- Kovács Krisztián
- 2019. november 7. | Becsült olvasási idő: 7 perc
1969. május 22-én került a boltokba egy furcsa és hangzatos, ám kissé ponyvaízű címen futó kötet egy még ismeretlen, mindössze 27 éves fiatalember tollából. Míg a borítón lévő név kiejtésével ismerkedtek az olvasók, addig a kötet egy olyan átélhető, és hiteles történetet tárt fel, mely félő volt, hogy hasonló hisztériát vált ki, mint Orson Welles legendás Világok harca-rádiójátéka. Az ok egyszerű. Ez a fiatalember új alapokra helyezte a sci-fit, mely akkor épp csak kilépett az aranykorból, mégis néhány alkotástól eltekintve távoli világok és korok viszonyaival foglalkozott. Crichton pedig egyszerűen megfogta, és berántotta a földi mindennapok keretei közé.
Kereken 50 évvel ezelőtt, és mindössze két hónappal az első Holdra szállást megelőzően merőben új műfaj született Alfred A. Knopf kiadójának gondozásában. Ezt a meglehetősen szűkre szabott zsánert akkor ugyan még nem illeték a techno-thriller besorolással, de azt alighanem már mindenki – többek közt még a korai magyar sci-fi úttörője, Kuczka Péter is érezte – hogy valami egészen új dolog született, mely meghatározhatja az elkövetkező évek trendjeit a fantasztikus irodalomon belül, és legalább ekkora vitákat generálhat majd a műfaj hívei és olvasói körében. Világirodalmi krónikák sorozatunk ötödik részében Az Androméda-törzs.
A népszerű regénynek magyarul is legalább három kiadása létezik
A 2008-ban elhunyt Crichton nevét manapság alighanem mindenki ismeri, közel 30 nyelven, 150 millió példányt adtak el regényeiből világszerte, megírta többek közt a Jurassic Park alapjául szolgáló regényt, kiötölte a Vészhelyzet című, a mai napig a világ leghíresebb kórházsorozatának számító széria alapkoncepcióját, filmre vitte Robin Cook Kóma című regényét, megrendezte a Feltámad a vadnyugat című filmet, miután orvosnak tanult, aztán végül sosem praktizált, irodalomtanulmányait pedig azután fejezte be, hogy egy saját néven beadott George Orwell novellára csupán 4-es osztályzatot kapott.
Talán kevesen tudják, hogy Crichton első regénye valójában nem Az Androméda-törzs. Főiskolás korában összesen 8 kalandregényt, és egy orvosi-krimit publikált Jeffrey Hudson és John Lange álnéven, általában naponta félelmetes mennyiségű, 10 000 szót vetve papírra. Crichtonnak valamikor 1966 környékén jutott eszébe az Androméda-törzs kifejezés, igaz, akkor még képtelen volt ezt történethez társítani, de ez a két szó olyan mélyen beékelte magát a gondolatai közé, hogy évekig kutatott megfelelő alapötlet után. Pontosan tudta, hogy tudományos alapossággal, amennyire lehet, életközeli történetet kíván ábrázolni, és végül ráakadt a megfelelő koncepcióra.
A fiatal Crichton
George Gaylord Simpson neve alatt akkoriban jelent meg egy, az Az evolúció főbb jellemzői című tanulmány, mely tartalmazott egy lábjegyzetet, ahol a szerző azt írta, mennyire furcsának találja, hogy a sci-fi írók soha nem foglalkoztak azokkal az organizmusokkal, melyek a bolygó felső légkörében találhatóak. Ez adta az ötletet végül az Androméda-törzs történetéhez, Crichton pedig viszonylag gyorsan megírta az első jegyzeteket a sztori alakulásáról, és az ábrázolt tudományos háttérről. Crichton szerkesztője korábbi, álnéven kiadott művei esetében Bob Gottleib volt a Knopf kiadónál, aki azonban annyit mondott, ebben a formában, amíg ő a szerkesztő, ez a regény náluk biztosan nem jelenhet meg.
Crichton tudta, hogy aranyat talált, és megbízott szerkesztője szavában, hiszen fiatal kora ellenére is ő volt az, aki néhány évvel korábban kiadás alá szerkesztette Joseph Heller legendás háborúellenes regényét, A 22-es csapdáját is. Gottleib azt mondta, ha Crichton hajlandó az elejétől az egészet az ő útmutatásai szerint újraírni, akkor elgondolkodik a kiadáson. Crichton végül közel három évet dolgozott a kéziraton, pontosan betartva a sokszor kétnaponta érkező, meglehetősen szigorú instrukciókat. Gottleib érezhette, hogy valami egyedire akadtak, mert a végső alkotói elkeseredésig űzte és hajtotta Crichtont, melyből végül egy rendkívül feszes, tudományosan megalapozott, izgalmas, és műfaji határokat átlépő munka született.
Az első kiadás
A kötet végül három évnyi megfeszített munka után 1969. május 22-én került a boltok polcaira, ezúttal már Crichton saját nevén. A különös cím, és a kiadó reklámkampánya azonnal felhívta rá a figyelmet, a fülszöveg egy a hidegháború kellős közepén a társadalmi és politikai játszmák, valamint az Egyesült Államok és a Szovjetunió szembenállására építő sci-fit vetített előre, az olvasók pedig csak otthon szembesültek vele, hogy ez jóval több, mint amire számítottak. Sokan egyenesen úgy gondolták, hogy Crichton megtörtént eseményekről írt tényirodalmi könyvet. Nem csoda, a regény elvetette a korábban a sci-fiből ismert toposzokat, és egészen új irányba terelte a fantasztikumot.
A történet szerint egy pályájáról letért, és a légkörben nagyrészt megsemmisült műhold darabjai valahol Új-Mexikóban, egy poros kisváros mellett érnek földet, ám még mielőtt a NASA erre a helyzetre kiképzett szakemberei a helyszínre érkeznének, a helyiek begyűjtik, hazaviszik, és felnyitják a roncsot. A Földre visszatért idegen organizmus kiszabadul, két ember kivételével a kisváros teljes lakosságával rekordidő alatt végez. A hadsereg az ország legkiválóbb tudósait hívja segítségül, a túlélőket, és az organizmus egy Futótűz névre hallgató, az arizonai sivatag mélyén található laboratóriumba szállítja. A tudósok megkísérlik megállítani az organizmust, és feltérképezni annak erejét, ám az idegen életforma folyamatosan mutálódva igyekszik kicselezni a törekvéseiket.
Crichton dedikáláson
Tulajdonképpen megértem, miért gondolták sokan, hogy Crichton regénye megtörtént esetet dolgoz fel, és ennek miértje messze nem csupán az éppen fennálló hidegháborús paranoiából adódik. Ahogy Kuczka Péter írta az első magyar kiadás utószavában: „Crichton ösztönös, legalábbis én úgy hiszem, hogy ösztönös – mestere az irodalmi és tudományos elemek vegyítésének. Nézzük bármelyik fejezetét, a cselekmény izgalmát mindig tudományos elméletek támasztják alá, vagy dokumentációs betétek.”
Valóban, a történet mindenféle sallangot mellőz, feszes és kiváló tempójú mű, melyre laikusok akár, mint egyfajta biológiai módszertani útmutatóra is tekinthetnek, olyan részletekbemenően, mégsem kényelmetlenül részletesen tárja fel egy laboratórium működését és egy valós és elképzelhető kutatás tudományos és reális részleteit. Crichton így nyilatkozott erről: „Egy idő után már nem kellett, hogy bizonygassam az embereknek, a kötet fikció, mert az ábrázolthoz hasonló vizsgálati módszerek bekerültek a hírekbe a tudomány fejlődésével. Persze, én ezekről a regény írásakor még mit sem tudtam.”
Részlet Robert Wise 1972-es adaptációjából
Ez a kifejezés nem mástól, mint az amerikai popkultúra egyik leghíresebb szerzőjétől, Tom Clancy-től származik, aki még az 1980-as évek elején hivatkozott így Crichtonra, mint a Jack Ryan-regényeinek alapot adó szerzőre. Crichton: „Egyszer felhívtam Tomot, és elmondtam neki, hogy nem vagyok a techno-thriller atyja. Ő azt felelte, de az vagy. Erre én, nem, nem vagyok, előttem is léteztek már hasonló művek. Tom annyit felelt, te vagy a techno-thriller atyja. Aztán letette a telefont.” Clancy érezte, amit talán Crichton nem, hogy egy mindössze 27 éves fiatalember valóban új irányvonalat szabott a sci-finek.
Kuczka Péter: „Crichton regénye azért is keltett óriási feltűnést, azért jelent nyomós érvet a vitákban, és azért hozhat bizonyos fordulatot a tudományos-fantasztikumban, mert a science fiction két széttartó áramlatát fogta össze érdekes és modern szintézissé. A tudományos fantasztikum felfedezte a Föld reális veszedelmeit, és azokat a kifejezési formákat, melyekkel új mondandóit hitelessé teheti.” Kuczka itt gyakorlatilag meg is fogalmazta a techno-thriller alapjait, mely egy összeesküvés-elméletekből és apokaliptikus háborúképekből táplálkozó hibrid műfaj, valahol a sci-fi, a kémregény, az akció és háborús regény rendkívül vékony metszéspontján.
Michael Crichton 2002-ben a Harvardon
Crichton akkorra már világhírű regényének címe szállóigévé vált. A 70-es évek közepétől az újonnan felfedezett biológiai ágenseket rendszerint az Androméda-törzs elnevezéssel illeték. Az ebola, a madárinfluenza és az AIDS is futott egy időben ezzel a címkével. Ugyanakkor ezek mellett 50 évvel ezelőtt a mű megfogalmazott egy mára valósággá váló jóslatot is. Ez volt ugyanis az első regény, mely figyelmeztette a nyilvánosságot a biológiai tudomány növekvő erejére, és utalt arra is, hogy a biológia végül a fizikát és a nukleáris technológiát felváltva, mind a társadalom, mind a hadászat területére óriási befolyással bír majd.
A regényből természetesen film is készült, 1971-ben Robert Wise vitte először vászonra a történetet, amiből aztán 2008-ban némileg megváltoztatott történetszálakkal és szereplőkkel minisorozat is készült. Előbbit a legjobb látványterv Oscar-díjára is jelölték. Crichtont egyszer megkérdezték, végeredményben miért írta a művet? Így felelt: „Azt gondoltam, hogy egy érdekes technológiai problémát szemléltetek vele. Vagyis történik valami, amire az emberiségnek a technológia segítségével kell reagálnia, és kezelnie azt. Azt próbáltam bemutatni, hogy egy-egy probléma megoldásának legjobb módja nem más, mint a megelőzés.”
Egy megjegyzés: Daniel Wilson segédletével, és The Andromeda Evolution címmel Crichton jegyzetei alapján idén, az eredeti regény 50 éves évfordulójára elkészül a folytatás, mely november 12-én jelenik meg az Egyesült Államokban. Kételkedem benne persze, hogy ennek van értelme.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
