- Magyar Miklós
- 2021. november 18. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
A szövetség megújítása a svájciakkal. Falikárpit Charles Le Brun festménye alapján
A gobelinszőttesekkel való találkozásom elkerülhetetlen volt. Három éven át laktam Párizsban az Avenue des Gobelins-en, csaknem szemközt a Gobelins Manufaktúrával.
A Gobelins Manufaktúra épülete
Látogatók a Manufaktúrában
Időszámításunk előtt a tizenötödik században már léteztek szőttesek. Régészeti leletek szerint az ókorban a szövőkereteken készített kárpitokat már ismerték Egyiptomban, Mezopotámiában, Indiában, de Kínában is. A korai középkorban a bizánci selyembrokátok voltak a legismertebbek.
A Gobelin első említése 1443 augusztusától datálódik, amikor Jehan Gobelin beköltözött Párizsban a Mouffetard utcába. Négy évvel később a Bièvre folyó partján egy kelmefestő műhelyt nyitott.
Jehan Gobelin
Néhány évtizeddel később leszármazottai a Bièvre folyó partján hatalmas területeket vásároltak, amiken megépítették műhelyeiket, ahol a szőtteseket gyártották.
1601-ben IV. Henrik, aki nem kívánta továbbra is külföldről behozott faliszőnyegekre költeni a királyság pénzét, megbízott két flamand szőnyegkészítőt, Marc de Comans-t és François de La Planche-t, alapítsanak egy faliszőttesggyárat. Azt is elrendelte a király, hogy a két flamand szőtteskészítőt nemes emberekként kezeljék, és ugyanazokat az előnyöket élvezték, mint a királyi udvar kiszolgálói: mentesek voltak a közterhek alól, kizárólagos joguk volt mesterségük gyakorlásához, mivel senki sem nyithatott hasonló üzemet tizenöt éven belül, ingyenes szállást kaptak, és a magukkal hozott munkások sem fizettek semmiféle adót. Jelentős jövedelmet és indulási összeget is biztosított számukra a király. Ugyanakkor a vállalkozóknak az első évben huszonöt, majd évenként húsz tanulót kellett foglalkoztatniuk, hogy biztosítva legyen az utánpótlás. A király különösen nagyvonalú volt.
Konstantin halála. Falikárpit Rubens festménye alapján
1667-ben a Gobelins Manufaktúra átalakult „a Korona bútorainak királyi manufaktúrájává”. A kezdeményező Jean-Baptiste Colbert, az állami pénzügyek főfelügyelője. A Manufaktúrát a festő Charles Le Brun irányította azzal a céllal, hogy a király rezidenciái számára faliszőtteseket gyártasson és azokat exportálják, a colbertizmus szellemének megfelelően. Másrészt, a neves gobelinszőttesekkel meg akarták erősíteni a monarchia első évtizedének hatalmát. Colbert meghívja a holland Jean Glucq-öt, honosítsa meg Franciaországban a „holland kelmefestést”. Glucq 1684-ben megvesz egyet a „régi Gobelein-házak” közül. Colbert nem újítja meg Comans szerződését, megvásárol egy 3,5 hektárnyi területet és itt alakítja ki a párizsi műhelyeket. Így születik meg a Gobelins Királyi Manufaktúra.
Charles Le Brun
1665 és 1668 között Charles Le Brun festménye alapján elkészült egy csaknem hét méter széles és 5 méter magas gobelinkárpit, amely IV. Fülöp spanyol király és XIV. Lajos 1660. június 7-i találkozását örökíti meg. A két uralkodó itt egyezett meg a francia király és IV. Fülöp lánya, Ausztriai Mária Terézia házasságáról. A képen látható: francia részről XIV. Lajos édesanyja, Ausztriai Anna, Orleans-i Fülöp, Jules Mazarin bíboros. A spanyol delegáció: IV. Fülöp, lánya Ausztriai Mária Terézia, a spanyol király fia és egy nem kisebb személyiség, mint a festő Diego Velázquez, aki egyike volt a találkozó megszervezőinek..
IV. Fülöp és XIV. Lajos találkozása. A festmény és a gobelinkárpit
Az egyik legjelentősebb goblinkárpit XIV. Lajos 1667. október 15-én tett látogatását örökíti meg a Gobeleins Manufaktúrában. A faliszőttesen egyesek arany- és ezüsttárgyakat visznek, egy másik alak egy gobelinszőnyeggel a hóna alatt látható. A háttérben egy monumentális festmény foglalja el a fal egy részét. A király minisztere, Colbert és mások társaságában áll a faliszőnyeg bal oldalán. A király magasabb, mint a többiek, ezzel is kiemelve tekintélyét. A keretezés a kor szokásainak megfelelően díszes. Fent virágzó girlandok, középen a Szent Mihály rend és királyi kék alapon a francia királyság szimbóluma, a liliom láthatók.
XIV Lajos látogatása a manufaktúrában 1667. október 15-én
Charles Coypel
A Gobelin Manufaktúra történetében jelentős szerepe volt Charles Coypelnek (1694-1752), XV. Lajos udvari festőjének. Coypel egy francia festőcsaládba született. Nagyapja, Noël Coypel és apja, Antoine Coypel is festő volt. Charles Coypel XV. Lajos udvari festője és a Királyi Akadémia festő és szobrász tagozatának igazgatója lett. 1714-ben a Gobelin Manufaktúra felkérte, hogy fessen képeket, amiket aztán ott falikárpit formájában dolgoztak fel. 1716 és 1725 között huszonnyolc képet festett Cervantes Don Quijotéja történetére. A regény első részéből nyolc jelenetet választott ki, amelyekben Cervantes Don Quijote őrült kalandjait mutatja be. A többi húsz képet a második rész alapján festette, ahol a két főhős bohócokból hősökké válik.
A Coypel festményei alapján készült faliszőttesek közül 1750 körül több is bekerült XV. Lajos Marlyban lévő kastélyába. A XVIII. században mintegy kétszáz faliszőttest készítettek Coypel Don Quijotét ábrázoló festményei alapján. A jeleneteket faragott, aranyozott keretekbe foglalták, s a kor ízlésének megfelelően virág, állat és egyéb, Don Quijote történetéhez kapcsolható motívumokkal díszítették. Ezeket a díszítéseket eredetileg Claude Audran és Pierre-François Cozette. alkották. Coypel falikárpitjainak többsége Compiègne kastélyában, a Salle Coypelben van kiállítva.
Coypel: Don Quijotét kiszolgálják a fogadóbéli lányok
A kép a regény alábbi jelenetét örökíti meg:
„Hogy levegőn legyen, ott terítettek meg neki a fogadó ajtaja előtt, s a fogadós egy adag ízetlen, sületlen keszeget tett eléje, s emellé kenyeret, de oly feketét és penészeset, mint a vendég fegyverzete.
Csupa nevetség volt ezt az evést látni: mert fején volt a sisak, melynek rostélyát két kezével kellett magasan tartania, szájához egy falatot sem vihetett volna, ha csak másvalaki nem könyörül rajta, s csakugyan az egyik lány végezte körülötte e szolgálatot. Megitatni azonban semmiképp sem volt lehetséges; végre a vendéglős kilyukasztott egy nádszálat, s egyik végét a lovag szájába helyezte; Don Quijote így lopózta fel magába a bort. Türelmesen viselte el mindezt, csak hogy a sisak kötelékeit ne kelljen megrongálnia.”
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…
A stop-motion keresztapja, aki átformálta Hollywood látványfilmjeit.
Különleges tárlat várja a Kassák Múzeum látogatóit augusztus végéig.
A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.
Elrabolt ritkaságok, melyek még mindig várják a megtalálójukat.
A világhírű festőt fiatalkora óta lenyűgözte a Biblia.
