- Kovács Krisztián
- 2021. június 24. | Becsült olvasási idő: 5 perc
A valóság a legjobb történetek táptalaja az alkotói elme számára, mert megadja a realitás kiindulópontját, amit aztán a fantázia képes valóságon túli momentumokra is kiterjeszteni, az egészet átélhető történetté gerjesztve. A valóság nem csupán a filmeket, vagy a sorozatok világát ihlette meg, de még a kilencedik művészet képviselőit is, akik egy-egy rajzolt vallomással nem csupán a képregények műfajának sokszínűségét bizonyították, de mintegy ismét alátámasztották, hogy attól még, hogy egy művet nem sorok, hanem szövegbuborékok alakítanak, attól még igenis lehet komoly irodalom. Íme most öt mű a közelmúltból, melyek a valóság alapjaira építették történetüket.
Lenyűgöző szépségű, már-már lírai mű Craig Thompson tisztán önéletrajzi ihletésű képregénye, mely arról mesél, milyen érzés volt a szerzőnek egy szigorúan evangélikus keresztény családban felnőni, és miként ismert rá a világra, és önmagára, ahogy elhagyta a család nyújtotta meglehetősen szűk kereteket. A felnőtté válás története ez Thompson és a felekezeti táborban megismert Raina közt szövődő elsöprő erejű szerelmen át. Craig és Raina tökéletes lelki társak, akik ugyanazoktól a hitbéli kétségektől szenvednek, és akik kizárólag egymással oszthatják meg lelki problémáikat. Thompson műve óriási sikert aratott megjelenése után, a szakma pedig három Harvey-díjjal és két Eisner-díjjal tüntette ki.
Blankets – Takarók
Marjane Satrapi perzsa származású francia írónő tollából született négykötetes, önéletrajzi ihletésű képregénysorozat, mely számtalan ország oktatási rendszerében ma már tananyagnak számít. A főszereplőnk Marjane egy párizsi presszóban ücsörögve idézi fel életének viszontagságait, vallási, politikai, ideológiai körképet adva egy kirekesztő társadalom hatásáról egy gyermek fejlődésére, mindezt rendkívül érzéktelesen egyszerű rajzstílussal, kevés szín mögé rejtve. Érzékeny témája, és rendszerellenes szókimondása okán a Közel-Keleten megjelenése óta tiltott olvasmánynak számított, ám érdekes módon 2013-tól az amerikai könyvtárak és iskolák is egyre több helyütt vették le a kínálatukból, és ajánlásaikból, ami végül odáig vezetett, hogy Satrapi műve 2014-ban az Amerikai Könyvtárszövetség szerint a második leginkább támadott könyv lett az Egyesült Államokban.
Persepolis
Az elmúlt időszakban már bemutattak egy filmet a milwaukee-i kannibál, Jeffrey Dahmer rémtetteiről, jelenleg pedig egy másik sorozat forog; úgy fest, tehát, hogy az amerikai sorozatgyilkos élete az irodalmi és filmes alkotások kimeríthetetlen kincsesbányája, ám vélhetően egyik sem olyan személyes töltetű, mint John Backderf képregénye. Backderf ugyanis gyerekként évtizedes barátságot ápolt a később valódi horrorfilmes szörnyeteggé váló Dahmerrel, emlékiratait pedig 2012-ben publikálta a My Friend, Dahmer című képregényben. A szerző közel húsz évet dolgozott a művön, akkor kezdett foglalkozni vele, mikor Dahmert 1994-ben meggyilkolták a börtönben, és már 2002-ben készen volt egy 24 oldalas változat, mely rögtön Eisner-díjat nyert. Ez ihlette a szerzőt arra, hogy kibővítse a történetet, mely aztán végleges formájában több mint 200 oldalra hízott, és alaposan feltárta Dahmer rémtetteinek pszichológiai és szociológiai hátterét is.
My Friend Dahmer
A meglehetősen furcsa című sorozat valójában mégis az, amit a címe is elárul. Ed Piskor szériája 2012 januárjában indult a Boing A Boing weboldalon, ám hamar akkora népszerűségre tett szert, hogy a Fantagraphic Books megvette a kiadási jogokat. 2016. júliusáig összesen 12 lapszám jelent meg, melyben lenyűgözően részletgazdag, ugyanakkor némileg karikatúra jellegű rajzokkal, és élénk színvilággal elevenedik meg a hip hop történelme, különös tekintettel az 1970-től 1983-ig tartó időszakra, így aztán persze olyan világhírű bandák is feltűnnek benne, mint a Beastie Boys, a Village People, vagy a későbbi számokban a nagyszerű producer, Rick Rubin, vagy épp Run DMC. A játékos hangulatú múltidéző képregény az első gyűjteményes kötet megjelenésekor felkerült a New York Times bestsellerlistájára, a The Washington Post pedig a 2010-es évek legjobb tíz képregénye közé sorolta.
Hip Hop Family Tree
A Steven T. Seagle által írt, és Teddy Kristiansen által rajzolt 2004-es képregény meglehetősen érdekes alapötletből indul, hogy aztán egy nagyformátumú önelemző művé váljon. Történt ugyanis, hogy Seagle megbízást kapott a DC Comics-tól új Superman történetek írására. A szerző pedig – bár élete lehetőségét látta a projektben – komoly alkotói válságot élt át a súlyos teher alatt, hogy minden idők egyik legnépszerűbb képregényhősének teljes eredettörténete a kezében nyugszik, és azon úgy változtathat, ahogy kedve tartja. Az It’s a Bird éppen ennek a mentális harcnak a krónikája, az alkotó ember válságának tűpontos, és rendkívül irodalmi bemutatása, és annak a már-már metafizikai kérdésnek a feltárása, vajon miként képzeled bele magad halandóként egy halhatatlan hős bőrébe. Seagle képregénye rendkívül személyes önvallomás, mely tanúskodik róla, hogy bizony a képregény is lehet komoly irodalom.
It’s a Bird
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
1962 nyarán jelent meg először Peter Parker a Marvel paneljei közt.
Bestsellerszerzők a kilencedik művészet képviselői közt.
Avagy ilyen egy közel tökéletes adaptáció.
Avagy a cserkész, aki a képregénytörténet egyik legnagyobb sikerét aratta.
Itt az ideje támogatni egy vásárlással a magyar alkotókat.
