Kovács Krisztián
2021. október 8. | Becsült olvasási idő: 5,5 perc

Hűvösen steril, érzékien realista, sztoikus és fatalista – Edward Hopper és az éjjeli baglyok

A Museum of Modern Art tárlatán sétálgatva szerettem bele Edward Hopper festményeibe. Mikor először pillantottam rá a House by the Railroad című művére, hirtelen csak annyit tudtam kibökni, hogy ez épp olyan, mint egy minimalista képregény valamikor a XX. század hajnalán. És valóban. Persze valójában nem minimalista, hanem realista, és nem képregény, hanem olajfestmény, és számos társával együtt nem is akármilyen olajfestmény. Hopper művészetének kétségtelen csúcsa az Éjjeli baglyok című vászon, mely manapság már az egyik leginkább emblematikus amerikai képzőművészeti mű, és melyre, ha rápillantasz, a 40-es, 50-es évek film noirjaiban érzed magad, és szinte látod Humphrey Bogartot a puhakalapjában, és Edward G. Robinsont, ahogy alattomos ábrázattal a nyomozó becserkészésén töri a fejét, miközben a háttérben lágyan búg Lauren Bacall mélabús énekhangja.

A művész a műtermében, immár befutott festőként Forrás: blogs.getty.edu

Alapvetően mi európaiak hajlamosak vagyunk legyinteni az amerikai művészeti alkotásokra, mondván, itt már rég alkotott Pheidiasz, Leonardo da Vinci, és Hyeronimous Bosch, mialatt azt sem tudták, hogy létezik egyáltalán olyan földrész, melyet később Amerikának neveztek fel. Holott butaság lenne nem törődni a neves XX. századi amerikai alkotókkal, mert bár mást és máshogy alkotnak, mint azt itt Európában megszokhattuk, munkásságuk nem más, mint újabb bizonyíték a képzőművészetek és a kreativitás sokoldalúságára.

Jelen cikk alanya, Edward Hopper holland származású szülők, átlagos anyagi körülmények közé született gyermeke volt, aki elmondhatta magáról azt, amit számtalan kortársa nem, vagyis, hogy szülei büszkék voltak fiúk művészi ambícióira, és támogatták ezirányú törekvéseit, ahogy önképzését is. Az iskolában alapvetően jól tanuló Edward tehetsége nagyjából ötéves korában mutatkozott meg, ezt követően édesanyja Elizabeth Griffiths Smith nem ritkán oktatói folyóiratokat, festészettel kapcsolatos szakkönyveket, és persze az alkotáshoz szükséges eszközöket vásárolt fiának, hogy az idejében kiteljesedhessen.

Művészeti tanulmányait 1899-ben kezdte meg, egyik mentora az amerikai korai realista festészet egyik kiemelkedő alakja Robert Henri lett, aki alapjaiban határozta meg a kiforrott Hopper stílusát, már azzal, hogy tanulmányaik korai stádiumától ösztökélte tanulóit az új modern iskola megteremtésére, és hajtotta őket, hogy térképezzenek fel addig ismeretlen területeket. Mint minden kezdő, Hopper többször is eljutott Párizsba, hogy tanulmányozza az európai mesterek, főleg az impresszionisták tárlatait, és az ott tanultakat is alkalmazza saját irányvonalában. Jól látszik, mennyire végtelenül tudatosan készült erre a pályára, melyen aztán rögtön csalódás érte.

Párizsból végérvényesen New Yorkba visszatérve bérelt egy saját műtermet, melyet követően rá kellett jönnie, hogy addig, míg saját stílusát végérvényesen tökélyre faragja, el kell magát tartania valamiből. Így aztán különböző reklámügynökségeknél és folyóiratoknál kilincselt alkalmi munkák után, és ez átmenetileg tűrhető megoldásnak is tűnt. Végül 1913-ban sikerült eladnia első festményét, mely a Sailing címet viselte, és mellyel 250 dollárt keresett. Bár megkísértette a lehetőség, hogy most végre kizárólag azzal foglalkozhat, amire egész életében készült, végül rá kellett jönnie, hogy ez korántsem ilyen egyszerű.

Hopper végül filmstúdióknak és ügynökségeknek kezdett dolgozni, főként plakátokat tervezett, és bár eleinte nehezen élte meg ezt a munkát, végül olyannyira szerelmese maradt a mozinak, hogy élete végéig készített megrendelésre reklámanyagokat különböző filmekhez. A fordulópont aztán 1923-ban következett be, amikor megismerkedett későbbi feleségével Josephine Nivisonnal. A házasságkötés után a szó legszorosabb értelmében egyesítették erősségeiket, és mindent Hopper karrierjének szenteltek. Nivison szervezte az életüket, a karriert, az interjúkat, kiállításokat, és ő volt elsőszámú modellje is, Hopper így teljes mértékben kizárólag a festésnek élhetett, és ez az életmód hatékonyságát tekintve meghozta gyümölcsét.

Néhány éven belül Hopper már évi 30 festménynél is többet értékesített, darabjáért több ezer dollárt fizettek a különböző galériák és múzeumok, az 1940-es évektől pedig megalkotta legfontosabb és legjobb műveit, köztük a már emlegetett Éjjeli baglyokat, de ekkor született többek közt a Morning Sun, a New York Movie, a Girlie Show, valamint a Morning in the City is.

Hopper leghíresebb műve a The Art Institute of Chicago állandó kiállításán tekinthető meg Forrás: whatpopssawtoday.blogspot.com

Hopper nem szívesen beszélt saját művészetéről, úgy vélte, minden, amit el akar mondani a minket körülvevő világról saját látásmódja szerint, az ott van a vásznain. Valóban, a festményei mesélnek nekünk, és abban egyetérthetünk, hogy mindegyik a maga egyszerűségében tökéletes. Képei, formái elképesztően sterilek és letisztultak, már-már puritánok, ami igaz az őket körül lengő hangulatra is. Az atmoszféra végtelenül melankolikus, de mégsem válik unalmassá.

Részletes és fárasztó munkamódszere vásznairól is visszaköszön. Rengeteg vázlatot készített egy-egy olajfestmény előtt, hihetetlen mód ügyelt arra, hogy a geometriai formákat harmonikusan és pontosan jelenítse meg, és az általa részletgazdagon ábrázolt emberi alakok pontosan illeszkedjenek a környezetükbe, mindazonáltal az ábrázolt képek többet mutassanak annál, amik, bírjanak némi szimbolikával.

Jó példa erre az Éjjeli baglyok, mert ahogy az ember a festmény nézi, önkéntelenül is elgondolkodik arról, vajon ez a három ember miért tölti az éjszakát egy a kihalt utcáról nyíló szintén ürességtől kongó kávézóban.

Ábrázolásmódjának egyik sarokpontja a fények és árnyékok megfelelő használata, ha közelebből is megvizsgáljuk a festményeket, rájövünk, hogy lényegében ezek adják Hopper képeinek igazi hangulatát, ezáltal is igyekezett megragadni az ember tudatalattijában megbúvó apróságokat, mely törekvése minden bizonnyal abból is fakadhatott, hogy mélyen tisztelte és követte a Sigmund Freud által leírtakat.

Hopper élete jó példa a tudatosságra törekvésre, és arra is, milyen eredményre tud vezetni, ha egy házasság valóban az a szövetség, melynek elfogadására és megtartására az eskető pap felszólítja a fiatal párt. Hopper manapság az egyik leginkább tisztelt amerikai festőművész, elvitathatatlan hatást gyakorolt utódaira és követőire, sőt, igen, még a képregényipar egyes, neves grafikusai is hivatkoznak rá memoárjukban és a különböző interjúkban.

És akkor íme egy galéria, válogatás Hopper legjobb műveiből, hogy értsétek mit is értek az alatt, mikor azt mondom, számomra Hopper művészete maga a képzőművészeti noir: