Giorgio de Chirico, André Breton és Guillaume Apollinaire – Három festmény, két barát

Giorgio de Chirico legfontosabb festményei között van az a három kép, amely szorosan kötődik barátaihoz. A címük: A gyermek agya, A költő nosztalgiája és Apollinaire profetikus portréja. A két barát pedig André Breton, a „szürrealizmus pápája” és Guillaume Apollinaire, a szürrealizmus szó „kitalálója”.

Giorgio de Chirico, André Breton és Guillaume Apollinaire

Chirico Görögországban született 1888-ban. 1911-ben érkezett Párizsba, ahol Paul Guillaume képkereskedő bemutatta képeit galériájában. Chirico az úgynevezett metafizikus festészet megalapítója. (A jelzőt először Apollinaire használta festészetére 1913-ban.) Képein elhagyatott terek, klaszikus szobrok, sötét árkádok, magányos alakok nyomasztó épületek láthatók. Jellemző festménye A Nagy Metafizikus (1917).

A Nagy Metafizikus.

André Breton, Guillaume Apollinaire, Max Jacob, Louis Aragon és Blaise Cendrars elragadtatással szólnak művészetéről.

André Breton kedvenc képe, A gyermek agya

A gyermek agya

A művészettörténészek feltevése szerint A gyermek agya című festmény mintája Henri Rousseau Pierre Loti portréja című képe lehetett. Chirico Rousseau barátja volt, akit azon a nevezetes ünnepségen ismert meg 1908-ban, ahol Picasso és barátai Rousseau-t ünnepelték a Bateau-Lavoir elnevezésű művésztelepen, Picasso műtermében.

Henri Rousseau: Pierre Loti portréja

A gyermek agya címének érdekes története van. Maurizio Fagiolo dell’Arco olasz műkritikus szerint vagy Paul Guillaume vagy Guillaume Apollinaire adta a nevet. Ulf Linde viszont, aki 1964-ben megvásárolta a festményt Bretontól a stockholmi Modern Múzeum számára, azt gondolja, hogy Louis Aragontól származik az elnevezés. Mindenesetre Chiricónak nem tetszett ez a cím. Gala Éluard-hoz, Salvador Dalí későbbi feleségéhez írt levelében olvashatjuk: „Nem titkolom, Kedves Asszonyom, hogy A gyermek agya cím nem tetszik; nem ezt a címet adtam neki, az én címem a Kísértet, és valóban Kísértet; a másik címben van valami kellemetlenül őrült, sebészi, aminek semmi köze művészetem lényegéhez.”

Ahogyan Rousseau hatott Chiricóra, úgy A gyermek agya is több művészt megihletett, többek közt Picassót, akinek Keménykalapos ember című kubista festményén felfedezhetők Chirico festményének elemei (bajusz, lehunyt szem stb.).

Picasso: Keménykalapos ember

André Breton Paul Guillaume galériájának kirakatában látta meg A gyermek agya című festményt, egy autóbuszon ülve. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy azonnal megnézze a képet, így leszállt a buszról. A 80x 63 centiméteres festményt Breton negyven éven át tartotta lakásában, mígnem 1964-ben eladta 250.000 frankért a stockholmi Modern Múzeumnak. Breton La Révolution Surréaliste című lapjában több alkalommal is méltatta Chirico művét. Elemezte is a képet: „A gyermek agyában a gyermek legnagyobb ellenségével szembesít bennünket. Ez az apa gonosz és féltékeny képe (…) Az apa szemei csukva vannak. És annál az egyszerű oknál fogva, hogy ha nyitva lennének, a gyermek nem merne ránézni.” Robert Amadou-nak írt levelében pedig így ír a festményről: „Szeretném magának megnevezni azt a kortárs plasztikai művet, amelyik szerintem a leginkább hordozza magában a mindennapi „mágiát”. Nem sokat kell keresgélnem: e mű eredetije ágyam felett lóg. Ez Giorgio de Chirico festménye 1814-ből, címe A gyermek agya.”

1950-ben az Almanach surréaliste du demi-siècle-ben Breton publikál egy változatot A gyermek agyáról, ami nyitott szemmel ábrázolja a festményt. Breton egy fénykép alapján módosította Chirico művét, és A gyermek agya ébredése címet adta neki.

André Breton: A gyermek agya ébredése

Ekkor még Breton és Chirico jó barátoknak tekintették egymást. Az utóbbi 1924-ben a 12 fototípia különféle kritikai megjegyzésekkel című könyvét ezekkel a szavakkal dedikálta Bretonnak: „Nagyon kedves barátomnak, André Bretonnak, hálám, egy töretlen barátság és a tisztelet jeléül.”

Később a barátokból ellenségek lettek. Desmond Morris, brit zoológus, antropológus, szürrealista festő magyarul is megjelent, Szürrealisták című könyvében (Joshua Kiadó, 2019) megírja Chirico és André Breton elhidegülésének történetét. Forrásai Chirico emlékiratai és Breton 1928-ban megjelent Szürrealizmus és festészet című könyve. Chirico Bretont álságosnak, ripacsnak, nagypofájú seggfejnek és impotens törtetőnek nevezte, míg Breton megírta, hogy csodálta de Chirico 1914 előtt festett képeit, későbbi műveiről viszont elmarasztalóan nyilatkozott.

A költő nosztalgiája és Apollinaire profetikus portréja

Chirico festészetére Apollinaire figyelt fel először. A l’Intransigeant 1913. október 9-i számában írta: „Ennek a fiatal festőnek a művészete egy belső és gondolati művészet, amihez hasonlót nem láttunk az utóbbi években. Sem Matisse, sem Picasso nem hatott rá, az impresszionisták sem. Eredetisége eléggé új ahhoz, hogy említésre méltó legyen.”

Chirico 1945-ben megjelent emlékiratai szerint nem emlékezett arra, bemutatták-e Apollinaire-nek. Arra viszont igen, hogy rendszeresen járt az összejövetelekre, ahol szombatonként a 202 boulevard Saint-Germain alatti hatodik emeleti lakásban, amit Apollinaire „galambdúcnak” nevezett a költő olyan barátait fogadta, mint Pablo Picasso, Max Jacob, Marie Laurencin, André Derain, Georges Braque, Francis Picabia vagy a műkereskedő Paul Guillaume.

„Arra számítva, hogy tanácsokat kaphatok olyanoktól, akik jól ismerték a „művészvilágot”, eljártam Guillaume Apollinaire-hez (…), szombatonként, öttől nyolcig fogadta barátait. Volt ott festő, költő, irodalmár, vlamennyien úgymond „fiatalok”, valamennyien úgymond „intelligensek” mindegyikük úgynevezett „új eszméket” képviselt.” – írja Chirico.

A költő nosztalgiája című festmény a szimbólumok sűrűjébe vezeti a nézőt. A kép felső részén egy hal formájú fém sütőforma látható. Úgy tűnik, mintha a hal el akarná nyelni a szája alatt lévő szimbólumot. Egyes értelmezések szerint ez a szimbólum egy horog, ami beprogramozott életünkre való utalás. Jobb oldalt egy szabóbaba, amin a berajzolt szaggatott vonalak – ismét csak a művészettörténészek magyarázata szerint – életünk kijelölt útját szimbolizálják. Az előtérben a költőnek a formából kijött, gipszből készült feje látható. A fekete szemüveg eltakarja szemeit, ami a világ elutasítását jelenti.

A költő nosztalgiája

A másik festmény, a Cél-ember ugyancsak 1914-ben készült. A kép Apollinaire-t az antik császárok rangjára emeli. Az előtérben lévő fejet a Milói Vénusz feje inspirálta, ugyanakkor Orfeuszra is utal, mellette jelképei, a hal és a trombitacsiga. A fekete szemüveg a vakságot jelképezi, amit a görög mitológiában a bölcsességgel asszociáltak. Chirico szerint a kép egy enigma, amit képzettársításokkal lehet megfejteni. Apollinaire-t mint a költészet inkarnációját mutatja be. A költő két évvel későbbi sebesülése után a kép az Apollinaire profetikus portréja címet kapta. A festő mintegy megjósolta Apollinaire fejsérülését. Valóban, a kép hátterében egy tükörben lévő árnyalak halántékán egy fehér kör látható, pontosan ott, ahol két évvel később a költőt egy repesz eltalálta. A szürrealisták és maga Apollinaire is egyfajta jóstehetséget tulajdonítottak Giorgio de Chiricónak, és úgy értékelték a képet, mint a költő sorsának előrevetítését.

A festményt Chirico Apollinaire-nek ajándékozta, amiért a költőnek köszönhetően a párizsi Őszi Szalon 1913-as kiállításán részt vehetett festményivel, és ekkor adta el első képét.

Apollinaire profetikus portréja

Apollinaire egy verset ajánlotta Chiricónak.

Szárazföldi óceán

G. de Chiricónak

Házat építettem az óceán kellős közepén
Ablakai a szememből ömlő folyók
Polipok nyüzsögnek mindenütt hol a falak útjukat állják
Hallgassátok hogyan dobog háromszoros szivük hogyan kopog orruk az üvegen

Víz-mosta hajlék
Tűz verte otthon
Hová rohansz év
Dalolva folyton

Bombázók rakják le tojásukat
Vigyázat mindjárt földet ér a horgony

Vigyázzunk a horgonyra mit kivetnek
Jó volna ha a mennyből jönnétek ide
Kúszik az égi lonc
A földi polipok vonaglanak
S ráadásul nagyon is arra születtünk hogy a saját sírásóink legyünk
Krétaszínű habok sápadt polipjai ó sápadt szájú polipok
Ismerős óceán tombol a ház körül
És soha le nem csendesül

(Kálnoky László fordítása)

Kapcsolódó cikkek

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

A Fekete Kontinens hangjai – 10 lehengerlő regény Afrikából

Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.

A sztoikus és a lázadó, avagy a Windsor-nővérek története – Könyvkritika

II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…

A bátorság emlékezete – 45 éve hunyt el Steve Biko, az apartheid elleni küzdelem élharcosa

Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.