
- Magyar Miklós
- 2022. január 19. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc
Ki ne olvasta volna Lewis Carroll Alice Csodaországban című abszurd meseregényét? A mű először 1865-ben jelent meg. Azóta számtalanszor és sok nyelvre lefordították, így magyarra is többen átültették. 1969-ben a Maecenas Press de Random House kiadásában 2700 példányban kiadták a regényt díszkiadásban, Salvador Dalí fénynyomatos illusztrációival.
Az 1969-es díszkiadás
2015-ben, az Alice Csodaországban első megjelenésének százötvenedik évfordulója alkalmából a Princeton University Press és a National Museum of Mathematics közösen jelentette meg az illusztrált meseregényt.
A 2015-ös kiadás
Dalí illusztrálta a Don Quijotét, Montaigne esszéit, az Isteni színjátékot is, de szürrealista lényéhez a legközelebb Carroll meséi álltak. Emellett, mint az a 2015-ös kiadás előszavából is kiderül Carrollt és Dalít a matematika is közelítette egymáshoz.
Dalí: Corpus Hypercubus
Az Alice Csodaországban valamennyi illusztrációján látható egy kislány ugrálókötéllel, mintegy az álmok világában élő, tizenkét éves Alice szimbólumaként. Dalí nagyon sokszor megfestette a kötélen ugráló kislány alakját, 1984-ben szobrot is készített róla. Ezen a fejen és a kezek helyén lévő rózsák Carroll regényének arra az epizódjára utalnak, ahol a kertészek pirosra festik a fehér rózsákat, a királynő pedig le akarja üttetni Alice fejét.
Dalí: Alice
(A meseregényt Kosztolányi Dezső fordításából idézem, míg az illusztrációk a könyv 2015-ös, angol nyelvű kiadásából valók.)
Első fejezet
Lenn, a Nyuszi barlangjában
A Nyuszi barlangja egy darabon egyenes volt, mint valami alagút, aztán hirtelenül lejtett, oly hirtelenül, hogy Alice egy szemvillanás alatt máris zuhant lefelé, egy roppant mély kútba. (…)
Ekkor egyszerre − zsupsz! − egy halom rőzsére és száraz falevélre pottyant, ezzel vége is volt a zuhanásnak.
Alice egy csöppet sem ütötte meg magát. Tüstént talpra ugrott és körülnézett. De a feje fölött mindenütt sötétség volt. Előtte hosszú folyosó nyílt, s abban a rohanvást rohanó fehér Nyuszit pillantotta meg. Nem volt vesztegetni való ideje. Alice uccu utána, mint a szélvész, s még hallotta, amikor a Nyuszi a sarkon befordulva így sopánkodott:
− Jaj, jaj, tapsi füleimre, villás bajuszomra, még elkésem!
Lenn, a Nyuszi barlangjában
Második fejezet
Könnytó
„Bárcsak ne sírtam volna annyit − sóhajtott Alice, s körülúszta a tavat, hogy lássa, miképp juthatna ki belőle. − Most az lesz a büntetésem, hogy belefulladok a saját könnyeimbe − gondolta. − No, ez igazán furcsa lenne. Ámbár ma minden, de minden olyan furcsa.”
Ebben a pillanatban Alice azt hallotta, hogy a tó kissé távolabb megloccsant. Odaúszott, hogy megnézze, mitől. Először azt gondolta, hogy valami fóka vagy víziló, de aztán ráeszmélt, hogy csak hozzá mérve olyan nagy ez az állat, s valójában csak egy kis egér, amelyik belepottyant, akárcsak ő maga.
Könnytó
Harmadik fejezet
Körbecsukló meg az egér hosszú tarka farka
Ekkor újra körbe ültek mindnyájan, s megkérték az Egeret, hogy meséljen nekik még valamit.
− Meg tetszett ígérni, ugye, hogy majd elmeséli az élettörténetét − kérlelte Alice. − Meg azt is, hogy miért tetszik úgy gyűlölni a cicust meg a kutyust − tette hozzá súgva, s egy kicsit megrettent, hogy az Egér újra megsértődik.
− Ó, az én történetem kacskaringós, tarka és bús.
− Hát a farka csakugyan kacskaringós − mondotta Alice, aki ezt a szót hogy tarka, úgy értette, hogy farka −, de mért volna bús?
Az Egér beszélt, beszélt, de Alice mindig csak az Egér farkára gondolt.
Körbecsukló meg az egér hosszú tarka farka
Negyedik fejezet
Gyíkocska
Alice egyre nőtt, növekedett, s nemsokára le kellett térdelnie a padlóra. Néhány pillanat múlva már nem fért el a szobában sem. Úgy próbált elhelyezkedni, hogy az ajtóhoz könyökölt, lefeküdt a földre, másik karját pedig a tarkója alá dugta. De még egyre nőtt-növekedett. Végül, mert másképp már nem segíthetett magán, kidugta egyik karját az ablakon s egyik lábát a kályhalyukba.
Gyíkocska
Ötödik fejezet
A hernyó tanácsot ad
A Hernyó meg Alice egy darabig némán nézték egymást. Végül a Hernyó kivette szájából a tajtékpipát, s unott, álmos hangon ezt kérdezte tőle:
− Hát te kicsoda vagy?
Kezdetnek nem volt valami biztató. Alice félénken rebegte:
− Ezt e percben aligha tudom. Csak azt tudom, hogy ki voltam ma reggel, amikor fölébredtem. De azóta már rengetegszer megváltoztam.
− Hogy érted ezt? – szólt a Hernyó szigorúan. -−Értelmesen beszélj.
− Sajnos, kérem, nem tudok értelmesen beszélni, mert nem az vagyok, aki vagyok, amint látni tetszik.
− Nekem semmit se tetszik látni – mondta a Hernyó.
A hernyó tanácsot ad
Hatodik fejezet
Békétlenség, bors és baj
A Béka-inas, amint beszélt, egyre fölbámult az égre.
Alice ezt nagyon zokon vette tőle.
„De talán nem is tehet róla − mentegette Alice. − A szeme majdnem fönn van a feje búbján. No de azért válaszolhatna a kérdésemre.” − Hogy juthatnék be? − ismételte hangosan.
− Nekem itt kell rostokolnom holnap reggelig − mondta a Béka-inas.
Ebben a pillanatban a ház kapuja kinyílt, s egy jókora tál röpült a Béka-inas feje felé, az orrát meg is horzsolta, azután egy mögötte álló fán ízzé-porrá zúzódott.
− Vagy esetleg holnaputánig − tette hozzá a Béka-inas, mintha mi se történt volna.
Békétlenség, bors és baj
Hetedik fejezet
Bolondok uzsonnája
Künn a ház előtt, a fa árnyékában terített asztal. Ott ült Április Bolondja meg a Kalapos, és teázott. Kettejük között egy mormota szunyókált. Április Bolondja meg a Kalapos rákönyökölt, mint valami párnára, s a feje fölött beszélgetett.
„Hű, de rossz lehet ennek a szegény Mormotának – gondolta Alice. −- Még szerencse, hogy alszik, és nem érzi.”
Az asztal hosszú volt, de azért mindhárman az egyik sarkán szorongtak.
Nincs hely, nincs hely − kiáltozták, amikor megpillantották Alice-t.
− Dehogyis nincs − méltatlankodott Alice, s leült egy székre az asztal végén.
− Igyál egy kis bort − kínálgatta őt nyájasan Április Bolondja.
Bolondok uzsonnája
Nyolcadik fejezet
A királyi krokettpálya
Először tíz katona jött, ezek éppolyanok voltak, mint a három kertész: hosszúkásak és laposak, kezük-lábuk a kártyalapok sarkán. Őket tíz udvaronc követte, kettesével és katonásan. Mögöttük vonultak a királyi gyermekek, párosával kézen fogva egymást, ezek is tízen voltak, és jókedvűen ugrándoztak. Őket a vendégek követték, jobbadán királyok és királynők.
A díszkíséretben Alice tüstént fölismerte a fehér Nyuszit. Folyton selypegett, idegesen hadart, s mindenkire mézédesen mosolygott. Alice-re ügyet se vetett.
Most jött a Szív Felső, aki bíborpárnán hozta a királyi koronát, és végül a pompás felvonulást a Szív Király és Királynő zárta be.
A királyi krokettpálya
Kilencedik fejezet
Az Ál-Teknőc története
Végre a Királynő belefáradt a játékba, abbahagyta, s lihegve így szólt Alice-hez:
− Láttad már az Ál-Teknőcöt?
− Még nem – felelte Alice. − Azt se tudom, hogy mi az.
− Belőle készül a teknősbékaleves.
− Sohasem láttam még.
− No, gyere, majd levezetlek hozzá, és ő elmondja a történetét − mondta a Királynő.
Az Ál-Teknőc története
Tizedik fejezet
Homár-humor
Talán még sohasem is láttál homárt1?
− De már ettem is egyszer − kezdte Alice, de aztán sietve visszaszívta. − Nem, még soha.
− Akkor hát nem is tudhatod -−folytatta az Ál-Teknőc −, hogy milyen a homár-humor.
− Nem, nem tudom −szólt Alice. − Milyen?
− Hát mindenekelőtt a táncos kedvben nyilvánul meg − kezdte a Griffmadár. − Előbb valamennyien fölállunk a tengerparton egy hosszú sorban.
− Két hosszú sorban! – üvöltött az Ál-Teknőc. − Fókák, Teknősbékák, Lazacok meg a többiek is, valamennyien. Aztán eltisztítjuk az útból a medúzákat…
Homár-humor
Tizenegyedik fejezet
Ki lopta el a lepényt?
A Szív Király és Királynő már a trónon ült, amikor Alice-ék odaérkeztek. Körülötte apró madarak és állatok tolongtak meg egy egész csomag játékkártya.
A vádlott, a Szív Felső, bilincsbe verve állott, mellette jobbtól és balról egy-egy katona, hogy meg ne szökjék. A Király oldalán a fehér Nyuszi sürgölődött, egyik kezében trombitával, a másik kezében összegöngyölt papírtekerccsel. A terem közepén asztal volt, rajta egy nagy tál lepény. Alice-nek szinte csorgott a nyála, olyan étvágya támadt a lepényre.
Ki lopta el a lepényt?
Tizenkettedik fejezet
Alice tanúvallomása
Hát egyszerre megint csak ott heverészett az árokparton, feje a nénje ölében pihent, s a nénje nagy vigyázva éppen néhány száraz levelet söpört le, mely a fáról hullott Alice arcába.
− Alice, kelj fel már − mosolygott rá a nénje. − De jót aludtál.
− Jaj, de furcsát álmodtam − dörzsölgette szemét Alice, s amennyire vissza tudott emlékezni, elmesélte nénjének ezeket a különös kalandokat, amelyeket itt olvastatok.
Alice tanúvallomása
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A stop-motion keresztapja, aki átformálta Hollywood látványfilmjeit.
Különleges tárlat várja a Kassák Múzeum látogatóit augusztus végéig.
A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.
Elrabolt ritkaságok, melyek még mindig várják a megtalálójukat.
A világhírű festőt fiatalkora óta lenyűgözte a Biblia.