A vandalizmus modern művészete – A graffiti királyai

(becsült olvasási idő: 3 perc)

Túlhaladott már a vita, vajon a graffitizés vandalizmusnak számít-e, vagy sem, talán vandalizmus volt, de művészetté vált, vagy mindig is vandalizmus maradt, csak a jelenkor, és a falfirkák művelői aggatják rá a művészet megjelölést? Releváns-e az alkotások és az alkotók szempontjából, hogy a közvélemény, vagy éppen a kortárs képzőművészet tudorai miként értékelik a műveket, ha egyáltalán értékelik őket?

A graffiti jelentése a Magyar Büntetőtörvénykönyv szerint falfirka, elítélt írásmű, vagy rajz, polgárpukkasztó, megbotránkoztató, erotikus vagy politikai tartalmú, felbujtó üzenetet hordozó mű. Története valahonnan a New yorki 183. utcából ered, tulajdonképpen pontos stílusmegjelölése nincs, százan százféleképpen értelmezik és művelik, egyetlen dolog mondhatni elvárás, ez pedig a névtelenség.

Az első tag-et állítólag a Taki 183 névre hallgató graffitis készítette Forrás: www.lumas.com

Ha elfogadom azt, hogy a graffiti az alkotó számára üzenet közvetítését jelenti, és nem merül ki az adott falfelület megrongálásának örömében, akkor részemről egyértelműen a művészek közé sorolom azokat, akik a képzőművészet elfogadott irányelvei és kritériumai mentén egyedi, akár meghökkentő, de mindenképpen esztétikus falfirkákat alkotnak.

Hogy bűncselekmény-e, arra minden országnak megvan a maga jogi szabályozása, Magyarországon jelenleg egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, de persze ebben közrejátszik a megrongált felület mivolta és értéke is. És tulajdonképpen itt a megoldás arra vonatkozóan, vandalizmusról beszélünk-e, vagy művészetről. A művészet ugyanis valami, mely közvetíteni, de mindenekelőtt építeni akar, ezért is olyan nehéz a graffitit belesulykolni valamilyen képzőművészeti kategóriába, hiszen e művészet értéke is alapvetően valaminek a rongálásán nyugszik. Ellenben, ha ez a felület egy koszos fal, és a rajta elnyúló rajz esztétikailag hozzáad az adott környék hangulatához, semmint elvenne belőle, mindenképpen művészetnek nevezhető.

Ha a rajzok egy gazdátlan tűzfalra, egy HÉV-sínek melletti zajfogófalra, egy elhagyott gyárépület oldalára készülnek, kétlem, hogy jogosan váltanának ki ellenérzést bárkiből is. Ellenben, ha a Kossuth-szoborra, a Magyar Tudományos Akadémia épületének oldalára, vagy a Lánchíd oroszlánjaira készülnének, teljes bizonyossággal megáll a vandalizmus definíciója.

Bud Spencer portréja a Filatorigátnál lévő HÉV-megálló környékén Forrás: 3.kerulet.ittlakunk.hu

Amennyiben tehát a graffitizést megfelelő helyen és megfelelő minőségben gyakorolják, miért is ne járulhatna hozzá a kortárs képzőművészet kiteljesedéséhez? És tegyük hozzá azt is, hogy bőven akadnak olyan névtelen művészek, akik kreativitására érdemes odafigyelni, és akik műveit metrómegállókban és buszpályaudvarokon csodálhatjuk meg, anélkül, hogy kifizetnénk nyolcezer forintot másfél óra sorbanállásért. Ugyanakkor szkeptikus vagyok a tekintetben, vajon a művészet, mint szakma elfogadja-e valaha, akárcsak saját underground stílusának a graffitit, hiszen a képregény is létezik már lassan száz éve, de a legkiválóbb képregényrajzolókat mégis elfelejtik beemelni a képzőművészet kánonjába.

De döntsetek inkább Ti? Hoztam egy csokorra valót a jelenleg legnépszerűbb graffiti művészek munkáiból: