Képzőművészet

Filmsikerek, liszteszsákok és amatőr grafikusok – A ghánai plakátforradalom

Kovács Krisztián
2021. február 12.
Becsült olvasási idő: 2 perc

Hirdetés

A 80-as és a 90-es évek a tesztoszterontól duzzadó akciósztárok géppuskazajjal és hangos ütésekkel terhelt mozijaitól, valamint a mára már a VHS-korszak kedvenceiként kultikus státuszba emelkedett horrorfilmekről szólt. Arról az időszakról beszélek, amikor a világ legnagyobb sztárjai közé tartozott Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, vagy épp Jean-Claude van Damme, és amikor Stan Winston által életre keltett szörnyektől rettegtek az iskolások a takarójuk alá bújva.

Ezek a művek – bár némelyiken ma már csak mosolygunk – annak idején valóban legigázták a mozis piacokat, mindegy, hogy az Egyesült Államokról, Magyarországról, vagy épp Ghánáról beszélünk. Az afrikai ország 1957-ben kiáltotta ki saját önállóságát, de egészen 1993-ig diktatórikus és demokratikus kormányok váltogatták egymást, és az Európához való felzárkózásnak még az ígérete is igen messzinek tűnt. A leghíresebb amerikai filmek azonban eljutottak az ország mozgó mozijaiba, a kezdetleges ghánai marketinggépezet pedig csattogó fogaskerekekkel működésbe lépett.

Ma már igazi relikviának számítanak

Az elnöki köztársaság kikiáltása előtt Ghánában élt néhány logikátlan törvény, melyet az elnyomó hatalom szenvedélyesen igyekezett fenntartani. Az egyik ezek körül, hogy megtiltotta az ofszet nyomdagépek importját az országba, így ahhoz, hogy az akkoriban divatos vándormozik (egy vetítővászon, vetítőgép és egy generátor egy kocsi platóján) ne kongjanak az ürességtől, a plakátokat nem nyomtatták, hanem az eredeti kópiák alapján újrarajzoltatták őket megkérdőjelezhető tehetségű, amatőr grafikusokkal. A vásznakat aztán pontosan akkora méretben kellett elkészíteni, amivel illeszkedni tudtak egy 50 kg-os liszteszsák oldalára, hiszen ez volt a legfontosabb „hirdetőoszlop”.

Az ország államformájának átalakulása után persze feloldották az ehhez hasonló, régről itt maradt és logikátlan tilalmakat, ám a plakátdivat még egy jó ideig megmaradt, és ezek a mesterművek mára legenda státuszba emelkedtek.