• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Képregény

  • 2021. december 15. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

A könyvek kritikája nem a képregényé, avagy közönségbarát belépő Frank Herbert világába

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Frank Herbert Dűnéje mostanában nem éppen úgy viselkedik, mint homok a szélben, és ez egy darabig még úgy tűnik, így marad. Bár a regények 1965 óta szerves részei a világirodalomnak, Denis Villeneuve filmje vitte újra a kultúra oázisába azokat, és mivel a folytatást 2023-ra ígérik, egy darabig még lubickolhatunk a sorozat világában (bár a vizes hasonlat itt nem igazán passzentos). Itthon a Gabo jóvoltából juthat a becses érdeklődő legkönnyebben a napi fűszeradagjához, a kiadó ugyanis – és emiatt a rajongók biztosan nem szomorkodnak – gyámsága alá vette Herbert kapcsolódó munkásságát.

Dűne - Atreides-ház

Dűne – Atreides-ház

Amikor azt mondom, Dűne-univerzum, a fantázia szülte világokon túl a marketingét is ide értem: a Bantham Books 1997-ben hárommillió dollárt fizetett azért az előzmény-trilógiáért, amit Brian Herbert apja jegyzeteiből írt a különféle sci-fi kánonok kibővítésében tekintélyes életművel büszkélkedő Kevin J. Anderson segítségével.

Az első felvonás Dűne – Atreides–ház címmel jelent meg 1999-ben, a New York Times bestseller-listáján debütálva, mégis vegyes fogadtatásban részesülve.

A regény 35 évvel az eredeti Dűne eseményei előtt kezdődik. Három, egymással összefüggő elbeszélés bontakozik ki az Atreides-ház trónörököse, Leto, az Arrakis megbízott kormányzója, Vladimir Harkonnen báró és Shaddam birodalmi trónörökös körül. Ezeket különféle mellékszálak színesítik – például a fiatal Duncan Idahoé, aki a rabszolgasors elől menekül, vagy a planetológus Pardot Kynesé, aki az Arrakis fremenjeivel ápol baráti kapcsolatot. A Bene Gesserit pedig egyik tisztelendő anyjától várja, hogy gyermeket szüljön Vladimir Harkonnen bárótól, akik közt, talán mondanom sem kell, nem tombol éppen a kémia.

Brian Herbert és Kevin J. Anderson

Brian Herbert és Kevin J. Anderson

Hogy a könyvek kritikája nem a képregényé, abból is látszik, hogy azok egyebek közt az akció összecsapott leírását, és a dialógusok túlzó súlyát emelték ki. Mivel nem olvastam ezeket, így annyit tudok csupán megállapítani, hogy a grafikus novella nevezett problémákat orvosolta, bár hogy ez a mélyebb tartalom iránt fogékony olvasókon segített, arról nem vagyok meggyőződve. Amiben viszont a méltatók látatlanban egyetértenek majd az az, hogy mind az eredeti formátum, mind pedig a képregény-adaptáció alkalmas lehet a Dűne világába való könnyebb bevonódásra. Mondhatnánk, kapudrognak.

A Los Angeles-i BOOM! Studios kiadványának első kötete négy füzetet tartalmaz a tizenkettőből, ezeket olvashatjuk most magyarul. Mint már említettem, a történet több szálon fut, és ezek mindegyike láthatólag afelé építkezik, hogy a folytatásokban érje el tetőpontját. Különösebb izgalmakat így nem tartogat a felvezető felvonás, de azért akadnak benne drámai pillanatok, és unalmasnak sem nevezném.

A klasszikus Dűne belső tépelődései, monológjai, amiktől oly sokáig megrettentek a filmkészítők, itt remekül lettek a képek szolgálatába állítva, és narrálják az éppen zajló eseményeket, tehát a forma nyújtotta kereteket sikerült ügyesen kihasználniuk az íróknak.

Dűne - Atreides-ház (borítóvariáció)

A stílus egyébként – ízlés dolga, ki mit szeret, de – szerintem patikamérlegen lett kimérve, és ezt nem feddésnek szánom. A rajzok eltávolodnak a kimondottan fiataloknak szánt, elnagyolt ábrázolástól, de azért a hiperrealizmust sem karistolják; Dev Pramanik, bár nem mondható régi motorosnak, korrektül birkózott meg a rá bízott feladattal, munkájában vélhetőleg pontosan úgy lőve be a lehető legszélesebb célcsoportot, mint a már emlegetett marketingesek. Túl sok extrát különben nem sorakoztat fel az Atreides-ház első fejezete: rövid vázlatok, illetve az egyes számok különböző borítóváltozatai zárják az oldalakat.

A kérdés igazából az, hogy léteznek-e még első találkozók, akiknek az idősebb Herbert hexalógiájába beletörne olvasói bicskájuk, és Villeneuve filmje sem hozza el számukra a megváltást. Vagy inkább a szövegbuborékok rajongói, esetleg a „bármit-ami-Dűne” vásárlóközönsége, netán mindkettő adja ezeknek a kiadványoknak a közönségét?

Bevallom, megfelelő minőségi szint mellett nekem szinte mindegy, hogy képes, vagy képtelen (haha…), amit lapozgatok, Dűne-fertőzöttként pedig maradok Frank Herbertnél (akitől a Védett nők és a Lélekvadász felé kívánok elmozdulni a későbbiekben). Mindenki másnak itt az Atreides-ház, ami egy másfajta Dűne ugyan, de talán lesz, akit éppen ez fog meg benne.

Kapcsolódó cikkek

A Vaják világa és a jogi szimbólumok

A farkas és az oroszlán – A Witcher-univerzum és a jogi szimbólumok kapcsolata

Sapkowski univerzuma, ahogy számos fantasy, a középkori szimbólumrendszerekből is merít.

Milyen lett volna egy képregény az AC/DC főszereplésével?

A Marvel tiszteletlenül bánt Bon Scott-tal, így sosem született meg az AC/DC-képregény

A Marvelnek akadt pár furcsa húzása, de ezért biztosan megőrültek volna a rajongók.

A magyar srácok, akik ütőképesen ötvözték a popkultúra két kifulladt sablonját

Itt az ideje támogatni egy vásárlással a magyar alkotókat.

Olvass kortárs hazait! – 10 lenyűgöző regény a magyar irodalom jelenéből

Magyarok, akik nemzetközi viszonylatban is megállnák a helyüket.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A Vaják világa és a jogi szimbólumok

    A farkas és az oroszlán – A Witcher-univerzum és a jogi szimbólumok kapcsolata

    Sapkowski univerzuma, ahogy számos fantasy, a középkori szimbólumrendszerekből is merít.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. január 27.

    A magyar srácok, akik ütőképesen ötvözték a popkultúra két kifulladt sablonját

    Itt az ideje támogatni egy vásárlással a magyar alkotókat.

    • 2022. január 12.

    Magyar képregény, gyagyás főhős, „oldschool” kalandok: elolvastuk a YKX negyedik részét

    Képregényes kalandok egy magyar szerző tollából.

    • 2021. december 17.

    Képregény olasz módra, avagy kérdések és válaszok a Fumettiről

    Ha még nem ismered az olasz képregényeket, itt az idő az ismerkedésre.

    • 2021. december 13.

    Kurt Vonnegut jóízűen mosolyogna, ha láthatná kultregénye képregényadaptációját

    Vonnegut háborúellenes remekmű képregényként is remekmű.