Foglalkoztunk már vele korábban, vajon mi indította be a képregénydivat újbóli fellendülését, mely szerencsére idehaza is bőven érezteti hatását. Némely kiadó a 90-es évek Semic-es vonalán haladva folytatta a szuperhősképregények kiadását, egyesek keményfedeles sorozatokba is belevágtak, de a leginkább üdvözítő, hogy a kiadók olykor kifejezetten bátor döntésekkel olyan zsánerképregények kiadásába is belevágtak, melyek egyébként is hatalmas adósságot képeztek a magyar képregénypiacon.
Ebben a dömpingben érkezett a hír 2017 végén, hogy a Kockás, a 80-as évek szocialista rendszerének egyetlen kizárólagosan képregényeket közlő és hihetetlen népszerűségre szert tett lapja 1992-es megszűnése után negyedszázaddal végre feltámad. Emlékszem az első Kockás széria 50. számának utolsó oldalára, ahol a kiadó egy kis türelmet kért. Nos, a kicsiből sok lett, és mikor már senki nem gondolt rá, hogy valaha újra lesz Kockás, akkor Gyöngy Balázs egy hihetetlenül bátor döntéssel bejelentette, 2017. decemberében újraindul a legendás lap. Azóta lassan egy év telik el, gondoltam, jó apropó ez arra, hogy áttekintsük, mit is jelent manapság a Kockás magazin.
A jól ismert, kultikus eredeti sorozat Forrás: galeriasavaria.hu
Kétlem, hogy aki a cikkre kattintott, ne ismerné legalább felületesen az eredeti Kockás magazint. A széria 1981-től időszakosan 1992-ig futott, kereken 50 lapszámot élt meg, nem számítva a későbbi, nem hivatalos kalózpéldányokat. Tudvalévő, hogy a Kockás lényegében egy az egyben a Francia Kommunista Párt lapjaként számon tartott Vaillant magazinon nyugodott, ahonnan a szocializmus alatt az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat ingyen kapta a történeteket. Emiatt aztán a Kockás magazin az utolsó utáni újságárusnál is kapható volt, nem csoda hát, hogy aki a 80-as években, és a 90-es évek elején volt gyerek, kívülről fújta az itt olvasható történeteket.
De nemcsak ez vezetett a Kockás hihetetlen népszerűségéhez. Bár a 80-as évekre már a Zórád Ernő, Korcsmáros Pál és Sebők Imre-féle generáció, főleg történelmi vagy világirodalmi ihletettségű műveit ismerte a nagyközönség, sőt, már Fazekas Attila is elkészítette kultikus státuszra szert tevő Csillagok háborúja-képregényeit, de azt a típusú változatosságot, amit a Kockás hozott, senki sem tudta utolérni. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt mesélt, Pif és Hercules jópofa történetei tökéletes egyensúlyt képeztek a felnőtteknek szánt Rahan, Cogan és Dr. Justice sztorikkal, és hiába a Francia Kommunista Párt jelentette a forrást, a történetek távol maradtak a propagandamaszlag bűzétől, sőt, nem ritkán, inkább tanítójelleggel léptek fel, gondoljunk csak az orvvadászok elleni harcot rendíthetetlen akarattal vívó Coganre.
Nem hiába jelentett fájdalmas veszteséget az 1992-es megszűnés, de a magazin státuszát jól jelzi, hogy az eltelt huszonöt évben az eredeti 50 lapszám megállás nélkül felbukkant képregénybörzéken, online cserebere, vagy licitoldalakon, akinek pedig birtokába van a teljes sorozat, méltán érezheti, hogy kincset rejteget.
Az én személyes kedvencem, és a legnagyobb hiányzó, Cogan Forrás: galeriasavaria.hu
Alighanem Gyöngy Balázs és munkatársai hibátlanul éreztek rá, mikor van itt az ideje újra bebikázni a Kockást, és szívesen megkérdezném tőle, vajon vívódott-e annak kapcsán, miként reagál majd a mai képregényolvasói közeg. Azt írtam, bátor döntés a részükről, ugyanakkor alighanem meglehetősen kockázatos is.
Az új Kockásnak ugyanis egyszerre kellett építenie eredeti célközönségének nosztalgiafaktorára, megtartani az akkori minőséget visszatérő arcokkal, ugyanakkor újítania némileg, mely kompatibilissé teszi egy 25 évvel későbbi korhoz, vagyis jelenünkhöz. És most már egy év után kijelenthető, hogy a Kockás csapata mindezt tökéletesen abszolválta. Már az első lapszám megjelenésekor tudvalévő volt, hogy a régi széria talán legjobb sorozatai, Rahan, Cogan és Dr. Justice nem térnek vissza. Előbbinél az irreális jogdíjak, utóbbinál a jogok örökösének meglehetősen hitvány indokai és szánalmas hozzáállása jelentette az indokot, így tehát biztos volt, hogy újítani szükséges, azonban nem számítottam rá, hogy ezt a Kockás-stáb ennyire profin oldja majd meg.
Gyöngy Balázsék ugyanis megtartották Pifet, Herculest, vagy épp Szépalmási professzort, ám ez képezte a magazin kisebbik részét, így ahhoz, hogy szinten tarthassák, esetleg emelhessék a színvonalat, új sorozatokra volt szükség. Az Agent 327, a Kozmikus őrjárat, a Cosmik Roger, vagy a Thomas Silane pedig olyan észrevétlenül tömte be a szériában esett lyukakat, hogy bármennyire is nosztalgiával gondolok az általam nagy kedvencnek tartott Coganra, hiányozni mégsem hiányzik. És ez még nem minden, mert a Kockás nem csak itt bizonyította, milyen okosan képes követni a piac és a vásárlói igények változásait.
Az új szereplők egyik legjobbika, Cosmik Roger Forrás: kockaskepregenyek.hu
2017-ben a Blacksad és az Incal sorozatok indulására meglepően jól reagált a hazai képregénykedvelő közeg. A keménytáblás, nagyalakos, igényes kivitelű francia és spanyol képregények iránti kereslet megmutatta, hogy igenis van igény a Marvel és DC-féle amerikai kiadványokkal szemben összehasonlíthatlanul részletesebb és szemkápráztatóbb európai művekre. (Félreértés ne essék, imádom a Watchment, szeretem Gibbons rajzait, de esztétikailag még ez sem ér fel pl. a Guarnido-féle Blacksad-freskókhoz.)
A Kockás is érezte, hogy ez követhető út lehet, így az 54-es, illetve a 60-as lapszámtól belecsapott a magyar képregénypiac két újabb adósságának rendezésébe úgy, hogy nem kellett kilépnie a francia képregények világából. Előbbinél startolt ugyanis Pierre Christin legendás sorozata a Valerian és Laureline, utóbbinál pedig a Moebius által életre keltett Blueberry. Előbbi az egyik legjobb retro sci-fi képregény, mely a popkultúra megszámlálhatatlan későbbi alkotására volt hatással, míg utóbbi egyszerűen a legszebb francia képregény, mely valaha megjelent. És akkor még meg sem említettük a Green Manort, és a Partizánokat, melyeket olvasva valóban megszűnhet a Cogan és Dr. Justice kalandjai után sóvárgó hiányérzetünk.
Valerian és Laureline, illetve Blueberry, két nagy képregénypiaci adósság Forrás: kockaskepregenyek.hu
Alighanem ez nem kérdés, ezért a teljesen korrekt árért ugyanis nem pusztán egy magazint kapsz. Egyrészt nosztalgiázhatsz egy kellemeset, rövid időre újra gyerek lehetsz, és a saját gyermeked kezébe adhatod, mondván anya és apa ezt olvasta, mikor annyi idős volt, mint te. Másrészt része lehetsz egy kimagasló piaci progressziónak, egy magazin feltámadásának és újjászületésének is, új és kiváló történeteket ismerhetsz meg. Harmadrészt pedig támogathatod a Kockás-stábját, hogy hónapról-hónapra még jobb és még több kiváló francia és belga sztorit hozzanak el nekünk.
Ha csak legyintenénk, hogy bezzeg régen minden jobb volt, és a régi jó dolgokból már nem maradt semmi, nos, jó hírünk van, a Kockás régen is jó volt, és manapság is kiváló, ezt az elmúlt évben megjelent 11 lapszám ékesen bizonyította, és alighanem nem is kell ennél jobb ajánlólevél.
A Kockást ide kattintva tudod megrendelni közvetlenül a kiadótól, illetve természetesen a nagyobb újságárusoknál, és szupermarketekben is megtalálhatod.
Újjászületés, avagy a magyar képregény reneszánsza?
Aki csapattá formálta a Bosszúállókat – Jack Kirby művészete
7 képregény, ami mozivászonra kívánkozik
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
1962 nyarán jelent meg először Peter Parker a Marvel paneljei közt.
Bestsellerszerzők a kilencedik művészet képviselői közt.
Avagy ilyen egy közel tökéletes adaptáció.
Avagy a cserkész, aki a képregénytörténet egyik legnagyobb sikerét aratta.
Itt az ideje támogatni egy vásárlással a magyar alkotókat.
