- Kovács Krisztián
- 2021. június 10. | Becsült olvasási idő: 6,5
Már Dan Brown regénye, a vallási berkekben nagy botrányt kavart A Da Vinci kód is felszította az emberekben a lázat az iránt, hogy rejtett utalásokat keressenek világhírű festményeken, sőt, jóval korábban már Umberto Eco, és A Foucault-inga című regénye is hasonló motívumok köré építette történetét, és bár elképzelhető, hogy bizonyos világhírű műveken elrejtett szimbólumok csodálatos tiltott igazságokat tartalmaznak, a legtöbbjük mégis meglehetősen egyszerűen felfedhető, míg a másik fele afféle játékos belemagyarázásnak tűnik.
Az igazság talán valahol a kettőt közt húzódhat meg szép csendben, a kreatív spekulációk és elborult összeesküvéselméletek, valamint a szakmai, tehát művészettörténeti fejtegetések és részletekbe menő oknyomozások közt, ám legtöbb esetben így is bátran kijelenthető, hogy a festő titka a festő titka maradt, ettől függetlenül persze rendkívül érdekes játék a képzőművészeti nyomozót játszani, és Robert Langdon módjára járni a vásznakon megbúvó titkok nyomában. Ezúttal a brightside.me weboldal gyűjtése alapján hoztunk nektek egy csokorra való érdekességet.
Mivel is kezdhetnénk, ha nem a világ valaha volt egyik leghíresebb, és legtöbbet elemzett festményével, Leonardo Da Vinci Az utolsó vacsorájával, mely a már említett Dan Brown-regényben is központi helyet foglalt el. Néhány éve a BBC hozott egy riportot egy olasz számítógépes szakemberről, Giovanni Maria Palaról, aki meglepő kísérletezésbe fogott, aminek a vége az lett, hogy a festményen szereplő összes kenyér helyére egy hangjegyet helyettesített be, amikor pedig lejátszotta a dallamot, egy tökéletes harmóniában lévő, nagyjából 40 másodperces dalocskát kapott. Később Alessandro Vezzosi, a toscanai Da Vinci Múzeum kurátora is elmondta, hogy Pala felfedezése abszolút hihetőnek tűnik a számára, a rejtjelezés nagyon is jellemző a festőre, aki szerinte így egy titkos himnusszal adózott Istennek.
Az utolsó vacsora
A festmény Hendrick van Anthonissen holland festő műve az 1641-es esztendőből, mely egy a tengerparton látszólag indokolatlanul bámészkodó embertömeget ábrázolt, és megközelítőleg 140 éve a Cambridge-ben található Fitzwilliam Museum gyűjteményének a tagja. A festményt 2014-ben restaurálták, a műveletet végző Shan Kuang pedig arra lett figyelmes, hogy mindeközben egy addig láthatatlannak tűnő részlet tűnik elő a vászonról. Ekkor derült ki ugyanis, hogy a tengerparti homokban álló emberek valójában egy partra vetett bálnát bámultak, ám a gigászi állatot egy vastagon felvitt festékréteg még azelőtt eltüntette a vászonról, hogy a festmény a XIX. század második felében Cambridge-be került volna. A kurátorok egyelőre a vizsgálatok után annyit mondtak, hogy nem tudni, kinek szúrta a szemét az állat, de vélhetően valamikor az 1800-as évek elején tüntették el a festményről.
Scheveningen Sands
Az amerikai kisvárosok és átlagpolgárok életének krónikása Norman Rockwell mellett, Grant Wood, 1930-ban festette meg világhírű Amerikai gótika című képét. Wood ezen a festményen az Iowa állambeli mezőgazdaságban dolgozóknak kívánt emléket állítani, és állítólag egy olyan házaspárt ábrázolt, akikkel átutazóként találkozott, mikor az államban járt. Egy szemfüles laikus szúrta ki a képen elrejtett utalást, a festmény női szereplője ugyanis egy Perszephonét mintázó brosst visel a nyakában, míg a morcos tekintettel bámuló férfi lehet Hádész megfelelője, hiszen a görög mitológia szerint az alvilág istene feleségül kérte testvérétől, Zeusztól Perszephonét, de az nem adott egyértelmű választ, így Hádész nem tehetett mást, elrabolta, és úgy vette feleségül a termékenység istennőjét. Az elemzések szerint a férfi isteni mivoltára a háromágú vasvilla ad utalást, noha maga a háromágú szigony Poszeidón fegyvere volt a mitológiában.
Amerikai gótika
Sandro Boticelli, a reneszánsz, és a firenzei iskola egyik legfontosabb képviselője volt, 1477-ben festette meg pályafutása leghíresebb képét a Villa di Castello számára, amely Lorenzo és Giovanni di Pierfrancesco tulajdonában volt. Boticelli egyébként is érzékeny volt az apró részletek ábrázolására, ám e festményénél olyasmit tett, ami már-már fanatizmusnak tűnik. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk a képet, a főben táncoló női alakok lábánál virágokat láthatunk. Ez már elsőre is szembetűnő, ám az nem, hogy ezek a virágok megközelítőleg 500 különböző növényfaj képviselői. Művészettörténészek komplett listákat írtak Boticelli bámulatos bonatikai érzékéről, ugyanakkor azt hozzá kell tegyük, hogy bár a nagyobbik részük rendszertanilag azonosítható a festmény alapján, akadnak köztük furcsa hibridnek tűnő fajok, és néhány, látszólag fiktív virág is. A legtöbb szakember szerint Boticelli nem engedte volna meg magának, hogy kitaláljon ilyen részleteket, így vélhetően olyan növényfajokról lehet szó, melyek azóta már kihaltak.
Tavasz
Michelangelo Buonarroti közel két évig dolgozott a háromszor hat méteres freskón, mely jelenleg is a vatikáni Sixtus-kápolna mennyezetének egyik ékköve, isten és az ember kapcsolódásának egyik legszebb szimbóluma. Köztudott volt, hogy Michelangelo élénken érdeklődik az emberi test anatómiája iránt, számos boncoláson vett részt akkoriban, és a Johns Hopkins Egyetem két tanára, Ian Suknak és Rafael J. Tamargó szerint egy fontos utalást rejtett el leghíresebb freskóján is. Ha jobban megvizsgáljuk Isten alakját, körvonalaiban az emberi agy rajzolódik ki. A baltimore-i kutatók arra jutottak, hogy Michelangelo valójában az agytörzset és a gerincvelőt ábrázolja, mégpedig tudományos alapossággal, és ebben az a legmeghökkentőbb, hogy eddig úgy tudták, ezeket a részeket csak évszázadokkal később írták le ilyen részletességgel.
Ádám teremtése
Nem maradhat ki a listából az egyik legzseniálisabb magyar festőművész, Csontváry-Kosztka Tivadar sem, aki 1902-ben festette meg az Öreg halászt, ami egy valóban A Da Vinci kódhoz is hasonló rejtett tartalmat mutat, ugyanis az már első ránézésre is feltűnik – bár nem jellegzetesen szembetűnő módon – hogy a halász arcának két fele alaposan eltér egymástól, noha ennek sokáig nem tulajdonítottak komoly jelentőséget. Mégis, ha középen letükrözzük a festmény, azt látjuk, hogy a halász bal arcféltekéjének tükrözésével egy öregembert kapunk, azonban, ha a jobb arcféltekét tükrözzük, az ördög néz majd szembe velünk. Az alakokon túl a háttér is megváltozik, az első esetben a halász nyugodt vízen lebegő csónakban ül, ám az ördög háta mögött tűzhányókat és gomolyfelhőket látunk. Művészettörténészek szerint Csontváry így egyetlen festményen jelenítette meg jó és gonosz évezredes szembenállását.
Az öreg halász
A tragikus sorsú Vincent Van Gogh 1888-ben festette meg az Éjjeli kávézót, melyen egy arlesi kávézó terasza látható. Az amszterdami Van Gogh Museum kurátora szerint a festőt Guy de Maupassant A szépfiú című regénye inspirálta, ám sokkal érdekesebb az, ami Jared Baxter független kutató 2015-ben írt tanulmányából derült ki, aki szerint a festmény nem más, mint Az utolsó vacsora interpretációja. Baxter úgy véli, a középen álló alak nem más, mint Jézus Krisztus – erre egyébként a ruhája, és a háta mögött keresztet formázó ablak is utal – a körülötte lévők pedig az apostolok. Baxter felfedezése nem az első, ami van Gogh munkásságának vallási aspektusaihoz köthető, már az 1990-es évek elején Tsukasa Kodera japán művészettörténész is kiszúrt több kereszténységgel kapcsolatos utalást, többek közt a szintén 1888-ban született Magvető című festményén is.
Éjjeli kávézó
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
A stop-motion keresztapja, aki átformálta Hollywood látványfilmjeit.
Különleges tárlat várja a Kassák Múzeum látogatóit augusztus végéig.
A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.
Elrabolt ritkaságok, melyek még mindig várják a megtalálójukat.
A világhírű festőt fiatalkora óta lenyűgözte a Biblia.
