- Magyar Miklós
- 2021. augusztus 17. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Az első világháború kellős közepén Picasso Rómában van, ahol az orosz Szergej Gyagilevvel a Parádé című balett díszleteiről és jelmezeiről tárgyal. Itt találkozik a balettársulat fiatal táncosnőjével, Olga Koklovával, akit feleségül vesz. 1918. július 12-én egy párizsi orosz templomban tartják az egyházi szertartást. Az esküvői tanúk Guillaume Apollinaire, Jean Cocteau és Max Jacob. (Apollinaire és Jacob A három zenész című festményén is szerepel majd.)
Az orosz hagyományoknak megfelelően a tanúk két arany koszorút tartanak az ifjú házasok feje fölé. Picasso anyósa nem volt elragadtatva vejétől. A szóbeszéd szerint így fakadt ki: „Sohasem köt mással házasságot, mint festményeivel.” Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy mivel Olga és Picasso mindketten külföldiek voltak, a házasságkötéshez büntetlen előéletet kellett bizonyítaniuk. Csakhogy Picassónak ott volt az a bizonyos képlopási ügye, amikor Apollinaire-rel együtt azzal vádolták meg, hogy ellopták a Louvre-ból a Mona Lisát. Végül a dolgok rendeződtek, sor kerülhetett az esküvőre.
1921-ben Olga életet ad gyermeküknek, Paulónak. Nyugalomra vágyik, így a Párizstól alig egy órányira, a tizenkilenc hektáros erdőben lévő Fontainebleau-ba költöznek. Ebben az időben a történelmi városban nagyszámú orosz él, így egy okkal több, hogy Olga jól érezze itt magát. A 33 Boulevard Leclerc alatti nagy, polgári villában Picasso kedvére alkothat.
Az 1921-es év fordulópontot jelent Picasso művészetében. Eltávolodik a kubizmustól, és neo-klasszikus korszakába lép. Ennek a periódusnak nyitó képe a Három nő a szökőkútnál. A végleges, 204×174 centiméteres festményhez Picasso több tanulmányt is készített.
A festményen három antik ruházatú nő vizet mer egy szökőkútból. A jobb oldalon ülő nő jobb kezét előre nyújtja. A bal szélen lévő egy korsót tart ujjai végén. A harmadik nő a háttérben könyököl. Úgy tűnik, hogy az előtérben lévő két nő beszélget egymással.
A két nő tartása – amint arra több művészettörténész utal – a negyedik századból fennmaradt, attikai sírkövön ábrázolt alakok búcsút megörökítő mozdulatára emlékeztet.
A kollázs és festés vegyes technikájával készült festményen a comedia dell arte hagyományaira utaló maszkok mögött a művészettörténészek egyhangú véleménye szerint maga a festő és két költőbarátja, Guillaume Apollinaire és Max Jacob rejtőzik. Apollinaire Picasso legjobb barátja volt, halálos ágyán is a költőt emlegette. Barátságukba még az is belefért, hogy amikor azzal vádolták őket, hogy ellopták a Mona Lisát, a szembesítéskor Picasso, hogy mentse a bőrét, azt is letagadta, hogy ismerte Apollinaire-t, így csak a poétát csukták börtönbe. Max Jacobbal Picasso 1897-től a Voltaire sugárúton együtt lakott és ő mutatta be Apollinaire-nek.
Apollinaire Pierrot, Picasso Harlekin, míg Max Jacob a Szerzetes a képeken. A három zenész című festményt a művészettörténet Picasso szintetikus kubista korszaka főművének tartja. Megelőző, analitikus kubista képeit két-három szín jellemezte. Erre jó példa az 1910-ben festett Lány mandolinnal.
1914-től, szintetikus kubista korszakában Picasso változatos, élénk színeket használ. A három zenész két változatban készült el, mindkettő 1921-ben.
A másik változaton (két szereplő helyet cserél) Pierrot ugyancsak klarinétozik, Harlekin gitározik, míg a Szerzetes egy kottát tart a kezében. Az asztal alatt egy kutya fekszik, amit elég nehéz észrevenni.
A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.
Magasan a várt árkategória felett a neves szürrealista alkotás.
Amerikai műalkotásért még soha nem fizettek ennyit.
Elrabolt ritkaságok, melyek még mindig várják a megtalálójukat.
A stop-motion keresztapja, aki átformálta Hollywood látványfilmjeit.
Különleges tárlat várja a Kassák Múzeum látogatóit augusztus végéig.
A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.
Elrabolt ritkaságok, melyek még mindig várják a megtalálójukat.
A világhírű festőt fiatalkora óta lenyűgözte a Biblia.