Képregény

Bűnös hősök, hazug feloldozások – Frank Miller, a hibrid-noir fenegyereke

Hirdetés

„Amikor belekezdtem a Sin City-be világossá vált számomra, hogy az amerikai és angol képregények túlságosan megszokottak már a számomra, ellenben a japánok meg túlontúl üresek. Így megpróbáltam kombinálni a kettőt, egyfajta hibridet alkotva.” Ezt mondta Frank Miller egy interjúban, mikor nekiszegezték a kérdés, hol gyökereznek pontosan képregényirodalmi hatásai. Miller, aki már több mint negyven éves pályafutást tudhat maga mögött, manapság is az egyik leginkább tisztelt amerikai képregényíró, aki olyan zseniális alkotásokat adott nekünk, mint a fentebb említett Sin City, a 300, a Ronin, a Hard Boiled, vagy a The Dark Knight Returns.

Miller nevét a nagyközönség valamikor a 80-as évek elején a Marvel Comics-nak készített Daredevil munkái alapján ismerte meg, ez azonban még nem az ereje és kreativitása teljében lévő alkotót mutatja nekünk. Miller a szerzői képregény egyik legfontosabb alakja, kreativitása akkor éri el a csúcsot, amikor nem kell trendekhez, megteremtett világokhoz, és kiadói elvárásokhoz alkalmazkodnia, kizárólag a saját, kiapadhatatlan fantáziájában, és szokatlan hangulatvilágában barangolhat. Elő is vettünk most néhány alkotást, mely tökéletesen definiálja, miért olyan fontos alakja ő a modern képregényiparnak, és milyen lenyűgöző és maradandó alkotásokat tett le az asztalra.

Frank Miller és Stan Lee

Frank Miller és Stan Lee Forrás: digitaledition.chicagotribune.com

Ronin (1983-1984)

Miller első komoly, önálló, szerzői képregénye, mely egyetlen univerzumhoz sem kapcsolódott, és bár rajzstílusában még csak nyomokban tartalmazza a később, főleg a Sin City-vel véglegesen a képregényalkotók elitjéhez csatlakozó szerzőt, a jellemzői, különösen a történetszövés terén, elsőre is felismerhetők. A feudális Japánban egy kiváló szamuráj feláldozza magát egy, a gazdáját elpusztító démonnal szemben, ám a ráhulló átok miatt újra szembe kell majd nézniük egymással egy alaposan megváltozott, évszázadokkal későbbi világban, egy cyberpunk New Yorkban. Gyakorlatilag Miller első bekezdésben vázolt hozzáállásának is ez a mű a prototípusa, stílusát tekintve tökéletesen egyesítette a japán manga, és a modern amerikai képregény stílusjegyeit, mely ezáltal magával a történettel is megfelelő kohéziót alkot.

Az a fajta radikális, újítási hajlam, mely aztán egész pályáját végigkísérte, itt jelenik meg először. Miller a Ronin esetében jókor volt jó helyen, a DC Comics szerkesztői épp új, eredeti arcokat és ötleteket kerestek, Miller pedig Jenette Kahn szerkesztőnek nyújtotta be az ötletét, amire a kiadó azonnal ráharapott, olyannyira, hogy Dick Giordano főszerkesztő, és Bob Rozakis gyártási részleg vezető még papírminőség, és festés tekintetében is gyakorlatilag Miller kegyeit keresték, miközben ő maga a történet kidolgozásán munkálkodott.

Ronin

Ronin Forrás: www.dccomics.com

The Dark Knight Returns (1986)

Tudom-tudom, azt mondtam, Miller szerzői képregényeire fogok fókuszálni, ellenben egyetlen Miller-életművet emlegető listáról sem maradhat ki a The Dark Knight Returns, tekintve, hogy olyan markáns és egyedi megközelítése Batman történetének, és olyan mértékű csúcsteljesítménye a modern képregénynek, hogy ennek a két feltételnek rajta kívül talán csak a Watchmen írója, Alan Moore tudott megfelelni A gyilkos tréfával. A történet az immár 55. életévét beöltött Bruce Wayne visszatéréséről szól, miközben bemutatja az új Robin születését, a Mutánsok nevű radikális utcai bandát, valamint újra csatába hívja ősellenségeit, Jokert és Kétarc Harvey-t is, sőt, ez az a történet, ahol maga Ronald Reagan kéri meg Supermant arra, hogy járjon után Batman és Gotham City ügyének.

Millert ezúttal a főszerkesztő Dick Giordano kérte fel a munkára, fő inspirációs forrásaként pedig a szerző a Piszkos Harry-filmeket jelölte meg, a írás szabadságáról pedig sokat elmond, hogy itt Miller már megtehette azt is, hogy részint figyelmen kívül hagyja a kiadó által szabott leadási határidőket a még jobb eredmény elérése érdekében. Miller műve manapság is az egyik leginkább tisztelt Batman történet, 2005-ben a Time magazin beválasztotta a valaha írt 10 legjobb képregény közé, és a Watchmennel karöltve új irányvonalat szabott a DC-nél addig szokatlannak számító komor hangulatával.

The Dark Knight Returns

The Dark Knight Returns Forrás: hollywoodreporter.com

Hard Boiled (1990-1992)

A Hard Boiled egy Geof Darrow kiváló rajzaival ellátott, de Miller által írt három kötetes sci-fi történet, mely 1991-ben elnyerte a képregények legrangosabb kitüntetését, az Eisner-díjat. Rendkívül szürreális, és sűrűn szőtt képi világgal bíró alkotás, mely egy biztosítási nyomozó harcát mutatja be, aki felfedezi, hogy ő valójában egy gyilkos kiborg adószedő, Nixon, aki mellesleg az utolsó reménysége a rabszolgaként tartott robotoknak a szabadulásra.

A Hard Boiled igen eredeti egyveleg, ugyanúgy táplálkozik a sokat látott sci-fi toposzokból, valamint a 80-as évek agresszív akciófilmjeiből, meglehetősen egyszerű, de vizualitásában szemet gyönyörködtető erőszakorgia, és pont amennyire primitív, olyannyira zsigerien szórakoztató. Geoff Darrow rajzai valóban szemet gyönyörködtetően részletesek, ezzel bizonyos pontokon hangulatban megidézik a korabeli francia sci-fi képregények világát is, melyet Miller elmebeteg története foglal keretbe. A Hard Boiled igazi rétegmű, valódi trash-gyönyör, úgyhogy aki még csak most ismerkedik Miller életművével, ezt a darabot érdemes inkább a sokadik olvasmányélmény helyére sorolni, mert nem egy könnyed, délutáni szuperhőssztori.

Hard Boiled

Hard Boiled Forrás: www.cuartomundo.cl

Sin City (1991-2000)

Miller talán leghíresebb műve, amit a belőle készült Robert Rodriguez és Quentin Tarantino, valamint maga a szerző által felügyelt mozifilm juttatott el igazán széles közönséghez. A képregény erejét és egyediségét jól jelzi, hogy a film gyakorlatilag még látványvilágában is tökéletesen fedi és megidézi az alapanyagot, lényegében változtatás nélkül ültetve át azt a szélesvászonra. A Basin Cityben játszódó, epizódokból összeálló erősen noir hangulatú, minimalista színvilágú alkotás valóban a bűn, és a mocsok legmélyebb bugyrait tárja fel deviáns szereplőin keresztül. Miller elmondása szerint az 1950-es filmek bűnügyi noirjai inspirálták leginkább, de ő még mélyebbre akart ásni az emberi lélek förtelmeibe.

A széria összesen 7 különböző Eisner-díjat, és 2 Harvey-díjat hozott az alkotónak, mára igencsak széles és rétegzett univerzummal bír, nem hiába azonosítják sokan Millert éppen ezzel az alkotásával, lényegében mindent magában foglal, amiért a szerző olyan fontos része a modern képregényiparnak, arról nem is beszélve, hogy azóta is hány különböző író, vagy filmrendező nevezte ihletadójának. Nem kétséges, hogy a Sin City mind történetvezetését, mind képi világát, mind annak szimbolikáját, sőt narrációját, karaktereit, és azok összefűzését, valamint nézőpontját tekintve is igazi bravúr.

Sin City

Sin City Forrás: www.hobbyconsolas.com

300 (1998)

Ahogy Miller újraértelmezte a Ronin esetében a szamurájok legendáját, a The Dark Knight Returns-nél Batman történetét, vagy a Sin City esetében a film noirok szürkeségét és bűnnel átitatott atmoszféráját, úgy teszi ezt az ókori történelemmel is a 300 esetében. A sztori a thermopülai szorosnál hősi halált halt 300 spártai katonáról, és vezetőjükről, Leonidász királyról mesél, némileg kiszínezve, és fantasy köntösbe ültetve a jól ismert történelmi epizódot. Miller szerint a fő inspirációs forrása Rudolph Maté 1962-es A 300 spártai című filmje volt, noha a szerző ezúttal is szélesítette, és mélyítette némileg az alapanyagot.

Millertől megszokott módon kifacsart és kiszínezett mese ez, mely rajzstílusában hasonló vonalat képvisel, mint a Sin City, ám színösszetételét tekintve természetesen eltér attól. 1999-ben az 5 részes sorozat 3 Eisner-díjat hozott el, 2007-ben pedig megkapta a maga, egyébként meglehetősen hű és igen élvezetesre sikerült filmadaptációját. Bár Miller több kortársa, mint Alan Moore, vagy épp a sci-fi író David Brin élesen kritizálta a mű egyes részeit, leginkább az ábrázolt spártai társadalom történelmi pontatlanságai kapcsán, a kíméletlen szavak egyáltalán nem befolyásolták a mű fogadtatását, és manapság csak az Egyesült Államokban több mint 120 ezer példányban talált gazdára.

300

300 Forrás: wallur.com

Kapcsolódó cikkek

Therese Anne Fowler: Rendes környék

Amerikai tragédia, avagy a szürke kertvárosok sötét arca – Könyvkritika

Egy tragikus szerelem az amerikai társdalom megbélyegzésével szemben.

Hírek

2021. 05. 05.

Robin Cook 80 éves /Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu/

Az orvos, aki irodalmi műfajt teremtett – Robin Cook-portré

Az orvoskrimi mestere, akit idehaza is imádnak az olvasók.

Irodalom

2021. 05. 04.

Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub

A csütörtöki Nomozóklubot olvasva megszűnik a világ minden baja – Könyvkritika

Az Agave Könyvek idei könyvszenzációja beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Hírek

2021. 05. 04.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

7 képregény, melyet H. P. Lovecraft rémvilága ihletett

7 képregény, melyet H. P. Lovecraft rémvilága ihletett

Mike Mignola-tól Allan Moore-ig, kreatív variációk egy témára.

Képregény

2021. 04. 12.

Idén 105 éve született Korcsmáros Pál

Rejtő Jenő karakterei új életre keltek a keze alatt – 105 éve született Korcsmáros Pál

Rejtő figurái elképzelhetetlenek valaki más prezentálásában.

Képregény

2021. 03. 31.

Jack Kirby (1917-1994)

A képregényművészet William Blake-je – Jack Kirby, az aranykori úttörő

Bár manapság Stan Lee nevét többet emlegetik, érdemes mélyére nézni a legendás alkotótárs karrierjének is.

Képregény

2021. 03. 25.

Betiltott képregények a cenzúra árnyékában

Tiltott panelek – 6 képregény, mely áldozatul esett a cenzúrának

Avagy, amikor a kilencedik művészet is kicsapja a biztosítékot.

Képregény

2021. 03. 04.

Hirdetés