• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Képzőművészet

Alice szürrealista Csodaországa – Avagy így látta Salvador Dalí Lewis Carroll meséjét

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Carroll és Dalí egymásra találnak

Ki ne olvasta volna Lewis Carroll Alice Csodaországban című abszurd meseregényét? A mű először 1865-ben jelent meg. Azóta számtalanszor és sok nyelvre lefordították, így magyarra is többen átültették. 1969-ben a Maecenas Press de Random House kiadásában 2700 példányban kiadták a regényt díszkiadásban, Salvador Dalí fénynyomatos illusztrációival.

Az 1969-es díszkiadás

Az 1969-es díszkiadás

2015-ben, az Alice Csodaországban első megjelenésének százötvenedik évfordulója alkalmából a Princeton University Press és a National Museum of Mathematics közösen jelentette meg az illusztrált meseregényt.

A 2015-ös kiadás

A 2015-ös kiadás

Dalí illusztrálta a Don Quijotét, Montaigne esszéit, az Isteni színjátékot is, de szürrealista lényéhez a legközelebb Carroll meséi álltak. Emellett, mint az a 2015-ös kiadás előszavából is kiderül Carrollt és Dalít a matematika is közelítette egymáshoz.

Carroll Oxfordban matematikatanár volt, Dalí pedig festményein többször nyúlt a matematikához, többek közt az aranymetszés szabályához, például az 1954-ben keletkezett Corpus Hypercubus című képén.

Dalí: Corpus Hypercubus

Dalí: Corpus Hypercubus

Az Alice Csodaországban valamennyi illusztrációján látható egy kislány ugrálókötéllel, mintegy az álmok világában élő, tizenkét éves Alice szimbólumaként. Dalí nagyon sokszor megfestette a kötélen ugráló kislány alakját, 1984-ben szobrot is készített róla. Ezen a fejen és a kezek helyén lévő rózsák Carroll regényének arra az epizódjára utalnak, ahol a kertészek pirosra festik a fehér rózsákat, a királynő pedig le akarja üttetni Alice fejét.

A mankó a kislány előtt Dalí egyik szimbóluma, ami számos képén megjelenik. Gyerekkorában talált egy mankót nagyapja házának padlásán, ettől kezdve sohasem tudott tőle megválni.

Dalí: Alice

Dalí: Alice

A nyuszi barlangjától Alice tanúvallomásáig

(A meseregényt Kosztolányi Dezső fordításából idézem, míg az illusztrációk a könyv 2015-ös, angol nyelvű kiadásából valók.)

Első fejezet

Lenn, a Nyuszi barlangjában

A Nyuszi barlangja egy darabon egyenes volt, mint valami alagút, aztán hirtelenül lejtett, oly hirtelenül, hogy Alice egy szemvillanás alatt máris zuhant lefelé, egy roppant mély kútba. (…)

Ekkor egyszerre − zsupsz! − egy halom rőzsére és száraz falevélre pottyant, ezzel vége is volt a zuhanásnak.

Alice egy csöppet sem ütötte meg magát. Tüstént talpra ugrott és körülnézett. De a feje fölött mindenütt sötétség volt. Előtte hosszú folyosó nyílt, s abban a rohanvást rohanó fehér Nyuszit pillantotta meg. Nem volt vesztegetni való ideje. Alice uccu utána, mint a szélvész, s még hallotta, amikor a Nyuszi a sarkon befordulva így sopánkodott:

− Jaj, jaj, tapsi füleimre, villás bajuszomra, még elkésem!

Lenn, a Nyuszi barlangjában

Lenn, a Nyuszi barlangjában

Második fejezet

Könnytó

Bárcsak ne sírtam volna annyit − sóhajtott Alice, s körülúszta a tavat, hogy lássa, miképp juthatna ki belőle. − Most az lesz a büntetésem, hogy belefulladok a saját könnyeimbe − gondolta. − No, ez igazán furcsa lenne. Ámbár ma minden, de minden olyan furcsa.

Ebben a pillanatban Alice azt hallotta, hogy a tó kissé távolabb megloccsant. Odaúszott, hogy megnézze, mitől. Először azt gondolta, hogy valami fóka vagy víziló, de aztán ráeszmélt, hogy csak hozzá mérve olyan nagy ez az állat, s valójában csak egy kis egér, amelyik belepottyant, akárcsak ő maga.

Könnytó

Könnytó

Harmadik fejezet

Körbecsukló meg az egér hosszú tarka farka

Ekkor újra körbe ültek mindnyájan, s megkérték az Egeret, hogy meséljen nekik még valamit.

− Meg tetszett ígérni, ugye, hogy majd elmeséli az élettörténetét − kérlelte Alice. − Meg azt is, hogy miért tetszik úgy gyűlölni a cicust meg a kutyust − tette hozzá súgva, s egy kicsit megrettent, hogy az Egér újra megsértődik.

− Ó, az én történetem kacskaringós, tarka és bús.

− Hát a farka csakugyan kacskaringós − mondotta Alice, aki ezt a szót hogy tarka, úgy értette, hogy farka −, de mért volna bús?

Az Egér beszélt, beszélt, de Alice mindig csak az Egér farkára gondolt.

Körbecsukló meg az egér hosszú tarka farka

Körbecsukló meg az egér hosszú tarka farka

Negyedik fejezet

Gyíkocska

Alice egyre nőtt, növekedett, s nemsokára le kellett térdelnie a padlóra. Néhány pillanat múlva már nem fért el a szobában sem. Úgy próbált elhelyezkedni, hogy az ajtóhoz könyökölt, lefeküdt a földre, másik karját pedig a tarkója alá dugta. De még egyre nőtt-növekedett. Végül, mert másképp már nem segíthetett magán, kidugta egyik karját az ablakon s egyik lábát a kályhalyukba.

Gyíkocska

Gyíkocska

Ötödik fejezet

A hernyó tanácsot ad

A Hernyó meg Alice egy darabig némán nézték egymást. Végül a Hernyó kivette szájából a tajtékpipát, s unott, álmos hangon ezt kérdezte tőle:

− Hát te kicsoda vagy?

Kezdetnek nem volt valami biztató. Alice félénken rebegte:

− Ezt e percben aligha tudom. Csak azt tudom, hogy ki voltam ma reggel, amikor fölébredtem. De azóta már rengetegszer megváltoztam.

− Hogy érted ezt? – szólt a Hernyó szigorúan. -−Értelmesen beszélj.

− Sajnos, kérem, nem tudok értelmesen beszélni, mert nem az vagyok, aki vagyok, amint látni tetszik.

− Nekem semmit se tetszik látni – mondta a Hernyó.

A hernyó tanácsot ad

A hernyó tanácsot ad

Hatodik fejezet

Békétlenség, bors és baj

A Béka-inas, amint beszélt, egyre fölbámult az égre.

Alice ezt nagyon zokon vette tőle.

„De talán nem is tehet róla − mentegette Alice. − A szeme majdnem fönn van a feje búbján. No de azért válaszolhatna a kérdésemre. − Hogy juthatnék be? − ismételte hangosan.

− Nekem itt kell rostokolnom holnap reggelig − mondta a Béka-inas.

Ebben a pillanatban a ház kapuja kinyílt, s egy jókora tál röpült a Béka-inas feje felé, az orrát meg is horzsolta, azután egy mögötte álló fán ízzé-porrá zúzódott.

− Vagy esetleg holnaputánig − tette hozzá a Béka-inas, mintha mi se történt volna.

Békétlenség, bors és baj

Békétlenség, bors és baj

Hetedik fejezet

Bolondok uzsonnája

Künn a ház előtt, a fa árnyékában terített asztal. Ott ült Április Bolondja meg a Kalapos, és teázott. Kettejük között egy mormota szunyókált. Április Bolondja meg a Kalapos rákönyökölt, mint valami párnára, s a feje fölött beszélgetett.

Hű, de rossz lehet ennek a szegény Mormotának – gondolta Alice. −- Még szerencse, hogy alszik, és nem érzi.

Az asztal hosszú volt, de azért mindhárman az egyik sarkán szorongtak.

Nincs hely, nincs hely − kiáltozták, amikor megpillantották Alice-t.

− Dehogyis nincs − méltatlankodott Alice, s leült egy székre az asztal végén.

− Igyál egy kis bort − kínálgatta őt nyájasan Április Bolondja.

Bolondok uzsonnája

Bolondok uzsonnája

Nyolcadik fejezet

A királyi krokettpálya

Először tíz katona jött, ezek éppolyanok voltak, mint a három kertész: hosszúkásak és laposak, kezük-lábuk a kártyalapok sarkán. Őket tíz udvaronc követte, kettesével és katonásan. Mögöttük vonultak a királyi gyermekek, párosával kézen fogva egymást, ezek is tízen voltak, és jókedvűen ugrándoztak. Őket a vendégek követték, jobbadán királyok és királynők.

A díszkíséretben Alice tüstént fölismerte a fehér Nyuszit. Folyton selypegett, idegesen hadart, s mindenkire mézédesen mosolygott. Alice-re ügyet se vetett.

Most jött a Szív Felső, aki bíborpárnán hozta a királyi koronát, és végül a pompás felvonulást a Szív Király és Királynő zárta be.

A királyi krokettpálya

A királyi krokettpálya

Kilencedik fejezet

Az Ál-Teknőc története

Végre a Királynő belefáradt a játékba, abbahagyta, s lihegve így szólt Alice-hez:

− Láttad már az Ál-Teknőcöt?

− Még nem – felelte Alice. − Azt se tudom, hogy mi az.

− Belőle készül a teknősbékaleves.

− Sohasem láttam még.

− No, gyere, majd levezetlek hozzá, és ő elmondja a történetét − mondta a Királynő.

Az Ál-Teknőc története

Az Ál-Teknőc története

Tizedik fejezet

Homár-humor

Talán még sohasem is láttál homárt1?

− De már ettem is egyszer − kezdte Alice, de aztán sietve visszaszívta. − Nem, még soha.

− Akkor hát nem is tudhatod -−folytatta az Ál-Teknőc −, hogy milyen a homár-humor.

− Nem, nem tudom −szólt Alice. − Milyen?

− Hát mindenekelőtt a táncos kedvben nyilvánul meg − kezdte a Griffmadár. − Előbb valamennyien fölállunk a tengerparton egy hosszú sorban.

− Két hosszú sorban! – üvöltött az Ál-Teknőc. − Fókák, Teknősbékák, Lazacok meg a többiek is, valamennyien. Aztán eltisztítjuk az útból a medúzákat…

Homár-humor

Homár-humor

Tizenegyedik fejezet

Ki lopta el a lepényt?

A Szív Király és Királynő már a trónon ült, amikor Alice-ék odaérkeztek. Körülötte apró madarak és állatok tolongtak meg egy egész csomag játékkártya.

A vádlott, a Szív Felső, bilincsbe verve állott, mellette jobbtól és balról egy-egy katona, hogy meg ne szökjék. A Király oldalán a fehér Nyuszi sürgölődött, egyik kezében trombitával, a másik kezében összegöngyölt papírtekerccsel. A terem közepén asztal volt, rajta egy nagy tál lepény. Alice-nek szinte csorgott a nyála, olyan étvágya támadt a lepényre.

Ki lopta el a lepényt?

Ki lopta el a lepényt?

Tizenkettedik fejezet

Alice tanúvallomása

Hát egyszerre megint csak ott heverészett az árokparton, feje a nénje ölében pihent, s a nénje nagy vigyázva éppen néhány száraz levelet söpört le, mely a fáról hullott Alice arcába.

− Alice, kelj fel már − mosolygott rá a nénje. − De jót aludtál.

− Jaj, de furcsát álmodtam − dörzsölgette szemét Alice, s amennyire vissza tudott emlékezni, elmesélte nénjének ezeket a különös kalandokat, amelyeket itt olvastatok. 

Alice tanúvallomása

Alice tanúvallomása

Kapcsolódó cikkek

Richard Osman: Az eltévedt golyó /Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=577645514365115&set=a.546160457513621/

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo: Papirusz

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Egri Lajos: A kreatív írás művészete

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Konkurens kiadók összefogásából született az új budapesti könyvkuckó

Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. június 29.

    A fiú, aki beleszeretett King Kongba, aztán egész életében szörnyeket teremtett

    A stop-motion keresztapja, aki átformálta Hollywood látványfilmjeit.

    • 2022. június 9.

    A trombitakezű fiú és a szemfedélgyári lány meséje, avagy epizódok a magyar avantgárdból

    Különleges tárlat várja a Kassák Múzeum látogatóit augusztus végéig.

    • 2022. május 30.

    H. P. Lovecraft borzalmas teremtményei festményként megelevenedve is félelmetesek

    A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.

    • 2022. április 29.

    Elveszett remekművek – 6 világhírű festmény, melynek holléte máig rejtély

    Elrabolt ritkaságok, melyek még mindig várják a megtalálójukat.

    • 2022. április 28.

    A Biblia olyan, mint a természet kisugárzása – Marc Chagall és a Szentírás titkai

    A világhírű festőt fiatalkora óta lenyűgözte a Biblia.