Macskabőrbe bújt nyomozó – A Blacksad képregény

A Blacksad egy eredetileg Franciaországban megjelent, egy spanyol író, Juan Diaz Canales, és egy szintén spanyol rajzoló, Juanjo Guarnido által készített antropomorf állatokat felvonultató hard boiled krimi képregénysorozat, melynek cselekménye az Egyesült Államokban játszódik. Elég ütős fúzió, nemde? A végeredmény pedig legalább ennyire az. Ráadásul 2016 óta a Pesti Könyv Kiadó húzásának és bátorságának hála már magyarul is olvasható a jelenleg futó egyik legjobb nem-szuperhős képregénysorozat.

Töprengtem rajta, vajon mi az oka Canales és Guarnido sikerének, és annak, hogy a Blacksad már több mint 22 országban jelent meg világszerte, és szinte mindenhol egyöntetűen kimagasló fogadtatásra talált a képregényrajongó közösségek körében. Végül több kritériumnak való tökéletes megfelelést sikerült megfogalmaznom, ezeken igyekszem most végigmenni, és bebizonyítani neked, hogyha még nem szerezted be ezt a rendkívül egyedi sorozatot, akkor itt az ideje invesztálnod bele.

A Pesti Könyv Kiadó igazán kitett magáért a sorozat külcsínét tekintve

A stílus, ami meghatároz

A Blacksad, ahogy fentebb is írtam, formáját tekintve képregény, műfaját tekintve krimi, méghozzá a legszebb hagyományokkal bíró amerikai hard-boiled irányzat követője. Az olyanok nevével fémjelzett korszak, mint Raymond Chandler, Dashiell Hammett, vagy épp James M. Cain a mai napig töretlen népszerűségnek örvend odaát. A füstös, komor hangulatú és olykor lehangoló sztorik, a csavaros megoldásoknak, logikus fordulatoknak, és persze a szokásosan cinikus és egykedvű főhősnek, no meg a femme fatale-ok csábításának hála nem ment ki a divatból, Chandler és Hammett írástechnikai fogásait, és történetvezetési logikáját manapság odaát már kreatív íráskurzusokon tanítják, tehát nem lehet azt mondani, hogy a szakma megfeledkezne a szórakoztatóirodalom eme ma már kevésbé követett zsáneréről.

Képregény formátumban nem a Blacksad az első, mely Chandler lábnyomán igyekszik haladni, de talán maga az alkotópáros is pontosan tudta, hogy itt kevés lesz, ha egyszerűen követik a trendeket, és megalkotnak egy újabb sztorit, melyben a kiégett nyomozó kajtat az önérdekből gyilkoló elkövető után, miközben szép és veszélyes hölgyek társaságát keresve követi az elhullajtott nyomokat. Canales így csavart egyet a történeten, és máris megszülte a Blacksad-et leginkább egyedivé varázsoló tényezőt.

Juan Diaz Canales dedikáláson Forrás: telefilm-central.org

Ember az állatban, állat az emberben

Canales a megszokott, cinikus és vaskemény nyomozó alakjának és így a teljes sztori hátterének egyedi ívét az ún. antropomorf állatok jelenségére húzta fel. Ha valakinek most felszalad a szemöldöke, hogy mi is ez, nos, egyáltalán nem újkeletű jelenségről beszélünk, gondoljatok csak az egyiptomi mitológiára, melyben hemzsegtek az antropomorf jegyekkel felruházott istenségek, ott volt Hórusz, az embertestű, sólyomfejű isten, Anubisz, a kutyafejű, vagy éppen Széth, aki talán leginkább egy hangyászra, vagy tengerimalacra hasonlított.

Tulajdonképpen már a sátán bibliai ábrázolása is egyfajta antropomorf jelenség, hiszen egy kecske jellemzőivel ruház fel egy emberszerű lényt, de számtalan példát sorolhatnánk még az irodalom útvesztőiből. Egyik szintén legszemléletesebb közülük a weird, a dark fantasy és a horror irodalom egyik kultikus alakjának Howard Philips Lovecraftnak leghíresebb teremtménye, Cthulhu, a szörnyisten, akinek emberszerű testéhez hatalmas karmok tartoznak, a hátán gigászi denevérszárnyak feszülnek, feje pedig polipra vagy tintahalra emlékeztet.

Canales tökéletesen ragadta meg ezt a jelenséget, és tette képregénye hátterének vezérelvévé még úgy is, hogy alapvetően ragaszkodott a megszokott klisékhez, bizonyára a könnyebb gondolattársítások miatt. Éppen ezért a rendőrfőnök egy német juhász, az ügyvédek hiénák, a besúgók rókák vagy menyétek, a különböző alvilági alakok pedig gyíkok, krokodilok, de a lényeg, hogy hidegvérű hüllők.

A helyszín

Az alkotópáros nem feledkezett meg róla, honnan is indult a hard-boiled zsáner, és tudták azt is, hogy történetük talán éppen emiatt az eredeti helyszíneken működne a lehető legjobban. Így aztán a cselekmény helyszínét az Egyesült Államokba helyezték, ahol több nagyváros is tökéletesen felismerhetővén válik, mint New York, New Orleans, vagy épp Las Vegas.

Hála Guarnido akvarell technikával készült hihetetlenül részletgazdag rajzolási technikájának, minden helyszín szemkápráztatóra sikerült, így aztán hiába állatok a karakterek, a legtöbb helyszín mögöttük úgy fest, mint egy az adott kornak emléket állító szépiafotó. A történetnek hála pedig – főleg a második kötettől – a helyszínek hihetetlenül változatossá válnak, elidőzünk egy lepukkant és elhagyott repülőgépgyárban, koszos, mocskos utcák szövevényében, vagy épp egy óvoda udvarán, vagy egy tüntetés közepén.

Juanjo Guarnido rajzai egyszerűn gyönyörűek

A karakterek

Egy újabb pont, melyben az alkotópáros ragaszkodott a zsáner hagyományaihoz, ezt pedig lehetséges, hogy már a háttérválasztás is előre determinálta. Megkapjuk a megszokott kemény, cinikus magánnyomozót, John Blacksedet, aki nem restell olykor szembe menni a törvénnyel, de kapunk szimpatikus, és antipatikus rendőröket, akik segítik, vagy hátráltatják az útját, egy sor végzet asszonyát, no meg persze minden sarkon egy korrupt politikust és üzletembert, aki azon munkálkodik, hogy a rendszert a maga javára formálja, és akiknek mindenhova elér a kezük.

Az, hogy nincsenek igazán egyedi, vagy kiugró karakterek a sztoriban, mégsem válik az összkép rovására, hiszen ezek az alakok olyannyira hozzánőttek a hard-boiled krimikhez, hogy a hiányukban, főleg egy ilyen jellegű kiadvány esetében talán nem is lenne annyira működképes a történet, mint jelen formájában.

A sztorik

Az első kötet őszintén szólva kissé nyögvenyelősen indított, egy rémesen egyszerű sztorit vázolt fel, és zárt le, arra viszont tökéletes volt, hogy bevonzzon Blacksad színes-szagos világába, és megérintsen minket a rajzokból áradó XX. század közepi atmoszféra. A második kötettel viszont egyértelműen és rögtön szintet is lépett a széria. A társadalom különböző rétegeibe begyűrűző korrupció ábrázolása, fekete és fehérszőrűek szembenállását a fajgyűlölet tökéletes allegóriájává alakító háttérsztori, no és a beteges családi kapcsolatok megjelenése a karakterek közt egészen egyedi egyveleget hoztak létre, melyet olvasva talán még a műfajban született írásokra rendkívül kényes Dashiell Hammett is elismerően bólogatna.

Innentől pedig a további kötetek színvonalát is ez határozta meg. A jelenleg öt kötetet és néhány kisebb, pár oldalas képnovellát felvonultató sorozat négy kötete érhető el magyar nyelven, hála a Pesti Könyv Kiadónak, szemkápráztató nagyalakos keménykötésben a francia képregények legszebb hagyományait követve, és szerencsére bátran kijelenthető, hogy ebben a sorozatban szinte határtalan potenciál rejtőzik, melynek kiaknázására a feltétlen siker mellett bizonyára lesz ambíciója az alkotópárosnak.

Egyedi sorozathoz egyedi dedikálás dukál Forrás: www.2dgalleries.com

Kóstolj bele!

Ha ajánlanom kellene a Blacksad képregényt, leginkább azért tenném, mert több rétegben is értelmezhető és élvezhető műről van szó. Egyrészt kapunk egy fordulatos hard-boiled krimit rendkívül szellemes formába csomagolva. Másrészt kapunk számtalan a XX. század egyetemes történelmének bizonyos epizódjaira vonatkozó kreatív allegóriát és megannyi szimbólumot, melyek egy szociodráma szintjén is értelmezhető vonalat adnak együttesen. Harmadrészt egy szemkápráztató képzőművészeti alkotást vehetünk a kezünkbe, elmerülhetünk a rajzokban, a formában, a színekben, árnyékokban, és az ezekkel megtámogatott atmoszférában.

Tudom, óriási a dömping a képregénypiacon, lassan szerencsére a magyar kiadók is kezdik felvenni a fonalat, de alighanem az egyik legkiválóbb kiadvány, mind külcsínben, mind belbecsben jelenleg idehaza a Blacksad. Ha pár órára ki akarsz lépni a valóságból, és belecsöppenni az Egyesült Államok füstös jazzkorszakának bűnnel átitatott hétköznapjaiba, akkor ez a képregény lesz a repülőjegyed.

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot!

Képregények képregénye – A Watchmen-sztori

7 képregény, ami mozivászonra kívánkozik

Tokiói gombafelhő, avagy harmincéves az egyik legjobb animációs film, az Akira