• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Képregény

Bűn és bűntelenség – Az amerikai noir Olaszországban éled újjá

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Nem titok, hogy – különösen a Zagor-széria megjelenése óta – az Anagram Comics kedvenc hazai képregénykiadómmá vált. Egyfelől, ahogy azt korábban is írtam róluk, a srácok pontosan tisztában vannak vele, hogy ez az a munka, amit kizárólag szenvedéllyel lehet csinálni, merthogy milliomost senkiből sem csinál, az egészen biztos, így meg aztán pláne tiszteletreméltó az a hozzáállás, mellyel nem csupán tartják kiadványaik igen magas színvonalát, de időről-időre új, addig magyarul kiadatlan címeket léptetnek a hazai képregénypiacra. Bár nem látjuk a fogyási mutatókat, a legkülönbözőbb közösségi fórumokon tömörülő, lelkendező vélemények szerint pedig törekvéseik nem pusztán szavak a légüres térben.

Coney Island

Coney Island

Az Anagram Comics idén nem csupán folytatta a Zagor-sorozatot a harmadik kötettel, de két újabb, Olaszországban már kultikus státuszt kivívott széria is bemutatkozott a hazai olvasók előtt. Julia, a kriminológusnő kalandjait most tegyük is egy kicsit félre, mert megérdemel ő is egy önálló írást, és nézzük meg inkább a legendás Gianfranco Manfredi egy kötetben kihozott, de eredetileg 2015-ben három részben napvilágot látott alkotását, a Coney Island-et. Persze az Anagram Comics-nak relatíve nincs nehéz dolga velem, mert – hogy stílszerű legyek – a legjobb helyre lőtt: ha európai képregényekről van szó, mely nagyszerűen kombinálja Dashiell Hammett és Raymond Chandler hard boiled világát Ed McBain zsarukrimijeivel, akkor ez az a recept, mellyel engem könnyű levenni a lábamról, ugyanakkor a Manfredinek, és a kiadvány megjelenése előtt sajnálatos módon mindössze 48 évesen elhunyt rajzolónak, Giuseppe Barbatinak nincs könnyű dolga, mert egy unalomig koptatott zsánerből kell kihozniuk valami egyedit.

Általában itt állna némi részletezés legalább a történet kiindulópontját tekintve, de a Coney Island él néhány egészen meglepő csavarral nem csupán történetvezetés, de a képregényektől viszonylag szokatlan narratívaválasztás esetén is, így egyértelműen elvenne az élményből, ha akár csak egy rövidke szinopszist is kerekítenék ide. Legyen elég annyi, hogy a klasszikus noir felállás itt is megvan, a kiégett, leharcolt nyomozóval, és a fellobbanó vágyai tárgyát képező titokzatos múltú nővel, de a Coney Island nem ragad le itt, és nem esik abba a hibába, hogy egy képregényes Hosszú álom-, vagy Máltai sólyom-replika legyen, hisz, amint belelovallnánk magunkat a történetbe, Manfredi fogja az addigi központi szereplőt, és hirtelen a mellékkarakterek közé száműzi, hogy ezúttal máshonnan vegye fel a szálat.

Nem titok – hisz erre már a fülszöveg is rávilágít – hogy a Coney Island több nézőpontból közelít ugyanahhoz a történethez, ezzel – hogy könnyen érthető filmes párhuzamot hozzak – leginkább az olyan alkotásokra hajaz, mint a Nyolc tanú, az Ütközések, vagy hogy műfajon belül maradjunk, a Tőrbe ejtve.

Coney Island

Coney Island

A Coney Island alapvetően mindent tartalmaz, ami egy jó noirhoz kell, mégis ezt annyira stílusan teszi, hogy már csak vizualitásánál fogva is kiemelkedik a tömegből. Az 1920-as évek New Yorkjához tulajdonképpen még jobban is passzol a fekete-fehér stílus, egészen autentikussá és a klasszikus noirokhoz hasonlatossá teszi a végeredményt, és már az első oldalakon visszaidézte kedvenc filmjeimet a Key Largo-tól az Aszfaltdzsungelig.

Mindazonáltal a nem lineáris történetvezetés mégis kiforgatja a jól ismert sablonokból, és már-már posztmodern jelleget kölcsönöz neki, ez a nem mindennapi kettősség pedig – bár magam sem voltam benne biztos – éppen a cselekmény kohéziójának velejét adja.

A struktúra valóban egymásra építkező fejezeteket takar, ráadásul lehetőséget ad a karakterek jellemrajzának elmélyítésére, melyek így bőven ki is lépnek a műfaji toposzokból, ugyanakkor hagyománytiszteletből is kiválóra vizsgáznak.

Manfredi le sem tagadhatná filozófiai előtanulmányait, a Coney Island ugyanis némely bűnügyi regényt meghazudtoló módon képes feltárni a bűn természetét, a bűnözők morális lélekrajzát, a bűn és a bűnhődés meglehetősen bonyolult viszonyrendszerét, amivel mintegy túl is mutat a krimi kereteken, és az olyan nagyszabású gengsztertörténekhez húz, mint A keresztapa, a Nagymenők, az Aki legyőzte Al Caponét, vagy A sebhelyesarcú, így mindkét zsáner rajongói megtalálhatják benne a nekik tetsző motívumokat. Mindez ugyanakkor azért képes ennyire jól működni, mert Manfredi nem feledkezett meg a kötelező házi feladatról, és szinte érződik, hogy illusztrátortársaival együtt milyen kiterjedt kutatómunkát végzett, mielőtt belefogtak a Coney Island történetének kibontásába.

Coney Island

Coney Island

És valóban, a Coney Island-ben minden a helyén van, a ruhák, a kocsik, a New York-i utcaképek, a vidámpark forgataga, a nyomozati módszerek, sőt, még a korabeli beszédstílus az utca nyelvétől a zsaruszlengig. Barbati rajzai mesterien adják vissza ezt a folyton pörgő, lüktető, bűntől átitatott világot, mindegy, hogy egy koszos sikátort ábrázol, vagy épp Coney Island sokezres emberforgatagát.

Ha nincsenek színek, jóval nagyobb hangsúlyt kap az illusztrátor ügyessége, mert a rajzok könnyedén válhatnak sterillé, és egyhangúvá, ám Barbati és társa, Bruno Ramella olykor hidegrázósan szuggesztív képeket – mit képeket, olykor festményeket – alkot, melyek egyenes ági leszármazottai Martin Lewis, a népszerű grafikus műveinek, akinek egyetlen igazi múzsája New York városa volt.

Egy szó, mint száz, a Coney Island – számomra biztosan – az Anagram Comics eddigi kiadói munkásságának ékköve, és erre kétségtelenül rásegít az is, hogy nem folytatásos történetről van szó, hanem egyetlen kötetről, mely az utolsó oldalakon valóban lezárja a sztorit. Hozzáteszem, a Coney Island Diabolik, Zagor és Julia történeteinél annyival komplexebb, a nézőpontváltásoknak hála annyival sűrűbb, hogy az összhatásnak ez kifejezetten jót is tesz. Ráadásul, alighanem azok számára is megfelelő kapudrog lehet a képregények világába, akik korábban ódzkodtak a kilencedik művészettől, Manfredi műve ugyanis rímel az olyan szerzők életművére, mint Hammett, Gardner, McDonald vagy Patricia Highsmith, de vizuális arzenáljával még hozzáadott értéket is tartalmaz.

Coney Island

Coney Island

Kapcsolódó cikkek

Szavak az időből – 7 regény, mely látszólag megjósolta a jövőt

Nem Jules Verne az egyetlen, aki külön éleslátásról tett tanúbizonyságot.

William Faulkner, 1949 irodalmi Nobel-díjasa

Fülledt Dél krónikása – 5 regény a 60 éve elhunyt William Faulkner műhelyéből

Egy szó szerint nehéz életmű, és a XX. századi amerikai próza egyik legnagyobb mesélője.

Jövő év elején érkezik Salman Rushdie legújabb regénye

Rushdie ezúttal is a mágikus realizmus irányvonalát követi.

Vadregényes irodalom – 10 regény, mely egy egzotikus országba kalauzol

Nyári olvasmányok, nem csak nyárra fotelkalandorok számára.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Szavak az időből – 7 regény, mely látszólag megjósolta a jövőt

    Nem Jules Verne az egyetlen, aki külön éleslátásról tett tanúbizonyságot.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. június 22.

    Tét nélküli kísérletnek indult, márkanév lett belőle – 60 éves Pókember

    1962 nyarán jelent meg először Peter Parker a Marvel paneljei közt.

    • 2022. május 5.

    Könyvön kívül, panelen belül – 7 világhírű író, akik kipróbálták a képregényírást

    Bestsellerszerzők a kilencedik művészet képviselői közt.

    • 2022. április 13.

    Albert Camus képregényben? – Így ismertesd meg a francia klasszikust az ifjúsággal

    Avagy ilyen egy közel tökéletes adaptáció.

    • 2022. március 3.

    Tintin atyja képregénybe foglalta a teljes XX. századot – 115 éve született Hergé

    Avagy a cserkész, aki a képregénytörténet egyik legnagyobb sikerét aratta.

    • 2022. január 27.

    A magyar srácok, akik ütőképesen ötvözték a popkultúra két kifulladt sablonját

    Itt az ideje támogatni egy vásárlással a magyar alkotókat.