Magyar Miklós
2022. április 28. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

A Biblia olyan, mint a természet kisugárzása – Marc Chagall és a Szentírás titkai

„Fiatalkorom óta lenyűgözött a Biblia. Azt gondoltam, ma is úgy vélem, hogy a Biblia minden idők költészetének hatalmas forrása. Azóta ezt a visszfényt keresem az életben és a Művészetben. A Biblia olyan, mint a természet kisugárzása, és én ezt a titkot próbáltam átadni.” (Marc Chagall)

Chagall bibliai képeinek története az 1950-es évek elején kezdődött, amikor az Egyesült Államokból hazatérve a Côte d’Azur-ön, Saint-Paul-de-Vence-ben telepedett meg. Műveit a városban lévő Kálvária Nagy Kápolnájának szánta. Tervét nem sikerült megvalósítania, egyrészt anyagi korlátok miatt, másrészt azért, mert a kápolna 18. századból származó szobrait a helyi notabilitások nem kívánták elmozdítani, hogy helyükre Chagall festményei kerüljenek. Chagall mindamellett folytatta a Bibliai üzenet ciklus előkészületeit. Mindegyik képhez számos vázlatot készített.

Vázlatok Az ember teremtéséhez

1966 júliusában Chagall a francia államnak adományozta festménysorozatát, amely tizenhét monumentális képből áll. Tizenkettő a Teremtés könyve és a Kivonulás könyve jeleneteinek ábrázolása, míg öt festmény az Énekek énekének illusztrálása. Az adományozás után André Malraux akkori kulturális miniszter kezdeményezése nyomán Nizzában André Hermant tervező megálmodta a Marc Chagall Bibliai üzenet Nemzeti Múzeum elnevezésű múzeumot, amely ma a bibliai témájú festményeken kívül Chagall más képeit, szobrait, üvegablakokat, mozaikot, faliszőnyeget is a látogatók elé tár.

A Marc Chagall Múzeum

A múzeum egyik terme

Az alábbiakban a Teremtés könyve és a Kivonulás könyve alapján készült Chagall-festményeket mutatom be. A képek előtt a Bibliából vett idézetek szerepelnek, így fel tudjuk idézni azokat a történeteket, amiket a művész megelevenített képein.

Chagall bibliai témájú festményeit természetszerűleg művészettörténészek és művészetszeretők sokasága elemezte, magyarázta, próbálta megfejteni bonyolult szimbólumrendszerét. Egy cikk terjedelmén túlmutatna, ha valamennyi képhez fűzött magyarázatokból idéznénk, így az első festménynél maradva próbálom érzékeltetni, mennyi lehetséges értelmezése lehet Chagall egy-egy művének. Azután ki-ki elgondolkodhat azon, mit jelentenek számára ezek az enigmatikus képek.

A sorozat valamennyi darabjára érvényesnek mondható az a megállapítás, hogy Chagall nem magukat a bibliai történeteket illusztrálta, hanem azokat a víziókat fogalmazta meg képi formában, amiket a leírások keltettek benne. Így van ez az első festmény, Az ember teremtése esetében is.

Az ember teremtése

„Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje. Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét. Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.” (Teremtés könyve, 2. fejezet)

Az ember teremtése

A Bibliában Isten a föld porából teremtette az embert, Chagallnál egy költői megfogalmazású jelenetben az angyal karjaiban tartja az elalélt Ádámot. A bibliai szöveg nem tesz említést angyalról az ember teremtésekor. Chagall festményén Ádámon kívül semmi sem szerepel a Bibliából.

A legérdekesebb elemzések végén kérdőjel áll. Nem állítanak, feltételeznek valamit a chagalli üzenetekről. A kép alsó részéről teszi fel egy elemző a kérdéseket: „A föld kék színű. Az ősállapotú tenger lenne? Az angyalon nadrág van. Magát a festőt ábrázolja? Ádám alatt egy spirális vonal látható. A kígyó lenne?” Az angyal azért fordítja el a fejét, hogy ne lássa a kígyót? A festmény jobb felső részének egyik értelmezője ugyancsak feltételezésként írja: „Minden − beleértve első sorban az embert − teremtésre váró élőlény sokaságát szimbolikusan, körkörös, szinte spirálszerű ábrázolással jeleníti meg. Talán, hogy minden élőlény érintve legyen.” Ugyanez a jó szemű megfigyelő, most már nem feltételezésképpen, hanem figyelemre méltó megállapításként megjegyzi, hogy valamennyi festményen felfedezhető a bárányok sokasága vagy egy-egy bárány, ami a zsidó népet szimbolizálja.

A magam részéről a festmény bal felső oldalán látható jelenethez fűznék kérdést: egy sárga háttérrel a hold mögül az Úr egy szárnyas Mózes felé a bibliai kőtáblát nyújtja. (A zsidó vallás követelményei szerint Istent csupán a felhőből kinyúló keze képviseli.) Mit keres Az ember teremtése című képen a Biblia egy másik története? Azzal, hogy Chagall a sorozat első képén megjeleníti az utolsót − a Mózes átveszi a kőtáblákat címűt −, arra akart utalni, hogy a tizenkét festmény egységet képez? Mindenesetre ugyanazt a sárgát, az isteni jelenlét szimbólumát látjuk a két festményen.

Ábrahám és a három angyal

„Isten, angyaloktól kisérve jön Ábrahámhoz; újból fiat ígér néki Sárától; Sárát megdorgálja hitetlenségéért, és megjelenti Ábrahámnak Szodoma veszedelmét. Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon. És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, amint szólál.” (Teremtés könyve, 1. fejezet)

Ábrahám és a három angyal

A Paradicsom

„Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt.”(Teremtés könyve, 2. fejezet)

A Paradicsom

Izsák áldozata

„Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte, a fa tetejére. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” (Teremtés könyve, 22. fejezet)

Izsák feláldozása

Jákob harca az angyallal

„Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, úgyhogy kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja, miközben vele birkózott. Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz. Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (Teremtés könyve, 1. fejezet)

Jákob harca az angyallal

Mózes és az égő csipkebokor

„Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” Azután így folytatta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.”(Kivonulás könyve, 3. fejezet)

Mózes és az égő csipkebokor

Mózes vizet fakaszt a sziklából

„A nép ismét perlekedni kezdett Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért perlekedtek velem? Miért kísértitek az Urat? De a nép vízre szomjazott, ezért tovább zúgolódott ott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Hát azért hoztál ki bennünket Egyiptomból, hogy szomjan pusztíts minket gyermekeinkkel és jószágainkkal együtt?! Ekkor Mózes segítségért kiáltott az Úrhoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek! Az Úr pedig így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül! Vedd kezedbe botodat, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj! Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt.” (Teremtés könyve, 2. fejezet)

Mózes vizet fakaszt a sziklából

Jákob álma

„Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment. Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni. Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta. Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: „Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe. Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre.” (Teremtés könyve, 28. fejezet)

Jákob álma

Noé és a szivárvány

„Aztán így szólt Isten: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson. Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön.” Isten így szólt Noéhoz: „Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között.” (Teremtés könyve, 9. fejezet)

Noé szivárványa

Noé bárkája

„Isten így szólt Noéhoz: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal. Így kell építened: 300 könyök legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága. Csinálj a bárka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső emeletet. Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt létezik. El fog pusztulni minden, ami a földön van. Veled azonban szövetséget kötök. Te beszállsz a bárkába, te és veled együtt fiaid, a feleséged és fiaid feleségei. Minden élőlényből, minden testből vigyél kettőt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nőstényt. A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából kettőt-kettőt vigyél be, hogy életben maradjanak. Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál, halmozz fel készletet, hogy nekik és neked eledelül szolgáljon.” Noé úgy is tett, pontosan úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki.” (Teremtés könyve, 6. fejezet)

Noé bárkája

Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból

„Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek. És csinála az Úristen Ádámnak és az ő feleségének bőrruhákat, és felöltözteté őket. És monda az Úristen: Ímé, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen; kiküldé őt az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett vala. És kiűzé az embert, és odahelyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” (Teremtés könyve, 3. fejezet)

Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból

Mózes átveszi a kőtáblákat

„Az Úr így szólt Mózeshez: „Faragj ki magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak. Jöjj fel hozzám a hegyre és ráírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek rajta voltak az elsőkön, amelyeket összetörtél. Holnap reggel légy készen, hogy hajnalban feljöhess a Sínai-hegyre, és ott a hegy csúcsán elém járulj. Senki sem jöhet veled és senki sem mutatkozhat a hegyen. A juhok és szarvasmarhák sem mehetnek legelni a hegyre.” Ő tehát kifaragott két kőtáblát, amilyenek az elsők voltak. Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kőtáblát. Az Úr leereszkedett a felhőben, ő pedig eléje járult.” (Kivonulás könyve, 34. fejezet)