Rejtő Jenő karakterei új életre keltek a keze alatt – 105 éve született Korcsmáros Pál

Mi a hosszantartó népszerűség titka? A pontos receptet nem ebben a cikkben fejtjük majd meg, talán nem is létezik pontos recept, ami viszont tény, hogy Rejtő Jenő azon szerzőink sorát gyarapítja, akik éppoly kiválóan olvashatóak voltak hetven évvel ezelőtt, mint manapság. Rejtő finom humora, a cinizmus, a helyzetkomikum olyan elegyét alkotta, mely nem csak felveszi a versenyt P. G. Wodehouse, vagy Tom Sharpe történeteivel, de alighanem számunkra, magyarok számára jóval kedvesebbek és kacagtatóbbak is náluk.

Az pedig külön öröm, amikor két alkotó művészete úgy egyesül a tökéletes művészi kohézióban, hogy ők maguk soha életükben nem találkoztak. Mikor 1961-ben Korcsmáros Pál először rajzolt Rejtő-alakokat, alighanem még senki sem gondolta volna, hogy lenyűgözően letisztult stílusa ilyen végtelen komikumban lesz képes új életet lehelni az egyébként is zseniális karakterekbe, ez pedig odáig vezetett, hogy alighanem manapság, ha Rejtő-regény olvasunk – és remélem, olvasunk – Piszkos Fred és a többiek egyértelműen Korcsmáros prezentálásában jelennek meg a lelki szemeink előtt.

Idén 105 éve született Korcsmáros Pál

Korcsmáros Pál művészi beállítottsága talán már gyerekkorától borítékolható volt.  Persze, csak legenda, de felmenői közt állítólag ott volt a Saphir néven híressé vált szatíraíró, és bár meglehetősen ködös transzcendencia lenne összekötni őket, a szatíra végül Korcsmáros kiforrott stílusától sem állt messze, és erre leginkább épp halhatatlan Rejtő-figurái a bizonyítékok. Ami viszont bizonyos, hogy nagybátyja a kor elismert írója, Korcsmáros Nándor volt, így tagadni is felesleges, hogy a fiú örökölte a művészi vénát. Annál is inkább, mert szülei válása után mondhatni gyökértelenül sodródott egyik lakhelyről a másikra, és még az elemi iskolát sem tudta rendben kijárni, ugyanakkor fogékonysága a rajzolás iránt már ekkor megmutatkozott. Tehetsége egyértelmű, hiszen autodidakta módon sajátította el a művészi rajz alapjait.

A két világháború közti időszakban Korcsmáros műszaki rajzolóként, törvényszéki tudósítóként, díszletfestőként és keramikussegédként is dolgozott, 1944-ben pedig kézügyességét felhasználva a hadügyminisztériumból, barátja Képes Géza által kicsempészett formanyomtatványokat, hamis igazolványokat gyártott olyanok számára, akiket egyébként munkaszolgálatra hurcoltak volna el, és ezzel végül több tucat ember és családjaik életét mentette meg.

A háború után újságíróként dolgozott, a Kossuth Népénél, a Friss Újságnál, az Estnél, és már szerzett némi hírnevet a jellegzetesen megformált női alakjaival a Basa-karikatúrákkal, melyeket a Pesti Izé című vicclap közölt. Ennek ellenére sokszor mégis csak álnéven publikálhatott. A Rákosi-korszakban diafilmrajzolóként és vásári festőként dolgozott, és furcsamód már negyven éves is elmúlt, mire végre révbe ért. A Rákosi-rendszer felbomlása után, 1957-től a lapok újra elővették a korábban tiltottnak számított Rejtő Jenő műveit, a korábban pedig már számos kötelező irodalmat képregényre adaptált Korcsmárost kérte fel az újonnan indult Füles magazin a Rejtő-történetek feldolgozására is.

A legendás sorozat, immáron még fekete-fehérben

Korcsmáros 1961-re már túl volt Alexandre Dumas A három testőr valamint a Monte Christo grófja, illetve Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényeinek képregényes adaptálásán, amikor is a Füles magazin elővette Rejtő A szőke ciklon című regényét. Fia, Korcsmáros Péter ebből az időszakból úgy emlékszik édesapjára, akit mindig csak ülve, és rajzolva látott, ami nem csoda. Korcsmáros rendkívül szűk határidőkkel dolgozott, ennek is köszönhető, hogy élete során összesen mintegy harmincezer képkockát rajzolt, havonta durván 180 db-ot, ami elképesztő mennyiségnek számít, és egyébként jól illeszkedik Rejtő feltétlen munkabírásához és munkatempójához, ami a 30-as években megjelent ponyvaregényeit illeti. Korcsmáros Péter elmondta, hogy elsőként ő olvasta fel édesapjának Rejtő történeteit, többek közt a Vesztegzár a Grand Hotelben-t, mely elsőként vált elérhetővé az 56-os forradalom után.

Korcsmáros Pál korán kelt, általában hajnali ötkor ébren volt, lefőzött magának egy jó erős kávét, amit keserűn ivott, és azonnal nekilátott a munkának. A szőke ciklon megjelenése hamar országos hírnevet szerzett neki, ami nem csoda.

Bár Korcsmáros kifejezetten kedvelte a Disney-féle idealista rajzmodort, a Rejtő-művek adaptálása tökéletes táptalaj volt ahhoz, hogy kiteljesedjen saját, korábban is alkalmazott groteszk stílusa.

A kettő párosításából pedig olyan érzékletes módon éledtek újjá az olyan népszerű karakterek, mint Piszkos Fred, Fülig Jimmy, Senki Alfonz, vagy Gorcsev Iván, hogy az tulajdonképpen sosem látott népszerűséget hozott Rejtő eredeti műveinek is, és máig elképzelhetetlen másként láttatni a halhatatlan szereplőket, mint Korcsmáros rajzain.

Kiállítás Korcsmáros remekműveiből

Korcsmáros népszerűsége 1968-ig töretlen volt, akkor azonban váratlanul és viszonylag hirtelen erősen megromlott a látása, ettől pedig újabb rajzai egyre inkább szétestek, és vesztettek korábban legendás dinamikájukból is. Egy szemműtét után még képes volt visszatérni a korábbi stílushoz, de korán, mindössze 59 évesen, 1975 májusában bekövetkezett haláláig népszerűsége már nem tudta megközelíteni az 1960-as évek elején tapasztalt mértéket, noha korábbi munkáit töretlenül keresték az olvasók. Tragikus, hogy ennek a rendkívüli művésznek alig tizenöt év adatott meg a csúcson – igaz, másoknak még ennyi sem jutott a Kádár-rendszer művészetpolitikája közepette – ugyanakkor örömteli, hogy halála után évtizedekkel is lapozzák a műveit.

A Képes Kiadó 2002-ben – többek közt Korcsmáros unokája, Gábor jóvoltából – újra felkarolta az életművet Garisa H. Zsolt és Varga Zerge Zoltán átdolgozásában. Garisa újraalkotta a képregények szövegkönyvét, majd kiegészítette a régi oldalakat, néha még új szereplőket is rajzolt, tökéletesen átvéve Korcsmáros Pál stílusát. Varga Zerge Zoltán színezte ki a korábban szigorúan fekete-fehérben megjelent képregényeket kockáról kockára, ami a rendkívül aprólékos munka miatt egy-egy album esetében akár egy teljes évet is felemésztett.

A Képes Kiadó minden szempontból korszerű és igényes munkái a fiatalabb nemzedékekkel is megismertetik azt a képi világot, amely az emberek életét a szocializmus éveiben fekete-fehér formában is meg tudta színesíteni, arról nem beszélve, hogy méltó módon tisztelegnek egy legendás együttműködés előtt.

Korcsmáros Pál (1916-1975)

A mindössze 37 évesen munkaszolgálatosként meghalt Rejtő Jenő életművéről korábban azt írtuk: „Egy Rejtő-regény nem pusztán egy irodalmi alkotás, sokkal inkább ma is az, aminek ő egykor megalkotta: kitérő a valóságból, nevetve, mosolyogva eltöltött idő, az önmagunkra ismerés jóleső érzésével, egy olyan irodalmi pályafutás öröksége, mely túlságosan korán ért véget, és mely talán az egyik, ha nem a legfájóbb művészi vesztesége volt ennek a magyar szempontból igencsak viszontagságos XX. századnak.” Ez pedig nem pusztán Rejtőre, de a Korcsmáros által készített Rejtő-adaptációkra is vonatkozik.

A képregényipart manapság a kilencedik művészetként emlegetik, és a műfaj számos nagyszerű remeket tett le az asztalra, elég, hacsak Alan Moore és Dave Gibbons Watchmenjére, vagy Neil Gaiman Sandmanjére gondolunk, de bizony nem kell túlságosan messzire mennünk, ha kíváncsiak vagyunk rá, milyen is az, amikor a nagyfokú művészi igényesség és precizitás találkozik az irodalmi játékossággal,

és olyan hosszantartó népszerűséget produkál, melyet nem csak harminc évvel ezelőtt, és napjainkban, de tökéletesen biztos vagyok benne, hogy harminc év múlva is olvasni fognak. Mert a jó humor sosem évül el.

Kapcsolódó cikkek

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

A boncolás titkos művészete – Könyvkritika

Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!