Kovács Krisztián
2022. március 7. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Budapest épületei a történelem emlékművei, és az építészet monolitjai

Létezik egy anekdota, mely Budapestre költözésem után nem sokkal esett meg velem. Egy kollégám azt mondta, „Te biztos vidéki vagy”, mire megkérdeztem, miből gondolod? Azt felelte, amikor együtt sétáltunk az utcán, a tekinteted folyton az épületeken legeltetted, a szemed le sem vetted a homlokzatokról letekintő kincsekről, miközben én magam csupán arra figyeltem, el ne tapossak senkit az utamba kerülő emberhadból. Feltekinteni csak egy mozdulat, és ebben a mozdulatban ott lakik egy felfedezés ígérete, melyhez nem szükséges belépőt váltani sem sorban állni, a szépség mégis ott van előttünk, kézzelfogható távolságban, látható és tapintható, körülvesz, és várja, hogy megismerd.

Budapest látkép /Fotó: Magyar Turisztikai Ügynökség/

Persze a csodák nem korlátozódnak a magyar fővárosra, noha kétségtelen, hogy esszenciájában itt találhatóak meg legtetemesebb mennyiségükben, hiszen bár építészetének eltéveszthetetlen kavalkádját a barokk, a klasszicizmus, a romantika, a historizmus, a szecesszió és a modernizmus adja, eközben akadnak a neogótika vagy a neoreneszánsz stílusban is kiemelkedő látnivalói, sokszínűségét pedig leginkább Bécs, Párizs és Róma együttes hatása adja. Egyáltalán nem véletlen, hogy Hollywood szuperprodukciói a 2010-es években újra felfedezték a magyar fővárost, mely észrevétlenül játszhatja el Berlint, Moszkvát, Párizst, vagy akár Baltimore-t is. Bár a COVID-19 járvány jelentőségen visszavetette a turistaforgalmat, ennek hátterében messze nem az érdeklődés kiapadása, hanem az országok közti eltérő, a járvány megelőzése érdekében hozott intézkedések álltak.

Budapesten jó ideje az egyik legnépszerűbb európai turista célpont, 2019-ben elnyerte a rangos European Best Destination-díjat, látványosságai, történelmi emlékhelyei pedig megtalálhatóak az UNESCO Világörökségének listáján is.

A Citadella, az Országház, a Gellért-fürdő, a Budai várnegyed a Halászbástyával és a Nemzeti Galériával, a Szépművészeti Múzeum és a Hősök tere továbbra is a legnépszerűbb látnivalók közt szerepelnek, furcsamód pedig az utóbbi időben történelmi kávéházaink is legalább ennyi érdeklődőt vonzanak. Az első budapesti kávéház megnyitása állítólag egy Balázs nevű rác kereskedőhöz köthető az 1700-as évek elejéről, az idő eltöltésének e közösségi tere pedig mára életformává, sőt hobbivá változott. A Centrál, a New York, vagy a Hadik kávéházak mindegyike az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején nyitott; vendégkönyveikben olyan neveket találunk, mint Karinthy Frigyes, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Csáth Géza, Szinyei Merse Pál, Heltai Jenő, vagy Pilinszky János, de olyan nemzetközi hírességek is megfordultak asztalaiknál, mint Thomas Mann, Josephine Baker, Elizabeth Taylor, Richard Burton, vagy John Steinbeck.

Halászbástya /Fotó: Magyar Turisztikai Ügynökség/

A magyarországi építészetben a 18. század táján kezdődött közel kétszáz évig formálódó folyamat során először a barokk stílus vetette meg a lábát, noha a fővárosban jelenleg már nem található ebből számottevő építészeti örökség, nem úgy a 19. század első felében megjelenő klasszicizmus esetében. Ez a stílus magával hozta a Nemzeti Múzeumot, ahogy a romantika a Pesti Vigadót, a Magyar Tudományos Akadémia palotáját, a historizmus az Országházat, a szecesszió pedig a Zeneakadémiát, ám e stílusok „képviselői” összemosva, részleteiben is megtalálhatóak egy-egy épületen, így már ezek feltárása és összegyűjtése is komoly turista vagy műkedvelői feladat.

Az épületkerámia térhódítása a 19. század közepén kezdődött, ám épületkülsőkön történő használatát késleltette a tömörség és fagyállóság kritériumainak teljesítése, ugyanis az olvadások és fagyások hazánkban évente átlagosan negyven periódusban váltakoznak.

Ennek áthidalásához fejlesztette ki szakembereivel együttműködve Zsolnay Vilmos a pirogránitnak nevezett anyagot, lehetővé téve az építőanyag széles körű elterjedését, hogy aztán kerámiája Lechner Ödön építészetében nyerje el méltó helyét az egyetemes építészet történetében. Nem feledkezhetünk el persze épületeink fémrészeiről sem, melyek az 1870-es évektől nyertek teret, a kor legtehetségesebb mesterei (az Ybl Miklós által is favorizált Jungfer Gyula és tanítványai) pedig gyakorlatilag bármilyen stílusú épületbelsőhöz találtak kapu-, lépcső-, erkély- és függőfolyosórácsok és egyéb szerkezeti- vagy díszítőelemeket, függetlenül attól, hogy e művek stílusa és formavilága még alapvetően a barokkban gyökerezett.

Liszt Ferenc Akadémia /Fotó: Magyar Turisztikai Ügynökség/

Az ember érti és tudja, mit jelent a külföldi utazás lehetősége: új térségek, új kultúrák, más szokásrendszerek megismerését, és igen, olyan remekművek megcsodálását, mint a Louvre, a La Sagrada Familia, a Taj Mahal, a One World Trade Center, a Lincoln Székesfegyház, a Colosseum, vagy a Sydney-i Operaház, de alighanem ebben a turisztikai szempontból még mindig nehéz időszakban érdemes jelenlétünkkel, kirándulásainkkal támogatni a hazai értékeket is, mert idehaza is telis-tele vagyunk ezerszínű kincsekkel, melyek lehetséges, hogy az utcán sétálva tekintenek le ránk egy-egy épület homlokzatáról anélkül, hogy valaha is kiszúrtuk volna őket. Ezek a látványosságok a magyar történelem őrzői is egyben, saját történelmünk emlékművei, melyeket érdemes ismerni, és felfedezni. A felfedezéshez pedig nincs más teendők, mint megállni egy másodpercre, elfelejteni a körülöttünk sétáló emberhadat, és egyszerűen felpillantani.