- Kovács Krisztián
- 2022. június 22. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
1994-ben, mindössze hét éves voltam, épp csak elkezdtem az első osztályt, és viszonylag gyorsan megtanultam olvasni, noha akkor még nem igazán tudtam, hogy ez az élmény mennyiben határozza majd meg az életemet. A buszmegálló mellett állt egy fémbódé, főleg napilapokat árulva, és amikor a nagyanyáméktól hazafelé tartó buszról leszállva elhaladtunk mellette édesanyámmal, megpillantottam egy színes borítót, amin egy furcsa zöld ruhát, és szkafandert viselő fickó lőtt egy másikra, aki tetőtől-talpig feketében próbált védekezni, csak a szemei világítottak fehéren. Azonnal megkértem édesanyámat, hogy vegye meg nekem.
Ez volt A Csodálatos Pókember 67. száma, amiért 115 forintot adtunk az újságárusnak, aki ekkor még nem sejtette – ahogy én sem – hogy mostantól igen sűrűn fogunk majd találkozni egymással. Pókember nem csupán az olvasás szeretetét, de a képregények és a szuperhősök iránti rajongást is magával hozta, később rendszeres vásárlójává váltunk a Batman, a Superman, az X-Men, és a Transformers képregényeknek is. Azóta eltelt 25 év, az első Pókember-képregény megjelenése óta pedig idestova épp 60, ám a világ rajongása látszólag cseppet sem csillapodott a hálószövő kalandjai iránt.
Bizony, mondhatjuk akár azt is, hogy eredeti, amerikai megjelenése után meglehetősen gyorsan megérkezett Magyarországra a világ legnépszerűbb szuperhőse, hiszen a legelső szám – még nem teljes szám – 1962-ben látott napvilágot az Amazing Fantasy 15. számában. Peter Parker történetét a modern képregényipar két, későbbi legendája, az egyaránt 2018-ban eltávozott Steve Ditko, és a Marvel képregénybirodalom feje, Stan Lee hozta össze nem kevés viszontagság árán, hiszen kezdetben a korábbi szuperhősöktől némileg elrugaszkodott koncepcióval bíró Pókembert nem mindenki tartotta piacképesnek.
Stan Lee számtalan interjúban mesélt erről a jelenségről, és arról a tényről, mennyire szándékosan vették némileg más hangulatúra a hőssé váló gimnazista srác kalandjait, és alighanem éppen ez lehetett az, ami később világszerte ekkora sikert hozott a figurának.
Lee végül a megszüntetésre váró Amazing Fantasy utolsó számába tette bele az első Pókember-történetet, mondván, úgysem számít már, ha pocsék eladási mutatókat is hoz a lap, így önmaga megnyugtatására még a borítóra is rátette vadonatúj szuperhősét. Az Amazing Fantasy megszűnt, ám a Marvel néhány hónappal később meglepő felfedezést tett az eladási mutatók jelentései alapján. Az év legjobban fogyó lapszáma lett Pókember története, a Marvel pedig, ami korábban Lee újszerű ötleteit mind a kukába hajította vele kapcsolatban, újult erővel vágott neki a figura kidolgozásának.
Így került a feladat Steve Ditko kezébe, akivel Lee évekig tartó legendás együttműködést alakított ki. A Pókember egy olyan kamaszfiú hőssé válásának krónikája lett, akinek emellett a napi feladatokkal is meg kellett küzdenie, és egyáltalán elfogadnia a tényt, hogy belőle hős lehet, férfivá érnie, és érezni az emberek iránti felelősségének súlyát. Mint az hamar kiderült, Pókember nem csupán az Egyesült Államokat, de az egész világot is meghódította.
A 80-as években különböző antikváriumok filléres vásárain már kapható volt a Csodálatos Pókember rossz minőségű skandináv utánnyomása, az embereket pedig még az sem érdekelte, hogy meglehetősen kevesen beszélték úgy a svédet, hogy érthetővé váljanak a kalandok, ám a kiváló minőségű rajzok önmagában elvitték a hátán a történetet.
Igen ám, de az amerikai kiadás ekkoriban már a sok századik lapszámnál tartott, a kiadó ráadásul szembesült azzal, hogy valamiképpen a még a témában ismeretlen, laikus olvasókat is be kell vonnia a sztoriba, így úgy döntött, az első számot egyfajta hamarjában végzett múltidézésnek szenteli, ahol Peter Parker Ben bácsi sírjánál meséli el addig eredettörténetét, mesél ellenségeiről, életének tragédiáiról, és persze arról a bizonyos balesetről, mely végül egy egyszerű tinédzserből szuperhőst csinált. A húzás bejött, a második lapszámtól pedig a kiadó belecsapott Pókember legnépszerűbb kalandjaiba.
A mai napig gyűjtök képregényeket, de a 90-es évek elején megjelent Csodálatos Pókember példányainál jobban egyetlen képregény sem képes felkorbácsolni bennem a jóleső, gyermekkori nosztalgiát. A fényes borító, a gyenge minőségű papír, a színes, olykor a vonalakból kicsúszó belív, és a buborékokba láthatóan kézzel beírt szövegeket tartalmazó darabok a maguk dohos, savanykás illatával mintegy szimbóluma is volt annak, hogy Magyarországon a rendszerváltás hatására még a könyv és újságpiacon is változások álltak be az angolszász füzetek szabad érkezésével.
Az eredeti sorozat pontosan 127 lapszámot élt meg 1989 és 1999 közt, melyben a Web of Spider-Man, vagy az Ultimate Spider-Man sorozatok bizonyos epizódjain túl gyakorlatilag az eredeti Amazing Spider-Man széria 200. és 303. lapszámai közül minden történet elérhetővé vált magyarul.
A figura népszerűségét jól jelzi, hogy a jelentős áremelkedést követően mindössze 7 lapszámmal a sorozat rajongótáborának csökkenése után megszűnt, ám alig másfél évvel később ott folytatódott, ahol korábban abbamaradt. A 2000-es években már nyilvánvalóan nem lehetett akkora olvasótáborra szert tenni, mint korábban, így Pókember is egyik kiadótól csapódott a másikig, előbb az olasz Panini magyar leányvállalata, később a Kingpin Kiadó vette át a történetek közlésének jogát. Szerencsére utóbbinál azóta is töretlen a havi megjelenések száma, sőt, a kiadó megengedhette magának, hogy a hat különböző Spider-Man sorozat közül több különbözőbe is belekóstolhasson.
Én manapság már inkább az eredeti, amerikai, füzetes kiadásokat gyűjtöm a 70-es, 80-aas évekből, számomra azok hozzák vissza azt az ellenállhatatlanul jóleső nosztalgiát (és éppen erre épít a Kingpin tavaly indult új Peter Parker Pókember szériája is, ami ezáltal igazi ínyencség a hozzám hasonlóknak), melyről már fentebb is írtam, és sosem fogom elfelejteni Pókembernek, hogy gyerekként megszerettette velem az olvasást, hogy megmutatta, milyen nehéz felnőtté válni,
A kétszeres Oscar-díjas színész nem először kirándul az irodalom terepére.
Morpheus először a Netflixen teszi majd tiszteletét nyár végén.
Egy magyar képregény, mely felveszi a kesztyűt a nyugattal.
Többek közt Neil Gaiman is visszatér a projekt erejéig a Marvelhez.
Bestsellerszerzők a kilencedik művészet képviselői közt.
Avagy ilyen egy közel tökéletes adaptáció.
Avagy a cserkész, aki a képregénytörténet egyik legnagyobb sikerét aratta.
Itt az ideje támogatni egy vásárlással a magyar alkotókat.