Az igazán jó dolgokra sokat kell várni, tartja a mondás, és ez sajnos Pilcz Roland képregényeire is igaz: a tavaly májusban kiadott harmadik rész után bő egy évvel később, novemberben vehettük csak kézbe a YKY képregényfolyam következő epizódját, amelyben a főszereplő kalandor helyett ezúttal a kétes hírnevű milliárdos, Trenton múltjába enged betekintést az író.
A kalandtörténeteknek mindig is volt egyfajta varázsa, legyen szó a messzi északra kalauzoló Jack London-regényekről vagy a puhakalapos régészprofesszor kalandjait bemutató Spielberg-filmekről.
A Pilcz Roland által jegyzett YKX ízig-vérig kalandtörténet a szó legjobb értelmében, ennek megfelelően pedig egyáltalán nem veszi magát komolyan. A sztori középpontjában a megjegyezhetetlen nevű főhős, Yorn Kayrah Xemovrah (röviden Kay) áll, aki szabadúszó mindenesként veti bele magát élete legnagyobb kalandjába, ahol egy felbecsülhetetlen értékű, misztikus műkincs áll mindennek a középpontjában. A történet innentől kezdve majdnem mindegy is, hiszen kapunk egy csupaszív, gyagyás figurát, aki komikus helyzetek garmadájában találja magát, amelyekből Sam, az ügyeletes bombázó tudja csak kihúzni. A karakter egyébként az író Kalyber Joe című képregényében bukkant fel először, ahol a főhős legjobb barátjaként és a Trenton vállalat mindeneseként ismerhettük meg.
Mint minden valamire való történet, a YKX sem maradhat főgonosz nélkül. Trenton, a velejéig romlott (vagy legalábbis annak tűnő) műkincsgyűjtő a negyedik részben végre kibújik kétdimenziós önmagából, és kap egy alapvetően érdekes háttérsztorit, amelyből megtudhatjuk, miket élt át korábban, és mi vezetett oda, hogy egy gátlástalan, minden lelkiismeretet nélkülöző figura vált belőle. Noha ágyba nem sírtuk magunkat, és természetesen nem is ez volt a cél, a háttérsztori a már jól bejáratott alapokra építve tökéletesen illeszkedik az alaptörténetbe, még akkor is, ha számtalan kérdőjelet hagyott maga után. Trenton mellett azért Kayről se feledkezzünk meg, bolondos kalandorunk is elő-előbukkan a történetben, ahogy szívszerelme, Sam is ott van az események sűrűjében.
Mivel Pilcz Roland egymaga felel az írásért, a rajzolásért és a színezésért, talán nem nehéz belegondolni, mennyi idő és energia van ezekben a jó értelemben vett, régi vágású képregényekben, ám mégsem a hosszadalmas munka vagy az ihlet esetleges hiánya okozza, hogy a folytatásra sajnos mindig nagyon sokat kell várni. Ha nagyon leegyszerűsítve akarnánk magyarázni az okokat, akkor azt mondanánk, nem egyszerű Magyarországon szerzői képregényesnek lenni, és lényegében bárhogy is csűrjük, csavarjuk, valóban erről van szó: a jelenleg önerőből, alacsony példányszámban gyártott YKX 2018-as megjelenése óta pengeélen táncol, és ennek közel sem a minőség romlása vagy a rajongók csökkenő lelkesedése, hanem a pénz a legfőbb oka.
Sajnos, amint arra az író is kitér, ebben a formájában nem fogja tudni folytatni a történetet, és hacsak nem történik valami csoda, a negyedik résszel Kay kalandjai megszűnnek létezni.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
1962 nyarán jelent meg először Peter Parker a Marvel paneljei közt.
Bestsellerszerzők a kilencedik művészet képviselői közt.
Avagy ilyen egy közel tökéletes adaptáció.
Avagy a cserkész, aki a képregénytörténet egyik legnagyobb sikerét aratta.
Itt az ideje támogatni egy vásárlással a magyar alkotókat.