• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Képzőművészet

Hűvösen steril, érzékien realista, sztoikus és fatalista – Edward Hopper és az éjjeli baglyok

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

A Museum of Modern Art tárlatán sétálgatva szerettem bele Edward Hopper festményeibe. Mikor először pillantottam rá a House by the Railroad című művére, hirtelen csak annyit tudtam kibökni, hogy ez épp olyan, mint egy minimalista képregény valamikor a XX. század hajnalán. És valóban. Persze valójában nem minimalista, hanem realista, és nem képregény, hanem olajfestmény, és számos társával együtt nem is akármilyen olajfestmény. Hopper művészetének kétségtelen csúcsa az Éjjeli baglyok című vászon, mely manapság már az egyik leginkább emblematikus amerikai képzőművészeti mű, és melyre, ha rápillantasz, a 40-es, 50-es évek film noirjaiban érzed magad, és szinte látod Humphrey Bogartot a puhakalapjában, és Edward G. Robinsont, ahogy alattomos ábrázattal a nyomozó becserkészésén töri a fejét, miközben a háttérben lágyan búg Lauren Bacall mélabús énekhangja.

A művész a műtermében, immár befutott festőként

A művész a műtermében, immár befutott festőként Forrás: blogs.getty.edu

Alapvetően mi európaiak hajlamosak vagyunk legyinteni az amerikai művészeti alkotásokra, mondván, itt már rég alkotott Pheidiasz, Leonardo da Vinci, és Hyeronimous Bosch, mialatt azt sem tudták, hogy létezik egyáltalán olyan földrész, melyet később Amerikának neveztek fel. Holott butaság lenne nem törődni a neves XX. századi amerikai alkotókkal, mert bár mást és máshogy alkotnak, mint azt itt Európában megszokhattuk, munkásságuk nem más, mint újabb bizonyíték a képzőművészetek és a kreativitás sokoldalúságára.

Jelen cikk alanya, Edward Hopper holland származású szülők, átlagos anyagi körülmények közé született gyermeke volt, aki elmondhatta magáról azt, amit számtalan kortársa nem, vagyis, hogy szülei büszkék voltak fiúk művészi ambícióira, és támogatták ezirányú törekvéseit, ahogy önképzését is. Az iskolában alapvetően jól tanuló Edward tehetsége nagyjából ötéves korában mutatkozott meg, ezt követően édesanyja Elizabeth Griffiths Smith nem ritkán oktatói folyóiratokat, festészettel kapcsolatos szakkönyveket, és persze az alkotáshoz szükséges eszközöket vásárolt fiának, hogy az idejében kiteljesedhessen.

Művészeti tanulmányait 1899-ben kezdte meg, egyik mentora az amerikai korai realista festészet egyik kiemelkedő alakja Robert Henri lett, aki alapjaiban határozta meg a kiforrott Hopper stílusát, már azzal, hogy tanulmányaik korai stádiumától ösztökélte tanulóit az új modern iskola megteremtésére, és hajtotta őket, hogy térképezzenek fel addig ismeretlen területeket. Mint minden kezdő, Hopper többször is eljutott Párizsba, hogy tanulmányozza az európai mesterek, főleg az impresszionisták tárlatait, és az ott tanultakat is alkalmazza saját irányvonalában. Jól látszik, mennyire végtelenül tudatosan készült erre a pályára, melyen aztán rögtön csalódás érte.

Párizsból végérvényesen New Yorkba visszatérve bérelt egy saját műtermet, melyet követően rá kellett jönnie, hogy addig, míg saját stílusát végérvényesen tökélyre faragja, el kell magát tartania valamiből. Így aztán különböző reklámügynökségeknél és folyóiratoknál kilincselt alkalmi munkák után, és ez átmenetileg tűrhető megoldásnak is tűnt. Végül 1913-ban sikerült eladnia első festményét, mely a Sailing címet viselte, és mellyel 250 dollárt keresett. Bár megkísértette a lehetőség, hogy most végre kizárólag azzal foglalkozhat, amire egész életében készült, végül rá kellett jönnie, hogy ez korántsem ilyen egyszerű.

Hopper végül filmstúdióknak és ügynökségeknek kezdett dolgozni, főként plakátokat tervezett, és bár eleinte nehezen élte meg ezt a munkát, végül olyannyira szerelmese maradt a mozinak, hogy élete végéig készített megrendelésre reklámanyagokat különböző filmekhez. A fordulópont aztán 1923-ban következett be, amikor megismerkedett későbbi feleségével Josephine Nivisonnal. A házasságkötés után a szó legszorosabb értelmében egyesítették erősségeiket, és mindent Hopper karrierjének szenteltek. Nivison szervezte az életüket, a karriert, az interjúkat, kiállításokat, és ő volt elsőszámú modellje is, Hopper így teljes mértékben kizárólag a festésnek élhetett, és ez az életmód hatékonyságát tekintve meghozta gyümölcsét.

Néhány éven belül Hopper már évi 30 festménynél is többet értékesített, darabjáért több ezer dollárt fizettek a különböző galériák és múzeumok, az 1940-es évektől pedig megalkotta legfontosabb és legjobb műveit, köztük a már emlegetett Éjjeli baglyokat, de ekkor született többek közt a Morning Sun, a New York Movie, a Girlie Show, valamint a Morning in the City is.

Hopper leghíresebb műve a The Art Institute of Chicago állandó kiállításán tekinthető meg

Hopper leghíresebb műve a The Art Institute of Chicago állandó kiállításán tekinthető meg Forrás: whatpopssawtoday.blogspot.com

Hopper nem szívesen beszélt saját művészetéről, úgy vélte, minden, amit el akar mondani a minket körülvevő világról saját látásmódja szerint, az ott van a vásznain. Valóban, a festményei mesélnek nekünk, és abban egyetérthetünk, hogy mindegyik a maga egyszerűségében tökéletes. Képei, formái elképesztően sterilek és letisztultak, már-már puritánok, ami igaz az őket körül lengő hangulatra is. Az atmoszféra végtelenül melankolikus, de mégsem válik unalmassá.

Részletes és fárasztó munkamódszere vásznairól is visszaköszön. Rengeteg vázlatot készített egy-egy olajfestmény előtt, hihetetlen mód ügyelt arra, hogy a geometriai formákat harmonikusan és pontosan jelenítse meg, és az általa részletgazdagon ábrázolt emberi alakok pontosan illeszkedjenek a környezetükbe, mindazonáltal az ábrázolt képek többet mutassanak annál, amik, bírjanak némi szimbolikával.

Jó példa erre az Éjjeli baglyok, mert ahogy az ember a festmény nézi, önkéntelenül is elgondolkodik arról, vajon ez a három ember miért tölti az éjszakát egy a kihalt utcáról nyíló szintén ürességtől kongó kávézóban.

Ábrázolásmódjának egyik sarokpontja a fények és árnyékok megfelelő használata, ha közelebből is megvizsgáljuk a festményeket, rájövünk, hogy lényegében ezek adják Hopper képeinek igazi hangulatát, ezáltal is igyekezett megragadni az ember tudatalattijában megbúvó apróságokat, mely törekvése minden bizonnyal abból is fakadhatott, hogy mélyen tisztelte és követte a Sigmund Freud által leírtakat.

Hopper élete jó példa a tudatosságra törekvésre, és arra is, milyen eredményre tud vezetni, ha egy házasság valóban az a szövetség, melynek elfogadására és megtartására az eskető pap felszólítja a fiatal párt. Hopper manapság az egyik leginkább tisztelt amerikai festőművész, elvitathatatlan hatást gyakorolt utódaira és követőire, sőt, igen, még a képregényipar egyes, neves grafikusai is hivatkoznak rá memoárjukban és a különböző interjúkban.

És akkor íme egy galéria, válogatás Hopper legjobb műveiből, hogy értsétek mit is értek az alatt, mikor azt mondom, számomra Hopper művészete maga a képzőművészeti noir:

Ground Swell

Ground Swell

Automat

Automat

Cape Cod Evening

Cape Cod Evening

Conference At Night

Conference At Night

Hotel By The Railroad

Hotel By The Railroad

New York Movie

New York Movie

Gas

Gas

Summer Evening

Summer Evening

Hotel Lobby

Hotel Lobby

Manhattan Bridge Loop

Manhattan Bridge Loop

Morning In The City

Morning In The City

New York Office

New York Office

Night Windows

Night Windows

Nighthawks

Nighthawks

People In The Sun

People In The Sun

Office At Night

Office At Night

Office In A Small City

Office In A Small City

Room In New York

Room In New York

Room In Brooklyn

Room In Brooklyn

Soir Bleu

Soir Bleu

The Mansard Roof

The Mansard Roof

Two Comedians

Two Comedians

Kapcsolódó cikkek

Pablo Picasso római vakációja, avagy rendhagyó látogatás a „földi paradicsomban”

Picasso sztárként érkezett, és az örök város így is emlékszik rá.

Mesterséges intelligencia kelti életre Gustav Klimt 1945-ben megsemmisült képeit

Egyedülálló technikával sikerülhet újra életet lehelni a világháborús veszteségekbe.

Adolf Hitler és az elfajzott művészet – Avagy egy kiállítás margójára

A kiállítás, melyre valósággal tódultak az emberek.

Karina Sainz Borgo: Megy le a nap Caracasban

Latin-amerikai óda az erőszak isteneihez – Könyvkritika

Az elsőkönyves író megidézi a leghíresebb diktátorregények hangulatát.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Tények, konteók, gyanúsítottak – Ki felelős a Notre-Dame-ot emésztő lángokért?

    A szomorú tűzeset politikai és vallási ideológiák csapdájában.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. október 13.

    Pablo Picasso római vakációja, avagy rendhagyó látogatás a „földi paradicsomban”

    Picasso sztárként érkezett, és az örök város így is emlékszik rá.

    • 2021. szeptember 28.

    Adolf Hitler és az elfajzott művészet – Avagy egy kiállítás margójára

    A kiállítás, melyre valósággal tódultak az emberek.

    • 2021. szeptember 10.

    A szín olyan erő, mely közvetlenül hat a lélekre – Vaszilij Kandinszkij párizsi korszaka

    Az egykori jogászprofesszor jelentős elméleti szakember is volt egyben.

    • 2021. augusztus 27.

    Giorgio de Chirico, André Breton és Guillaume Apollinaire – Három festmény, két barát

    Avagy három festmény, melyet a legmélyebb barátság ihletett.