel Defoe legendás Robinson Crusoe-jára, a vámpírok Neville elleni hadjáratában egyértelműen megjelenik Matheson korának Joseph McCarthy szenátor fémjelezte kommunistaüldözése, a regény végső konklúziója, és kifutása pedig egyértelműen az adott társadalmi normák felülvizsgálatát, és azok működőképessé formálását kívánja.

Matheson regényéről nyugodtan kijelenthetjük, hogy a világvége-történetek abszolút alfája, ennél szerteágazóbb gondolatisággal kevés ehhez hasonló tematikájú alkotás született azóta is, nem hiába ihlette meg a filmesek fantáziáját. A szerző maga adaptálta a regényt 1964-ben megjelenő Az utolsó ember a Földön című filmhez, melyben Neville karakterét a korszak legendája, Vincent Price keltette életre, és alapvetően ez a film ragaszkodik az összes feldolgozás közül legszigorúbban az alapanyaghoz. 1971-ben aztán Charlton Heston bújt Neville bőrébe, bár itt már csavartak egyet az alapkoncepción, 2007-ben pedig Will Smith alakította a magára maradó tudóst, a történet pedig a vámpíroktól eljutott az eredeti Romero-féle ötletet némileg felülíró zombikig.

Persze a regény nem csupán a mozivásznon köszönt vissza, 2006-ban rádiójáték készült belőle, melyet folytatásokban sugárzott a BBC Radio 7, 1991-ben és 2007-ben pedig képregény formájában is bemutatkozott. Jelentőségét talán leginkább Dan Schneider cikke mutatja, aki 2005-ben ezt írta a Book Review-ban: „Hiába szerepelnek benne vámpírok, ez a regény nem a vámpírokról szól. Se nem horror, se nem sci-fi, hanem az egyik legfontosabb regény, amit az emberi magányról valaha is írtak, és e tekintetben messze felülmúlja még Daniel Defoe Robinson Crusoe-ját is. Betekintést ad abba, mit is jelent embernek lenni, és ezzel bőven túlmutat bármilyen műfaji besoroláson.”

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

Richard Osman: Az eltévedt golyó /Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=577645514365115&set=a.546160457513621/

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo: Papirusz

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Egri Lajos: A kreatív írás művészete

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. november 9.

    Amikor a Föld szilánkokra szakadt – Christelle Dabos Tükörvilág-sorozata

    A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.

    • 2022. október 17.

    A Fekete Kontinens hangjai – 10 lehengerlő regény Afrikából

    Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.

    • 2022. október 5.

    Láttam a horror jövőjét… – 70 éves Clive Barker

    Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.

    • 2022. szeptember 29.

    A humor elviselhetetlen könnyűsége – A Fredrik Backman-sztorik új oldala

    A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)

    • 2022. szeptember 9.

    Rejtőzködők, ügynökök, kalandorok – 6+1 rejtélyes író a XX. század irodalmából

    Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.