Ben Enwonwu, a modernista Afrika művészkirálya

Kovács Krisztián
2022. március 24. | Becsült olvasási idő: 5 perc

A nigériai művész, akinek még II. Erzsébet királynő is modellt ült

A képzőművészetnek is megvannak a maga népszerű alkotói, akik életműve és hagyatéka akár sok-sok évvel haláluk után is nézőcsalogató attrakciónak számít egy-egy múzeum tárlatán, vagy éppen akik afféle hivatkozási alapot is teremtettek, mely segít nekünk eligazodni a művészetek útvesztőiben. Kétségkívül ide tartoznak a nagy európai művészek, mint Monet, Dalí, Picasso, van Gogh, Matisse vagy Gauguin, vagy épp a tengerentúli újítók, mint Hopper, Pollock, Lichtenstein, vagy épp Frida Kahlo, de akadnak a világban olyan helyek, melyek neveivel a képzőművészet nem sokszor szerepel egy mondaton belül.

Kétségkívül ide tartozik Afrika is, ahol a mai napig hódolnak a törzsi művészeteknek, és ahol éppen ezért látszólag a művészet nem követte többek közt a Dél- és Közép-Amerikában is oly látványos modernista vonalat. Akad azonban egy művész, aki Nigériából indulva legalább olyan hatékonyan volt képes beépíteni művészetébe ősei formavilágát, és bemutatni azt a nagyközönségnek, ahogy tette azt Frida Kahlo Mexikóban a prekolumbián kultúra eltéveszthetetlen stílusjegyeivel.

Ben Enwonwu, a modernista Afrika művészkirálya

Odinigwe Benedict Chukwukadibia Enwonwu, vagy ahogy a művészvilág emlékszik rá, Ben Enwonwu 1917-ben született nigériai nemesi családba. Apja akkoriban technikusként dolgozott a Royal Niger Company kötelékében, mely társaság az afrikai területekért Otto von Bismarck által meghirdetett gyarmatosító harc egyik legfontosabb előmozdítója volt, és sokat tett érte, hogy többek közt Nigériát is a Brit Birodalom gyarmatává tegye. A Royal Niger Company 1900-ban végül megszűnt, Enwonwu apja pedig onnantól minden munkát elvállalt, amit csak tudott, mellette viszont szívesen szobrászkodott, a törzsi formavilágok iránti fogékonyságát pedig viszonylag hamar megörökölte tőle fia is. Omenka Odigwe Emeka Enwonwu azonban 1921-ben meghalt, fiára hagyományozva szerszámkészletét, ami aztán később, fiatal felnőttként a képzőművészet irányába tolta el az érdeklődését.

Enwonwu csonka családja folyamatosan költözött, így az elemi iskolát a fiú öt különböző intézményben járta ki, majd 1931-ben megkezdte tanulmányait a Government College Umuahia nevezetű fiúiskolában, ahol őrizve apja emlékét és hagyatékát, beiratkozott a képzőművészeti tagozatra. A tanára Kenneth C. Murray lett, aki akkoriban országos szinten a gyarmati közszolgálati művészeti oktatás vezetője volt. Murray hozta létre az ún. Murray Group-ot, melyben legtehetségesebb tanítványainak adott helyt, és istápolni kezdte a művészetüket: új technikákat, európai és amerikai mestereket oktatott nekik, miközben szorgalmazta, hogy műveikben okvetlenül jelenítsék meg saját törzsi gyökereik formavilágát.

Enwonwu és Murray hamar barátságot kötött, előbbi egy idő után utóbbi asszisztenseként kezdett dolgozni, mígnem a brit szakember közbenjárt, hogy kedvenc diákja ösztöndíjat kaphasson a UCL Slade képzőművészeti iskolába, Londonba.

Enwonwu szobra II. Erzsébetről, és maga a modell

Európában Enwownu számára kinyílt a világ, ugyanakkor Murray tanácsait követve egyetlen pillanatra sem hagyta, hogy megfeledkezzen afrikai gyökereiről. 1948-ban fejezte be a tanulmányait, melyek azonban kiegészültek egy egészen meglepőnek tűnő területtel: angliai tartózkodása közben Enwownu bőrszíne és származása miatt számtalan elutasításba, nyíltan rasszista támadásba futott bele, mely felkeltette benne az antropológia iránti érdeklődést, mely motívumokat sikeresen építette be művészetébe is, olyannyira, hogy egyedi látásmódja miatt végül már 1937-ben bemutatták néhány munkáját a londoni Zwemmer Galériában. Murray továbbra is előszeretettel egyengette az épp húsz éves fiú útját, miután pedig rajta keresztül a gyarmati kormány is másként tekintett rá, amint megszerezte a diplomáját, tanárnak nevezték ki az Umuahiai Kormányfőiskolában.

Murray ekkoriban haragudott meg rá, mert miután tanárként szolgálatba állt, hamar kiderült róla, hogy ugyanazt a fizetést kapja, mint a fehérbőrű oktatók, akik évek óta szolgálnak ott, így a férfi benyújtotta a felmondását, a viszony pedig örökre megromlott az egykori mester és tanítvány között.

Enwownu megkapta a távozó Murray pozícióját, kitartásának, szorgalmának hála pedig hamarosan egyre több nigériai iskolába hívták meg vendégelőadónak. Az 1950-es évektől aztán felhagyott a napi szintű oktatással, és szabadúszó művészként élt, számtalanszor indult turnéra Európába és az Egyesült Államokba, előadásokat tartott művészeti egyetemeken az afrikai folklór megjelenéséről a festészetben és a szobrászatban, sőt, mikor 1956-ban II. Erzsébet Nigériába látogatott, még modellt is állt az akkor már ünnepelt művésznek egy róla készülő bronzszoborhoz.

Ben Enwonwu 1961-ben a műtermében

Enwownu-t manapság is Afrika legnagyobb művészeként tisztelik, a modernista afrikai művészet megteremtőjének tekintik, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Fekete Kontinens felkerült a képzőművészet térképére. Bár ő maga sokkal inkább szobrásznak, mint festőnek tartotta magát, festményei a mai napig szerepelnek aukciós házak licitjein, néhány éve Tutu és a Christine című alkotásai egyenként 1 millió dollárért keltek el, A benini király udvara című elveszettnek hitt, és idén előkerült művéért pedig előreláthatólag még ennél is többet ajánlanak majd. Számtalan kritikus szerint Enwownu azzal, hogy megtanulta a modern művészetek elméletét, és azt saját törzsi gyökerű látásmódjával keverte, olyan egyedi ízt hozott létre, mely új irányvonalat teremtett a művészettörténetben is, és melyet egyetlen fehér ember sem lett volna képes újraalkotni.

Enwownu 1994. február 5-én hunyt el, akkor már világszerte híresnek számított, noha szerénységéről sokat elmond, hogy

haláláig úgy vélte, népszerűségét csupán annak a bizonyos 1956-os királynőről készült szobornak köszönhette, ugyanakkor alakja új lendületet adott az afrikai nacionalistáknak szerte a világon, hogy támogatást nyerjenek a mozgalom előmozdításához és kiteljesedéséhez.

A művész jelentőségét jól jelzi, hogy még huszonhat évvel a halála után is a legnagyobb afrikai művésznek tartják, nevét pedig még egy kráter is viseli a Merkúr bolygó felszínén. Bár alighanem Magyarországon sem sokan hallottak róla, itt az ideje áttekinteni egy kicsit a nigériai művészkirály hagyatékát.