Benke Éva
2020. október 28. | Becsült olvasási idő: 6 perc

A lány és a szellem – Egy okkult coming-of-age sztori

Már többször is említettem, hogy mostanság elkezdtem ismerkedni a képregények világával, e kapcsán került a kezembe egy orosz író, Vera Brosgol története is. Már első ránézésre is megtetszett, de amikor megláttam, hogy egyik kedvenc íróm, Neil Gaiman ajánlja, tudtam, hogy nincs visszaút, ez a képregény kell nekem. Az Ánya kísértete egy teljesen átlagos tizenévesről szól, akit a tinikhez hasonló, teljesen hétköznapi dolgok érdekelnek: szeretne népszerű lenni a suliban, az sem lenne rossz, ha a suli legmenőbb sráca az övé lehetne, és egy kicsit fogyni sem ártana. Az Ánya kísértete egy igazi coming-of-age történet, egy roppant izgalmas okkult szállal a háttérben.

Mindig is vonzottak a felnövéstörténetek, talán azért, mert egykor én is pont ilyen problémákkal küszködő tinilány voltam, másrészt meg kellőképpen gyermeki lelkem még most is örömet talál ezekben a sztorikban. Vera Brosgol orosz írónő képregényébe is hasonló lelkesedéssel kezdtem hát bele, mint sem törődve a ténnyel, hogy huszonnyolc életévemmel aligha én vagyok a célközönség.

Vera Brosgol: Ánya kísértete

Röviden a sztoriról

A képregény történetéről annyit érdemes tudni, hogy főszereplője egy tizenéves lány, akinek családja Oroszországból érkezett a tengerentúlra, magukkal hozva a kiirthatatlan orosz akcentust, a szigorú templomba járást, és a szláv nemzeti konyha legjavát. Bár hősnőnk, Ánya mindent megtesz, hogy bevándorlóként beilleszkedjen az amerikai hétköznapokba, és elhatárolódjon mindattól, ami őt külföldinek minősíti, igyekezete ellenére mégis kívülállónak érzi magát. A helyzetén az sem segít, hogy beleszeret a suli legmenőbb pasijába, aki természetesen a legcsinosabb lánnyal jár együtt, és aki mellett főszereplőnk labdába sem rúghat.

Ánya kiábrándultságokkal teli élete fenekestül felfordul, amikor találkozik a kútban élő szellemmel, Emily-vel, akivel hosszú huzavona után barátságot kötnek. A lány szép fokozatosan bizalmába fogadja a szellemet, aki segít neki a dolgozatoknál, ráadásul még az álompasinál is közbenjár, így egészen jól alakulnak a dolgok. Emily azonban nem olyan aranyos, mint Casper, az ő segítségének ugyanis ára van.

Vera Brosgol: Ánya kísértete

Azok a fránya lánybarátságok

A megjelenése után kilenc évvel hazánkba érkező Ánya kísértete mindent tud, amit egy felnövéstörténettől várnák: a kamaszkor nagy gondjait szórakoztatóan, kedvesen, néhol pedig elgondolkodtatóan járja körbe, úgy hogy a pozitív kicsengés lényegében végig megmarad. Főszereplőnk a népszerűségért folytatott harc mellett folyton küzd idegen származásával, hiszen végig úgy érzi, hogy oroszként rendszerint hátrányban van iskolatársaival szemben. Ez az oka, hogy nem barátkozik a szintén orosz, kissé esetlen, SZTK-szemüveges Dimával, akivel olykor-olykor az ortodox templomi miséken fut össze.

Az írónő humorosan, ám roppant érzékeny módon beszél a társadalmi beilleszkedésről, és arról, hogy milyen is az, amikor egy adott kultúrában születő személynek egy teljesen idegen országban kell helyt állnia.

A hovatartozás mellett Brosgol kitér a lánybarátságok trükkös mechanizmusára is, különösen egy olyan érzékeny időszakban, mint a tinédzserkor.

Bár nagyon nem értek egyet, amikor egyesek minden hájjal megkent viperafészekhez hasonlítják a női barátságokat, az írónő alapvetően egy érdekes kérdést feszeget: mi történik akkor, ha az a személy, akit a legjobb barátodnak hittél, a hátad mögött a legnagyobb kritikusod is egyben?

Ami Emily karakterét illeti, tartózkodnék attól, hogy hosszú litániákba kezdjek vele kapcsolatban, egészen egyszerűen azért, mert a történet szempontjából kulcsfontosságú szerepe van, hiszen lényegében ő az, aki miatt a képregény kiemelkedik a hagyományos felnövéstörténetek közül.

Vera Brosgol: Ánya kísértete

És amitől mindez működik

A coming-of-age sztorik köré valóságos kultusz épült, hiszen olyan műfaj ez, amivel a többség tud és talán akar is azonosulni, lévén hogy egyszer mindenki volt tinédzser, és jobb esetben még nem felejtettük el ennek az életszakasznak a nehézségeit és csodáit: a többség veszekedett már a szüleivel, duzzogott a szobájában, vagy adott esetben szökött ki az ablakon, hogy elmehessen egy buliba (khmm…) Egyszóval ezeknek a történeteknek mindig megvan a maga bája, ám míg valakinek könnyen, addig másoknak nehezebben megy a felelősségvállalás.

A felnőtté válás feldolgozása tehát filmek és könyvek formájában is igen népszerű, talán azért is, mert már eleve benne foglaltatik a drámai változás, hiszen főhősünkkel többnyire történik valami olyasmi, amely miatt személyisége fejlődésnek, vagy visszafejlődésnek indul.

A műfaj mellesleg nagyon tág környezetben mozog, hiszen szinte mindent ide sorolhatunk, amely a felnőtté válás örömeit és fájdalmait mutatja be, függetlenül attól, hogy milyen köntösbe bújtatták a cselekményt.

Az utóbbi években elképesztő népszerűségnek örvendő, többnyire valamilyen disztópikus, fantasy vagy okkult környezetben elmesélt történethez nyúlt Vera Brosgol is, aki egy kellemesen hátborzongató kísértethistóriát beleszőve mesélt a tinédzser kor hányattatásairól. Ha kicsit elmerülünk az ehhez hasonló történetekben, elég hamar rádöbbenünk, hogy a nem túl hétköznapi kontextus ellenére, ezek a sztorik éppúgy a tinédzserlélek küzdelmeiről szólnak, mint az ennél jóval földhözragadtabb verziók. Az Ánya kísértete minden szempontból egy jóleső és szórakoztató alkotás, egy olyan időszakról, amikor mindennek óriási jelentősége van, főszerepben egy olyan tinilánnyal, akik mi is voltunk egykoron.