Filmsikerek, liszteszsákok és amatőr grafikusok – A ghánai plakátforradalom

A 80-as és a 90-es évek a tesztoszterontól duzzadó akciósztárok géppuskazajjal és hangos ütésekkel terhelt mozijaitól, valamint a mára már a VHS-korszak kedvenceiként kultikus státuszba emelkedett horrorfilmekről szólt. Arról az időszakról beszélek, amikor a világ legnagyobb sztárjai közé tartozott Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, vagy épp Jean-Claude van Damme, és amikor Stan Winston által életre keltett szörnyektől rettegtek az iskolások a takarójuk alá bújva.

Ezek a művek – bár némelyiken ma már csak mosolygunk – annak idején valóban legigázták a mozis piacokat, mindegy, hogy az Egyesült Államokról, Magyarországról, vagy épp Ghánáról beszélünk. Az afrikai ország 1957-ben kiáltotta ki saját önállóságát, de egészen 1993-ig diktatórikus és demokratikus kormányok váltogatták egymást, és az Európához való felzárkózásnak még az ígérete is igen messzinek tűnt. A leghíresebb amerikai filmek azonban eljutottak az ország mozgó mozijaiba, a kezdetleges ghánai marketinggépezet pedig csattogó fogaskerekekkel működésbe lépett.

Ma már igazi relikviának számítanak

Az elnöki köztársaság kikiáltása előtt Ghánában élt néhány logikátlan törvény, melyet az elnyomó hatalom szenvedélyesen igyekezett fenntartani. Az egyik ezek körül, hogy megtiltotta az ofszet nyomdagépek importját az országba, így ahhoz, hogy az akkoriban divatos vándormozik (egy vetítővászon, vetítőgép és egy generátor egy kocsi platóján) ne kongjanak az ürességtől, a plakátokat nem nyomtatták, hanem az eredeti kópiák alapján újrarajzoltatták őket megkérdőjelezhető tehetségű, amatőr grafikusokkal. A vásznakat aztán pontosan akkora méretben kellett elkészíteni, amivel illeszkedni tudtak egy 50 kg-os liszteszsák oldalára, hiszen ez volt a legfontosabb „hirdetőoszlop”.

Az ország államformájának átalakulása után persze feloldották az ehhez hasonló, régről itt maradt és logikátlan tilalmakat, ám a plakátdivat még egy jó ideig megmaradt, és ezek a mesterművek mára legenda státuszba emelkedtek.

Az országból kikerült példányok manapság 15-20 ezer dolláros gyűjtői áron kelnek el különböző aukciós oldalakon, és alighanem az ehhez hasonló termékekre szokás mondani, hogy annyira csúnya, hogy már szinte szép.

Íme:

Terminátor 3. – A gépek lázadása

A megtorló

A szállító

Mission Impossible

Rémálom az Elm utcában

Péntek 13.

Ragadozó

A dolog és a Texasi láncfűrészes mészárlás

Alien Vs. Predator

X-Men

Mátrix

Reszkessetek betörők 2.

Nagy zűr kis Kínában

A sötétség serege

Az elveszett frigyláda fosztogatói

Terminátor 1. – A halálosztó

Péntek 13. – Új vér

Conan, a pusztító

A szikla

Macskanő

A kaptár 3. – Teljes pusztulás

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról!

Stan Winston, a hollywoodi szörnyteremtő

Igaz történet alapján – Mi a valóság a filmes fikció mögött?

A filmtörténelem legnagyobb gonosztevői és a pszichológia

Kapcsolódó cikkek

El kellett vennem a fényedet, hogy jobban láss! – Filmkritika

Pinczés Dávid filmje bizonyítja, hogy csak egy jó forgatókönyv kell, meg két kiváló színész.

Élőszereplős mozifilm készül a Macskarisztokratákból

Csak remélni tudjuk, hogy jobban sikerül, mint az Oroszlánkirály.

Kalandfilm készül az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről

A Nemzeti Filmintézet 4,5 milliárd forintot szavazott meg a produkciónak.

Ősszel, igazi sztárparádéval érkezik a Tőrbe ejtve folytatása

Még idén láthatjuk a mozikban a második Benoit Blanc kaland.