Képzőművészet

Jules Marc Chagall lenyűgöző ajándéka a Párizsi Operának

Magyar Miklós
2020. december 18.
Becsült olvasási idő: 5 perc

Hirdetés

Pontosan hatvan éve, 1960-ban André Malraux, Charles de Gaulle kulturális minisztere felkérte Marc Chagallt, készítse el a párizsi Opéra Garnier kupolájának festményét. Az eredeti mennyezetkép Jules Eugène festő munkája, címe: A múzsák és a nap órái nappal és éjszaka”. A festmény rézborításra került, hogy megvédjék egy esetleges tűzvésztől. Jules Eugène allegorikus alakokat ábrázolt: Apolló, Vénus, múzsák népesítik be a kupolát.

Az eredeti mennyezetkép

Chagall egy év alatt készítette el a festményt. A hetvenhét éves művész három festőt kért meg segítségként. Az elkészült alkotásról a műkritikusok azt mondják, hogy Chagall festménye egy Mozart-opera szerkezetéhez hasonlít.

Chagall alkotása

Chagall nem csupán szerette a zenét, de azt akarta, hogy festményeiből is kiérződjék a muzsika. A klasszikusokat hallgatta, mindenekelőtt Mozartot. A 240 négyzetméteres mű tizennégy tablóból áll.

Chagall főműve számos zeneszerzőnek állít emléket, mint Mozart, Wagner, Ravel, Csajkovszkij, Debussy, Bizet, Berlioz, Verdi, Beethoven, Ravel.

A festő mindegyik zeneszerzőhöz kiválasztja azt a színt, ami szerinte a legjobban aláfesti azok műveit: Muszorgszkij és Mozart kék, Wagner zöld, Rameau és Debussy fehér, Ravel és Sztravinszkij piros, Csajkovszkij sárga.

Chagall A hattyúk tavát festi

Csajkovszkijtól A hattyúk tava Oroszországnak állít emléket. Azért, hogy a néző csak a táncra és az arcokra koncentráljon, Chagall minden díszletet mellőz, amikor a balett szerencsétlen hősnőjét, az elátkozott Odette-et, megfesti, akinek napközben hattyúként, éjszaka nőként kell élnie. Chagall ezt a kettősséget egy költői képben ábrázolja, ahol a lány és a hattyú egybeolvad. A táncosok színes ruhában egy sárga háttér előtt táncolnak.

Chagall: A hattyúk tava

Chagall legkedvesebb zeneszerzője Mozart volt: „Szeretem Mozartot, mert angyali dolgokat művel. Tökéletes technikája van” – mondta a zeneszerzőről.

A Varázsfuvolát ábrázoló jelenetben egy angyalt látunk, egy virágkoszorú övezte Mozart- portrét és egy madarat a varázsfuvolával. Alul egy Fátum látható szárnyakkal és ember-madár fejjel. Chagall nagyon gyakran ábrázol képein angyalokat. Ez a motívum gyerekkorára nyúlik vissza. Életem című önéletrajzi regényében felidézi egy gyerekkori álmát: “Hirtelen megnyílik a mennyezet és egy szárnyas lény ereszkedik alá fényesen és zajtól kísérve, betöltve a szobát mozgásával és felhőkkel.”

Chagall: A varázsfuvola

Chagall remekműve versben

A festészet és a zene csodálatos harmóniájának a szavak erejével adózik Vörös Viktória Chagall szárnyai című költeménye:

Boldogságban úszó színek

A lábak csak

a szárnyak melletti

terelőlapátok

Úszik minden ami él

a vörös Operaház

a kék Eiffel-torony

a sárga walkűrök

zöld csak Beethoven kórusa

Milyen Tejút tart fenn

ekkora tánckart és díszletet?

Mikor lesz csillaghullása

ránk az ikon-alakoknak?

Kinyitva felettünk

a kupola s felzeng

Becsorog rajta

a telihold hosszú hajfonatba fésült

aranysugara

A vers címében hordozza a freskó szárnyakkal vagy anélkül lebegő alakjait, legyen az egy virágcsokrot tartó sárga angyal, Csajkovszkij szárnyas Ádámja vagy a vörös szárnyú, ember- és madárfejű alak, a Fáma. Ám Chagall szárnyai ennél sokkal többet is jelentenek: azt a szárnyaló lendületet, ami a freskó valamennyi részletét jellemzi:

Úszik minden ami él

a vörös Operaház

a kék Eiffel-torony

Raymond Cogniat művészettörténész szerint, míg az akadémikus stílusban megalkotott eredeti kupola bezárta a teret, „Chagall alkotása megszünteti a bezártság érzését és egy végtelen teret nyit meg.” Ugyanezt az érzést tolmácsolják a költészet nyelvén Vörös Viktória versének utolsó sorai:

Kinyitva felettünk

a kupola s felzeng

Becsorog rajta

a telihold hosszú hajfonatba fésült

aranysugara

Chagall freskójának felavatására 1964. szeptember 23-án került sor.

A miniszterelnök, Georges Pompidou ezt mondta: „A valóság minden reményemet felülmúlja. Ez a mennyezet színt és fényt teremt az Operában.”

Chagall beszédében elmondta, mik voltak szándékai monumentális művének megalkotásával: „Énekelni, mint egy madár, elmélet és módszer nélkül. Kifejezni tiszteletemet az opera és a balett nagy alkotói előtt.” Munkájáért Chagall nem fogadott el fizetséget.