
- Kovács Krisztián
- 2021. május 17. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Az első világháború utáni évek óriási változásokat hoztak az amerikai prózában, melynek hosszútávú hatásai aztán persze a világirodalomban visszhangoztak. A modernista és a kísérleti próza olyan remekművei születtek ekkoriban, mint James Joyce-tól az Ulysses, vagy F. Scott Fitzgerald remekműve, A nagy Gatsby, ám kevés mű hozott olyan földrengésszerű változásokat, mint Ernest Hemingway első regénye, melyben tökéletesen foglalta össze, mit is takar pontosan a Gertrude Stein által „elveszett nemzedéknek” titulált művészek csoportja, akik a háború után Európában keresték a boldogulást.
Hemingway riporterből lett novellista, aztán novellistából regényíró, fejlődése a tudatos karrierformálás, és irodalmi kiteljesedés mintapéldája, félelmetes kitartás és rendkívüli szorgalom eredménye, lecsupaszított, szikár, mégis élettel teli prózája azóta írók nemzedékeinek fejlődését határozta meg, és mindennek alapja lényegében egyik legszeretettebb és legérzékenyebb művében keresendő, melyet mindössze huszonhat évesen vetett papírra, de melyben már megtalálhatók a tipikusan rá jellemző szimbólumok és motívumok, melyek egész életében megkülönböztették generációja többi írójától. Világirodalmi krónikák sorozatunk 30. epizódjában a Fiesta – A nap is felkel.
Ernest Hemingway: Fiesta – A nap is felkel
Hemingway a háború után felépült ugyan sérüléseiből, de az értelmetlen harcok okozta lelki gyötrelmek kortársaihoz hasonlóan őt sem hagyták nyugton. Párizst Sherwood Anderson író javasolta az akkor már újságíróként dolgozó épp csak húszéves fiatalembernek, aki 1920-ban át is tett székhelyét a könnyebb megélhetést, és leginkább művészi kiteljesedést ígérő francia fővárosba. Munkája és tartózkodási helye ugyanakkor lehetőséget nyújtott neki arra is, hogy beberangolja Európát, és végre ne abban a lőporgőzös állapotában láthassa, mint Olaszországot néhány évvel korábban. Kirándulásai egyik első színtere Spanyolország volt, és Hemingway azonnal beleszeretett az ottani életvitelbe és szokásokba, melyek közül is kiemelkedett a bikaviadalok férfias és bátor attitűdje, mellyel 1923-ban egy pamplonai kirándulás alkalmával szembesült.
Első feleségével, Hadley Richardsonnal, és három barátjukkal – köztük a szintén író John Dos Passos-szal karöltve – a San Fermin egy hétig tartó ünnepsége a felhőtlen szabadságeszmény megtestesülését jelentette, kiegészülve a bikaviadalok okán a magukat nem kímélő héroszok mintaképeivel. Hemingway 1924-ben és 1925-ben is visszatért, és mint később kiderül, nem csupán Spanyolország, de a bikaviadalok és a matadorok mindennapjai is élete végéig tartó szerelmévé váltak. Hemingway ekkoriban még inkább novellistaként képzelte el magát, és kezdeti tervei szerint a spanyolországi tapasztalatait egy non-fiction kötetben kívánta megfogalmazni, de aztán úgy döntött, hogy a kirándulások elég témát szolgáltattak egy regény megírására.
Hemingway (bal oldalt) barátai körében 1923 környékén Pamplonában
Augusztus 17-ig tizennégy fejezettel készült el, mire visszatért Párizsba, és szeptember 21-re pontot is tett a kézirat végére, melynek közben Gertrude Stein után szabadon az Elveszett nemzedék címet adta. Hemingway ekkoriban már a Scribner kiadó fókuszában volt, leginkább az 1925-ös A mi időnkben című novelláskötete kapcsán. Igen ám, de ekkor már élő szerződéssel rendelkezett a Boni & Liveright kiadónál, akik további egy kötetet vártak tőle – a később második feleségévé váló Pauline Pfeiffer azonban meggyőzte, hogy lépjen ki a szerződésből, és szerződjön egy igazán nagy kiadóval. 1925 decemberében Ausztriában Hemingway gyorsan megírta a Tavaszi zuhatag című művét (legtöbbek szerint a leggyengébb írását), tudván, hogy a Boni & Liveright el fogja utasítani, ugyanakkor a kézirat benyújtásával szerződési kötelezettségét teljesíti.
Hemingway ekkoriban már viszonyt folytatott Pauline Pfeifferrel, aminek az lett a vége, hogy elvált Hadley-től, aki a váláskor megkapta a később megjelenő első regény eladásaiból származó jutalékokat. Hemingway a Boni & Liveright elutasítását követően két héttel aláírt a Scribnerhez, akik még a Tavaszi zuhatag kiadását is vállalták, valamint előjogokat szereztek minden később megjelenő Hemingway mű kiadására is.
A Fiesta – A nap is felkel első amerikai kiadása
A magyar fordításban is a Fiesta – A nap is felkel címet kapott regény végül 1926. október 22-én jelent meg Cleonike Damianakes hellenisztikus rajzával feldobott védőborítóba csomagolva 5090 példányban. Mindössze két hónappal később már a második kiadás is piacon volt, és a mű 7000 eladott példánynál járt. Máig tartó népszerűségére kiváló példa, hogy két évvel később, mire 1928-ban megjelent Hemingway második novelláskötete, a Férfiak nők nélkül, a Fiesta a nyolcadik kiadásánál tartott épp.
A mű címe egyébként a Prédikátor könyvére utal, „a nap is felkel” egy itt található kifejezés a nemzedékek és a világ változásaira, és mintegy tiszteleg némileg Gertrude Stein előtt is, aki összefogta a háború után Párizsba szakad művészek csoportját, melynek akkoriban tagja volt James Joyce, Ford Madoxx Ford, F. Scott Fitzgerald, John Dos Passos, T. S. Eliot, vagy Sherwood Anderson is. Hemingway tulajdonképpen róluk írta a Fiestát, ugyanakkor számos olyan vonást rajzolt még fel benne, mely később is meghatározta az írásait, és már világosan kikristályosodott, hogy a novelláiban megismert tűpontos és szikár stílusa regényként is megállja a helyét, ráadásul nagyszabású kompozícióját adta a szerző által vallott Jéghegy-elvnek, azaz, hogy a tartalom nagyobbik része a leírt szavak mögött lelhető fel.
Ernest Hemingway és matador barátja, Antonio Ordonez
Hemingway számos fontos témát gyúrt össze bemutatkozó regényében, és bár manapság is inkább az elveszett nemzedék előtti tiszteletadásként emlékeznek rá, stílusának és ábrázolt képeinek hála bőven nevezhető az első klasszikus értelemben vett modernista regénynek is, melyben még az olyan vaskalapos irodalomkritikusok is megegyeznek, mint amilyen Harold Bloom volt. A szerző a bikaviadalok képén át először is felrajzolta saját ars poeticáját, mely aztán Az öreg halász és tengerben, közel harminc évvel később nyeri el végső formáját; a bátor helytállás a halállal való dacolás azonban számos olyan motívummal is kiegészül, ami némileg szokatlan lehet egy szerzőtől, akire a popkultúra nagyvonalúan szeret macsó címkéket aggatni.
Fontos kiemelni Hemingway első vérbeli nőalakját, akinél jobbat talán később sem alkotott. Lady Ashley Brett alakja kapcsán is megoszlanak a kritikák, egyesek egyszerű szajhaként kezelik, ám a másik oldalról szabados elveiben ugyanazt a modellt és magatartást követi, mint férfitársai, ezzel pedig egy egészen új női karaktert hoz létre, aki nem ismeri el másodlagosságát a férfihősök mellett. Ezt pedig akkoriban kevesen merték megtenni, és noha a művet a másik mellékszereplő, Robert Cohn alakja körüli látszólag antiszemita kijelentések miatt máig éri kritika, összességében is az egyik legfontosabb és leginkább tisztelt amerikai regénynek számít.
A nap is felkel 1957-es filmváltozatának plakátja
Conrad Aiken a New York Herald Tribune-ben azt írta róla: „ha majd párbeszédeket kell írnom, már tudom, honnan merítsek”, a The Atlantic hasábjain Bruce Barton még tovább dicsérte a művet, szerinte „Hemingway úgy ír, mintha ő maga találta volna fel az írásművészetet anélkül, hogy bárhonnan merített volna”. Persze akadtak olyanok is, akik nem lelkesedtek ennyire a Fiestáért, egy a Nation-ben megjelent cikk például azt javasolta a szerzőnek, hogy maradjon inkább a novelláknál, mert szikár stílusa ahhoz sokkal inkább passzol. Persze, senki olyan dühös kritikákat nem fogalmazott meg a regény megjelenése után, mint Hemingway családja, akik kifejezetten utálták a Fiestát.
Akárhogy is, a Scribner szerint a regénynek kifejezetten jót tett az olykor némileg felemás visszhang, és az első világháború utáni évtized legjobb regényének nevezték, és minden nagyobb amerikai részvétellel lezajlott háború után újra és újra fellángolt körülötte az érdeklődés. Nem hiába, a mű színpadi jogait 1927-től meg akarták vásárolni a Broadway színházai, de végül Hemingway csak 1932-ben Hollywoodnak volt hajlandó eladni azt. A Tyrone Power, Errol Flynn és Ava Gardner főszereplésével készült 1957-es filmváltozat persze meg sem tudta közelíteni a regény mondanivalóját, azt vélhetően nem is lehet. Hemingway olyan tökéletes alapossággal és éleslátással állított emléket a háború utáni generáció kiüresedésének, hogy annak örökérvényű mondanivalója még közel 100 évvel az első megjelenés után is visszhangzik.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.