Képzőművészet

Guillaume Apollinaire és az orfikus kubizmus

Magyar Miklós
2020. december 10.
Becsült olvasási idő: 5 perc

Hirdetés

Szeretem ma a művészetet, mert elsősorban a fényt szeretem

(Guillaume Apollinaire)

Az „orfikus festészet” elnevezés Apollinaire-től származik. A költő kétség kívül az 1908-ban írt Orpheus című versére utal, ami a „tiszta költészet”, a „fénylő nyelv” dicsérete: „Az orfikus művészek új kompozíciókat festenek olyan elemekkel, amelyeket nem a vizuális valóságból merítenek: teljes egészükben a festő teremti őket, és erőteljes valósággal itatja át valamennyit. Az orfikus festők műveinek egyszerre kell felkelteniök a tiszta esztétikai élvezetet, az érzékekre ható konstrukció hatását és valami felsőbbrendű jelentést − vagyis a kép tárgyát. Ez már tiszta művészet. Picasso műveinek fénye ilyenféle művészetet sugároz, ezen dolgozik Robert Delaunay is, erre törekszik Fernand Léger, Francis Picabia, Marcel Duchamp.” – írja Apollinaire A kubista festők című könyvében.

Úgy játszottam a színekkel, ahogyan a zenében a fúgával lehetne magunkat kifejezni

(Robert Delaunay)

Az orfizmus legjellegzetesebb képviselője Robert Delaunay (1885-1914). Apollinaire 1907-ben ismerte meg. A festő ebben az időben már csatlakozott a kubizmushoz, amit Eiffel-torony kompozíciói is igazolnak.

Delaunay: Az Eiffel-torony

A Függetlenek 28. Szalonja kiállításán Delaunay bemutatja a Párizs városa című festményét, amelyet Apollinaire a kiállítás legjelentősebb művének nevez, és azt írja róla, hogy „a modern festészet valamennyi törekvését magában foglalja.”

Delaunay: Párizs városa

Az 1912 és 1913-ban alkotott Az ablakok című sorozatával Delaunay absztrakt korszakába lép.

Egy hosszú kísérletezés kezdete ez, amely során a „reprezentatív harmóniát” keresi, egyedül a színek segítségével.

A tárgyakat a színek helyettesítik. Új módszerét Vaszilij Kandinszkij 1910-ben kiadott A szellemiség a művészetben című elméleti munkájára alapozza. Kandinszkij az atom részekre bomlásához hasonlítja az új művészet létrejöttét: „Számomra az atom részekre bomlása világraszóló kataklizmával egyenértékű. A legrobusztusabb falak omlottak össze elképesztő váratlansággal. Minden bizonytalanná, erőtlenné, megbízhatatlanná vált. Az sem lepett volna meg ennyire, ha a kő szétmállik, levegővé olvad és láthatatlanná válik a szemem előtt.” Kandinszkij szerint belső rezgése minden tárgynak van, ezt kell a festőnek a puszta színek és formák által felkeltenie a nézőben.

Kandinszkij: Fekete-lila

Apollinaire „tiszta festészetnek” nevezi Delaunay módszerét. A Művészeti krónikák című kötetében írja: „A csendben Delaunay felfedezte a tiszta festészet művészetét.” Ez Apollinaire megfogalmazása szerint az „orfikus kubizmus”. 1913-ban a berlini Der Sturm Galériában kiállítást rendeztek Robert Delaunay festményeiből, ahol Az ablakok sorozat is bemutatásra került.

Delaunay: Ablakok

Apollinaire erre az alkalomra írta Az ablakok című költeményét, amely a kiállítás katalógusában is szerepelt. A katalógus tizenegy festmény reprodukcióját, köztük Delaunay képeit, Apollinaire tanulmányát és Az ablakok című versét tartalmazza.

Egy lap a katalógusból Delaunay dedikálásával

Apollinaire Az ablakokban egyfajta egyidejűséget akart megvalósítani, amint azt Delaunay a színekkel tette.

Az ablakok (részletek)

A pirostól a zöldig az egész sárga elhal
Mikor az arapapagájok énekelnek a hazai erdőkben
A pihi-madarak halomba ölve
Verset kell írni az egyszárnyú madárról
Majd feladjuk telefonüzenetben
Óriási fájó trauma
Melytől a szem kicsordul

A pirostól a zöldig az egész sárga elhal
Párizs Vancouver Hyeres Maintenon New York és az Antillák
Az ablak kinyílik mint egy narancs
Szép gyümölcse a fénynek (Vas István fordítása)

Michel Décaudin a Que Vlo-Ve 1991 július-szeptemberi számában idézi André Billy megemlékezését arról, hogyan született meg Apollinaire Az ablakok című verse. Billy elmondása szerint a rue Daunou utcában lévő kávéházban ültek hárman: Apollinaire, Dupuy és ő maga. Apollinaire hirtelen elnevette magát, és közölte, hogy teljesen megfeledkezett ígértéről, hogy még aznap elküldi versét Robert Delaunay katalógusához. Gyorsan papírt és íróeszközöket kért a pincértől, mondván, hárman gyorsan megírják a verset.

Az első sort Apollinaire írta le: „Mikor az arapapagájok énekelnek a hazai erdőkben”, a másodikat Dupuy diktálta: „A pihi-madarak halomba ölve”, majd ismét Apollinaire folytatta.

Ezután André Billy következett, és így tovább. Michel Décaudin szerint Robert Delaunay azt állította, hogy Apollinaire nála, műtermében írta a verset, és lehet, hogy Billy egy másik költeménynél „működött közre” és rosszul emlékezett. Décaudin kétkedéséhez tegyük hozzá, hogy André Billy története már csak azért is megkérdőjelezendő, mert nehezen feltételezhető, hogy Dupy emlékezett volna arra, hogy Apollinaire az Égövben már írt a pihikről és onnan való a pihi-madár:

„Kínából pihik jöttek ép most karcsu mind s törékeny

Egy szárnyuk van csak s párosan röpülnek fenn az égen”.

Bármi legyen a vers eredetének története, Az ablakok a szimultaneizmus költői alkalmazásának egyik legfontosabb verseként vonult be az irodalomtörténetbe.