• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Képregény, mint komoly irodalom

Képregény

5 képregény, mely bizonyítja, hogy a képregény is lehet komoly irodalom

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Gyakran hallani, hogy manapság már a képregényeket tekintik a „kilencedik művészetnek”, ugyanakkor a kultúra egy olyan ágazatáról beszélünk, mely nem csakhogy a legfiatalabb az összes közül, de megfelelően későn érkezett ahhoz, hogy egy már végletekig kisimult terminológiába kelljen beleilleszkednie, ráadásul az alapjait a pornó és a szuperhősök jelentették, vagyis egyáltalán nincs könnyű dolga, amikor meg kell mérettetnie a képregény-vajon-irodalom-e című örökbecsű tárgykörben.

1986-ban megjelent Alan Moore legendás Watchmen – Az őrzők című sorozata, mely egészen új színezetet adott a képregények értékelésének és értelmezésének. A minden létező díjat begyűjtő alkotást beválasztották minden idők 100 legjobb angol nyelvű regénye közé, ez az esemény pedig vízválasztó abból a szempontból, hogy némileg elmosódhasson végre a képregényeket a komolyanvehetőségtől elválasztó vékonyka határvonal. Az azóta eltelt közel három és fél évtized aztán már számtalan olyan alkotást sorakoztatott fel, melyek végérvényesen bizonyították, hogy a képregényeket igenis lehet, és kell is komolyan venni.

Képregény, mint komoly irodalom

Képregény, mint komoly irodalom

Maus

„A hátsó borító fülén az egér képe három teljesen különböző interpretációban jelenik meg: az antropomorf főhős egy ijesztően nagy patkányt tart a kezében, mögöttük pedig Mickey egér vigyorog kivetítve. A képregény így, az utolsó oldal után még hozzáteszi az összkép gondolatvilágához azt, hogy bizony egy adott jelenséget, embert vagy eseményt rendkívül eltérő módokon lehet elbeszélésbe foglalni. Art Spiegelman műve antropomorf figuráival látszólag magasan elrugaszkodik a földtől, ám valójában pont ezáltal nyitja meg maga előtt az átlagosnál jóval valóságosabb összhatás megteremtésének lehetőségét. Mert a Maus szól a népirtásról, a II. világháborúról, a holokauszttúlélőkről, apákról, fiúkról és házasságokról egyaránt, viszont amit leginkább képvisel, az nem más, mint az őszinte történetmesélés.” (Tovább a teljes cikkre –>)

Maus

Maus

Scalped

„A széria zsenialitása ugyanakkor nem kis részt pont abban rejlik, ahogy a karaktereket egyre jobban elmélyíti, és még a legvadabb, legőrültebb, leggyilkosabb állatokban is megtalálja, és megmutatja az embert, ritka heves érzelmi reakciót csalva ki az olvasóból. Mert látjuk az életet tönkretett tragédiát, a feldolgozhatatlan keserűséget a vak, mindent elpusztító gyűlölet és bosszúvágy mögött, a nemes, megváltást kereső jó szándékot a végtelen magasnak tetsző hullahegy emelése mögött, és bár ettől ezek a szereplők még ugyanúgy állatok maradnak, csakhogy már meg tudjuk érteni, hogy miért teszik mindazt a gusztustalanságot, amit tesznek. És ez kurvára nem jó érzés.” (Tovább a teljes cikkre –>)

Scalped

Scalped

 Ghost World

„A képregényt Clowes nem csak írta, hanem rajzolta is, és az arcok egy-egy aspektusát már-már karikatúraszerűen eltúlzó, és a dinamikus ábrázolást rendre elkerülő vonásai nagyszerű leképezései a főszereplők sajátos, zárt világának. Ugyanilyen hatásos a színezés is: a fekete és a fehér közti átmenetet nem a szürke árnyalatai, hanem a halványzöld szolgáltatja, egyedi hangulatot kölcsönözve Enid és Rebecca történetének, és egy olyan sajátos nézőpontot nyújtva, amilyennel ők látják a környezetüket. A Ghost World viszonylag lassan indul be, és tereli a témát a tinédzserek látszólag tartalmatlan beszélgetéseiről az igazi érzelmek felé, de amikor azok végül eluralkodnak, akkor a képregény minden igényt kielégít. Az utolsó oldalakon Clowes gyönyörű metaforáját nyújtja a felnőtté válásnak, felelősségvállalással, egy lehetőség elúszásával, egy álom megvalósításával, és egy barátság megindító lezárásával. Kell ennél több?” (Tovább a teljes cikkre –>)

Ghost World

Ghost World

Blankets

„Ha a Blanketsnél szigorúan csak a történetet nézzük, nem több egy coming-of-age sztorinál vagy egy Bildungsromannál, azaz magyarul fejlődéstörténetnél – ezúttal a közép-nyugati Amerika kemény téli időszakában. A fundamentalista keresztény családban nevelkedő Craig a tinédzserkor ismerős helyzeteivel néz szemben: kiközösítés, a szülő felsőbbrendűségének megkérdőjelezése, saját képességeink felfedezése, és persze az első szerelem. A Blanketsben az utóbbi a hangsúlyos: egy keresztény télitáborban ismerkedik össze Craig és Raina, a majdnem 600 oldalas képregényben az ezt követő időszak, szerelmük beteljesedése bontakozik ki. Thompson szerint képregénye azért lehetett sikeres, mert szembe ment az akciódús szuperhős történetekkel és a nihilista, szarkasztikus “alternatív” képregényekkel. A Blanketsben ő valami romantikusabbat, ártatlanabbat, emberibbet mutatott.” (Tovább a teljes cikkre –>)

Blankets

Blankets

Daytripper

„Véleményem szerint ez a mű egy olyan buddhista koan, ami nem tudja magáról, hogy az. A képregény csupán egy darab kérdést tesz fel az olvasónak, a papír és tinta médiumán keresztül. Igazán élsz-e? Mármint nem biológiailag, hanem, hogy élsz-e? Megéled-e és értékeled-e az életet. Ajándékként, vagy küldetésként fogod fel? Sodródsz az árral, avagy irányítod az életed? Ezekre a kérdésekre több száz éve keresik a tökéletes választ. Válasz nincs. Az olvasó lesz az, aki majd magában választ talál önmaga kérdésére. Bras halála a képregényben a kérdést úgy teszi fel, hogy tudod-e annyira teljesen élni az életed, hogyha akármely percben meghalhatsz, akkor is azt tudnád mondani, hogy teljes életet éltem. Minden történet a maga módján komplex, de mégiscsak akkor lesz teljes a történet, hogyha az összes számot elolvassuk és reinterpretáljuk a cselekmény egészét. Önreflexió nélkül is érdemes olvasni a művet, mert önmagában is nagyon jó történet. De mégis inkább azoknak az embereknek ajánlom a képregényt, akik egy kicsit többet várnak a képregényektől, mint ovulálni azon, hogy a Pókember végre megint a Marvel tulajdona (is), és hogy Michael Bendis már régóta nem önmaga.” (Tovább a teljes cikkre –>)

Daytripper

Daytripper

Kapcsolódó cikkek

Don DeLillo az amerikai posztmodern talán leghíresebb alakja

Don DeLillo: Az íróknak továbbra is ki kell állniuk a gondolat- és szólásszabadság mellett

A leghíresebb amerikai posztmodern író nemrég ünnepelte 85. születésnapján.

Téli mese

Természet és ember kapcsolatának misztikuma egy téli reggelen

Avagy Mikulás napján vers és elemzés egy jó kávé mellé.

Wohlleben gyerekekkel vezetett erdei felfedezőtúrán

Nőnek-e a fákon pattanások? – Avagy Peter Wohlleben különleges világa

Különös, ugyanakkor egészen hétköznapi, mégis csodálatos világ.

Stephen Fry: Trója

Homérosz újratöltve, avagy az ókor legnagyobb története – Könyvkritika

Itt van Stephen Fry harmadik kötete, ami legalább olyan jó, mint az első kettő.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Legendás el nem készült filmek

    Porba hullt nagy ötletek – 9 hírhedt film, mely végül sosem készült el

    Meg nem született filmek, melyek így is legendává értek.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. december 2.

    Alejandro Jodorowsky megcsonkolt álmai, és Moebius segítő keze – Az Incal képregénysorozat

    Egy kultikus képregénysorozat, egy legendás együttműködés.

    • 2021. november 30.

    Bűn és bűntelenség – Az amerikai noir Olaszországban éled újjá

    Az Anagram Comics új kötete telitalálat a műfaj szerelmeseinek.

    • 2021. november 3.

    A Dűne képregény olyan sivár, akár az Arrakis homoktengere – Könyvkritika

    Frank Herbert zseniális regénye ennél többet érdemelt volna.

    • 2021. október 29.

    Jack Kirby képregényben emlékezett meg az 1956-os magyar forradalomról

    Amerika kapitány atyja sajátságos módon állított emléket a hősöknek.

    • 2021. október 5.

    10 nagyszerű regény, melynek létezik képregényváltozata is

    Avagy klasszikus regények, melyeket a képregényipar is felfedezett magának.