Kovács Krisztián
2021. május 17. | Becsült olvasási idő: 7 perc

Világirodalmi krónikák 30. – Ernest Hemingway: Fiesta – A nap is felkel

Az első világháború utáni évek óriási változásokat hoztak az amerikai prózában, melynek hosszútávú hatásai aztán persze a világirodalomban visszhangoztak. A modernista és a kísérleti próza olyan remekművei születtek ekkoriban, mint James Joyce-tól az Ulysses, vagy F. Scott Fitzgerald remekműve, A nagy Gatsby, ám kevés mű hozott olyan földrengésszerű változásokat, mint Ernest Hemingway első regénye, melyben tökéletesen foglalta össze, mit is takar pontosan a Gertrude Stein által „elveszett nemzedéknek” titulált művészek csoportja, akik a háború után Európában keresték a boldogulást.

Hemingway riporterből lett novellista, aztán novellistából regényíró, fejlődése a tudatos karrierformálás, és irodalmi kiteljesedés mintapéldája, félelmetes kitartás és rendkívüli szorgalom eredménye, lecsupaszított, szikár, mégis élettel teli prózája azóta írók nemzedékeinek fejlődését határozta meg, és mindennek alapja lényegében egyik legszeretettebb és legérzékenyebb művében keresendő, melyet mindössze huszonhat évesen vetett papírra, de melyben már megtalálhatók a tipikusan rá jellemző szimbólumok és motívumok, melyek egész életében megkülönböztették generációja többi írójától. Világirodalmi krónikák sorozatunk 30. epizódjában a Fiesta – A nap is felkel.

Ernest Hemingway: Fiesta – A nap is felkel

Bikaviadal Spanyolországban

Hemingway a háború után felépült ugyan sérüléseiből, de az értelmetlen harcok okozta lelki gyötrelmek kortársaihoz hasonlóan őt sem hagyták nyugton. Párizst Sherwood Anderson író javasolta az akkor már újságíróként dolgozó épp csak húszéves fiatalembernek, aki 1920-ban át is tett székhelyét a könnyebb megélhetést, és leginkább művészi kiteljesedést ígérő francia fővárosba. Munkája és tartózkodási helye ugyanakkor lehetőséget nyújtott neki arra is, hogy beberangolja Európát, és végre ne abban a lőporgőzös állapotában láthassa, mint Olaszországot néhány évvel korábban. Kirándulásai egyik első színtere Spanyolország volt, és Hemingway azonnal beleszeretett az ottani életvitelbe és szokásokba, melyek közül is kiemelkedett a bikaviadalok férfias és bátor attitűdje, mellyel 1923-ban egy pamplonai kirándulás alkalmával szembesült.

Első feleségével, Hadley Richardsonnal, és három barátjukkal – köztük a szintén író John Dos Passos-szal karöltve – a San Fermin egy hétig tartó ünnepsége a felhőtlen szabadságeszmény megtestesülését jelentette, kiegészülve a bikaviadalok okán a magukat nem kímélő héroszok mintaképeivel. Hemingway 1924-ben és 1925-ben is visszatért, és mint később kiderül, nem csupán Spanyolország, de a bikaviadalok és a matadorok mindennapjai is élete végéig tartó szerelmévé váltak. Hemingway ekkoriban még inkább novellistaként képzelte el magát, és kezdeti tervei szerint a spanyolországi tapasztalatait egy non-fiction kötetben kívánta megfogalmazni, de aztán úgy döntött, hogy a kirándulások elég témát szolgáltattak egy regény megírására.

Így aztán pontosan 1925. július 21-én, tehát 26. születésnapján írni kezdte a Fiesta munkacímen futó művét.

Hemingway (bal oldalt) barátai körében 1923 környékén Pamplonában

Kicselezve a kiadókat

Augusztus 17-ig tizennégy fejezettel készült el, mire visszatért Párizsba, és szeptember 21-re pontot is tett a kézirat végére, melynek közben Gertrude Stein után szabadon az Elveszett nemzedék címet adta. Hemingway ekkoriban már a Scribner kiadó fókuszában volt, leginkább az 1925-ös A mi időnkben című novelláskötete kapcsán. Igen ám, de ekkor már élő szerződéssel rendelkezett a Boni & Liveright kiadónál, akik további egy kötetet vártak tőle – a később második feleségévé váló Pauline Pfeiffer azonban meggyőzte, hogy lépjen ki a szerződésből, és szerződjön egy igazán nagy kiadóval. 1925 decemberében Ausztriában Hemingway gyorsan megírta a Tavaszi zuhatag című művét (legtöbbek szerint a leggyengébb írását), tudván, hogy a Boni & Liveright el fogja utasítani, ugyanakkor a kézirat benyújtásával szerződési kötelezettségét teljesíti.

Hemingway ekkoriban már viszonyt folytatott Pauline Pfeifferrel, aminek az lett a vége, hogy elvált Hadley-től, aki a váláskor megkapta a később megjelenő első regény eladásaiból származó jutalékokat. Hemingway a Boni & Liveright elutasítását követően két héttel aláírt a Scribnerhez, akik még a Tavaszi zuhatag kiadását is vállalták, valamint előjogokat szereztek minden később megjelenő Hemingway mű kiadására is.

Hemingway, amint nyélbe ütötte a szerződést, máris elkezdett dolgozni az Elveszett nemzedék átírásán, és véglegesítésén, melynek során végül maga a cím is kicserélődött, és bár az amerikai kiadás a rendkívül hangsúlyos The Sun Also Rises címet kapta, az Egyesült Királyságban hozzácsapták a Fiesta előtagot is, mely szerintük jobban körülírta a cselekményt, noha a szerzőnek nem igazán tetszett az ötlet.

A Fiesta – A nap is felkel első amerikai kiadása

Egy örök regény

A magyar fordításban is a Fiesta – A nap is felkel címet kapott regény végül 1926. október 22-én jelent meg Cleonike Damianakes hellenisztikus rajzával feldobott védőborítóba csomagolva 5090 példányban. Mindössze két hónappal később már a második kiadás is piacon volt, és a mű 7000 eladott példánynál járt. Máig tartó népszerűségére kiváló példa, hogy két évvel később, mire 1928-ban megjelent Hemingway második novelláskötete, a Férfiak nők nélkül, a Fiesta a nyolcadik kiadásánál tartott épp.

Később, már a szerző halála után a regény az egyik olyan világirodalmi művé vált, melynek folyamatosan, évről-évre születtek utánnyomásai, amivel egy meglehetősen szűk elitkör részévé vált többek közt olyan művekkel karöltve, mint a Rozsban a fogó, vagy az Édentől keletre.

A mű címe egyébként a Prédikátor könyvére utal, „a nap is felkel” egy itt található kifejezés a nemzedékek és a világ változásaira, és mintegy tiszteleg némileg Gertrude Stein előtt is, aki összefogta a háború után Párizsba szakad művészek csoportját, melynek akkoriban tagja volt James Joyce, Ford Madoxx Ford, F. Scott Fitzgerald, John Dos Passos, T. S. Eliot, vagy Sherwood Anderson is. Hemingway tulajdonképpen róluk írta a Fiestát, ugyanakkor számos olyan vonást rajzolt még fel benne, mely később is meghatározta az írásait, és már világosan kikristályosodott, hogy a novelláiban megismert tűpontos és szikár stílusa regényként is megállja a helyét, ráadásul nagyszabású kompozícióját adta a szerző által vallott Jéghegy-elvnek, azaz, hogy a tartalom nagyobbik része a leírt szavak mögött lelhető fel.

Ernest Hemingway és matador barátja, Antonio Ordonez

A modernista regény

Hemingway számos fontos témát gyúrt össze bemutatkozó regényében, és bár manapság is inkább az elveszett nemzedék előtti tiszteletadásként emlékeznek rá, stílusának és ábrázolt képeinek hála bőven nevezhető az első klasszikus értelemben vett modernista regénynek is, melyben még az olyan vaskalapos irodalomkritikusok is megegyeznek, mint amilyen Harold Bloom volt. A szerző a bikaviadalok képén át először is felrajzolta saját ars poeticáját, mely aztán Az öreg halász és tengerben, közel harminc évvel később nyeri el végső formáját; a bátor helytállás a halállal való dacolás azonban számos olyan motívummal is kiegészül, ami némileg szokatlan lehet egy szerzőtől, akire a popkultúra nagyvonalúan szeret macsó címkéket aggatni.

Nem felejthetjük el ugyanis, hogy a Fiestát egy harctéri sebesülés miatt gyakorlatilag impotenssé vált férfi narrálja, aki végignézi, ahogy a legszeretettebb nőt más férfiak gyakorlatilag kézről-kézre adják egymás közt, ám saját érzelmei így is mindvégig megmaradnak a csendes vágyakozásnál, ami miatt bizonyos kritikák a homoszexualitás burkolt ábrázolását is felfedezni vélik benne.

Fontos kiemelni Hemingway első vérbeli nőalakját, akinél jobbat talán később sem alkotott. Lady Ashley Brett alakja kapcsán is megoszlanak a kritikák, egyesek egyszerű szajhaként kezelik, ám a másik oldalról szabados elveiben ugyanazt a modellt és magatartást követi, mint férfitársai, ezzel pedig egy egészen új női karaktert hoz létre, aki nem ismeri el másodlagosságát a férfihősök mellett. Ezt pedig akkoriban kevesen merték megtenni, és noha a művet a másik mellékszereplő, Robert Cohn alakja körüli látszólag antiszemita kijelentések miatt máig éri kritika, összességében is az egyik legfontosabb és leginkább tisztelt amerikai regénynek számít.

A nap is felkel 1957-es filmváltozatának plakátja

Csak Hemingway családja nem ismerte el

Conrad Aiken a New York Herald Tribune-ben azt írta róla: „ha majd párbeszédeket kell írnom, már tudom, honnan merítsek”, a The Atlantic hasábjain Bruce Barton még tovább dicsérte a művet, szerinte „Hemingway úgy ír, mintha ő maga találta volna fel az írásművészetet anélkül, hogy bárhonnan merített volna”. Persze akadtak olyanok is, akik nem lelkesedtek ennyire a Fiestáért, egy a Nation-ben megjelent cikk például azt javasolta a szerzőnek, hogy maradjon inkább a novelláknál, mert szikár stílusa ahhoz sokkal inkább passzol. Persze, senki olyan dühös kritikákat nem fogalmazott meg a regény megjelenése után, mint Hemingway családja, akik kifejezetten utálták a Fiestát.

Hemingway anyja – akivel a szerző kifejezetten rossz viszonyt ápolt – rettegett kimenni a helyi közösségi tagjai közé. Grace Hemingway elmondásai szerint fiát a műve alapján az „irodalom prostituáltjának” nevezték, mely leginkább a regény olykor kifejezetten szabados nyelvezete miatt alakulhatott ki.

Akárhogy is, a Scribner szerint a regénynek kifejezetten jót tett az olykor némileg felemás visszhang, és az első világháború utáni évtized legjobb regényének nevezték, és minden nagyobb amerikai részvétellel lezajlott háború után újra és újra fellángolt körülötte az érdeklődés. Nem hiába, a mű színpadi jogait 1927-től meg akarták vásárolni a Broadway színházai, de végül Hemingway csak 1932-ben Hollywoodnak volt hajlandó eladni azt. A Tyrone Power, Errol Flynn és Ava Gardner főszereplésével készült 1957-es filmváltozat persze meg sem tudta közelíteni a regény mondanivalóját, azt vélhetően nem is lehet. Hemingway olyan tökéletes alapossággal és éleslátással állított emléket a háború utáni generáció kiüresedésének, hogy annak örökérvényű mondanivalója még közel 100 évvel az első megjelenés után is visszhangzik.